Nagybánya, 1915 (13. évfolyam, 26-52. szám)

1915-10-28 / 43. szám

XIII évfolyam.

1915. olctdToer Hó 28.

“StG-Il?: sz^m.

( n- £ v V'H V

» 4 L-> jt. }

T^ZKS-A.ID.A.XjIM:! ÉS SX±H=IROID^.ll'lyEl HETILAP,

Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. .Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon.

Felelős szerkesztő:

ÉGLY MIHÁLY.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veresvizi-ut 14 szám, ahova lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében Is.

Szabad kereskedelem vagy tisztességes kereskedelem?

Október 27.

Már a világháboru kezdete előtt — Európa úgynevezett éléstára arról volt nevezetes — hogy itt az utolsó 3 évtized alatt rút, belső háborút folytatnak az élelmiszerekkel kereskedők és ház- tulajdonosok a magyar közönséggel. A magyar Kánaánt belső ellenségei pusztították, kezdték elnépteleniteni. Most látszik, hogy mindez tervszerükig történt, külföldi ügynökök közreműködésével, tanácsával, akik kihasználták a magyar közvetítők kapzsiságát és közönségünk hallatlan türelmét. ^ világháborúban aztán meg is látszott ennek az eljárásnak eredménye, mikor azt. láttuk, hogy magában egy ipari államban, Angolországban, vagy Francia, Német- és Olaszországban s mindenütt a világon olcsóbb volt a közélelmezés, mint nálunk, a földművelő Magyarországban, amely nagy szerencséjének tartotta, hogyha kivihette élelmicikkeit külföldre olcsón, kedvezményes vasúti fuvar-dijtételekkel — a hazai piacokkal pedig senki sem törődött. Legkevésbbé a magyar közigazgatás, amely, eltűrte a hallatlanul magas árakat. Mert nem voltunk tisztában azzal, hogy mik a kötelességeink e téren. Hiszen látjuk, hogy szobatudósaink, az úgynevezett törvénygyűjtemények szerzői

és egyetemi tanáraink egy szóval sem említették azt, hogy a tejhamisitást közegészség elleni vétségnek kell és lehet minősíteni súlyosabb esetben. A közélelmezés kérdéseivel közjogászaink, köz- igazgatási jogunk kitűnőségei alig foglalkoztak. Nem is gondoltak arra soha államférfiaink, hogy a hazai piacokon rendet kellene csinálni, hogy a belfo- gyaszlást valamikor veszélyeztetni fogja a tulságba vitt kivitel s vétkes könnyelműségnek fog bizonyulni az, hogy elmulasztottuk az éíelmiszerkereskedelein szervezését és a kiéheztetésnek kitett népnek a kivándorlástól vagy elpusztulástól olcsóbb élelmezéssel való megmentését. Büntető határozatokkal sem a kivándorlást, sem a magas halálozási arányszámot nem lehet korlátozni.

Itt eiodázhatlan kötelesség, hogy egész közigazgatásunkat visszaállítsuk arra a természetes alapra, amelyet az államalkotás remekeként adtak honalapító őseink a Hungár birodalomnak.

Szerintők az államszervezet lénvege az a bajtársi, iestvéri összetartás, amelynek szétbontását halállal büntették, ma ellenben a magna charta-t a pártszervezetre épitett pariamentárizmus forrásává tették. Hogy ez a forrás méregital, azt Lengve! és Törökország sorsa és hazánk bizonyítják. Őseink másik alapelve volt az, hogy az állam legnagyobb értéke a nemzet fiainak erkölcsi és testi ereje, amelyeket mindennek fölé helyeztek, ellenben a szószátyárkodást, az üres jelszavakat, a holt elméleteket háttérbe, szorították, mnt olyan játékszereket, amelyeknek gyakorlati komoly és harcedzett férfiak kevés hasznukat vehetik.

Nálunk még ma is fordítva áll a dolog: iskoláinkban, a szószátyárkodást istenifjük, de a gyakorlati élet tárgyaival nem foglalkozunk, tehát közéletünk is ennek a hibás rendszernek lett áldozata egészen a mai világháborúig, amikor a magyar nép vitézsége, gyakorlati képessége helyre hozta azokat a nagy hibákat, amelyeket a szószátyár görögöket és ravasz angolokat utánzó, társadalmi harcokat és pártviszáivokat folytató értelmiség az egységes magyar nemzeti állam hatalma, boldogulása, jövője ellene vétett.

Ma tisztán áll a kérdés, hogy a magyar államnak is legfőbb érdeke Joga, sőt kötelessége immár az, miszerint egész társa- ; dalmának a megélhetését megvédje és biztosítsa a szükséges élelmiszereknek forgalomba hozatalát, tisztességes árakon.

Most hiába beszélnek a külföldi tanácsokra hallgató nemzetközi és nemzetiségi társadalmasitók arról a zöld elméletről, hogy a szabadság .mindenek fölött való s a nemzeti kötelességek rabszolgabilincsek, mert az olyan emberanyag, amelyet a közös védelem, össze- tartozandóság erkölcsi kötelességei nem kapcsolnak össze, hanem csak két cél vezet, a táplálkozás és vagyonszerzés (korlátlan szabadsággal) az a tömeg csak

A „Nagybánya“ tárczája.

Mindszentek.

