Nagybánya, 1915 (13. évfolyam, 1-25. szám)
1915-03-25 / 12. szám
NAGYBANYA 3 1915 márczius 25. tartozóit, akik összesen 5.400 000 embert lehettek ki Ezt a tömeget 5060 ágúi támogatta s ősz szesen 8 nehéz taraczkezred. Hindenburg egymaga 1500 mii több ágyúját vette ei és semmisítő te meg az ellenséges orosz hadseregnek. Az orosz vöröskereszt azzal számol be, hogy halottakban és sebesült», kben 1,700 000 en felül van a vesztesége az orosz hadseregnek. Az orosz tengeri Holla számba se jött a harczokban Az orosz tengerészeinek egyetlenegy Dreadnoughtja sincs, hiperdreadnoughtja összesen 4 vau, da ezek közül az e;yik már egy éve dokkban van, hasznavehetetlen. Libau bombázása alkalmával az orosz haditengerészet egyik büszkesége semmisült meg. Úgyszólván minden tengeri hadereje most a balti tengeren van koncentrálva. Amennyire r-deget katonai hatalomnak tekintettük eddig Oroszországot, ép annyira jelentéktelennek és akcziöképtelennek keli tar fanunk ezután. Az crosz kormány fenyegetése, hogy tavasszal !iz milliónyi uj hadsereget állit ki, már azért sem bir a valószínűn 'g látszatával, mert ha Yves Guyot perczcntuális számításait vesszük elő, kisül, hogy Oroszország képtelen lenne egy íiz milliónyi katonaságot El fegyverez ni. Az oroszok ág\ uparkja máris megsemmisült, újabb ágúikat a Puíilow gyárak alig tudnak önteni — így hát az entente hadierej egyáltalán nem az a rém, amely arra fogja késztetni Bismarckot, hogy megfordulón a sírjában Háborús estély. tj A vöröskereszt egyesület nagybányai fiókja f. hó 20 űn, igen sikerült háborús estélyt rendezett a Lendvay-szinházteremben, a nagybányai vöröskereszt kórházban ápolt sebesültek föl- segélyezésére^ Már a háborús estély nemes intencziója nagy vonzerőt gyakorolt a közönségre, de az Ízlésesen összeválogatott mű or is oly változatos és gazdag volt, hogy nem csoda, ha a közön ség nemcsak a páholyokat lepte el, de zsúfolásig m gtöltölle a földszinti széksorokat is. A fényesen kivilágított nagy terem fényes, előkelő közönségével a színház legszebb, leg melegebb estéire emiékezlelett. Igen jói esett látnunk, hogy a figyelmes rendező ég nem feledkezett meg a mi sebesült hőseinkről sem s egész széksorokat bocsátott rendelkezésükre, hogy tanúi legyenek az iinnepies estének, mely volfnképen az ő és vitézül ! küzdő társaiknak a glorifikácziója volt Az est műsorát a főgimnázium énekkara vezette be a Hymnus eléneklésével. melyet az ünneplő közönség állva, imaszerü áhítattal hallgatóit végig Majd Révai Károly szavalta el Győzni \ fogunk ez. költeményét. A nagy lendülettel előadott költeményből kiemeljük a következő két versszak t: A márczius idusa van itt újra, Az, mit átéltek egykor őseink, Mikor hazánknak véres háborúja Barbár északról tört reánk megint. Most megfizetjük régi tartozásunk : A Kárpátokban sirgödröket ásunk ; Nem lesz azokon, csak egy szó irás: »Világosért!« . . . Csak ez és semmi más! Ó, kishiiüek ! — kikben sir a lélek, — Fölemelt fővel oda nézzetek, Hol a jövőt s a diadalmas véget Most épitik a magyar fegyverek. Ott, hol a szivek kiontott véréből A magyar nemzet jövendője építi. Véres bellikkel most Írja a kard A szállóigét: »Ne bántsd a magyart!