Nagybánya, 1915 (13. évfolyam, 1-25. szám)
1915-03-25 / 12. szám
2 NAGYBÁNYA 1915. márczius 25. szükségletek könnyelmű pazarlója, — mind éppen úgy törnek a nemzet ellent- álló erejének megbénítására, mint az ellenünk háborút viselő ellenség. A három czimbora közül csak egyikkel: a pazarlóval szemben áll jóformán védtelenül az ország. Ha a kenyérben, finom lisztekben, húsban, egyéb véges mennyiségű szükségletekben tékozlóan duskálkodók nem tudják vagy nem akarják önként belátni, hogy bűnös telhetet- lenségük bajba sodorhatja az egész nemzetet: ily visszaélések, ily tökéletes érzéketlenség leküzdésére alig van czélhoz vezető fegyvere a közhatalomnak Itt csak az segíthet, ha a tékozlók önmagáktól rájönnek eljárásuk lelkiismeretlen, gálád voltára, vagy maga a közönség gyakorol bizonyos mértékben ellenőrzést és nem tűri közömbösen a tapasztalt kihágásokat. Mert tessék elhinni, hogy ma a közérdek szempontjából aránytalanul súlyosabb kihágás például az, ha valaki nullás lisztből vagy akár csak tisztán búzalisztből kenyeret süttet, — mint például az, ha nyilvános parkban letép egy virágot vagy átsétál a féltve őrzött pázsiton, A virágpusztitó helyrehozható kárt okoz a közvagyonban, mig a lisztpusztiló esetleg helyrehozhatatlant. De ha a prédálóval szemben nincs, az uzsorással és a csalóval szemben annál több radikális fegyvere van a közhata- ' lomnak. A hadi szállítások csalóit már üldözőbe vette a büntető hatóság és remélhetőleg könyörtelenül fogja folytatni ezt az üldözést az egész vonalon. Bizonyára nincs messze annak az ideje sem, midőn a legradikálisabb eszközökkel fogják ártalmatlanná tenni az j élelmiszer uzsorások rablóbandáját is. A hatóságok eddigelé meglehetős kíméletet tanúsítottak irántuk, mely kímélet semmi- esetre sem becses személyüknek szólt, hanem a termelői és kereskedelmi érdekeknek, melyeket gyökeres ártalmatlanná tételük érintene. De az uzsorások tobzódása olv mérveket ölt, a legfontosabb élelmiczikkek mesterségesen előidézett hiánya és rohamos drágulása oly .terheket ró a közönségre, hogy maholnap nem lesz fontosabb és sürgetőbb országos érdek annál, mint a tényleg meglevő s mégis visszatartott élelmi készleteket minden áron kiragadni a gaz spekulóczió karmaiból. Az entent hadi ereje. Márczius 24 A világlapokat tele kürtölik azzal a hírrel, hogy májusban az angolok hárommilliós hadsereget fognak a kontinensre szállítani Ezt a hadsereget áililólag Uj-Zeelandban, Ausztráliában, Kanadában, Indiában és az angol királyságban toborozták Természetesen ez a h r is blöffnek bizonyult, mert az angol kormány minden terrorizmusa daczára alig tudtak hatszázezer újon- czot összetoborozni, akiket mostan tanítanak ki. Az angol tiszteket a saint-cyr i katonai akadd mián tanítják ki s innen francia ezredekbe osztják he. Most a berlini National Zeitungban egy német katonai szakiró érdekes adatokat közöl az entent hadi erejéről. Tudvalevőleg az angol lapok azt írták, hogy az entent hadi ereje há romszor akkora, mint a centralisztikus hatalmaké Hogy mennyire igazuk van az angol lapoknak, az Dellmann kapitány statisztikájából tűnik ki A National Zeitung szerint az entent hadi ereje igy alakult. Angliának aktiv hadserege 151 581 emberből áll. Ezek közül 140 000 ember Angliában, 3887 ember Gibraltárban és 7507 ember Máltában van elhelyezve. A többi katonaság a gyarmatokon van. A rendes katonaság összes tartalékjaival együtt 170 000 tesz ki A »Malin« is megírta, hogy az angol kormány tartalékjait, kb 693.000 embert nem küldte a csatatérre, mert Angliának úgy Indiában, mint Egypíomban s mint legutóbb kisült, a japán vizeken is óriási érdekeltségei voltak. Anglia tehát mindeddig 170 000 embert küldött a csatatérre, újabban a francia kormány sürgetésére Indiából két durgba ezredet, egy koloniális csapattal, körülbelül 37 000 embert küldött. De ezek a csapatok ágyú nélkül jöttek. A koloniális ezrednek ágyúi Angliában készültek — tüzérségük is bens?