Nagybánya, 1915 (13. évfolyam, 26-52. szám)
1915-08-19 / 33. szám
2 NAGYBÁNYA 1915. augusztus 19. lasztmány alakult meg, a rok-kant-fő- gyám elnöklete alatt: minden városban és járásban szintén rokkant bizottságok alakulnak, mely bizottságok élén a rokkant-gyám áll. A rokkant-bizottságok tagjait s a rokkant gyámot az előkészitő bizottság javaslata a vármegyei választmány választja meg. Szatmárvármegyében a választmány már megalakult s a rokkant-főgyámnak dr. Velzák Ede szerkesztőt, nagykárolyi ügyvédet választották meg. A rokkant főgyám s Csaba Adorján főispán fölkérésére a nagybányai vörös kereszt-egylet keretében az előkészitő bizottság Neubauer Ferencz miniszteri tanácsos elnöklete alatt vasárnap délelőtt tartotta ülését a rokkant bizottság megalakítása tárgyában. Szép számban jelentek meg az ülésen a vörös-kereszt egylet választmányának tagjai s a rokkant-bizottság feladatainak ismertetése után összeállították azok névsorát, kiket a nagybányai rokkant bizottság tagjaiul megválasztásra Szatmárvármegye választmányának javaslatba hoznak. Rokkant-gyámul kijelölték Égig Mihály főjegyzőt. A rokkant-bizottság tagjaiul Bertalan Miklósné, Balezer Gvörgyné, Hoffmann Árpádné, Neubauer Hermin, Brebán Sándor, L. Berks Leó, Bajnóczg Sándor, Dergáls Sándor, Fuchs Benjámin, Glavitzkg Károly, Harácsek Vimos, dr. Herczinger Ferencz, Ketney Mihály, Kupás Mihály, dr. Makray Mihály, Mike Imre, Molcsány Gábor, Révész János, Soltész Elemér, Szőke Béla, Székely Árpád, Szenlpétery Ferencz, Steinfeld Béla, Veres József és Virág István jelöltettek ki. A rokkant bizottság megalakulása tehát városunkban is küszöbön áll, Isten áldása legyen nemes munkájukon. Hűm illi HMM tullÉM illtistiMl Augusztus 18. Mióla a helyi hadsegélyezés mialt, ahol egyik jó emberemnek ötlete juttatott szerepléshez, ismerni alkalmam nyílott a háborúval kap csolalos állami segéiyezést is, el-ellünődöm azon a jelenségen, melyet a hadba vonultak családjainak államsegélyénél naponta látok s mindannyian látunk. E tűnődésemet papírra is vetem Minden segélyezésnek kettős czélt kell szolgálnia. Kell, hogy igazán segítségére legyen annak, aki kapja és kellene, hogy aki kapja, abban a takarékosságnak, a hálának, a tisz- telelérzésnek, az adakozó iránti jóindulatnak érzése, gondolata megfoganjon, felébredjen. Csak igy segély s csak igy van nevelőhatása. Ha a segélyül kapott pénz nem szükséget pótló s ha az, aki kapja, nem a takarékosságnak gondolatával kezeli a kapott segélyt vagy nem ébred fel benne a hálának a gondolata és érzése az iránt, akitől kapja a segélyt, akkor nemcsak nem nevel, de egyenesen árt. Ilyen nézőpontból figyelve meg az államsegélyt, feltűnő tapasztalataink vannak s sajnos az emberek lelki világából ezek éppen nem mindig a szépséget mutatják. A segélyezés s itt természetesen tisztán a hadba vonultak családjainak állami segélyezéséről szólok, sok eseíbeu nem szükséget pótol, nincsen szükség reá. Ha a hadba vonult katonai éveit szolgálja, tudomásom szerint hozzátartozói semmi államsegélyt nem kapnak a háború tartama alatt sem. Mondjuk, hogy ez helyes, pedig esetek vannak, mikor a hadi szolgálatot teljesítő katonai éveit szolgáló talán egyedüli támasza szülőinek, azaz olyan segítőjük, aki nélkül az élet, a megélhetés valóban terhes. Ezzel szemben annak a gazdálkodó jómódú családnak feje után. aki katonai éveit rég leszolgálta, de háborúba vonult, már államsegélyt adnak pedig a család e nélkül is