Nagybánya, 1915 (13. évfolyam, 1-25. szám)

1915-04-01 / 13. szám

2

NAGYBÁNYA

Hogyan éljünk?

— Dr. Kádár Antal főorvos előadása. —

Kiérkeztünk azon pontra, amikor meg kell gondolnunk, helyzetünk komolyságát s számot vetni létünk fentartásával. Számot kell vetnünk tehát erszényünkkel, hogy táplálkozási szükségleteinket fedezni legyünk képesek, ne essünk kétségbe, mert szervezetünk úgy van alkotva, hogy ha azt bizonyos megszorítással tápláljuk, megmarad erőkifejtésünk, szervezetünk ellent- álló lesz, mert mi mindig többet eszünk mint mennyire szükségünk van s még többet élvezünk, mire egyáltalán szükségünk nincs. Hasz náijuk fel tehát azt, mire szervezetünknek feltétlen szüksége van s mondjunk le mindazon élvezeti cikkekről, mire szükségünk nincs.

Olyan a mai állapot, mely megtanít bennünket takarékosságra és helyes életmódra, a mire bizony már szükségünk is volt, mert úgy étel-italban, mint ruházkodásban és ennek for máiban az emberi szervezetre oly károsan ható fokot ériünk el, mely valóban az erkölcsökre is rossz indulatu mély benyomást eszközöli, mit mit mindenki lát, tud és tapasztal.

Bár okai nem vagyunk ezen mai áldatlan állapotnak, mégis azon reményben, hogy szent és igazságos ügyünket Isten védi, önbizalmunk s nemzetünkben való erejében, Isten után teljes bizalommal lévén, feláldozzuk hazánkért nemcsak vérünket, de anyagainkat is, és amikor ezt tesszük, komolyan magunkba kell szállnunk s elhagynunk mindazt, mire szükségünk nincs s ezzel biztosítjuk magunknak a jobb és szebb jövőt, mely nem az élvezetek, a ruházkodás és szervezetünk elsatnyulásában kell, hogy kicsúcsosodjék, hanem hazánk, nemzetünk és szervezetünk megerősödésében, megizmosodásában, szellemi és anyagi jólétben fog érvényre emelkedni; hisz a magyar nemzet oly önérzetes, oly megfontoló okos gondolkozást! és oly erős akaratú, hogy mindazt, mi javára lesz, bárha szén- i védések árán is, le tud mondani mindenről, csak hazáját és szabadságát megmentse.

De, hogy ezi er dménydusan lehessük, le kell monnunk sok mindenről s Így táplálkozásunkat is úgy beosztani, hogy azért szervezeti ép ségünk, erőkifejtésünk megmaradjon s így a változott körülmények és viszonyok mellett az egyensúlyt fentarthassuk.

És ha tekintetbe vesszük, hogy véreink a harctéren testileg lelkileg mily leírhatatlan szenvedéseket kell, hogy kiálljanak s hogy a jövőben is hányán maradnak szellemileg és fizikai lag munkaképtelenek, nyomorékok s mégis a haza védelméért hűséges odaadással, bátorság j gal és lemondással küzdenek, úgy kétszeres kö- j telességünk, nekünk az ilthoumaradotlaknak, az j élvezetekről való lemondás, a ruházkodásban j

Semmi sem mozdul. Tört ablakok néznek ránk: homályosult szemek, megmeredve a haláltusán. A házak visszatorpantanak. Nem mersz a küszöbére lépni, amint nem fogod meg a hullák kezét. Félsz és nem bizol e feltöri kapukban, homályos ámbitusok zugaiban. A gyermekkor oktalan és rettentő rémülete ébred életre lelkünk fenekén. Emlékszel a sötét szobára? Tudod, hogy nincs ott semmi sem, de valami bolond félelem mégis megállít.

A fehér füst, amely távolról oly pajkosan csavarodik, az elmúlt tűzvész végső agóniája.

*

Kipusztitott, embertelen falvak bizarr, ironikus szólamokon beszélnek. Bon vin et bonne cuisine — mondja a korcsma homlokzata. Cafe í et billiard — szól a szalmával, patkóval, trágyával halmozott folyosó, ahol lovak pihentek.

A vihar járt itt, fölszedett, széjjelszórt, apróra zúzott minden dolgot. Az udvar mind tele van velük.

Látva a különböző, egymáshoz sehogy sem illő eszközöket, azt hinné az ember, hogy a csata előre megfontolt szándékkal csoportositotl távol álló komoly dolgokat egyetlen tréfás tömeggé. Zabolák egy levesestálban, öntözőkanna hímzett vánkoson. A bútorok, Isten tudja mikép, a tagas mezőre vonultak. Az árokszélen egy díván hever és a zongora egy fűzfához támasztja derekát.

A csatagigásznak tréfái vannak. Teszem azt: minden csatamezőn találsz egy széket. Rongyoj az egyszerűség és a táplálkozásban a helyes be- i osztást szigorúan követni, betartani.

