Nagybánya, 1915 (13. évfolyam, 26-52. szám)
1915-07-08 / 27. szám
IHriXI. évfolyam. 1915. jvilius lió S. 27-iis sssAm. NAGYBA tAesad^lmi ÉS SZÉPISODALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. Felelős szerkesztő: É G L Y M I H Á L Y Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veresvizi-ut 14 szám, ahova lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében is. A városok kérelme. — Az élelmiszerek biztosításának kérdéséhez. — Julius 7. A képviselőtestület legutóbb tartott közgyűlésében fölhatalmazást adott a tanácsnak, hogy a városok közélelmezésének biztosítása tárgyában a magyar városok kongresszusának megállapodásai alapján memorandumot intézhessen a kormányhoz. Az 1915. évi gabonatermésből a lakosság számára szükséges egy évi készletnek a megfelelő mennyiségben és árban való biztosítása s a fogyasztó közönséghez való eljuttatása most a legfontosabb kérdések egyike. Nem lesz talán érdektelen, ha rámutatunk a*on intézkedések fogyatékosságára, melyek a termés biztosítása körül már eddig is fent forognak s ha ismertetjük azon irányelveket, melyeknek a város memorandumában kifejezésre kell jutniok. A városok országos kongreszusának kérelmére a kormány már intézkedett az 1915 évi egész termésnek maximális ár mellett az állam részére való lefoglalása iránt. Ez az intézkedés azonban csak részben elégiti ki a fogyasztó közönség igényeit; a rendelet több pontja azonban sérelmes különösen a városi lakosságra nézve, mely jó részben vagy egészben a piaczról él. így elsősorban sérelmes a városi lakosságra nézve a fejenkint és havon- kint 10 kg.-ban megállapított termény kontingens a mezőgazdasággal foglalkozó lakosságra ugyanazon alapon megállapított 18 kg.-mos kontingenssel szemben, mert a városi lakosság a többi fontos élelmiczikknek, különösen a husnemüek- nek nehezebb megszerezhetése folytán a gabona-félékre a mai viszonyok közölt legalább is annyira reá van utalva, mint a mezőgazdasági népesség, melynek gazdasági szükséglete számára még külön kontingens is van biztosítva Tehát a kontingensnek a városi lakosság javára való felemelésére van szükség. Pedig tulajdonképen a 10 kg.-mos kontingens sincs a rendeletben a városi lakosság részére biztosítva, mert a rendelet a városi lakosság élelmiszükségiete menyiségének megállapítását a belügyminiszterre bízza Kívánatos volna továbbá a városi közélelmezés érdekében, hogy a nem gazdasággal foglalkozó városi lakosok is vásárolhassanak házi szükségletre tartott, vagy hizlalt állataik részére szemes takarmányt. Hátrányosan érintené a rendelkezésre álló gabonamennyiségnek a városi lakosság számára kívánatos növekedését, ha a rendelet 14 § a úgy alkalmaztatnék, hogy beviteli tilalomként hatna, holott a szabad behozatal maximális árak mellett még a mezőgazdasági érdekeltségnek sem lehet érdeke ellen. Kifejezést kell adnunk azon nézetünknek is, hogy a gabonamennyiségnek a fogyasztás számára kellő időre való biztosítása a készletnek hatósági felvételét és nyilvántartását követeli; a felvétel a cséplés alkalmával könnyen keresztül vihető volna. A gabonamennyiség megszerzésének a rendeletben megállapított módozatai is több kívánságot támasztanak a városi lakosság részéről. így elsősorban a vásárlás határidejének kitolását, amire nézve a rendelet egyébként az illetékes ministereknek amúgy is felhatalmazást ad. Végül a gabonakereskedelem megóvása érdekében szükségesnek tartjuk, hogy mindazok a kereskedők, akik megfelelő minősítéssel bírnak a gabonaszerzés műveletében, a it;- djtermény részvény társaság részéről igénybe vétessenek. A m. kir. ministeriumnak a búzáért, rozsért, kétszeresért, árpáért és zabért követelhető legmagasabb árak megállapításáról szóló rendelele sem