Nagybánya, 1915 (13. évfolyam, 26-52. szám)
1915-09-16 / 37. szám
2 NAGYBÁNYA 1915. szeptember 16. megadjuk a hadvezetőségnek mindazt, amire szüksége van. Egyesületünk nemcsak béke idejében, de a háború első napjaitól kezdve különösen a hadbavonultak segélyre szorultjait támogatja. Ez idő szerint pedig egyéb munkásságunktól függetlenül legfőbb törekvésünk oda irányul, hogy megnövekedett ellenségeinkkel szemben mindazt az eszközt előteremtsük, mely hazánk győzelmére és szenvedő embertársaink sorsának enyhítésére szolgál. Sokan vannak a társadalom részéről, kik ellenszolgáltatás nélkül nem hajlandók réztárgyaiktól megválni s igy elég rézanyag nem állhat a hadvezetőséig rendelkezésére. Ezért bocsátottuk ki a felhívást, felkérve azokat, kik ellenszolgáltatás nélkül, vagy mert réztárgyaikat: mozsaraikat, gyertyatartóikat és mérlegsulyaikat nem nélkülözhetik és nem adták a »Fémet a hadseregnek« bizottságnak, hogy azokat adják nekünk oda, kik is helyette cserébe nekik nikkelezett vagy bronzirozott »Pro Victoria« vagy »a győzelemért* 1914-15 felírással ellátott, nemcsak e nagy idők emlékét megörökítő, de a gyakorlati célnak is teljesen megfelelő vas vagy egyéb használati tárgyakat adunk. E mozgalmunkkal két célt kívánunk szolgálni, egyrészt, hogy a fémnek a had vezetőség részére való átengedésével újabb eszközöket juttassunk küzdő hadseregünknek jövendő győzelmek kivívásához, másrészt pedig, hogy ez anyagnak nyilvánosan elszámolandó átvételi árából a háborúban elesett katonák özvegyei és árvái javára általunk létesítendő otthont lehetőleg még a háború alatt rendeltetésének átadhassuk. Tudjuk, hogy intézetekben, gazdaságokban, háztartásokban, sok használaton kívüli rézedény, üst, csillár stb. rézanyag van, ha tehát mindenki csak valamivel is hozzájárulna a hadvezelőségnek szükséges fém pótlásához, nagyon előmozdítaná az annyira óhajtott győzelmet. Nem hisszük, hogy volna polgára vagy intézménye e hazának, hol át ne éreznék céljaink nagy fontosságát és »Rezet-vasért« mozgalmunk mellé, mely a réztárgyak összegyűjtésével a legszentebb és legnemesebb célt, a honvédelmet és a harcban elesettek özvegyei és árvái segítését szolgálja, segítő társként ne állana, különösen akkor, mikor ellenségeink nemcsak a hazájukban levő rézmennyiséget használják véreink pusztítására, hanem az egész Egyesült Államokat kapták erre segítő társul, amelytől mi elvagyunk zárva. Ez a körülmény tehát fokozottabb mértékben teszi kötelességünkké a fémek gyűjtését. Egyesületünk jelen mozgalma országszerte eddig is lelkes visszhangra talált s reméljük, hogy hasonló tartalmú átirataink, melyet a megyék főispánjaihoz, főszol- gabiráihoz, polgármestereihez, püspökeihez, lelkészeihez, jegyzőihez és vidéki nőegyesületek elnökeihez is intéztünk, a legmesszebbre menő támogatásra talál s kérjük a közönséget, kegyeskedjék mozgalmunkat minél hathatósabban felkarolni, hogy igy e mozgalmunkhoz minél többen hozzájáruljanak és azt minden tekintetben támogassák. Az »Uránia Országos Nővódő Egyesület« mely felekezetre és nemzetiségre való tekintet nélkül a nővédelem országos szervezését, az elhagyatott, támogatásra szoruló arra érdemes nők erkölcsi és anyagi támogatását tűzte ki békés időkben célul, ezek részére otthoni tart fenn, megfelelő állásba juttatja őket, ingyenes orvosi és jogvédelemben részesíti. A háború első napjától kezdve a legtevékenyebb részt vesz a most még fokozottabb mérvben szükségessé vált társadalmi jótékonyság szervezésében és irányításában. Egyesületünk egész tevékenységét a háborús válsággal járó társadalmi bajok enyhítésére fordította és fordítja. Segítő akciónk kiterjedt és kiterjed mindazon bajok és hiányok enyhítésére és pótlására, melyeknek orvoslását a társadalom tevékenységétől várják. Több mint 30000 darab fehérneműt készíttettünk és gyűjtöttünk már ez ideig sebesült katonáink részére és osztottunk szót a külömböző kórházak között; már ezideig a hadbavonultak családjaihoz tartozó több mint 2000 gyermeket ruháztunk fel meleg téli ruhával, több mint 6000 szegény gyermeknek adtunk karácsoni ajándékot, több ezer meleg ruhaneműt; hósapkát, haskötőt, térd- és érmelegitőt és 1000 pár halina csizmát küldtünk a harctéren küzdő hőseinknek tavaly karácsony estélyén fényes ünnepély keretében 200 hadbavonult katonát vendégeltünk és ajándékoztunk meg fehérnemű és egyéb tár- gyakkal. Ez irányú tevékenységünk szünet nélkül, élénken folyik. Naponként 300 családnak adtunk és adunk állandóan három fogásos Ízletes polgári ebédet, női foglalkoztató üzemeket állítottunk és tartunk fenn, úgyszintén különféle munkaalkalmakat uyujtunk, hogy a