Nagybánya, 1915 (13. évfolyam, 26-52. szám)
1915-07-29 / 30. szám
2 NAGYBÁNYA 1915. julius 29. csöppnyit azur-kékségéből, a menyország burkából; talán Ő szórt pipacs-veres rózsát szüleid véréből napfogta arcocskádra; talán Ő edzette szívóssá rogyadozó párnákban nevelt inaidat? . . . Mondd csak fiam, úgy van-e? Vagy mondd meg, hogy mi a neved? Mondd meg, hogy az-e, ami az egész nagy emberiségé, az apádén kívül mindenkié, aki él itt közötted száz czélért, száz eszméért; mondd meg fiam, hogy te is azzá leszesz-e majd egyszer, ami most apád, meg ami most minden ember, akinek Isten odaszórta a testi javakat ? Úgy e fiam bámulsz? Nem értesz engem? Kicsi lelki világod nem éri fel az én szómat ? Pedig hej! Fiam, kicsi pötlön emberkéje a nagy mindenségnek, ha tudnád, hogy ki vagy te ma ezen a gömbölyű nagy világon, ma, ma, ma, mikor terád a lankasztón heves nap égő tűzzel süt és azt te nem érzed... Fiam, te vagy ma a jövő virága 1 Legyen csak fejed edzett, kemény. Hajad — mind látom — fésű sohasem érte, a vaskos szálak rendetlen fürtökben sorakoznak, a kalap fogalma előtted ismeretlen ... de nem baj fiami így vagy te jól, igy vagy te helyesen, mert a jövőnek nagy zivatarja úgy is letépné fejedről egyszer azt. Úgy is megfogja cibálni vaskos fürteid az élet keze. Koponyád meg ha kemény, úgy a jó, a küzdés embere leszel s kemény csont keli oda. És amint itt állsz jó fiam előttem, látom, hogy ruhád hiányos. Porlepte vállaid csak az árnyék takarja. Domború melleden egészséges szived dobogása taktust ver erős bordáid között . . . Jól van fiam! Könyöködről hiányzik a tegnapi bőr, seb készül a helyén, de nem baj! Kezecskéd, mely vizet csak a patakokban élvezett, ha ökölbe fogod, benne látszik fegyvert forgató apád ereje ... Jól van fiam! Csak forgasd, erőltesd karcsú csuklóid, szüksége lesz rá egyszer majd a hazának. Vagy a kapa, vagy a fegyver kerül oda, no de mindegy . . . Tudod fiam, te, a te piczi fiuságoddal, te vagy ma egy vérzivatarban felrengő nemzet egyetlen reménye! Fiam! A te lelked a jövő lelke, a le akaratod a jövő akaratja, a te célod a jövő céija, mert amikor mi már nem leszünk, te olt leszel ahol élnek, ahol akarnak, ahol célokat diktálnak eléd! . . . No csak eredj fiam! Szaladj még csak! A te öt rövid esztendőd, úgy látom nem ismeri még a lábbelit. A te bőröd a kavics tip- rója. a tövis törője; a le lebarnult váilid darázs- csipéses, de izmos, de erős és elégséges lesz egy nagy terhes élet-uton. Majd meglátod fiam, hogy megbir téged . . . Csak tudod mit fiam ? Csak légy büszke olyán büszke mint most vagy. Légy szembenéző, bátor, önérzetes, igazságos! Tanuld meg jól azt a szót, amit most selypítve gagyogsz és akkor, akkor fiam arról a szóról rád ismernek, hogy ki vagy . . . tudod ki? A világ első nemzetsége: magyar vagy fiam, maggarl . . . . . . Tudom, fiam, tudom! Száraz kenyerén élsz, azóta, mióta édesanyád nem táplál tejjel. Tudom, hogy sokszor hideg föld az ágyad, deszka a párnád és békakurultyolás a vacsorád . . . ... De fiam az nem baj 1 Az élet sem, a világ sem ad majd néked többet. Ott sem fognak ágyalni néked lenge pelyheket. A te sorsod ott is az lesz, ami itt, a te gyermekvilágodban, a szalmatetős kunyhótok küszöbén, mert a te lelked a tiéd, de az izmaid, az egészséged, a te edzettséged az a nemzeté, a te szomorú, de szabad hazádé, amelynek sorsa most a le apád, meg a szomszéd kislány apjának, meg még sok mindenkinek a kezében van . . . És talán azért is szereted ezt a pöszkehaju, kis gömbölyű leánykát! Talán éppen ezért öle led meg olyan esetlenül olyan közönségesen, de olyan szeretettél mert tudod, hogy az a te