Nagybánya, 1915 (13. évfolyam, 26-52. szám)
1915-08-05 / 31. szám
SZZII.. évfol:ram. 1915. SLVLgrVLSZtVlS IlÓ 5. T-A.RS.A^ID.A.XjMI: 3Tfö S^IÉ^IiROőD.^Tal&vTI HETI Előfizetési árak : Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, f Felelős szerkesztőnegyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. j £ p y ,7 T J' T Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. u L i M 1 fi A L 1. ] Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veresvizi-ut 14 szám, ahova lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében is. Uj ezredév küszöbén. Augusztus 4. A mi kicsi népünk, a mi kicsi nemzetünk, mely hamupipőke módjára rejtve volt, de azért e rejlett helyzetében is fejlődtek bájai, aczétozódtak izmai, úgy, hogy most, midőn egy mesebeli háború rettenetesen pusztitó förgetege orkán módjára zúg végig a kontinensen, az európai régi kulturált országok földjét megrázóan, népeit szörnyűséges valóra ébresztőén, büszkén tombol végig Európa homlokán a magyar, a maga sajátos, szűzies hősi leikének ragyogó pompájában hódit nemesen egyszerű fegyelmezettségével, bátorit félelmet nem ösmerő önfeláldozásával és példát mutat az egész világnak rajongó hazaszeretetével. Egy háborús esztendő tűnt el a maga sokféie szenvedésével, nyomorúságával a harczmezőn. A háborús esztendő azonban nemcsak a harczmezókön termelt szenvedést és nyomort, de idehaza is megkívánt a háború különleges viszonyai közepette olyan áldozatokat, amelyekről soha senkisem, még álmában sem gondolhatott, de legkevésbbé is gondolt. A minő erős voit a magyar lélek és a minő harczias a háború kitörése alkalmával, éppen olyan erős ma a háborús év elmúlta után. Nem hitte a világ, hiszen keveset tudott rólunk, hogy itt a Kárpátok által övezett földön: Magyarországon egy, a szabadságért minden áldozatra kész olyan nemesen nagylelkű nép lakik, mely tűrni és szenvedni megtanult ugyan, de tűrt és szenvedett is hazájáért, szabadságáért s e szenvedések edzették meg lelkét olyképpen, hogy az bárminő viharokkal szembeállni tud és képes a leggyötrőbb szenvedésekre - is. A mi népünk lelke ideális lélek, ! szelleme fenkölf, cselekedete úgy a harcmezőkön, mint idehaza bámulatra keltő Hiszen az a fegyelmezettség, a mi megnyilvánult e haza minden fiának lelkében, a harczmezókön lebilincselte szövetségeseinket és félelmessé lelte a magyar nevet ellenségeink előtt. Az önmegtagadás pedig, amelynek lanujelét adta a magyar nép a letűnt, j talán már el is feledett nagy nyomora- j ságok közepette, a legjobb érzéssel kell, j hogy eltöllse mindnyájunk leikét, küiö- j nősen ha számításba vesszük azt, hogy iiy nehéz viszonyok mellett, keserű, dohos kenyérrel is, az ország népe filléreket, koronákat áldozott a hadsegélyezés céljaira és miiliárdokat a háborúra. Nem ösmertük; mi népünket. Nem ösmertük Magyardíszág népének sem erkölcsiségét, sem lelki világát, de még kevésbbé anyagi erejét. Valljuk csak meg őszintén, hogy mi itthon a nép között éiők, nem ösmertük a mi jó áldott népünket, hiszen nem vettünk magunknak fáradságot arra, hogy a nép lelki világába, ebbe a kincses házba belépjünk s az ott rakásra fölhalmozott drágaságokat megösmerjük, avagy csak megszemléljük is. Hagytuk a népünket isten számában és nem nagyon törődtünk velük, hogy mit csinálnak, mivel foglalkoznak akkor, mikor nem dolgoznak. És ime a világ forgataga volt szükséges ahhoz, hogy mi is megösmerjük önmagunkat és a világ is megösmerje azt a népet, kivel ha bánni tudnak, a pokol kapuit is be lehet döngetni. Nem lankad ez a nép, nem fárad ez a nemzet, hanem nap-nap után újabb diadalokkal öregbiti régi dicsőségét, babérokat szerez vérző homlokára, halad, törtet előre edzett izmaival. És bizakodó lelke szárnyakat ölt, száguldoz az ellenség földjén keresztül az emberi jogokért, a világszabadságért, mert a mi harczunk, a mi háborúnk nem önös cél szolgálatában áll, hanem a népek szabadságának isteni eszméjéért lobogtatja a százados háborúk zivataraiban megszentelt lobogóját. Mindenütt, ahol a háború szele zúg, mormol földet megrázó dörgedelemmel, olt van a magyar vitézség, ott van a magyar hősiesség . . . És itthon? Az önmegtagadás mellett az önfeláldozás oly méltóságteljesen tárul szemünk elé, mely büszkeségünket a