Nagybánya, 1915 (13. évfolyam, 26-52. szám)
1915-09-02 / 35. szám
SZÉPIEODALMI HETILAP, Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. BssrsniTsn Felelős szerkesztő: ÉGL Y MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veresvizi-ut 14 szám, ahova lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő Üzletében is. Nagybánya és vidéke magánbánya tulajdonosainak szövetsége. Szeptember 1. Régóta tűnődnek, régóta gondolkoznak magán bányatulajdonosaink afelől, hogy miképen lehetne megvalósítani egy olyan bányász társaságot, mely a magán bányatulajdonosok érdekeit, de különösen a bányamunkásokét minden irányban képviselve olyan szociális alkotásokat teremtsen, amely a kornak minden tekintetben megfelel és nemcsu- pán a bányatulajdanosok javára szolgál, de a bányamunkásoknak szorgalmas, hűséges, becsületes munkálkodásuk mellett tisztességes megélhetést és öreg, munka- képtelen napjaikban, aggkorukban nyugdijat, ellátást biztosit. A bányatulajdonosok humánus gondolkozásának eme szép terve mindenesetben kiváló, figyelemre méltó, fiiszen ha mindazokat a terveket, melyek bizalmas baráti körben újabban ez irányban felmerültek és szóvá tétettek, megvalósítják bányatulajdonosaink, akkor ez az ősrégi bányaváros egy oly szociális intézmény birtokába jut, mely nemcsak Magyarországon, de hazánkon kívül is messze-messze földön hires lesz és mint kiváló szociális bányaaikotással biró város mintaképül fog állani ország-világ előtt. Hogy ennek a gondolatnak megvalósítása miért váratott ily sokáig magára, nem keressük, nem kutatjuk, de ha megvalósul, érdeme lesz annak a kornak, mely kor a haladás kora és büszkesége leend mindenkor azoknak a férfiaknak, kik a zászlót bontva megalakítják azt a szövetséget, mely nemcsak a város jó hírnevének öregbítésére, nemcsak a bányatulajdonosok előnyére, hanem anyagi és erkölcsi javára fog szolgálni mindenkoron a bányászkodással foglalkozó munkások tekintélyes számú népének. Nagybánya város és vidékének magán bányatulajdonosai szövetségbe óhajtanak lépni és pedig oly szövetségbe, a mely szövetségben részt vehet minden magán bányatulajdonos és minden bányamunkás, ki bányászkodással foglalkozik. Tudjuk azt mindnyájan jól, hogy mindazok a bányászok, kik a kincstári bányákban foglalkoznak, nemcsak nyug- dijjogosuítak, de többféle jóléti intézményben is részesek és pedig mind olyanokban, melyeket a magán bányászok nélkülözni kénytelenek. A magán bányászoknak sorsuk bizony sok tekintetben mostoha, ha összehasonlítjuk őket a kincstári bányászokkal. Éppen e mostoha állapotokat és viszonyokat óhajtja megszüntetni az e városi és vidéki magán bányatulajdonosaink alakulandó szövetsége, mert e szövetség megalakításával a bányatulajdonos, midőn a saját érdekeit védi, magához akarja csatolni tisztességes munkásait elválaszthatlanul. Az alakulandó Nagybánya és uidcke magán bányatulajdonosainak szövetsége mindenek előtt egy általános, a magán bányászok minden alkalmazottját magába foglaló társládát óhajt létesíteni s ez által a magán bányákban alkalmazottaknak betegség, baleset, aggkor esetén a legmesszebb menő ellátást biztosítani. E szövetség keretében kórházat, üdülő telepet, fürdőt létesíteni és aztán, hogy a magán bányászok is a kincstári bányaalkalmazottakhoz hasonlóan háztartási és esetleg a szükséges ruházati cikkekkel is elláthatók legyenek, szövetségeket létesít, hogy munkásai megkímélve legyenek bármiféle hitelezéstől s a szövetség keretében megtalálhassák mindazt, a mire szükségük egyáltalán lehet. Hogy pedig a munkások lelkileg is művelhessék magukat, olvasó kört állít föl, hol lapokból, folyóiratokból nyerhetnek tájékozást a világeseményekről és koronként az olvasókör helyiségeiben tudományos felolvasások tartatnának részben a bányász-képzés végett, másrészt szórakozás céljából. íme rövid vonalakban vázolva vannak azon ideák, melyek a magán bányatulajdonosok körében beszélgetés tárgyát képezték és képezik. A szövetség megalakításának útjában semmi sem