Nagybánya, 1915 (13. évfolyam, 26-52. szám)
1915-08-12 / 32. szám
2 NAGYBANYA 1915. augusztus 12, Vegye gyakorlott kezébe a dolgot Szerkesztő ur s szerkesztőtársaival együttérzésben nyissanak tért a rokkant katonák javára való adakozásnak. Ha már az előfizetési fölhívások ütegei hatástalanul tüzelnek: ennek a szent czélnak az érdekében iutézzenek föltartóztathatatlan rohamot az érző szivek és — sajnos —■ a legtöbb esetben lapos erszények ellen Én a magam e czélra szánt 12 (tizenkettő) koronáját mindenesetre ide mellékelem, indítványomat s augusztus 18 án este szegény ablakaim védelmét Szerkesztő urra s általa a felséges nyilvánosságra bízván. »Soltész Elemér. Mi mindenben magunkévá tesszük Soltész Elemér indítványát. Legyen ez ünnep ne a külsőségek, hanem a szivek, a szeretet ünnepe. Lelkes áldozatkészségünk, melyet koronás királyunkhoz való törteden ragaszkodásunk és szeretetünk gyújt föl hatványozottabban sziveinkben, forduljon e napon a király katonái felé, kik a király és haza védelmében a vérmezőkön hagyták testi épségüket, viruló fiatalságukat, férfiúi erejüket. A világítás költségeit ajánljuk föl a rokkant katonáknak. Ez áldozathozatal alól senki sem mentesítheti magát; valamint tüntető árulás számba menne, ha kivilágítás esetén valakinek ablakai sötétek maradnának. Nem hisszük, hogy akadna magyar szív, melyet át ne hatnának a vérző katonák iránt érzett szeretet sugarai és zártak, sötétek maradnának e napon. Sokszor pirulva vallottuk be, hogy e sorsdöntő órákban sokan visszavonulnak a kötelességek fórumaitól. Ne higyjék, hogy valamikor számon nem fogják kérni mindenkitől, hogy a nemzetküzdelem halálpillanataiban ki miként teljesítette kötelességét? E históriai időkben láthatatlanul két óriási piramis készül az utódok számára. Az egyikre azoknak nevei lesznek aranynál is drágább belükkel bevésve, akik ott küzdöttek, ott véreztek, ott halnikaraguai menekültet. Az őrnagy — mint olvasóim jól tudják — szenvedélyesen sakkozik és minthogy magam is szívesen űzöm a fekete és fehér babákkal való játékot, rögtön öszszecsap- tunk. — Legföljebb tizenkét pártit jáfszhatom — mondtam az őrnagynak — mert hat órakor indul a vonat, amely kivisz a falura, kis családom körébe. — Jó — felelte az őrnagy — tizenkét parti, a vesztesnek joga van hat mestert bemondani.. . Főihatkor még csak a hetedik partinál tartottunk. Nem szépítem a dolgot, az első hatot én nyertem meg. Az őrnagy most megint nagyon rosszulfállt, sokáig gondolkozott és verejtékes arczczal meredt a sakktáblára. — Adja föl — indítványoztam — úgy sem nyerheti meg — Föladni ? Soha I — Hát akkor hagyjuk abba, mert alig van 1 tak a harczmezőkön; vagy akik itthon I teljesítették becsülettel a kötelességeiket: I támogatták a küzdőket, kötözgetlék a j sebeket, törülgették a könnyeket s a romokat építgetve kenyerüket megosztották az éhezőkkel, A gyalázat piramisán pedig azok nevei lángolnak majd, akik most láthatatlanok. Akik seholsem voltak az élethaláltusa e napjaiban: sem a harcztere- ken, sem a küzdő társadalom caritas- helyein. Akik mások vérével védetik a hazát, mások áldozatkészségével kötöz- getik a sebeket. Mindnyájunk sorsdöntő óráit éljük egyénileg is. Tőlünk függ, hogy nevünk melyik piramisra kerüljön majd. í giy Mihály. Riportok. Katonaság Nagybányán. Erősen tartja magát a hir, hogy Nagybánya városa katonasághoz jut Hogy a közös j hadseregből vagy a honvédségből kapunk-e egy zászlóalj katonaságot, az még nem bizonyos, J dehogy katonasághoz jutunk-, az immár kétség- j télén. Ha katonaság jön hozzánk, az nem is épen olyan rósz. mint sokan tartja; és mondják. Ezek a sokak úgy vélekednek, hogy ahol katonaság j van, ott nagy a drágaság is. Ez a vélekedés nagyon téves, mert ha ennek a hitnek csak egy parányi alapja volna is, nem törtetnének városaink a katonaság után. Nézzünk csak szét egy kicsit. Hol van olyan város, még csak kettő is, ebben a széles haza- j ban, mint Nagybánya, katonaság nélkül, A szom- j szed, hasonló nagyságú, sőt kisebb városokban i is mindenütt van katonaság Szatmár nagyváros lévén, az számításba ez alkalommal nem jön, mert van katonaság« bőven, de ott van Nagykároly, nem népesebb Nagybányánál s katonasága van; itt van Zilah, Dés, mind kisebb váró- j sok és vau katonasága, mig városunknak, pedig Nagybánya hadászati szempontból is igen fontos hely, katonasága nincs s azt nem tudni mi okból, de sajnosán nélkülözi Úgy látszik, hogy felsőbb helyen most I figyelembe vették Nagybánya stratégiai jelentőségét s igyekeznek pótolni a múltnak ama