párod, a te társad, a te kísérőd, a te sorsod a jövő nagy életutou . . . Ugy-e igaz? Lj ! Hiszen mit tudod te azt j még, hogy miért gyűröd le a fél falu minden arasznyi fickóját, ha kezük bántva nyúl a kis leánytársad felé,. ..Lásd, te nem tudod, de én tudom, hogy ő lesz a te vigasságod a nagy szorongások idején ő fogja megszelni azt a kenyeret, amit te domború izmaiddal majd meg- í keressz. Ládd, én tudom, hogy az fog majd neked csicsergős kalitkát építeni sárkunyhócs- kádból, amikor majd keblén az élet virága uj bimbóba fakad . . , Ládd fiam, a te kicsi-kevés öt éveddel mindezt nem tudod. Te gondtalanul, bánat nélkül futkosol tova ezen a pázsiton Izzadság- csöppjeid harmatozó gyöngyök, de a tüdőd az élet kohója. Ott ég a tested tüze. hogy táplálja gyors izmu lábad a futásban, kerek karod a birkózásban, éles torkod a ricsajban , . , OH, ott van benned a jövő élete, a jövő reménye, a jövő bolctofjulása; igen, a boldogulása. ami csak a te krmény koponyádtól, a rugós izmaidtól a te öklödtől, a te lábikrádtól függ csupán .. . Bizony csak attól . . . csak attól . . . Galimbertiék tragédiája. — Gaiimbertinét megölték az izgalmak, az ura pedig szivén lőtte magát utána. Julius 28. Kevesen és csak kiváltságosak tudták Nagybányán, hogy voiíaképen kicsoda az a Galim- berti Sándor, aki tizévvei ezelőtt kezdett rajzolgatni a nagybányai festőiskolában, már akkor is, mint kész, kiforrott művészgenie, hogy kicsoda az a kedves, soha sem feltűnő és szertelen, állandóan a munka lázában élő művésznő: Dénes Vali, aki grafikai munkáival, eredeti tervezeteivel és pikturális munkásságával a nagybányai festőnők fölé emelkedve Párisban aratta megérdemelt sikereit Kevesen ösmerlék őket, mert nem keresték soha sem az üzleties pikturát, nem alázták le sem a lelkűk varázsos művészvilágát, sem a tudásuk fölényes erejét a nagy lömegek műizlésének átlagos színvonaláig, bátrak voltak, mertek uj szóval, uj tettel, uj hittel, uj művészettel indulni a világba, merlek művészek lenni és művész szemmel látni. Azonban sem Nagybányán, ahol természetesen az érvényesülést soha sem keresték és csak dolgozni, tanulni jártak c da néhány nyá ron át; — sem Magyarországon, ahol még nem mindenkinek nyílt meg a szeme az uj felfogások és az uj művészi látások előtt, nem volt sokáig maradásuk és művészi életük legnagyobb részét Párisban töltötték. Tavaly télen itthon tartózkodtak s akkor néhány hónapig Nagybányán is festettek, honnan a nemzeti szalonban rendezett nagysikerű kiállításuk után a lavasz- szal, még a háború kitörése előtt visszautazlak Párisba, hol a Salon-ban készültek kiáliitásí rendezni Nagybányán festett képeikből is Mielőtt elulaztak volna, a Nagybánya munkatársának alkalma volt a művészpárral beszélgetni művészi törekvéseikről, terveikről s már akkor is csodálkozva szemléltük azt a rendkívüli összhangot, azt a megértést, amelyben ez a két ember élt. Szinte egy test, egy lélek voltak Galimbcrli Sándor és felesége, Dénes Vali, akik a művészetben forrtak egygyé és az volt nemcsak a törekvésük minden útja, de a lelkűk minden érzése is és a két összeforrott művésziélek érzékenyen rezonált mindenre, ami kívülről jutott hozzájuk, azért nem is igen keresték a társaságot s azért nem is igen ösmerie őket igazán néhány belső jóemberük kivételével senki sem. A boldog családi életet élő két embernek néhány év előtt Párisban kis fia született, akit Mariónak nevezlek el. Gyönyörűen fejlődő, kedves kis gyerek volt Marió, aki még magyarul sem tudott megtanulni. Amikor a háború kitört, Garimberli Sándornak összeköttetései révén sikerült kis családjával kalandos, veszedelmes, viszontagságos