Nagybánya, 1915 (13. évfolyam, 26-52. szám)
1915-09-16 / 37. szám
XIII. évfolyam. 1915. szeptera"ber Iió IS. 37-ilc száki, KlöiizetPisi árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. Felelős szerkesztő: É G L Y MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veresvizi-nt 14 szám, ahova lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében is. vágásból, melyben életünk szekere rendesen döczögött.. A világ uj alaku’áson megyen át. Ebbe az uj átalakulásba lassanként be kell ám illeszkednünk. Az emberi természet úgy van formálva, hogy jót, rosszat egyaránt megszokik. A háború iüzét állja a férfi, az itthon maradt asszonysereg a fokozott munka sorompójába lépett, törekszik pótolni szorgalmas tevékenységgel az erős férfit, a harczos férfit, mert erre tanítja az élet, ezt követeli tőle a család és a haza. Dolgosok, munkaszeretők voltak mindig asszonyaink, lányaink. Nemcsak a konyhában, a tűzhely körül tudtak forgolódni, de munkát találtak a kertben, a gyümölcsösben, a szőllőben, de most hogy pótolni kell a harczban álló családtagok munkáit, ott látjuk az asszonyokat a férfiakhoz illő erősebb munkában, a mezőn kaszálnak, kapálnak, kévét kötnek, búzát vetnek, mikor minek van az ideje, neki állnak, dolgoznak serényen, fürgén a női természethez illő frisseséggel, gyorsasággal. Kereskedelmi üzletekben is most a nők pótolják a férfiak helyét. Adnak, vesznek, vezetik az üzletet, "hogy a jövedelem ne csökkenjen s ha haza jön az élettárs, az apa, a fiú vagy testvér, ne egv elpusztult, elárvult, tönkrement üzletet találjon a régi helyen, hanem egy virágzót, a minőről olykor-olykor pihenése közepette a lövészárokban álmodozott. Iparosaink is lehetőleg pótolva vannak. Asszonyok és leányok végeznek könnyebb ipari munkát, szóval a női nem itt is és ebből is kiveszi a maga részét. Dehát ez még nem minden. Nemcsak mezőgazdák a mi lányaink, asszonyaink, nemcsak konyha-művészek és kertészek, nemcsak kereskedők és iparodé sőt, katonák is. Igen katonák. Még pedig harezos katonák akiket nem szereimetes szivük vitt a csaták mezejére vitéz hadfiak után, hanem harczi vágy és harczi dicsőség! Az istenadta nők fényesen megállják helyüket c zür-zavaros világban; dicséret illeti őket és hála mert ez a tevékenység, a nőknek fáradhatatlan munkássága, ad erőt harezosainknak az önfeláldozó dicsőséges küzdelemre, amelylyel a magyar hősi erényt, szigorú erkölcsét, szilárd jellemét arany belük kel Írták be a most folyó világháború történetébe. Mindörökké, mindörökre! ö. l. Az Uránia országos nővédő egyesület. Tek. szerkesztőség! Solia nem végzett a társadalom ma- gasztosabb munkát, mint mikor a legszentebb cél, a haza védelmében áldozatkészséggel egyesül. Megnövekedett ellenségeinkkel szemben győzelmet csak úgy remélhetünk, ha Asszonyok, lányok. Szeptember 15. A felfordult világ zűrzavaros állapota elvitte a férfiak millióit a csatamezőkre. Az ipari üzemek, kereskedelmi vállalatok, gyárak megapadtak, megfogy- tak, hiszen a kéz, a munkás kéz fegyvert forgat, a csendes, békés polgár vér- szomjuhozó lelt, vért kíván vérért, életet sebéért és többszörös halált, haláláért. Ilyen a világ sorja most. Ilyen undok, Iealacsonyitóan förtelmes. Mindig igy volt, mikor a bűnök sokasága össze- gyülemlett, az ember kivetkőzött emberi formájából, állat lett, gyilkos lett, fenevad lelt. Nem elég a gránát, srapnell, kézibomba, puska agya, éles szurony, de ha egymás közelébe férkőzhetnek az ellenséges emberek, bírókra kelnek, karmolnak, harapnak, hogy elgondolni is szörnyűséges. A csatamezük 1 émiíóen elszomorító sötét világa köszöntött reánk. Sötét világ, szomorú világ, gyászos világ. Ebben a sötétségben, ebben a gyászosan szomorú világban nem látunk még ma egy parányi, egy piczinyke halovány pontocskát sem, mely a békés világnak enyhét, nyugodalmat adó derűs egébe bepillantást engedne. A megbomlott világ megbontott minden rendet, megzavarta a megszokott csendet és kizökkentett abból a kerékA „Nagybánya“ tárczája. Két tűzben. i. A férj a galíciai mezőkön állja tüzét