ülőit katonaság így előfordult az az esel, pl. Ypernnél, bogy a koloniális angol hadsereget az angol tüzérség nem tudta támogatni s tízezernél több angol katona maradt részint súlyosan megsebesülve, részint meghalva a csatatéren. De Anglia hadi flottája sem az a félelmetes, amint elhíresztelték. Amig a német tengeralattjáró U k már az ; 50-en jóval túl vannak, addig az angol haditengerészetnek alig van busz uuíerboot ja é; vizalatti lorpedólanszirozója. Angliának összesest •22 dreadnoughtja van háborúban, 40 hiper- dreadnoughtja, 9 czirkálója s 36 másodosztályú partvédő czirkálója akczióra képtelen. Az angol í félelmetesnek hiresztelt flotta meddő harezokat I folytat a Dardanel'áknál; a japán vizeken és a Csendes óceánon úgyszólván az összes I ősz tályu czirkálók angazsálva vannak, 400 torpedója közül 118 máris hasznavehetetlen s ezekhez hozzá keli számítanunk az eddigi irtózatos ; veszteségeket. Az angol hadsereg és haditengerészet az angol Vöröskereszt Egylet kimutatása szerint 140000 emberen felül vesztett, az anyagi i kár a »Guardian Press« szerint húsz miiliárdon felül van. Franciaország 637 batallionnal, 765 j első- és 456 másodosztályú zászlóalj tartalékkal vett részt a háborúban. 1.400 000 ember a sorkatonaság, 900 000 az első tartalék, 1,100 000 a póttaríalék Összesen 3 500.000 i embert küldött a harezba. Ennek a hadseregnek relative kevés ágyúja volt, összesen 2928 : ágyúval szerepeltek a franciák — akik még a ; régi, u n korzikai tipusu ágyukat is felhasznál I fák a háborúban. Az angol flottát támogató franczia flotta 4 Dreadnoughtból, 19 hiper- dreadnoughl ból, 15 pánezélos czirkálóhól és körülbelül 350 torpedóból áll. A franczia flottának is érzékeny veszteségei voltak A »Jean Bort« az »Edgar Quinet« máris hasznavehetetlenek. A lausaune-i iroda kimutatása szerint a franczia hadsereg és flotta vesztesége emberben : 874000 halott, 1240 000 sebesült. Yves Guyot a franczia államot éri anyagi károkat tizenkét miiliárdra becsüli Az »orosz rém« ről ebben a háborúban kisül, hogy nincs az a félelmetes hadserege, amelyről aggodalommal szokás beszélni Az orosz kormány a legutóbbi hónapokban tele kürtölte a sajtót, hogy neki még csupán a rendes sorkatonasága áll harc/ban, a tartalékot Kitchener óhajtása szerint, csupán májusban akarja a hareztérre tolni Ennek ellenében már szeptember elején úgy a német, mint az osztrák-m gyár hadsereg százszámra fogta el az orosz népfölkelőket, akik bevallották, hogy a háború kezdete óta be voltak osztva a rendes orosz ezredekbe, nem mint tartalékosok, hanem mint rendes sorkatonák Az orosz kormány azzal dicsekszik, hogy az eddigi harezokban csupán határvidéki ez redei harczoltak holott a San körüli harezokban már szeptember elején ural altaji és mon gol orosz katonákat fogtak el a szövetségesek. De lássuk most már, mit is dobott a liarcz térre Oroszország? Az bizouvos hogy 1281 baíaliiouja volt a harctéren 2 855 000 emberin i aktiv hadseregéhez 1 225.000 tartalék s 1 300 000 pótlarlalék motor nagy zajt csapott. Fülünk nem hallotta, amit a harmonika játszol). De láttuk a dalt a muzsikus mozdulatain, a hangszeren. És bár ordítozva énekeltünk, mégsem hallottuk a dalt. Ennyire lármáznak a gépek a tenger alatt járó hajón! Hogy mit tudok erről az utuukról ? Úgyszólván semmit! Csak egyet tudtunk: vagy győzni, vagy meghalni! Nem nagyon kényelmes ügy egy ilyen dióhéjban lenni! A legénységi terem semmiesetre sem táncterem és a levegő, amit az ember belehel, nem hegyi levegő. Petróleum, petróleum és megint petróleum! Milyen kapkodás van levegő után, amikor a hajó ismét a magasba száll. Tíz napig voltunk utón. Nem tudtuk, hová megyünk. »A halaiba vagy a győzelembe. Többet magam sem tudok,« mondta a parancsnokunk. Több más tengeralattjáróval indultunk el. Kezdetben együtt haladtunk, később elvágunk egymástól. Az U. 15.