« j A közönség Révait zajosan megéljenezte. A műsor harmadik pontját Weisz Margit zongorajátéka töltötte ki. Egészen uj szereplő a nagy nyilvánosság előtt, de aminő virluozilással Tsaikovszky Barcarole-ját és Weber Perpetuum i mobilé ját bemutatta, egyszerre a legjobb nevű műkedvelőink közé emelkedett A közönség a ! ny uj!ott műélvezetet zajos tapssal hon. rá!la Nagy Károly Nemeik Béla csinos katonadalait, énekelte nagy rutinnal. A hangulatos dalok megfogták a közönség szivét, úgy, hogy i egyiké!-másikát meg kellett ismételnie s a végén nemcsak Nagy Károlyt, de a szerzői is i többször kitapsolták. Az élőkép, melye IPauer Viktor főmérnök rendezett, bravúros volt. Az alakok csopor- I tositása festőieseu szép volt s a beállított kép művészi szépségét csak növelte azon körülmény, hogy az élőképben egy egész sereg gyönyörű szép leány szolgába a jótékonyságot A főalakokat: Gurszky Lujza (Germania); 1. Berks Emmy (Ausztria); Szcnlmiklóssy Dusi (Ilungu- j : ria); Gcresy Juliska (Lengyelország); Bozscnik 1 Béla (Törökország) személyesítette. De az egész j kép öss-benyomása oly megkapó, oly bájos s a világítás is oly hatásos volt, hogy a folylorio- j lámok zúgása minden emberi hangot elnyom. A levegőben nehéz, sürü peiróieumgőz úszik, súlyosan ráf Aszik az emberek tüdejére, megnehezíti a lélegzést. A legénység kaii-patronokat hord a szája elé kötve, ez emeli a levegő oxigén- tartalmát. Rettentő a forróság, az emberekről sürü cseppekben gyöngyözik az izzadság. A figyelő főhadnagy idörő'-időre az órára és az iránytűre néz. A levegő mindig nehezebb, forróbb lesz, az emberek némán, gondolattalanul inognak helyükön a hajó lökései szerint. Fenn a viz felszínén, ahoi a férfi szemtől- szemben áll az ellenséggel, a tenger urának érzi magát a tengeré.-z. Ott meghalni is könnyebb, a halál gondolata is kevésbé félelmes. Az utotsó- piüanaíban is hűvös, jól eső sós tengeri levegő járja át a haldokló tüdejét, a tenger gyönyörű zöld panorámája terül e! a szeme előtt. Itt sötét eczélfalák közé zárva, tehetetlenül hal meg az ember. Nem látja, nem hallja, mi történik oda- fönn és ha a hajó elsülyed, a sötét mélységben pusztul e1. Egyszerre minden szem felragyog, a végsőkig feszített idegek megkönnyebbülnek. A világító jeitábián egy parancsszó jelenik mng. Vigyázz! Végre. A kezek tettre készen állnak a lancirozó cső mellett, néhány ember felemeli a következő j löveget, amelyet a kilőtt helyére tesznek majd A perczek csigalassúsággal múlnak. Egyszerre uj jel villan fel: »Ereszd el!* A löveg ércteste halk zörejjel gördül végig a csövön, a viz csobban. A löveg elindult Talál vagy nem? Erős karok ragadják meg a következő torpedót, a csőnyílás elé állítják. Talált a lövés, nem talált? Gondolatban mindenki végigkíséri az útját ; száz méter . . . kétszáz . . . háromszáz . . . négyszáz . . . Egy szó sem hallatszik, csak a gépek zugnak, dübörögnek a főhadnagy mögött. A hajótest egyszerre megvonaglik, felágaskodik. Az emberek egymásra esnek. A hajó gyorsan megfordul. Azután megint nyugodtan, némán úszik a tenger zö'd mélyében. Visszafelé megy. A támadás sikerült.