gyilkos muszka golyóknak, amelyek finomak, nem zuzók ós nem is fájdalmasak, de vérontók meleg friss pezsgő vérnek csatornát nyitók, csontot nem törők, de a csonton átsurranók, mintha villamos tűz áram fúrna csatornát a csontba a velőig sőt talán keresztül is. A muszka ellenség golyója kicsiny, gyors, veszedelmes sebet okozó, de ke- vésbbé gyilkos. Egy székely bős katona szakaszparancsnok golyózáporban vezeti előre büszke csapatát, elől halad, hiszen hősnek, bátor daliának vezetni kell embereit férfiasán rettentheteílenül. Homokos a talaj ahol törtet előre a kis csapat és nyomában számtalan más csapat. A cél az irány a kis erdő melyet rohammal kell elfoglalni és onnan erős fedezékéből az ellenséget kiverni, mert nemcsak puska de gépfegyver sőt ágyú is ontja pusztító tüzét a magaslati helyen fekvő kis erdőből, melyet elfoglalni kell. Az augusztusi nap forró heve, a roham következtében felvert homok pora tikkadtságot okoztak ugyan, de a forró, izzó finom homokkal telitett hullámos levegő bár fulasztott, a vitéz csapat pezsgő vére azonban leküzdött minden szenvedést, hiszen a pillanat rettenetesen komoly az előhaladás veszedelem terhes, de előhaladni kell az életért avagy a dicsőség teljes halálért. Törtet előre a homok-tengerben a bátor csapat, itt- ott el-elmarad egy-egy súlyosan sebesült vitéz a rohanó sorokból de ez nem csüggedést, bátortalanságot önt a rajvonalba, hanem bátorságot mely meginogni nem tud, félni nem tanult. Már ott vannak az erdős domb oldal tövében s kapaszkodik fölfelé a csapat, a kis erdőbe érkezik s ime ott kozákokra bukkannak, minden fánál 3—5 kozák keresett fedezéket a mieink golyózápora ellen. Mennyi az ellenség senkisem sejti, de leg- kevésbbé tudja, hisz az erdő igen sürü fái zig- zegas bokrai jó takarói az ellenségnek. Minden magyarral szemben 3—5 kozák áll, mindenik vitézünk többszörös ellennel vitézül, bátran harcol s a kozák hordát rettenetes gyilkos harcz után kiverik az erdőből, mert az első összeütközés következtében, — hiszen a csata roppant heves volt, a kozák halomra hull, meginog és a nagyobb rész megadja magát. Midőn az erdő felől a füst felhő elvonult s az erdőben a puskák ropogása megszűnt, a fegyverek csattogása elhallgatott, a pokoli harczias zsivaj elült, felvonultak a sebesült ápolók, keresni az élő elesetteket, a sebesülteket, a haldoklók vo- nagló, jajgató, szivet lelket tépő ez iszonyatos birodalmában. Magyar, kozák egymás mellett fe- küsznek s küldik végsóhajaikat a messze távolban élő kedvesekhez s aztán az utolsó lehelet is elszáll, a test még egyet vonaglik és megszűnik sok élet itt a harezmezőn örökre. A 8zanitécek az erdőszélen lévő elesettek között három halott kozák társaságában egy fatövében rátaláltak a csapatát oly hősiesen vezetett székely őrmesterre Andor Imrére, ki keservesen jajgatott, mert balkeze összevágva vérzett, balkarjából pedig sugárként szökkent a vér, boka csontja közepén átlőve három halott és két súlyosan sebesült kozák társaságában, mint tehetetlen szól, beszél, kér, könyörög segítséget, gyá- molitást, mert még élni küzdeni akar a hazáért, a dicsőségért a magyar becsületért és otthon maradt gyönyörű édes fiatal asszonyáért, apró édes szentjeiért feledhetetlen két kicsiny gyermekéért. A sebesültszállító katonák felteszik hordagyukra a vitéz őrmestert elviszik a kötöző helyre, bekötözik a súlyos sebeket, aztán sebesültszállító vonatra téve elszállítják haza nagy Magyar- országba. II. A múlt év őszén a máramarosi kárpátokat a muszka hadak százezrei lepték megs a magyar- országba vezető utakon vígan baladtak előrp, hogy a Tisza völgyén bevonulhassanak Mára- maros- Szatmár-megyéken keresztül Budapestre és innen tovább, tovább. Kőrösmező lejtőin lévő házakat feldúlták, lakóit kifosztották aztán ereszkedtek mind lejebb-lejebb, ellenállásra alig találva Rahó vidékéig. Innen azonban egy-két golyó süvített a muszka hadak felé melyen felbőszülve, ágyutüz alá vették Rahó nagyközségnek minden nagyobb házát épületét s igy a mi vitéz székely őrmesterünk Andor Imre szép vagyont