Megvagyok győződve, hogy eme nagy horderejű feltétlen szükséges mindenben való helyes beosztást, minden magyar ember szivén viseli, betartja, követi a józan ész diktálta mindenben j való takarékosságot, egyszerűséget, úgy teljes j bizalommal nézhetünk ellenségeink leveretésé- ; vei és jobb jövőnk biztosításával szembe.

Fogadjuk meg tehát, éppen e nap jelentő- ! ségteljes hétnek kezdetén, hogy szenvedésein- I két krisztusi türelemmel viseljük, s miként a Megváltó pusztabeli böjtöléssel megmutatta, hogy igenis erős akarattal szervezetünk fentartása mellett más életmóddal is meg lehet élni, kövessük tehát példáját és hazánkért, véreinkért hozzunk meg minden áldozatot, lemondást, hogy kötelességünket ez utón is teljesíthessük

Nincs a földgömbnek még egy oly országa, mint milyen a mi hazánk, melynek földje mindent megterem bőségesen, de van idő, amikor az időjárás miatt, mint csak a rövid múltban, két I éven át is az ország termése tetemesen csökkent s van idő, mikor más körülmények miatt, mint a I mai háborús állapot, hogy terméseink és egyéb i táplálkozáshoz való anyagunknak oly csökkenése j áll be. mely rá utal a helyes beosztás és taka- I rékosságra.

Ma már nemcsak ráutalva, de rászorítva ! is vagyunk úgy a takarékosságot, mint a helyes ; beosztást szigorúan betartani, hogy pedig ezt te- ! hessük, szükséges ismernünk mindazon tényezőket, melyek ezekhez szükségesek.

Az emberi szervezet tulajdonképen növényevővé van teremtve, hús evővé az adott viszonyok és körülmények, részben az emberi kuliura haladása tette, s ezen utóbbi annyira fejlesztette az embert a husevésben, hogy ma már i elmondhatjuk, miszerint az ember, szárazon vízben és levegőben élő ehető állatot minden fur- fangga! kigondolható módon zsákmányává teszi, csakhogy húsát élvezhesse, tehát valóságos ragadozóvá váltunk. Igaz, hogy erre legtöbb esetben a kényszerűség visz bennünket, de igen sok esel ben már szenvedélyé vált. hogy minden előttünk s különösen szabadon élő állatot leteritsünk, de nemcsak azért, hogy busával táplálkozzunk, bőrével szőrméjével magunkat a hideg ellen megvédj ük, hanem azért is, hogy a nők határtalan hiúságukat az öltözködés és feldíszítéssel kielégíthessék, hisz a mai háborúnak is az oka a sok egyéb mellett tuFjdonképen nemannyira a megélhetés, mint inkább azon féltékenykedés, különösen a nyti- ; gáti nemzetek közöli, kik milliárdokat érő divat és egyéb luxus cikkeket gyártanak s egymástól a kereskedelmi piacot féltik; de nem kevésbé vagyunk mi férfiak is hibásak, mert az utóbbi évtizedekben, még azok között is, kik a megél- j hetes mindennapiért küzdenek, oly határtalan pazarlást végeznek ruházati és divatcikkekben s ezeknek csak az a jó, ami francia vagy angol

san, sárosán, tántorogva szédeleg a huliák között mélabúsaD. Azt mondhatnék: a béke jelképe ez a rezignált, siralmas szalmaszék. Hogy került ide ? Ki hozta ? — És igy a harezok legreltene- i tesebb mezőin odalapit valami groteszk mosolyt, egy kis brutális tréfát a csata.

A háborujárta föld elveszti emberi képét, iszonyú az és őrült; rányomva a kataklizmáknak következetlen, erőszakos pecsétje. Extravagáns és fantasztikusan erőszakos: vad, szeszélyes, őrjöngő és vidám.

De hol a nép? Hol ezer lakója e vidéknek, mely Európa legnépesebb tartománya volt.

*

Iverny mezőin hét álló nap tombolt az ütközet. Szombaton, szeptember ötödikén volt a megnyitás. Csodálatosan rendszeres, fegyelmezett seregek lusája. Hanem hétfőn, mikor már elhagyták volt a fálut és a folyó mellé szorultak, akkor már őrjöngő, vérben fuldokló volt a csata- menet.

így egyre gyászosabb a föld. Sűrű lódögök feketéinek az ut mentén. Az esti szellő a rothadás szagát hozza szárnyain. Ma temették itt a holtakat. Csak szétszórt rongyaik maradtak nyom gyanánt. A távol sik horizontján piczinyke katonák vonulnak. A föld színén hurczolnak valamit. Sírásók, akik még munkában vannak. Lépten- nyomon tört szekerek, szélrontott ágyurészek. Az ut közepén egy nagy caisson romjai. Valami gránát szétrobbant rajta; akkor itt hagyták az utón. Mindenfelé elegáns, színesre festett lövegek,

gyártmány, hogy ezen körülmény is tetemesen fokozza a világpiac egymás közötti féitékenyke- dését, minderről azonban bővebben nem szólok, hisz van elég más, mit meg kell értenünk s a viszonyok között tennünk, hogy az egyensúlyt létünkben fentarthassuk.