legmagasabb fokra emeli. Az a nép, ki hazájáért és királyáért minden áldozatra kész és képes nehéz sorsát, küzdelem teljes napjait lelki megnyugvással viselni, jogot szerzett magának az örök életre! A második ezeresztendőnek mosolygó hajnala mily fényesen ragyogó A „Nagybánya“ tárczája. Tengeri ütközetek. Párbaj a tengeren. A lovagias párbaj egyforma fegyverrel folyik. A háborúban azonban sokszor nagyon egyenlőtlen fegyverrel állnak egymással szemközt az ellenfelek. így került össze Rio de Oro ban, egy spanyol kikötő vizein a személyszállító hajéból kisegítő cirkálóvá átalakított német Kaiser Wilhelm der Grosse a Highflyer nevű angol páncélos cirkálóval. Augusztus 26-án a Rio de Oro-i öbölben horgonyzott a Kaiser Wilhelm der Grosse, mellette kát. szeneshajó s egy harmadik német gőzös tőle vagy ötszázméternyire állott. Az egész személyzet napok óta szénátvétellel foglalkozott A szénkamrák fele sem volt még megtöltve. Délfelé egy hajó tűnt fel a láthatáron, amint később kiderült, a Highflyer angol cirkáló. A két hajó működésbe hozta jelzőkészülékeit és a következő párbeszéd indult meg: A Highftver: Adja meg magát ! A Kaiser Wilhelm der Grosse : Semmi válasz. — Követelem, adja meg magát! — Német hadihajók nem adják meg magukat. Feihivom, méltányolja a spjnyol semlegességet, — Ön már másodszor vesz szenet ebben a kikötőben. Követelem, hogy adja meg magát. Ha nem, rögtön megkezdem a tüzet! ■— Éu itt csak először veszek szenet; egyebekben ebhez csak Spanyolországnak van köze. — Rögtön adja meg magát! — Nincs több mondanivalóm. Egy óra 16 perckor megdördüllek a Highflyer ág'júi és a Kaiser Wi:he!m der Grosse kétezer méternyire horgonyzott a parttól. A parancsnok, hogy a fölösleges vércn’ást elkerülje, c-^ak a harchoz szükséges legénységet tartotta a hajon, a többieket és angoi foglyait a szénszálunkra vitette át és ezek délre vonultak vissza. Eközben a HigbTyer igen tekintélyes távolságból — kilencezer méterről — lövöldözött. E őbb a kormányrészt támadia, azután oldalt vonult, hogy a fedélzetet iőhesse. De néhány találó lövés után megint eltávolodott. I 0 dalával fordult a német hajó felé, hogy valamennyi ágyújával ;üzbe foghassa. A forgó páncéltornyok ágjúoriásaikkal szinte derékszögbe fordultak a csatahajó gerincével: ezek is okadták gxújiógránáijaikttt, robbanó lövegeiket és a német, h jó keményen állta a harcot, mig végre másfélórai harc u'án a Kaiser Wilhelm der Grosse ágyúi elhalgaítak. A muníció teljesen elfogyott Mar a párbaj kezdetekor két lövés a Kaiser Wilhelm dtr Grosse raktárait érte, éppen ott, ahol a lősser fele volt. elraktározva, úgy, hogy a lőszerraktárt viz árasztotta el és lehetetlen volt bejutni. Amikor a nyo’ccentiméteres ágyuk lövedékei is elfogytak, a parancsnok elrendelte, hogy a hajót el kell sülyeszteni, nehogy az ellenség kezébe kerüljön. Önmaga jelölte ki a helyet, ahova a robbanó patronokat elhelyezzék. Saját hajóját saját kezével kellett felrobbantania, nehogy az ellenség kezére juthasson. Tizenkét helyen robbantottak léket a hajóba, melyet az ellenség részéről is tiz lövés ért, de ezeket még elviselte volna. Mikor a Kaiser Wiihelm der Grosse ágyúi e'némultak, Highflyer is beszüntette a tüzet és lassankint 5600 méternyire közeledett. Az elszánt németek ekkor újra lőni kezdtek. Volt még egy ismétlő ágyújukhoz való pár lövedékük, azzal tüzeltek. A Highflyer megint ágyuzni kezdte őket s a kis ismétlőágvú is elhallgatott. Elfogyott az utolsó töltény. Ez pedig a harc végét jelenti. Az angol hajó is sok muníciót pazarolt, körülbelül 4 — 600 lövést lehetett, de mindössze két százalék talált, ami elég gyenge eredmény, hisz egy horgouyon nyugvó óriási hajótest volt a céltábla. Mikor a Kaiser Wi helm sülyedni kezdett, a legénység a mentőcsónakokba ült. A parancsnok uto'sónak hagyta el a hajót, akkor, amikor már egész oldalt fordult s az árbocai is lassanként a vízbe tünedeztek Háromszoros hurrá-val lúc ú daliák a csónakból a sülyedő hajót és felhangzott a Deutschland, Deutschland über alles ! Három mentőcsónakon ért partot a legénység, mely a küzdelemben résztvett. Ezenkívül a parancsnok, két. tiszt, két segédkormányos és hetvenkét altiszt. Rio de Oronál néhány összetákolt hordágyon vitték sebesültjeiket és két és