-öt nem láttuk többé, elpusztult az ellenség előtt. Végighaladtunk az egész angol parton Időnként viz alatt, Hat órai munka és hat órai alvás. Tiz napon keresztül. Kommandó, az nincs. Az ember nem hall mást, mint lármát. 0 yan az ember, mintha siketnéma volna A szemünkkel haliotiunk, a kezünkkel és tabunkkal bsszültünk. Ahogy jól esik. Egy könnyed rúgás ezt jelenti: »Te, vigyázz! Oda nézz! A matróz mondani akar valamit.« Pokoli sok munka van, főleg olyankor, ha a hajó'viz alatt megy. Mindenkinek a helyén ke'l tennie. így ment ez napokon át. Majd lent, majd fent. Ez volt az egyetlen változatosság. Néha- néha egy kis szenzáczió is volt. Mindegyikünk elhagyhatta egy pillanatra a helyét és rövid pillantást vethetett a periskop-on át. Ez volt életem legszebb látványa! Odafent, mint békés báránycsorda, hevert egy angol hajóraj. Gondtalanul pihenlek, mintha nem is volna a világon pánczélba bujtatott német tengeri farkas. Két óráig álltunk itt előőrsként a viz alatt. Könnyén lehozhattunk volna magunkhoz egy nagy pánczélost. De nem volt szabad : pafrull voltunk. Hajónknak tovább kellett mennie Hogy érezhette magát parancsnokunk ? Oly közel az ellenséghez, mégsem dolgozni . . .« Magát a szolgálatot s a naszád támadását igy Írja le Rhyn, az U. 26. hadipilótája: »Két órával éjfél előtt! A hatalmas gránit-rakodópart egyenes falán zúgva törnek meg a tenger hullámai. Az őszi vihar sivitva száguld a felkorbácsolt viziíükör felett. A hullámok szabályosan himbálják a fekete viz alatt, járó hajót, felemelik, azután megint lesülyesztik. A sötétben alig lehet látni, hogy mi történik a hajó fedélzetén. A fedélzet ajtaja nyitva áll, vastag fénysugár világit, elő a hajó belsejéből. Néha egy gyorsan mozgó fekete emberalak surran el a fénysugár előtt. A gépházból hangos kattogás, kalapácsolás hangzik ki. A fekete szörnyeteg érezhordái remegnek, mikor a csavar próbálgatva kavarja a vizet. Féltizenegy. A fiatal kapitány fenn ál! a parancsnoki hídon, megnyom egy gombot A láne/.okat elo'd- ják : egy éles, rövid hangjelzés, a petróleum-motor zúgva megindul, tajtékzó fehér habrongy csapódik a móló köveire. A hajó éles, magas orra roind- gyorsabban hasi ja a hullámokat, a vizalat tjáró kifut a szabad német tengerre, előre, nyugat felé. Az ég sötét és csiliagtalan. A magányos hajó egészen elvész a sötét vizen a magasan járó hullámok között. A kapitány gyakorlott szeme nyugodtan fürkészi a sötét tengert. A szél élesen süvít, a habok gyakran átcsapnak a hajó alacsony peremén. A gép szürke füstje egy pillanat a'ati elmarad a morgó hajó test mögött. Csak a motor egyhangú, szabályos kattogása hallatszik és a vihar zaja. A láthatár szélét lassanként szürkére festi a hajnal. A hajótól jobbra feltűnik egy mozgó, sötét árnyék, a vízben meglátszik a hosszú nyom, amit a hajó hagy maga után. Egy őrnaszád volt, az ellenség első vonala át van törve. Vigyázat! Egy harangjelzés csendül, a hajó mindjárt viz alá merül. A zászlót bevonják, a fedélzet minden nyílását lezárják, a periszkóp csöve kiegyenesedik. A viz zúgva ömlik a külső tartályokba, a hajó a viz iükre alá sülyed. A petroleum motor elhallgat és egy villanygép kezd működni. A periszkóp c-övénél egy fiatal főhadnagy ül és megfeszített idegekkel figyel. A legénység oft áll a helyén, a torpedó-lancirozó csövek mellett. A szűk helyiséget két vilianylátnpa világítja meg, fényük félmeztelen emberalakokra i esik. Beszélni nem lehet: a motor zaja és a hűl-
