Nagybánya, 1915 (13. évfolyam, 26-52. szám)
1915-08-05 / 31. szám
NAGYBÁNYA 1915. auguszíus 5. meleg napsugárral köszönt reánk. Hejh! de mih7 sok vér ömlött most is, mint annak idején: épen ezer esztendőknek előtte. Oláh László. A kamara a drágaságról. Augusztus 4. Több Ízben kifejtettük, hogy a rettenetes piaczi árakat részleges intézkedésekkel letörni nem lehet. A piaczi árak rendezésének egyöntetűnek s általánosnak kell lennie, ha eredményt akarunk elérni. Példának fölhozzuk a városunk fogyasztó közönségének a helyzetét Rendőrségünk a maga hatáskörében az árak maximálásával is minden elkövetett a hallatlan árak letörésére, de mit ér egymagában a rendőrség intézkedése, ha a járási hatóságok közreműködését nem várhatjuk. Az eladó ha látja, hogy itt olcsóbban kell eladnia áruit, mint odahaza, mert a mi fegyelmezetlen közönségünk odahaza a falujában is fölkeresi s ész nélkül fizeti a legmagasabb árakat is, — hát egyszerűen nem hozza be Nagybányára a nagy keresletnek örvendő árukat (csirke, tojás, liba slb.), hanem eladja otthon, de behozza az ugorkáját, melyet nem tud otthon eladni, hogy szinte bűzlik attól a piacz. Egyöntetű rendezésre vau szükség az egész vonalon. Örvendünk, hogy e felfogásunkat osztja a kamara is, mely legutóbbi közg\ülésében foglalkozott e kérdéssel. A kamara állásfoglalását röviden a következőkben ismerétjük: Az immáron elviselhetetlenné lett drága- gaság végre is rákényszerilelle a hatóságokat az élelmi szerek piaczi árának megállapítására Különösen a nagvobb városokban vált elkerülhetetlenné a hatóságok ármegállapitó intézkedése. így történt ez Dc-breczenben és a kerület más helyein is. A kamara a háború kezdetétől fogva azt a meggyőződést vallotta és annak kifejezést is adott, hogy a háború alatt várható rendkívüli mérvű élelmiszerdrágaságnak megfelelő intézkedésekkel elejét kell venni. Sajnos azonban ezen intézkedések nem történtek meg, sőt a múlt évi termények ármaximálása is a szüksé ges időnél sokkal később történt, amikor az áruk már túlságos magasságra emelkedtek. Ez volt főoka az elviselhetetlen drágaságnak. A piaczi élelmiszerárak túlságos drágulása uak megakadályozására alkalmas intézkedések szintén nem történtek Most, amikor a piaczi árak oly magasra nőttek, hogy a fogyasztó közönség azokat elviselni nem bírta, hirtelen intézkedésekkel törekednek a hatóságok az árakat leszorifani. A piaczi árak rendezése azonban ma már nem oly egyszerűen megoldható és csupán erős elhatározást igénylő kérdés. Ma már az egyszetü ármegállapításokkal az élelmiszerdrágaságot megszüntetni és a normális árakat visszaállítani nem lehet. Az élelmiszerek árait sok esetben ugyancsak a tuihujtott kereseti vágy hajtotta tel, azonban igen sok terménynél, élelmiszernél úgy áll a dolog, hogy az eladók nem adhatják oicsób ban az árukat, mert az ő beszerzési áruk, vagy termelési költségük a háború alatt olv magasra emelkedett, hog/ az árak leszorítása esetén kénytelenek a piactól távolmaradni. A hatósági intézkedéseknek pedig nem az a ezéijuk, hogy az árakat reális n értékén állapítsák meg, hanem az is, hogy a fogyasztó közönség ellátását biztosítsák. A mai drágaság okai között a lelkiismeretlen árfelhajlási törekvéseken kívül ott van a termények túlságosan maga.1 an megállapított maximális ára, a tengerinek a takarmányozási czéloktól történt elvonása és egyáltalán a hatósági intézkedéseknek a mostani rendkívüli időkben