« san megújuló tefszészajra a függönynek tizszer is föl kelleti emelkednie. Nagy és kellemes meglepetést szerzett a főgimnázium énekkara Petőfi Csatadalá-nak be mutatásával. Ezt a szerfölött nehéz csatadalt, mely a legjobb kantusokat is nagy próbára teszi, a főgimnáziumi énekkar oly tökéletes preczizitással adta elő, mely méltó a legnagyobb elismerésre és dicséretre, melyből természetesen az oroszlánrész az énekkar vezetőjét, Borbás Géza tanárt keli hogy illesse. Frenetikus taps és éljenzés követte a gyújtó hatású bemutatót. S üuet után dr. Kádár Antal főorvos tar tolta meg érdekes felolvasását, melyben a nagybányai vöröskereszt egyesület áldásos szamari laniánius működéséről számolt be A felolvasás után Ízlésesen dekorálták a színpadot s Delibes Lakme operájának egy jelenetét mutatták be Jancsovits Jolán és Gurszky Gaby. A nehéz vállalkozást a legteljesebb siker követte. Jancsovits Jolán, kit legkitűnőbb énekeseink közé sorozhatunk, úgy szép hangjával, énekludásával, mint a színpadon való olthonias- ságával ezúttal is brillírozott Lakme szerepében, inig Malikát Gurszky Gabi énekelte kedvesen. A közönség feszüli figyelemmel s szem- mellálható elragadtatással hallgatta az előadást s mindkét szereplői zajosan ünnepelte, ugv, hogy a végső jelenetet meg is kellett ismételniük. Nem balig Illatjuk el, hogy a nehéz jelenetet Szőke Béia tanította he. Végül a főgimnázium! énekkar Die Wacht am Rheiii-l énekelte zajos hatással, mire az estélv, mely bizonyára kellemes emlékeket hagyod maga után, véget ért. Úgy halljuk, hogy husvét másodnapján megismétlik ez estélyt Helyesnek tartjuk ez ötletet, bizonyára lesz közönsége másodszor is. Az estélynek anyagilag is szép sikere volt, amennyiben a bevétel túlhaladta a nyolezszáz koronát. HIRE k. Márczius 24. Przemysl. A tavaszt vártuk az emésztő tél után. A tavaszt, az Isten áldotta szép tavaszt, fagyot ol vaszfó napsugaraival, melynek nyomában rügy s a derm őség után uj élet fakad Megjött a tavasz, fényt, derűs mosolygó napsugarat hozott, a virág fakadásnak, az ibolya nyilasnak indult, de alighogy a napsugár beköszöntött éitet adó meleg fényével, alighogy az árvíz veszedelme eltávozott tőlünk, ránk szakadt a felleges ég minden viharává , vészével, veszedelmével, egy pillanat alatt elűz e a tavasz megérkeztének örö mit, sötét bánattal átsző!', ezernyi fájdalommal hímezett lepel borult csendes kis városunkra, mert Przemysl elesett! Przemysl elesett Most már nem a miénk. Sajnos, hogy nem az. Büszkeségünk volt Przemysl és erős válunk. Az erős várunk elesel!, de hitünk, bizodaimuok, büszkeségünk nem hullott a porba; áll az dicsőséggel, mint állott Árpád idejében s mint azóta áll, ezer esztendő alatt. Hit cs kétségbeesés, különböző s egymástól szörnyű messzeségben álló fogalmak. Hitünk van, de bizalmunk még a lehetetlenségben is, mert a hit fáklyája bevilágít mindazokba a sötét odúkba, honnan a kétségbeesésnek eszeveszett gyorsasággal kell menekülnie. A mi hitünk pedig erős, sugarai ragyogóan fényesek s igy a lelkek borúját, a kétségbeesésnek még legkisebb tünetét A B1KSZÁD! ÁSVÁNYVÍZ gyógyhatása hurutos bántalmaknál páratlan; a legutóbbi termésű savanyu --------------------uj borral vegyitve kitűnő italt szolgáltat. -——----------— Ár jegyzéket kívánatra küld t műm mm Miiji. T V ■■ Kapható mindenhol. ■■
