Nagybánya, 1915 (13. évfolyam, 26-52. szám)

1915-10-28 / 43. szám

2

NAGYBÁNYA

1915 október 28

a csorda elnevezését érdemelné meg. Még pedig minél korlátlanabbak a szociális tömegek, állatösztöneik szabadságai: annál inkább rájuk illik a csorda elnevezés. Hiszen éppen a vadállatok csordáihoz hasonlókká válnak azok a társadalmak, ahol senki sem ösmeri a bajtársi szeretet kötelességeit, hanem az első koncdarabra a maga szabadságával pusztitja embertársát.

A folytonos sztrájkok, az angol és görög demagógia szabadsága a kereskedelem terén, csak üres jelszó, mert valóságban az erősebbek zsarnoksága, amely alacsony fokra sülyesztette le a társadalmi szervezeteket s a nép alsó osztályait a legnagyobb nyomorba taszította mindenütt, ahol a szabad kereskedelem elve hangosan követed ama jogának elismerését, hogy a polgárság egy részét kiéheztesse. Ez a jog — ez a szabadság — amelynek az állam nem tudna határt szabni, immár a legnagyobb jogtalanság képében mutatta be magát a kiábrándult magyarság előtt is, amely eddig oly büszkén hivatkozott arra, hogy ő is a szabadelvű eszméknek hódol, mint az angolok.

De elsősorban a tisztességes magyar kereskedőket is nagy kiábrándulás érte. Azokat főleg, akik nem foglalkoznak élelmiszerek árusításával. Ezek a kereskedők ma már kénytelenek belátni, hogy őket is tönkre teszi a kereskedelmi szabadságnak az uzsorán túl terjedő s az egészséges versenyt kizáró nagykereskedők vakmerő fellépése a kartellek alakjában.

A közvéleménynek be kell látnia, hogy a magyar kereskedőket félrevezették az angolok, a kiéheztetés tervezői a szabadság jelszavával, mert »minden» szabadság annyit mint »semmi» szabadság és teljesen ki vannak szolgáltatva a nagy tökék felett rendelkező uzsorának.

A Német birodalom, Svájc és Németalföld kereskedelme a műveltség magas fokán áll, jobban is ösmerik a saját érdekeiket, mint a magyar kereskedők

Hatalmasan zendül meg az orgona hangja és négyezer fiatal harczos torkából hangzik a templom ivei felé az ének szava:

0 Haupt voll Blut und Wunden,

Voll Schmerz und voller Hohn,

0 Haupt, zum Spott gebunden Mit einer Dornenkron’!

0 Haupt, sonst schön gekrönet Mit höchster Ehr’ und Zier,

Jetzt aber höchst verhöhnet,

Gegrüsset seist du mir . . .

Erscheine mir zum Schilde,

Zum Trost in meinem Tod Und lass mich sehn dein Bilde In deiner Kreuzesnot;

Da will ich nach dir blicken,

Da will ich glaubensvoll Dich fest an mein Herz Drücken:

Wer so stirbt, der stirbt wohl.

Clewing után, kit nem láttunk, de akinek zengő hangját annál jobban hallottuk, Münch Xaver Ferencz, a hadosztály lelkésze lépett a szószékre. Méitóságosan pillantott le a híveire, a minden rangú és fegyvernemü katonákra, az irgalmas nővérekre, katolikusokra és protestánsokra. Az istentisztelet felekezetnéiküli volt, az egyházi szónok maga katholikus. Most a német nép nagy korszakában ledőltek a felekezetek válaszfalai, nincs többé különbség protestánsok, katolikusok és zsidók között, Most már csak németek vannak! «Egy férfi lettünk valamennyien és valamennyiünknek egy az Istene.«

A pap megkapó beszédét nem közölhetem le itten egész terjedelmében; olvasóim megtalálják majd a könyvem nagy kiadásában. A prédikációnak csak ez a különösen megrázó részlete következzék itt:

; és ott osztalan elismeréssel helyeselték kormányaiknak ama eljárását, amelvlye! gyorsan megvalósították a gabona monopólium eszméjét, félredobva az angol szabadkereskedelem elméletét a közéíel- mezés terén, mihelyt azt a kartellek tarthatatlanná tették.