megélhet. Ez esetben az államsegély nem szükséget pótol s annak a családnak a megélhetéséhez nem okvetlenül szükséges. Ha az igazság, az egyenlőség törvényeinek talán megfelel is az, hogy aki katonai éveit leszolgálta s háborúba vonul és igy családjának javára értékesíthető személyi értéke éppen a családtól el van vonva, azért az államsegélyt a családja kárpótlásul kapja, mégis olyan esetben, mikor a család megélhetéséhez nem feltétlenül szükséges, az államsegély elmaradhat. Különös is az, hogy mihelyt hasznot lehet kaparni, milyen tömegesen jelentkeznek az emberek arra, hogy jó férjük, hálás gyermekük után államsegélyt biztosítsanak maguknak. Meglepi az embert, hogy egyszerre milyen jóknak kell látnia azokat az embereket, akik között azelőtt, mert itthon voltak, annyi haszontalan férj és annyi hálátlan fiú volt a feleségek és a szülők áiiitása szerint Mennyi félreismeri em bérli Most derül ki, hogy az, akiről azt tudtuk, illetve azt hittük, hogy családját elhanyagolja, iszákos, pazarló, az mind maga a józanság, a gondosság volt, aki nemcsak a családját, hanem édes szülőit, sőt csodák csodája az apósát és anyósát is tartotta keresetéből 1 Ezen az alapon aztán államsegélyt kivan s talán kap is. A feleség és a családja, a férj után a férj szü'ői, a férj után feleségének a szülői is Én az állam- segélyezés után tudom csak, hogy pl. Nagybányán a férjek mind mennyire hálás jó gyermekek voltak szülőikkel és feleségeik szülőivel szemben is. Ha elfogadnék alapul az', hogy államsegélyt az ne kapjon, akinek a megélhetése a férj távolléiében is leheiő, akkor igen sok pénze felszabadulna az államnak és használtatnék olyan ezéira, amely a köznek inkább javára van. Lehelnek olyanok, magam is ismerek olya nokat, akik az államsegélyül kapott összegecs- két okosan használják fel, éldegélnek belőle, szereznek belőle egyet s mást. Azonban sokan nem igy tesznek. Soknál az államsegély, mint rendkívüli jövedelem alap. ok a könnyelmű ségre. a dologkerülésre Sokat az államsegély nem javít, nem nevel, hanem ront. Hiszen iga/, hogy a pénzzel való.okos bánásmód nem mindenkinek tudománya, de azért hogy az állam - segélyeseknek legalább */* része a könnyen jött pénzt oktalanul szórja, az is bizonyos s az ilyenektől a segélyt helyes lenne teljesen meg- j vonni. Meg lehetett volna talán határozni már a kezdetén, hogy aki mint termelő férjének, fia I nak hadba vonulásáért magát fenn tudja tartani ' úgy, hogy nagy szükséget nem szenved, áilam- I segélyt ne kapjon. Akkor a városiak sem voi- ! nának olyan mértékben kiszolgáltatva a lerme- I lök uzsorájának, mert a termelő jobban rá volna szorulva a pénzre, aminek ma bővében i van. Aztán azoknál is, akik rá vannak szorulva a segélyre, a könnyelműséget a segélynek időleges elvonásával kellene büntetni stb. Be is végezhetem ezt az < szmenetet azzal, hogy a hadba vonullak után adod állami se- 1 gélvnek egy része, lehet, hogy az igazság elve j alapján okvetlenül kidobott pénz, amely sem szükséget nem pólói, sem jóra nem indít ja a 1 segélyezettet, ellenkezőleg pazarlásra, könnyel- ; müségre, dologtalaoságra ad alkalmat s igy a i közjó szempontjából árt. Ezt az észrevételt pe- dig igazán nem azért teszem, hogy sajnáljam I azoktól a segélyt, akik kapják, hanem azért, mert mi, akik a fennebb elmondottakat látjuk, j tudjuk, nem találjuk elérve azt a cz.