Nagybánya, 1915 (13. évfolyam, 1-25. szám)
1915-03-25 / 12. szám
Wh rsszill. évfolyam.. 1915. má-rcrus 2x6 25. 12-ik: szím. áüM WSB:Éa:£»3:R£>:X> Ä.XiÄÄaC •gr'^'y 1"T . zft. -iff*.. ■ iw ifi MM ■> «11111111111 hi i ■wjwaFTrrr7?^! <ncaa^<?«tra^^a>^ae^«apyv^«igrag»»gT!Kgafea4aa -.*ct?tairm• i—rr rfri aej^ifr«<^eap?^»a»gBrTi«fftw'?wBr-r>g^gSEügneagnrrnaiiwwiTurnmii ■! Előfizetési árak: E»ész évre 8 korona, félévre 4 korona, i Felelős szerkesztő: ! Pzerkesztőséjír és kiadóliivata!: Veresvizi-ut '4 szám, ahova negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. ^ p T •» «• t rj A T V lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. 1<J vT 2 IVI I il £\ Lj I . Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében Is. Mindenki a helyén legyen! Márczius 24. Nincs az a Jókai, aki tüneményes leiró képességével csak megközelítően hü képet tudna adni azokról a harcokról, melyek most két világrészben tizenkét hareztéren és a tengereken folynak. Nincs az a magasröptű fantázia, mely szertelen csapongásábnn fölérni s élénkbe hozni tudná a valói, amelynek dimenzióiról csak bizonytalan sejtelmeink vannak. Tudjuk, hogy szárazföldön és vizen, a föld alatt és a levegőben, az ember- és vagyon pusztítás elképzelhető összes fegyvereivel millió meg millió ember áll harezban egymással. Tudjuk, hogy a küzdő felek nagy részének erejét az az érzés fokozza, hogy élet-halálharczot viv és hogy ebben a háborúban be nem látható hossza időre, talán örök időre dő! el nemzetének sorsa. Tudjuk és mondjuk, hogy világferfordulás van és egyes jelenségek, egyes események lobbanó villámánál a „Dies irae* szörnyű képei velődnek fői egv-egy pillanatra szemeink előtt. Azonban e világfölfordulás méreteinek, való nagyságának, különösen pedig további fejleményeinek reális értékelésével ép úgy csütörtököt mond az elménk, sőt a képzeletünk is, mint például annak a megértésénél, hogy mi az: trillió, kvadrillió, kvintillió. Ha ezt belátjuk, aminthogy kénytelenek vagyunk belát ni, tisztába jövünk azzal is, hogy kár egyetlen gondolatunkat az eshetőségek mérlegelésére, rémképek j festegetésére, vérmes remények szövé- sére vesztegetni. Minden gondolatunkat, ; ; minden érzésünket és tetterőnket az a szilárd elhatározás kösse íe, hogy egyénileg helyt álljunk a küzdelemben. Nem I okoskodva a háborús kilátások fölött, ' nem törődve sem diadalokkal, sem balsikerekkel, melyeket a harczterekről je- j lenlenek, minden egyes ember éjt-napot j összelőve munkában úgy teljesítse a maga kötelességeit, úgy hozza meg a maga egyéni áldozatait, mintha kizárólag az ő tevékenysége döntené el a háború sorsát. Ha kivétel nélkül minden magyar ember szivét ez az érzés hatja át, ha csakis ez irányítja minden cselekedetünket, akkor í nincs az a hadsereg a világon, amely ! erőt tudna venni rajtunk s meg ne törnék ellentállásunkon. És akkor megszü- ! nik reánk nézve az aggasztó volta annak a kérdésnek is, hogy: vájjon meddig fog : tartani a háború? Mert mentői tovább tart, annál bizonyosabb annak a félnek a győzelme, ahol egyénenként mindenki harezban áll és anyagi s erkölcsi erőinek j összességét viszi küzd ele ifi be az egész nép. De senkinek sem szabad hiányoznia ' a honvédelem munkájánál. Ahogy a ka- j í tona áldozatul viszi a testi épségét, éle- ; tét, úgy kell a polgárnak feláldoznia nyugalmát, kényelmét, megszokott életmódját, jövedelmi fölöslegét. A gazdag embertől a koldusig, a nagy úrtól a napszámosig mindenki számára akad töméntelen tennivaló, ha részt kíván a nemzet har- czából. Scnkisc éljen azzal a kifogással, hogy ő szívesen tenne valamit, de nem tudja, hogy mit. Csak körül kell néznie és már megtalálta a reá váró feladatot. Ha pedig csakugyan abban a szomorú helyzetben van, hogy egyebet nem lehet, hát legalább — takarékoskodjék és szorítsa minimumra a maga élelmi szükségleteit, mert ezzel is szolgál a közérdeknek. Egyébiránt ez a takarékosság ma elsőrendű kötelessége valamennyi honpolgárnak. Ha igy mindnyájan, teljes erőnk la'bevételével akczióba lépünk, nem is marad időnk arra, hogy sokat verjük a fejünket a világháború méreteivel és eshetőségeivel. ns a háború abban az arányban fog veszíteni félelinességéből, amely