oly káros tájékozatlansága és bátortalansága. Ma olyan időkben s olyan viszonyok között élünk, amilyenek az emberiség történelme óta soha sem voltak, ma tehát olyan intézkedések szükségesek, amilyenek még eddig nem voltak A kamarának az a megyőződése, hogy a piaczi élelmiszerárakat rendezni kell, mert máskülönben a fogyasztók ellátása, megélhetése nem biztosítható. Ennek a rendezésnek azonban nem lehet ötletszerűen, részletesen történnie, hanem általános érvényű, mélyreható, a rendkívüli helyzettel minden tekintetben számot vető és abból mind n konzekvencziát levonó országos rendelkezéseken kell nyugodnia Az ötletszerű és a kereskt delem és ipar érdekeit sértő rendelkezéseknek pedig megfe lelő és a már előállott helyzettel minden tekintetben számoló intézkedéseknek kell helyt ad- niok. E kérdésben a kamarának ezen álláspontot kell képviselnie. A kamara elnöksége a piaci ármegállapításokra vonatkozólag részletes és az egész országra kihrjedő adatgyűjtést kezdeményezett, hogy a kamara e tekintetben is teljes tájékozottsággal rendelkezzék. Ennek összegyüjlé»e-mtán fogja megtenni a kamara az egyöntetű rendezésre vonatkozó inditvánvát. A sánta muszka szerencséje*) — Irta : Rica! Pú!. — Őrült vágtatással jött D . . . felől egy alkalmatosság. Azt hittük messziről, hogy ágyú, pedig csak egy tábori konyha volt. Sietős útja lehetett, mert csak úgy lánczol tak kerekei az apró kavicson, *) Igaz történet, amit láttam a gorlicei áttörés után. Bakján a lovaibaj ló katona, mellette meg j egy eleven, egy igazi muszka kapaszkodott bele j kétségbeesetten a kocsi korlátjába. Vájjon hói szedhették föl a jámbort ? Valószínűleg a következő jelenet játszódhatott le valahol kint az országúton: Zörgött a kony ha. A bakon ülő két katona pipázgatva bámulta a napsugaras hegyek a ját. ott, ahol a r . . . . i templom támaszkodik neki a zöldeiő dombnak, hogy farkasszemet nézzen a várossal. Bizonyosan szó nélkü poroszkáliak tova a viztócsás utón, mikor az egyik meg- hőkött: — Nézd a I Ott egy muszka az árokparton . . . — Abbiza ... a fajtája keservit, mii keres itt az árokparton? E közben a sáppadt, beesett borostás-arczu muszka próbált felíápás'kodni. Hátizsákját meg fegyverét is alig bírta már, de azért mégis felállóit. Kifejezéstelen szemeivel szótlanul bá- mulla a zörgő konyhát. Talán akart valamit, de nem volt szájában szó, száraz torkán hang se jött ki ... de azért sapkájához emelte piszkos jobbkezét. — Mi lelt hé? kiáltott rá az egyik. Az orosz, ugylátszik, megértette a kérdést, pár lépést előre indult. Nehezen ment neki, nagyokat sántított. Arczán a fájdalom kifejezése ült. — ügyi fáj a lábad mi? szólongatla tovább a baka. De már erre túlhaladták a ván- szorgó muszkát és a lovak majdnem Irapba vágtak, mikor az egyik baka, a kocsis, csak úgy, mintha magának mondaná a pipaszár mel1 löt, odaszól: — Oszt leszabhatnál lee . . . A másik hamarosan elértei te. — Már, hogy azér a muszkáér f — Persze . . . látod, hogy nem bir menni I a szegény . . . És a bakának volt szive. Hiába, furcsa a magyar, még az ellenségével is vajaskenye- j rét etetne, ha neki is volna. Úgy is történt , A lovak megá loítak, a baka leszállót! és hátraszólt a biczegő muszkának; — Hát ujj fel te rongyos. . majd én mék gyalog ... A muszka csak ezt akarta Hálás pillantásokkal honorálta a jó magyar szívességét és felmászott a bakra a magyar baka mellé Persze eltelt az idő is egy