Ezer esztendő óta november másodikén a katholikus templomokban Mindszentek ünnepét ülik meg, emlékezésül a halottakra és figyelmeztetésül az élőknek, hogy áhitatos fohászokat küldjenek az Ur zsámolyához azoknak lelke üdvéért, akik a tisztitóíűzben szenvednek. A templomokban misét mondanak az elhunytakért, a temetőkben pedig koszorúkkal és virágokkal díszítik a sírokat.

Bapaumeban vasárnapon november 1-én német mindszentek-ünnepet tartottak, emlékezésül az elesett katonákra. A herezeg meg én jójkor indultunk e! az istenlisztelelre. A templom azonban már zsúfolva volt, négyezer katona szorongott benne. Nagy nehezen előretörtünk a kórusig, ahol a tisztek csoportjában két széket kaptunk.

Igazán nagyszerű és pompás hatású ez a régi templom. Mikor helyet foglaltunk, elsősorban az isíenházáuak magas gőt iveit és szép ablakait nézlük meg. A hatalmas középhajó két oldalán szolid oszlopok tartják a keskeny oldalhajókat. A falakat nagy, valószínűleg azonban kétes értékű képek díszítik. A szines ablakokon át beszökik a napfény és tarka foltokat vet a fehér oszlopokra. Az ember csodálkozik rajta, hogy a háromezer lakósu városkának ml szüksége van olyan templomra, amelyben négyezer ember is

elfer, de a nagy ünnepeken ebben a templomban gyűl össze a környék egész lakossága.

Az összes padok tele vannak. A folyosók zsúfolva katonákkal, kik sisakjukat a kezükben tartják. Látunk apáczákat fekete ruhában, fehér főkötővel s a vöröskereszt szalagjával. A katonákon nincs fegyver, nincs kardesörgés. Nem parancsszóra jöttek a templomba, minden katonának szabadságában áll, hogy a femplombamenés idejét úgy töilse el, ahogy néki tetszik. A templom mégis zsúfolásig megtelt. Ezsk a kemény, edzett barezosok szükségét érzik, hogy Isten szavát hallják, mielőtt szembe néznek a halállal. Mikor a kórus emelkedett magasságából végignézek a középhajón, úgy érzem, hogy szivem egy ütemre ver a négyezer dél-germánnal. Pirospozs- gásan és napégeteit arczczal állnak Ott, mintegy megtestesülése a fórfierőnek, a vasakaratnak és az Isten segítségébe vetett alázatos bitnek. Zöldesszürke egyenruhájukra a lövószárkok és földalatti lakások talajával való érintkezéstől a fokozott valódiság patinája tapad ; itt-ott föltűnik a bajor nőpfölkelők sötét egyenruhája is.

Ezeknek a népfölkelőknek köszönheti a templom ünnepi díszét. Az oltár hatalmas lomb- sátor, az oszlopokon pedig az elesettek emlékezetére font nagy zöld koszorúk függnek. Egészen különös volt azonban az a tisztelet, amellyel a jó bajorok Jeanne d’Arc egy kicsiny szobra iránt viselteitek, amely a nagy ivén belül a kórus baloldalán ál!. Tulajdonképpen semmi különös nem volt a tizanhétóves orlánsi szűznek ezen a gipszszobrán. Épp olyan volt, mint másutt. Királyi tartással, teljes fegyverzetben fogja kezében a liliomokkal hímzett fehér zászlót, — mégsem

tudtam a szememet ievenni róla. Mintha a középbajóban összegyűlt német katonákat nézné s gúnyos mosoly játszanék az ajka körül.

Hogy jutott ide? XIII. Leó boldoggá avatta ugyan busz esztendő előtt, de vájjon szentté is avatták-e már azóta? Francziaország ebben a részében mindenesetre nagy tiszteletben részesítik. Hogy nem tartozott a templom rendes díszítéséhez, abból is meglátszott, hogy a szobor szegényes, kendővel letakart szekrényen állt. Akkor vitték a templomba, mikor a háború veszedelme, mint sötét viharfelhő jelent meg az égen. S a hívők letérdeltek előtte és könyörögtek hozzá, hogy áldja meg a francziákat lelkességé- vél ős diadalt adó segítségével. Bapaume polgárai sok-sok gyertyát áldoztak neki, amelyek ott voltak fölállítva a kép körül, És a legkülönösebb : a derék bajorok hatalmas kertinövőnyeket állítottak mögéje háttérül és meggyujtották mind a gyertyákat, uyyanazokat a gyertyákat, amelyeket égő imádságként áldozták a németek fölött aratandó győzelemért.

A szűznek, úgy látszik, más és mélyebb oka volt, hogy az emberek balgaságán mosolyogjon. Az ö idejében az angolok és szövetségeseik árasztották el Francziaország nagy részét. Az angolok ellen küzdött ő, azokat győztö le s mikor kiszolgáltatták az angoloknak, azok mint eretnek boszorkányt adták át az inkvizíciónak. Megcsufol- ták, durva katonákkal zárták össze és végül elégették, mindezt az angolok tették s most égő gyertyákkal és imádságokkal könnyörgik tőle, hogy segítse őket a németek ellen. Nem lehet rossz néven venni tőle, ha kissé lélrebuzza a száját és zavarban van.