A Német birodalomban a szövetséges német államok részére junius 29 ikén kiadott rendelet az árfelhajtást nemcsak szigorúan bünteti, de az árfelhajtást ' megelőző fondorlatokat, például az élelmiszereknek a forgalomból elvonását is ! lehetetlenné teszi, amenviben felhatalmaz- I za a törvény a helyi hatóságokat, hogy az ilyen árukat ők adják el szakértők által : megállapított árak mellett s a befolyt pénzből a 15,000 márkáig terjedhető birság levonatik. Hasonló büntetés éri I azokat is, akik árfelhajtás céljából megsemmisítik a készleteket, vagy bizonyos czikkek gyártását vagy forgalomba hozatalát megakadályozzák. Hiába hangoztatják ennélfogva a szabad kereskedelem jelszavait az uzsorások, kartellek, mert az ő eljárásuk nem jóhiszemű tévedés, nem egyszerű kihágás, hanem az állam ellen intézett közbüntény, amelvért az illetőkön kívül a közreműködő üzleti j személyzetet, sőt a vevőt is meg kellene j büntetni, bünrészességük arányában. Remélhető tehát, miszerint ezentúl a ma- j gvar kereskedelem és ipar nem uzsorás tagjai nem vállalnak közösséget az élelmiszeruzsorásokkal, hanem csatlakoznak a nagyközönséghez, melynek érdekei sür- gősen követelik, hogy a pártokra szét- bomlott magyar törvényhozás ne utánozza az angol és olasz elméleteket ezután, hanem a nagyközönség megélhetését, élelmezését biztosítsa s kötelezze arra a magyar közigazgatást is. Óhajtandó tehát, hogy a jövőben ne ellenezzék a kereskedők a városokat abban, hogy az élelmiszerek forgalombahozatalával foglalkozzanak. Ellenben azt igenis követelniük kellene a kereskedelmi kormány utján, hogy közjogászok helyett kereskedőemberekei állítson a kormány a

És második kiáltás hangzik a tömegsírokból : »Ne felejtsétek el szenvedéseinket és sebeinket!« Kedves bajtársaim! A népek nagy apostola a keresztre feszitett iránt érzett büszke szeretőiében igy kiáltott a községéhez: »A testemen hordom, az Ur sebeit«. Akinek a népünkben még van egy kis erkölcsi komolysága, az magával hordozza majd egész életében ennek a háborúnak a sebeit és szenvedéseit. Olyan drága és értékes árat fizettünk megszabadulásunkért és győzelmünkért, mint még nemzet soha: az ifjúságunk vérét áldoztuk fellJertekés nézzétek, hogy temetjük el őket! Még csak egy nyomorult koporsót se adhatunk nekik. Nem vehetjük őket a vállainkra és nem vihetjük őket haza a német hazába, mint ezt a germánok telték. De, kedves testvéreim, ismerek egy koporsót, mely becsesebb annál a koporsónál, melyet idegen mester készített : és ez a német szív koporsója ! Ide temetjük, mélyen, elrejtve, drága balottainkat. A szivünket elvisszük haza, a német hazába. És' ha egyszer — amitől mentsen meg német ügyünk Istene — elérkezne az a kor, mikor, fiaink, leányaink és feleségeink nem tudnák már, hogy mibe került nekünk a béke és a birodalom uj virágzása, mikor csak az élvezetek eipuhuUsúgá* ban élvezik gyümölcseit, mikor az idegsorvasztó és pusztító erkölcsöket úgy kezdik tisztelni, mint valami idegen isteneket — akkor, kedves test- I vereint, elérkezett ami óránk, kik itt gyászolunk j ma a tömegsírok mellett, hogy felnyissuk a ( koporsókat és megmutassuk a csak élvezetek i után rohanó nemzetnek haílottainknak sebeit és uiotsó óráit, akkor ti, atyák, mutlassátok meg I elesett fiaitokat Akkor küzdjék az elesettek |

közélelmezési ügyosztályok élére. Hiszen, ha a községek, városok, akták helyett a kereskedelem feladataival is foglalkoznak, majd akkor önmaguktól rákényszerül a magyar közigazgatás is arra, hogy a szakemberek kezébe adja a szakügyek vezetését. Most is erre kell elhatároznia magát.