kicsit. Sietni kellett, hogy behozzák a késési, hát »gyű neki« s úgy ro- kanlak végig a nagy országúton, mintha az ördög kergette volna őket A lemaradt társ, az meg gyalog igyekezett utánuk a lucskos utón, de hiába. Már egy kaszárnyának használt barakk elé I értek, mikor a lovat hajló baka észre vette, í hogy lulmentek a ezéion: — Hopp! Itt vénánk ! . . . egynegyed órai menetelés után elérték e spanyol erődítményt. Az angol cirkáló eközben háromezer méternyire közeledett s leeresztette csónakjait a németek üldözésére. De ezek már akkor útban voltak a spanyol vár felé. Az angol csónakokat visszaintették. A spanyol várparancsnok kitüntető szívélyességgel, gratu'álva fogadta a német tengerészeket. De a Kaiser Wilhelm ekkor a tengerfenéken pihent. Megvívta hősi harcát és a párbaj evvel véget ért. Az Emden. Mentül nagyobb kárt okozni az ellenségnek — kegyetlen jelszava a háborúnak. De igy kívánja az őnfentartás ösztöne. A számra jóval kisebb német flotta nem vehette fel a harcot az angol páncéloshajók tömegével. Annál kevésbbé, mert a háhoru kitörésekor egy sor hadihajója a messzi Kelet tengerein cirkált. Ezeknek most az a feladat jutott, hogy annyi kárt okozzanak Angliának, amennyit lehet. A gőgös szigetországra pedig az méri a legérzékenyebb csapást, aki elvágja óceánon tú! fekvő birtokaitól, ahonnan élelmet és segitőcsa- patokat kap s ahonnan hajói a Kelet kincseit hozzák Albion kereskedőnéps számára. A német hajók hozzáfogtak feladatukhoz. Valamennyi kitett magáért: egy közülök, az Emden, valóságos legendás hőssé vált s a rémü et- nél, amelyet az angolokban keltett, csak a csodálat volt nagyobb, amelyet Loadonbm az Emden parancsnokának, Müller kapitánynak és hős tisztjeinek és legénységének juttattak. Az Emden első tette a kínai vizeken az Aszkold orosz páncélos cirkálóhajónak elsülyesz- tése volt. A kis német cirkáló nehéz küzdelem I u‘án gyűrte le az orosz kolosszust. Aztán az Indiai-óceánba siklott, hogy ott kellemetlenségeket szerezzen Angliának. És ez a legnagyobb mértékben sikerült is neki. Heteken át jajveszékelve vett róluk tudomást a britt pénzeszsák. Alig érkezett oda, rögtön oly eréllyel kezdte meg az angol tengeri kereskedelmi gőzösök pusztítását, hogy rövidesen az egész világ ismerte már a rettegett hajót, mely ma itt, holnap amott fogta el a drága s a mostani háborúban oly fontos rakományokkal terhelt angol gőzösöket. Alig múlt hét, hogy a hősies kis cirkáló a tenger mélyébe ne küldött volna egy féltucat angol gőzöst. Az Emden nevének említése elég volt ahhoz, hogy egyes nagyobb indiai kikötők tengerészei rémülettől reszketve kijelentsék az indulásra kész angol gőzöi-ök kapitányainak, hogy addig, mig az Emden el nem tűnik az indiai vizekről, nem mernek kimenni a tengerre. A bengáli öböl kikötőjében rengeteg angol gőzös torlódott emiatt össze és a tengeri A „BIKSZÁDI GYÓGYFÜRDŐ junius 1-én nyílt meg1! (Szatmár megyében), ggg*" junius 1-éu nyílt meg*! Meleg ásványvíz fürdők, szénsavas fürdő, hidegviz-gyógyintézet, dr. Bulling-féle inhaiácio, 160 kényelmesen berendezett szoba, vízvezeték. Acetylen világítás! ■ Állandó fürdőorvos! a Vasúti állomás, posta, távirda, telefon, gyógytár helyben! Elő- és utóévadöan az állandó tartózkodónál 30 százalék engedmény! iw Prospektust, vízről árjegyzéket küld a lürdoisazsatósás! W3ST' Katonatisztek és legénységnek 50—50 hely féláron [szobaár az összes gyógytényezőkből].