arányban megnő és megnyilatkozik a nemzet tettereje. Aki pedig undok haszonlesésből mesterségesen növeli a drágaságot és az élelmiszerek árusítása körül uzsoráskodik; aki táplálékban és fölszerelésben hitvány portékát szállít a hazát védő katonaságnak ; és akinek a közérdek iránt még annyi ér-éke sincsen, hogy takarékoskodjék életszükségletei tekintetében és ne fogyasszon mértéktelenül olyan élelmi czikkeket, melyek csak korlátolt meny- nviségben állanak az ország rendelkezésére — mindezek az emberek épp oly félelmes czimborái az ellenségnek, mint akár a fegyveres segítőtárs vagy az áru'ó kém Mert a kenvér és a hús és más élelmi czikkek uzsorása, valamint a csaló szállító és a takarékosan fogyasztandó A „Nagybánya“ tárczája. Ha hull a hó . . . Uram,! Akaratodra porba hullunk, Elint ézője mindeneknek Te vagy a bűnök hossza!ója, Vigasza, akik keseregnek. Máskor szivünk örömre dobbant Ha hullt a hó: Bomlástól védte kenyerünket Jóságod szőtte takaró Ura m ! Ki mer ellened zúgolódni? Elintézi ja jónak rossznak Te védd meg Őket fiainkat. Kik vértengerben táboroznak. Ma: megö i minden vetésünk A halál-szőtté takaró. Ma: sírunk és Hozzád kiáltunk, Ha hull a hó . . . Sérosi Árpád. Ütközet a tenger alatt. A háború története iij fejezettet bővül. A csaták szintere a mezőiül, halmokról, hegyekről, teuger sziuéről lekörözött a tenger mélységeibe is. A hadviselés legújabb fegyvere, a tenger alatt járó naszád teremtette meg ezt az uj csodát. A tenger alatt járó naszád kitűnő fegyvernek bizonyult a túlerővel szemben. Mert a I tömeggel szemben az egyes embernek kínálja j fel a leghatásosabb iniciativát, mint azt egy I német tenger aiatt járó naszádnak, az U 9. ! nevűnek hőstette mutatja. Ez az egy kis naszád szeptember 22-én I elsülyesztelt az Északi tengeren három angol j páncélos cirkálót, a Aboukirt, a Hoguet. és Cressyt, ! szinte hihetetlenül rövid idő alatt. Ez a csata rémületbe ejtette Angliát, de egyben bepillantást enged a jövő tengeri hábo- I rujába. Igv történt: Az Északi-tengeren czirkált. a három angol pánczélos. Reggeli hat óra volt. Egyszerre hirte- lenül, láthatatlan helyről torpedó érte az Al- boukirt. A rettenetes robbanás kiszakította a i hajó fenekét, mire a hajó o’dalra fordult s le- j génységének annyi ideje sem volt, hogy iebocsájt- hassa a mentőcsónakokat, hmem kénytelenek voltak a vízbe ugrani. Alig néhány perczczel a robbanás után a hajó már nem volt látható. A Hogue cirkáló, amely a közelben tartózkodott, hallotta a robbanást » rögtön látta a ve-zélyt. Az első pillanatban azt hitte, hogy az Aboukir tengeralatti aknába ütközött. A Hogue azonnal menlőcsónakokat bocsátott le s kezdte kimenteni a fu'dokiókat. Ekkor őt is torpedó találta, teljesen azon módon, mint az Aiboukirt. Ez a hajó is csakhamar elsülytdt, de legénysége nagy részének sikerült a saját mentőcsónakján elmenekülnie. Közben a Gressy cirkáló észrevette, hogy német tengeralatti naszád van a közelben s nehéz lövegekkel lövöldözni kezdett reá. Ezalatt a Cressyt is két torpedó érte s azonnal elsülyedt. íme, egyetlenegy embernek, a tengeralattjáró naszád parancsnokának bátorsága és kezdeményező akarata elégséges volt három had'i - hajó elpusztítására. Az U 9. parancsnoka Wedingen sorhajóhadnagy, aki már egy ízben hősies cselekedettel hívta fel magára a figyelmet. A háború első napjaiban hajójával felderítő útra indult Anglia keleti parsaira és feladatát oly sikerrel o'dolta meg, hogy különös kitüntetést is kapott. E vakmerő vállalkozás után megházasodolt, de ismét hajóra ment, amellyel egyszerre három angol cirkálót tudott elsülye^zteni. A tengeri háborúnak ez az uj fegyvere most állotta ki először a tűzpróbát, még pedig fényesen. Láthatatlan. Séokzatos munkája a rejtélyesség nimbuszával veszi körül Milyen módon folyik egy ily ördöngős naszád támadása? Milyen rajta, benne a szolgálat? Hogyan hajija végre a feladatait ? Egy müncheni katona irt erről néhány tanii’- s-ágos jegyzetet, közvetlen tapasztalat alapján, ö t gy ily tengeralattjárón telte meg az utat Skóciáig. Ezeket mondja el: »Ezerötszáz méternyire az ellenség'ől vidáman harmonikázlunk. És az ellenség nein is hallotta, sőt mi magunk sem, olyankor, ha a