Ezen kis kitérés után nem hagyhatom még szó nélkül azt sem, hogy ma már úgy a felső- mint közép és aisóosztályban. az élvhajhászat, a szeszes italok mértéktelen élvezete, a dobzó- dás már oly mérveket öltőit, hogy csaknem összehasonlítható azon római korszakbeli élettel, mely Róma pusztulását idézte elő. lehetetlen mindazt nem belátni, magunkba térni s elvül szemünk elé tűzni: az észszerű olcsó életmódot és a legvégsőig való takarékosságot, melyre most ugyancsak rá vagyunk utalva.

Mai kis értekezésem célja tulajdonképen az adott viszonyokhoz mérten való olcsó és czélszerü táplálkozás módja, hogy azonban ezt megérthessük, szükséges tudnunk azon tápszereket, melyek a mai drágább tápszereket pótolni hivatvák.

Ál alános a hiedelem, hogy az erőt a hús és a bor, illetőleg a szeszes italokból meriti a szervezel; kétségtelen, hogy a hús igen tápláló, s a szesz az idegizomerőt működésében felfo kozza, de csak felfokozza azt, de nem erősíti.

Mindennek megvan a maga ideje, s igy a több hússal való táplálkozásnak is: az ember úgy van alkotva, hogy csecsemő korában hiába i adnak húsfélét, mert a csecsemő kis gyomra meg- I emészteni nem bírja s gyomor bélhurutot idéz I elő, bele pusztul; valamint akkor is, mikor a ! szervezet már teljesen visszafejlődésben van, hasonlóképen fölösleges a bő hustáplálék, mert miként egy vízvezetéki csőben a legtisztább vízből is kéregszerü lerakodások történnek, ugyan úgy a 40 éven felüli véredényekben is a íms- táplálkozás által oly anyagok rakodnak le, melyek a véredények rugékonyságát lefokozzák s ez által merevebbé, repedékennyé teszik, már mostan, ha a szívműködést, izgató élvezeti anyagokkal, mint p o. a tea, kávé, szeszes italok által fokozzuk, úgy természetesen a vérédény fala a feszülést el nem bírja, s megreped, mi sok mindenféle nyomorúságos betegséget, vagy ha lált okoz

Láthatjuk tehát, hogy a csecsemő korban és életünknek 40 éven felüli korában husláp lálékra alig van szükségünk. A serdülő férfikorban levőknek, kik nagy munkaerői fejtének ki, már inkább szükséges, de az sem mindig, mert látunk egészségtől duzzadó hatalmas izomzattal ellátott olyan foglalkozású embereket — mint p. o. pásztorok, kik húst csak elvétve élveznek, mégis fejlődnek s nagy izomerőt képesek kifejteni

Mi emberek a mai táplálkozással, emésztő szerveink működését bizonyos mértékben megkönnyítők, meil p. o. zsirszükségletünket a

1915. április 1.

a háború élénk zsuzsui, mikkel széles kedvében behintette az utat. Nagy töltényszekerek, német bombáktól fellépve, hogy most roppant mail- coach ernyőtartóihoz hasonlók. Itt franc/da battériák okádták a villámló halált. Elmosódott lő- árkok fenekén törött puskák, szuronyok, sirhal- mok és földműves-szerszámok, gazdasági gépek, miket hirtelen lepett meg e füvön az ütközet.

Valami ónos, felleges égbolt gyászsárga fénybe borítja a szomorúság e végtelen panorámáját. Vihar jő Meaux felöl. Baljóslatuan száll az alkonyat.

Aztán elhagyjuk a Ids Monthyon-t, mely az utmenti fák között füstöl még. Itt tizével hevernek egymáson nyerges paripák. Ulánusnyereg. Vércsatakos német egyenruhák és övék, patron- tálkák, tépett csákók meg sisakok. A pusztulásban fehér szárny világit lobogva az északi szélben. Egy repülőgép holtteteme.

Nőmet biplán. A motort szétverte egy lövés és lezuhantában meggyulladt. Ércalkatrészei felismerhetetlen parányokká zúzódtak, közepükből értelmetlenül mered ki egy durva fakereszt.

*

Pringy, Mausigny, Automne, Chambry; füst- fellegben falvak és tanyák. A szélverte füst alacsonyan kóvályog. Mindenütt tűzvész fojtogató szaga. Házak, szénaboglyák most már lángtalan izzanak.

Hegyes templomtorony átlyukgatva, ron- csoltan; minden oldalán ágyúgolyó nyoma. Minden sarkát elvitték a golyók. Törött tetővel,