éil, amely a segélyezésnek nemes czélja Székely Árpád. Riportok. Augusztus 18. Lincselés a moziban. Azaz, hogy majdnem lincselés volt a moziban . . . Olyan egyszerű történet ez s reánk nézve, E«-vsri*mi az atmoszférából csakhamar ki kellett szikráznia a zsidóellenes pogrom villámának. A pogromnak törvényszerűen be kellett következnie és mégis furcsa, bolond véletlen idézte elő. Szeptember 27-én történt. Csendes, szép vasárnap délután két orosz katona sétált Lembergben a Krakkói- utczán. Valami tolvaj gyerek kilopta az egyiknek a zsebéből a bugyellárisáf. A katona észreveszi, utánairamodik, hogy nyakoncsipje, futás közben a lábába gabalyodik a fegyver és elsül. Nagyot szól a puska a csendes utczán és még nagyobb lett az apró eset visszhangja. Ki tudná megmondani, hogyan és milyen módon, de csakhamar szétszaiad az egész városban a hire, hogy a Krakkói utczán a zsidók rálőttek az orosz katonákra. A rémbir begurul az orosz kaszárnyákba is és már száll a parancs, hogy rajvonallal "keli megszállni a bűnös városrészt. És a svarmlénia halálosan maró kígyója végigtekergődzik a Gro- deki-uton, a Zukew-Áa-ufczán, a Kazmier/ovskaufezán. Hasonfekve ezusztak előre keresztbe az utczán a nagykucsmás cserkesz katonák. 0, most már a pogromot is a modern hadviselés minden uj tanulságai szerint csinálják! Azután bejárták a bűnös városrész ufezáit, belőttek az ablakokon, tömérdek halott és sebesült maradt utánuk. Csupa zsidó, de köztük egy keresztény is. A házak ablakai még ma is szétzuzottak, a malterban még ma is látszanak a puskagolyó-szakitotta lyukak. Az első pogrom halottai már rég porladnak, de a legutolsó pogrom sebesüitjei még ott nyögnek és hörögnek a kórház ágyain. Sokszor dúlt még pogrom Lemberg zsidó negyedében, de a legvadabb és legvéresebb ez az első, meg a legutolsó pogrom volt. Az első pogrom védtelen és fegyvertelen emberek ellen szsgeződötí, az utolsó pogrom már felfegyverzett, revolveres, ólombotos férfiakat talált magával szemben. Az orosz kormányzat Galicziában eltiltotta, hogy a zsidók egyik községből a másikba menjenek, egyik városból a másikba utazzanak, mert attól félt, hogy kikémlelik hadállásait és hadi- csomópontjait. Ezt a rettentő rendszabályt még az orösz újságok is elítélték. De a czárizmus uralmánűk leinbergi txponense, a »Slowo Polski« ezáribb akart lenni a czárnál és denuncziálta ezt. az Oroszországból jövő liberalizmust: »Ti orosz lapok ne támogassátok a zsidókat, inkább vigyázzatok, hogy a zsidók e! ne áruljanak benneteket Oroszlengyelországban. Amikor ellenséges golyók ezrével pusztítják testvéreiteket, óvakodjatok atíól, hogy ti a zsidókat pártoljátok. El ne felejtsétek, hogy egyik hadvezéretek rendeletét adott, hogy a galicziai orosz-lengyel spionkodást egyszer és mindenkorra lehetetlenné keli tenni. A zsidót gyűlöljétek, ne érintkezzetek vele, el kell őket mint népet törülni a föld színéről. Mit vétett a szegény Szibéria, hogy odakü!dik a zsidókat ?« Végsőkig vitték a zsidók egyhelyhez-lánczoCí június 1-én nyílt meg*! A „BIKSZADI CrYO junius 1-én nyílt meg*! (Szatmár megyében). Meleg ásványvíz fürdők, szénsavas fürdő, hidegviz-gyógyintézet, dr. Bulling-féle iuhalácio, 160 kényelmesen berendezett szoba, vízvezeték. Acetylen világítás! ■ Állandó fürdőorvos! a Vasúti állomás, posta, távirda, telefon, gyógytár helyben! Elő- és utóévadöan az állandó tartózkodóitól 30 százai engedmény! wr prospektust, vízről áriüzókel küld a lürdöisazoatosás! Katonatisztek és legénységnek 50—50 hely féláron [szobaár az összes gyógy tényezőkből]. “^gff