áll. Amint egyes bányatulajdonosok a múltban megalakították társládáikat s ezzel szolgálták munkásaiknak érdekeit, most tömörüljenek egy csoportba, lépjenek az alkotás terére és ezzel teremtsenek maguknak egészséges, képzett bányamunkásokat. Az itt elmondottak megvalósítása érdekében a Nagybánya kerületi bányaegylet talán sorompóba léphetne, mert A „Nagybánya“ tárczája. A Bádog-Krisztus. Ott állt a hóval fedett néma tájon, Mellette csapott egy srappnell az épp. A föld pora teleprüszkölte nyomba A bádog Krisztus hervadt, szent kezét. Alatta, méla lengyel rónaságon Száz hős katona aludt szana szét. 8 az egyik hős titokba, éjféltájon Felkelkelt halkan és Krisztussal beszélt. És letörölte porlepte szemét Az akkor volt: a visszavonuláskor, {Oly borús volt a Krisztus mosolya!) Aztán gyáva muzsik gyerekek lelke Bús megbánásban borult le oda. 8 Krisztus szemét lehunyta, hogy ne lássa. Az emlő vért, a hörgő melleket S a mészárszékre hajtott milliókat, Akiknek haj, már beestelcdett. Örökre búsan beesteledett . . . Most is ott áll Krisztus a néma tájon, Csak a fény nines bádogszemébe rég. Ám a megbámult vén Krisztus keresztre Leszáll éjjel száz színes buborék. S mintha száz gyertya égne a kereszten, Száz baka sir száz lányról aki él. S olyankor, fehér holdas éjszakákon, Az egész bús, meggürnyedt, vén világon, Minden gondolat Krisztussal beszél, Huzella Ödön. Nincs még veszve Lengyelország. Tragikus önmarcangolással sodródott bele a lengyel nép a világháborúba. Három hadviselő állam seregében küzdenek lengyelek százezrei. Németország és Ausztria lengyeléivel szemben Oroszország lengyeléi állnak harcban. A hajdan volt lengyel királyság területe ennek a háborúnak a roppant csatatere. Oroszlengyelország, Kelet- poroszország és Galicia érzik legfájóbban a maguk testén az invázió tiprását. Hadseregek jönnek és mennek a lengyel földeken keresztül, lengyel katonák harcolnak orosz, német és osztrák fegyverrel a kezükben, hogy van az, hogy maga a lengyel nép mégis oly halálosan nyugodt, oly közömbösen mozdulatlan? A nagy háború kitörésekor az európai közvélemény jórésze úgy hüte, hogy mihelyst Oroszország hatalmas külső ellenséggel háborúba keveredik, a lengyel nép lesz a legelső, amely felemeli a fejét és oda- kiállja ősi szabadsághimnuszát, ügy várták, hogy az Ausztriával és Németországgal való háború nyomán kell jönnie a Lengyelország függetlenségéért vívódó revoiuciónak. Európa azt várta, hogy abban a pillanatban, amikor megszólalnak az ágyuk, felharsan a lengyel nemzet ajkán az ősi himnuzs: »Nincs még veszve Lengyelország !» És ime — nem az ágyú menydörgése, csalja megl — Lengyelország felől más, ellenszenves és szolgai himnusz hangzik : «Isten tartsa meg a cárt.« Mi történt? Hogyan csalódhatott ennyire az európai közvélemény ? Az történt, hogy Európa még mindig a régi Lengyelországot látta maga előtt és nem vette tudomásul, hogy a régi, az orosz cárizmus ellen inzurrekciókban harcoló Lengyelország már rég letűnt és helyén uj, más Lengyelország épült fel. Európa még mindig azt hitte, hogy a Kosciuszkó Lengyelországa, az 1830-as és az 1863-as forradalmak Lengyelországa éke lődik közé és az orosz birodalom teste közé és nem vette észre, hogy az uj Lengyelország már nem kardot, hanem rőföt tart a kezében, hogy már nem titkos összeesküvések iratai, hanem a főkönyvek tartozik és követel rovatai fö'é hajlik. Valaha lengyelnek lenni és a szabadságot, szeretni — egyet jelentett. Valaha a lengyel szabadságáért küzdő menekültek elárasztották egész Európát és ha már nem küzdhettek otthon az orosz czárismus ellen, hát részt kértek maguknak minden európai szabadságharc küzdelmeiből. Nen csoda hát, ha Európa egész demokráciáján!: k minden rokonszenve a lengyel szábadság felé fordul. A magyar parlament, 1832-tői forradalmi csúcspontjáig, 1849-ig mindig foglalkozom a lengyel kérdéssel, Deák Ferencz legelső beszédét, a lengyel kérdésről mondotta és ekkor formálta hires mondását: Nemzetek vesznek, nemzetek lesznek.