Ebben a kérdésben a kereskedelmi és földművelési kormányhoz kellene a magyar társadalomnak címeznie kérelmét, hogy a közóhajnak eleget legyen. Ámde erre csak akkor lehetne e kereskedelmi- és fold művelődési kormányoknak magukat elhatározni, ha a fogyasztóközönség szövetkezetei, városok, községek és maguk a kereskedők, iparosok és gazdák országos egyesületei is magukévá teszik azt az eszmét, hogy a magyar közigazgatásban a vezetőszerepek a gyakorlati pályák férfiai számára is nyitva álljanak. Pedig, hogy ez az óhajtás mennyire jogosult, bizonyítja az a tény, miszerint ennek az eszmének éppen a közigazgatási szakemberek között vannak a legmelegebb pártolói, főleg a közigazgatási szakirodalommal és a gyakorlati közigazgatással foglalkozó férfiak körében. I)r. Hollós? István.

Alkohol.

— Irta: Szikra. —

Október 27.

»Egy igen érdekes tapasztalattal gazdagodtam« — beszélte előliem egy fiatal mérnök — • Az automobilokat egész könnyű szerrel lehet ; benzin vagy benzolfogyasztásróí spirituszfogyasz- I tásra átalakítani. Ott fent a harczte'ren, ahón- ; nan érkezem, máris számtalan gépet láttam igy átalakítva s mindenül tökéletesen bevall.«

Eddig a mérnök híradása. Első tekintetre I nem több és nem kevesebb ez, mint ezer más kis újság, ami most — ebben a mozgó, for- j rongó, átalakuló és alakilott korban — figyei- 1 műnket egy-két perezre talán megragadja.

Pedig sokkal több egy kis hirecskénél, i mert — egyszerűen azt jelenti, hogy a szesz j ismét tért hódított, még pedig lért hóditolt ott, j ahol semmi kárt sem tehet, sőt ellenkezőleg —- olt, ahol csak használhat úgy a termelőnek

szellemi legszebb harcukat saját népük ellen, amely nép már nem viseli lelkében a háború sebeit.

így a mai nap, halottaink napja, tulajdonképen a pezsgő életé, uj reményeké, a leghatalmasabb feladatoké. Az ellenfeleink számára gigászi vádakat jelentenek ezek a sírok, nekünk sz8nt utalások a jövőre. Vihart vetettek, viharfognak aratni. És ez a vihar mi vagyunk. Kicsinyes okokból, kis önző csoportoktól félrevezetve, az emberhúsba vetettek és romlást fognak aratni. Mi megesküdhetiiuk Istenünkre, hogy mi az igazság és a béke szelemébe vetettünk. A háború a mi számukra, az egységesen feikelt, legszentebb érzelmeiben megsértett és önvédelemre kényszerűéit nemzet számára, hatalmas szellemi ügy. Ez a nemzet pedig az igazság és a béke örök életének szellemét fogja aratni. Amen.«

A zenekar egy himnuszt játszott, melynek gyönyörű, ünnepélyes hangjai viszhangoztak a templomban Egy kvartett rázendített az »Ave verum corpus natum»-ra Végül pedig az egész község énekelte:

Nagy Isten, dicsérünk téged.

Urunk, magasztaljuk az erődet.

Előtted meghajol a föld.

És csodálja a műveidet.

Amint voltál minden időkben.

Úgy maradsz az örökkévalóságig.

Az istentiszteletnek vége volt és a katonák kimentek a temp'omből, a kis Orleansi Szűz mellett, kit, bála Schiller fenséges költeményének, igen jól ismertek. A gyertyák éghettek előtte — hiszen ő az angolokat győzte le! Azután a gyertyákat is eloltották és az Odeansi Szűz megint egyedül áll ott, álmodozva, csendesen.

Sven Hédin.