hibáját, melyet mind eddig más városok előnyére takargattak, de most végre elkövetkezik talán azaz idő, hogy eljön és megjön egy sneidig zászlóalj és megélénkül a csendes város s némimár annyi időm, hogy a pályaudvarra kirobogjak. Holnap majd belejezzük . . . — Abbahagyni? Soha! Ha nem akarja folytatni, adja főt. — Soha! — Tudja mit, van egy ötletem. Kik isérem magát a pályaudvarra, a kocsiban befejezhetjük a partit . . . — Nem bánom. A kávéstól kölcsön kértük a sakkot, aztán konflisba ültünk és kihajtanunk a keleti pályaudvarra. A konflisban dühösen folytattuk a játékot és amikor a pályaudvarra megérkeztünk, az őrnagy valamivel jobban állt. — No, Isten áldja meg — mondtam neki — jegyezzük meg a figurák állását és holnap majd befejezzük. — Hogy is ne! Most, amikor én állok jobban 1 Hogy maga egész éjjel törje a fejét . . . Nem, öregem, tessék folytatni 1 leg pótolva lesz hadbavonult ifjúságunk büszke harczfiakkal. Ám ha jönnek szívesen is fogadjuk. A katonaság városunk egyhangúságát majdan kizökkenti a már megszokott és unott kerékvágásból és uj képe lesz Nagybányának, hiszen olyan igazi városias színezetet ad a katonaság a városnak, még akkor is, ha azt a városi Nagybányáuak hívják. Varsót bevettük. Megkondutt az öreg harang, a gyönyörű Szent István toronynak imára, gyászra hivó érczszava csütörtökön délelőtt: imára, hálandó imára hívta c város közönségét Délelőtt 11 óra meg nem volt, mikor Szőke Béla plébános Widder Péter gyógyszerész társaságában az öreg torony kicsiny ajtajához sietett és gyorsan haladtak fel a toronyba, megkondiíani az, öreg harangot, örömet hirdetni, nagy örömet a város minden rendű és rangú népének, meri Varsó a mieink birtokába jutott. Húzták a harangot minden hívőnek és Izrael népének is örömére Szőke Béla és Widder Péter 1 A harang szavára nagy néptömeg verődött össze a Widder gyógyszertár előtt, örömtől ragyogtak a szemek s egv pillanat alatt az egész város tudta Varsó meghódítását. Lázas őrömtől égeti minden szív és estve a csendes jámbor vendéglők, hosszú és kurta korcsmák megteltek néppel, kivétel nélkül mindenütt mulattak csütörtök estén, de akadtak olyanok is, akik még másnap is ünnepeltek Varsóért, Varsó bevételéért. Szóval fogyott a bor, csendült a pohár, a zene zendült. vigadóit a magyar, de azért fájt a lelke vigság közepette is a sok hősi vérért, mely a hnrezmezőket megtermékenyíti Uzsorások. Irtják ezehet a lélekkufárokat. de nem fog ezeken semmi büntetés, a rendőrség sújtó keze hiába üt rajok, a bírságolás mit sem hasznát, a pénz ördöge és a kapzsiság karöltve járnak és uzsorázzák a népet a hogy lehet és amiként lehet. Szomorú dolgok ezek, nagyon szomorú dolgok. A fővárosban az élelmiszer uzsorásainak a neveit hírlapokban közük, a közönség megjegyzi ezeket a neveket és kerüli ezeknek a kufároknak üzlethelyiségeit, ez által akarják elmetszeni az uzsorások megélhetésének éíeigyö- kerét. A mi rendőrségünk, mondhatjuk bár, hogy szigorúan büntet, de keztvüs kézzel bánik el az élelmiszer uzsoráért megbüntetett egyénekkel, mert neveiket nyilvánosságra nem hozza, pedig ezeknek a neveknek nyilvánosságra hozatalával igen nagy szolgálatot tenne a közönségnek Ámdehát ez a rendőrség dolga ugyan, de kérjük a mennyiben lehetséges, bocsássa a nyíl— De a vonatom indul . . . — Nem baj. Elmegyek önnel a legközelebbi állomásig . . . Beültünk a kupéba és vérszomjasán folytattuk a játékot. A legközelebbi állomás ás még két másik már régen elmaradt mögöttünk, mire befejeztük. A hetedik játszmát is én nyertem meg. Az őrnagy tajtékzott dühében: — Még egyet! — Nem bánom. Br keit vallanom, hogy az őrnagy dühének nagyon komoly alapja volt. A dolog ugyanis a dicsőségen kivü5 pénzbe, is ment, az első játszma száz koronába, a többi dupla-vagy-seramibe. A szégyenbe az őrnagy valahogyan még csak belenyugodott volna, de abba soha, hogy 6400 koronát veszítsen. Enyit nyertem a hetedik játszma után és most megint dupla-vagy-semmi volt a tét. Azonban úgy látszik, a menyei hatalmak U ? A „BIKSZADI GYÓGYFÜRDŐ junius 1-én nyílt meg*! "Ügjf (Szatmár megyében), junius 1-én nyílt meg5! Meleg ásványvíz fürdők, szénsavas fürdő, hidegvíz-gvógvintézet, dr. BuUing-féle inhalácio, 160 kényelmesen berendezett szoba, vízvezeték. Acetylen világítás! ■ Állandó fürdőorvos! a Vasúti állomás, posta, távirda, telefon, gyógytár helyben! Elő- és utóévadöan az állandó tarióaHOtiónál 30 százaién engedmény! IT Prospers), vízről Mzéket ié a iioazsatósás! Katonatisztek és legénységnek 50 50 hely féláron [szobaár az összes gyógytényezőkböi].