hadbavonultak szűkölködő családjainak tisztességes megélhetést biztosítsunk s épp mo3t van szervezés alatt egy újabb foglalkoztató üzemünk, mely a had- seregszállitók részére fog a hadbavonultak női családtagjai által ruhanemüeket késziteui és mintegy 300—400 nőnek fog ismét kenyeret biztosítani. Még a háború alatt óhajtjuk felállítani nagyszabású uj otthonunkat, melyben a háborúban elesett katonák özvegyeinek és árváinak akarunk családias otthont biztosítani és főleg az árváknak existentiát biztositó nevelést nyújtani, oly módon, hogy őket hajlamuk szerint kiképezve, lehetőleg férjhez menetelükig benntartjuk, munkájukat értékesítjük is az igy befolyt összeget az illető árva nevén takarékbetétként kezelve, hogy férjhez menetele esetén a szükséges kelengye beszerzésére és hozomány adására fordíthassuk. Mindezeken felül számtalan szűkölködő! részesítettünk és részesítünk állandóan támogatásban, pénzbeli és természetbeni segélyben. Bán Dezsöné Gróf Andrássy Gynláné ügyv. elnök. kormányzó elnök. HIRE k. Szeptember 15 Kinevezések. A m. kir. pénzügyminiszter Fábián József bányaintézőt kapniki, — Richter István és Lányi Gyula bányainlézőket a felső bányai bányahivatalhoz kezeíősegédtiszlekké nevezte ki. A ni kir. igazságügyi miniszter Marosffv Gábor eperjesi kir. törvényszéki joggyakornokot az eperjesi kir. járásbírósághoz jegyzővé nevezte ki. Áthelyezés. A vallás- és közoktatási 'miniszter Orlovszky Frigyes verseci áll. főreáliskolai tanárt a nagybányai áll főgimnáziumhoz helyezte át. Előléptetés. A m. kir. pénzügyminiszter Ürmösí Zoltán adóhivatali tisztet a X-ik fizetési osztályba léptette elő érő mümalmát is. A muszka veszedelmet megelőzően pár héttel a lakosság nagyrésze elmenekült Rahóról különösen akiknek ingatlanaik nem voltak. De maradtak ám otthon is néhányan. Hiszen évek során gyűjtött vagyonkájukat nem akarták könnyedén a muszka horda martalékává tenni. — Jöjjön aminek jönnni kell, mondá Andor Imre hőslelkü felesége, a székely asszony. Az ágyú dörgedelme mindig és mindig közelebb ért a faluhoz. A hőslelkü asszony magaköré gyüjté pár öreg cselédjét, kiadá bérüket azzal a kijelentéssel, ha akarnak szembenézni a veszedelemmel, maradjanak veszteg, ha pedig távoznak, úgy Isten velük I . . . Ezzel két karjára vévé picziny gyermekeit, imádkozott és várt . . . Egy ágyúgolyó sivit, utána másik és mennyi másik söpört végig Rahó házain. Rombadöntötte a malmot; óriási porfelhő szállt a magasba, az épületek eltűntek. A kozák hadak bevonultak a faluba, keresték az embereket. Kit találtak, hány emberi lelket, nem tudja senki sem. III. Egy júliusi délután kocsi állott meg lakásom előtt. Feleségem érkezeti haza és leányom. De vendéget is hoztak magukkal, egy uriasan öltözött, botra támaszkodva biczegö, felkötött karú, haloványarczu férfiút. — Andor Imre urat ide hoztam, hozzánk hoztam, — mondja feleségem. — Hozta Isten öcsém, találja jól magát szerény hajlékunkban, szivesen látjuk, örömmel fogadjuk. A halovány arezon két könycsepp gördült alá ... A harezok tüzét kiállott férfiú szemei könybe lábadtak, de sirt és zokogott is . . . Nem értettem meg zokogását, hulló köny- nyeit . . . nem tudtam mi fáj neki. Elmondta! — Két hónapja, hogy egy ausztriai kórházból hazámba, Magyarországba visszakerültem, mondá vendégem. Utam Rahóra vitt. A falut elnéptelenedve találtam, romhalmaz volt ott minden épület. Kerestem malmomat, a földdel egyenlő; kerestem és folyton keresem szeretett hitvesemet, gyermekeimet, nincsenek. Aztán utrakeUem, fölkerestem a magyar- országi menekülteket az Országban és a szétszórt rahóiakat; de sajnos, nem tudnak semmit sem az enyimekrő1. Harmadik hónapja járom az országot, keresem hitvesemet, gyermekemet, nem találom. Úgy mondták, hogy itt Nagybányán is vannak rahói vagy szomszédfalusi menekültek, talán útbaigazítanak. Rettenetes sors az enyém . . . Aztán bolyongott itt a városban, nem talált senkit sem, ki tudott volna övéiről. A közelebbi vonattal elutazott innen, ismét Rahóra. Keresi az eltűnteket, keresi családját . . . Megtalálja-e ? Oláh László. A „B1KSZÁDI GYÓGYFÜRDŐ junius 1-én nyílt meg1! (Szatmár megyében). jjgf junius 1-ón nyílt meg-! Meleg ásványvíz fürdők, szénsavas fürdő, hidegviz-gyógyintézet, dr. Butting-féle inhalácio, 160 kényelmesen berendezett szoba, vízvezeték. Acetylen világítás! ■ Állandó fürdőorvos! ■ Vasúti állomás, posta, távirda, telefon, gyógytár helyben! Elő- és utóGvaúban az állandó tartózHOdinál 30 százai engedmény! W Prospektust, vízről árjegyzéket küld a férdolgazgaléságl Katonatisztek és legénységnek 50—50 hely féláron [szobaár az összes gyógytényezőkből].