elégíti ki a városi lakosság igényeit. Méltánytalan s igazságtalan terhet ró a városi lakosságra és egyenesen végzetes csapást mér a városi közélelmezésre. A gabonának a búzánál általában 40.50 koronától 36.50 koronáig, a többi gabonafélénél ennek megfelelően megállapított ára nem felel meg a termelési költségeknek még akkor sem, ha a legrnesszebbmenőleg figyelembe vesz- szük a háborús termelési nehézségeket. De bármint áll is a maximális ár és a termelési költség viszonya, a fogyasztó közönséget legalább is adatokkal meg kellett volna győzni az igen magasan megállapított maximális ár megokolt- ságáról. Eltekintve a magas maximális árnak önmagában való súlyos terhétől, az előbbinél nem kisebb jelentőségű a maximális gabona ár abban a hatásában, melyet a többi élelmi czikk árának alakulására gyakorol. A gabona ár adja meg a standardját a közélelmezés egész alakulásának, az indokolatlanul magas gabonaár a többi élelmiczikk árát is indokolatlanul felemeli és lehetetlenné teszi a helyi hatóságoknak, hogy még az országosan nem maximált élelmiczikkek terén a fogyasztókra nézve előnyös áralakulást idézhessenek elő A gabona árnak túl magas mértékben történt hatósági megállapítása annyiban is közérdekellenes, hogy fokozza azt a koczkázatot, melyet a városok a készleteknek hosszú időre való előrebiztositásával kétségtelenül vállalnak. A maximális ár fokozatos csökkenésében, mely a valóságban premiun a termelőknek, különösen az egy koronás fokozatok mellett a fogyasztó közönségre nézve a számba jövő előnyt nem látunk, mert a gyakorlatban előreláthatólag a legmagasabb árak fognak érvényesülni, nem is szólva arról, hogy ez a fokozatos ármegállagitás a beszerzés terén előreláthatólag bonyodalmakat fog okozni. A legfontosabb követelés tehát,melyet a városok közélelmezése érdekében még ez órában is támasztani kell, az a maximális árak leszállítása, melynek a kivihetőség szempontjából semmi féle akadálya nincs és amely leszállítás a termelőt sem fosztja meg ma még semmi féle szerzett jogtól. Kiterjesztendő volna továbbá az áraknak országos, esetleg körzetenként eltérő, maximálása a gabonán kivül a többi fontos élelmiczikkekre (bus, tej, burgonya stb ) is és pedig külön-külön a termelő a nagykereskedőnek és kis kereskedő számára. Emellett, mivel a kormány a közélelmezés szabályozását országosan csakis a vezető élelmiczikkekre vonatkozólag tudja rendezni, feltétlenül megadandó volna a városoknak a jog, hogy olyan fontos élelmiczikkeket, melyek maximális ára országosan nincs megállapítva a helyi fogyasztás számára maximálhassák és a szükséghez képest úgy az ilyen, mint országosan is maximált áru élelmiczikkekre a helyi kiviteli tilalom és a helyi rekvirálás eszközével élhessenek. Fontos érdeke a fogyasztásnak a tojásra nézve a kiviteli tilalom megállapitása. Bármennyire járna is a magas kormány a városok kezére közélelmezési feladataik megoldásánál és bármily erőfeszítést tegyenek is a városok maguk, kéíségtelen, liogy károsodások és tetemes rendkívüli kiadások nélkül a közigazgatásnak ezen a háborúban tán legfontosabb ága nem intézhető. Ezért csak jogosnak tekinthető a városoknak oly törekvése, hogy az állam a városokat közélelmezési” feladataik megvalósításában anyagilag is támogassa, amint ilyen támogatásban az állami igazgatással túl nem terhelt és hatalmas vagyoni erejű német városok már a háború kezdetével részesültek De ezen anyagi támogatással egyenlő jelentőségű volna egy olyan kormányzati akczió, mely egyelőre a háború alatt de azután a béke idejében a városi lakosság élelmiszerrel való ellátásának kér dését a városok képviseletének közrevonásával, és pedig elsősorban az élelmiszer nagy kereskedelemnek megfelelő tervezésével megoldaná.