utón megmenekülni a forrongó Párisból és előbb Belgiumba, majd onnan Amsterdamba menekülni. Azonban Galimberli Sándor nemcsak nagy művész volt, de — dacára, hogy élete nagy részét külföldön töltötte — jó hazafi is és Amsterdamban önként katonának jelentkezett. G Dénes Vali s:rva ölelte magához a kis Mariót és boldog volt, amikor megtudta, hogy Galimberti Sándort a hollandi katonai bizottság elsősorban is igazolni, a mely jog úgy a nem zeteket, mint az egyeseket is megilleti. A nemzeteknek kötelessége a magok tagjainak életét és jogait védelmezni. És ha ezeket erőszak támadja meg, védelmökre a szembeálló erőszak bátran igénybe vehető. De meg a nemzeteknek ahhoz is teljes joguk van, hogy saját létöket védelmezzék, és ha ezt más nemzetek veszélyeztetik, a megtámadottak önvédelmi joga valamely nagyon természetes dolog A háború lehet egyszerre önvédelmi és bizonyos tekintetben támadó háború is, amit úgy gondolunk, hogy az önvédelem esetleg szükségessé teheti, hogy a támadást a veszélyeztetett fél kezdje meg, — hiszen az embernek nem lehet az kötelessége. hogy a gyilkolni akaró ember első ütését, támadását bevárja. Elegendő alapul szolgál az ő támadására az. ha az ellenséges szándék kétségbevonhatatlan jeleit látja és észleli. Épen így egy nemzet sincsen arra kötelezve, hogy bevárja, mig határait teljesen elárasztja s lakóit legyilkolja az ellenség, mielőtt ő fegyverhez nyúlna. Elég, ha egy más nemzet kétségtelen jeleit adja annak, hogy meg akarja kezdeni az ellenségeskedést. De mig igy könnyű felállítani az elvet, hogy a háború csak mint önvédelmi eszköz igazolható, ennek gyakorlati alkalmazása elé egy sereg nehézség tolul. A nemzeti vagyon épségének a legcsekélyebb mérvű megtámadása, a nemzet jogai ellen elkövetett legkisebb sé relem is úgy tekinthető esetleg, mint a nemzet kiirtása felé törő első lépés, mely már igazolja a legerősebb torló intézkedéseket, támadásokat is. Egy nemzet gondolhatja azt, hogy területének bizonyos megnagyobbitása szükséges az ő iétebiztositásához, tehát hogy joga van háborút indítani azért. Ez alapon aztán bárki is mondhatja, hogy szomszédja birtokának egy részére, hogy saját birtokát annál teljesebben élvezhesse. őnekie szüksége van, s azért neki joga van elsajátítani azt a maga részére. Nem szabad elfelejteni azonban, hogy a nemzeteket épen úgy kötelezi az erkölcsi törvény, mint az egyes embereket, és hogy amit az egyes nem tehet meg a maga saját jogai védelmére az önvéde- delem ürügye alatt, egy nemzet sem teheti azt meg, — tehát a legnagyobb elnézésre s a szándékos támadás visszautasításának igénybe vehető minden más módja keresésére van szüksége, mielőtt magát és másokat a háború tr- kölcstelenitő nyomorúságának tenné ki. A háborút tehát a diplomácia tárgyalásainak kell megelőznie. Az önvédelmi háború jogossága azonban nem pusztán az igazságosság ezen általános el vein alapszik, hanem a szentirás határozottan el is ismeri azt. Az ótestamentom sok esetben föltétlenül javalja az ilyen háborúkat. Isten az embereket fölkészült harezosok gyanánt állítja \a „bisszádi gyógyfürdő jjimius 1-én 21.yi.lt meg1! (Szatmár megyében). gpgp’ junius 1-én nyílt meg5? I Meleg ásványvíz fürdők, szénsavas fürdő, hidegviz-gyógyintézet, dr. Butling-féle iuhalácio, 160 kényelmesen berendezett szoba, vízvezeték. Acetylen világítás! ■ Állandó fürdőorvos! ■ Vasúti állomás, posta, távirda, telefon, gyógytár helyben! Bő- és DtfiMan az állandó iariozliüi 30 százaién engedmény! asar Prospehtusl, vízről árieizéi iO 3 iisaziósás! W Katonatisztek és legénységnek 50—50 hely féláron [szobaár az összes gyógytényezökből], ”?!S§i
