Nagybánya, 1915 (13. évfolyam, 1-25. szám)
1915-03-18 / 11. szám
ZSIII. évfolyam. 1915. március 2ió IS. ll-Ilc szám. ^P.AJWI.1 A.X» AT.MX Jai** »5S53Éa3E»IierOI>ütX.BO XXaDVXXjLAJ!*. Előfizetési árak : Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉGLY MIHÁLY. I Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veresvizi-ut 14 szám, ahova lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében Is. Álljunk talpra mindannyian! — A földmivelésügyi miniszter rendelete. — Márczius 17. Rendelet, melyet hadiparancsnak is nevezhettünk volna mi is, annak nevezhette volna a földmivelésügyi miniszter is, aki kibocsátotta. Az alispánokhoz és polgármesterekhez intézett rendelet a folyó évi termés biztosítását czélozza. A robbanó és dum dum lövegek után ellenségeink ultima ratioként a ki- éheztetés fegyverét szegezték nekünk. Ezt a tegvvert nem a táborban har- czoló katonák, hanem az itthon maradt polgárok vannak hivatva kicsavarni az ellenség kezéből. Az ellen az ellenség ellen, mely a kiéheztetés fegyverével jön ellenünk, nem a bátor harezosok, hanem a munkás hazafiak derék hadserege fogja megvédeni szeretett hazánkat. A munka hazafias hadseregéhez van intézve ez a hadiparancs, mely intézkedik a haditervről, fegyverről, vezérekről, hogy ebben az országban, ezen a harcz- téren győzelmet arathassunk. Czélja biztosítani azt, hogy ebben az országban egy ta'palatnyi termőföld se maradjon megművelés és termés nélkül, mert minden barázda, mely termést nem hoz, ellenségeink győzelmét jelenti. Már pedig ha elvárjuk és hisszük, hogy fegyveres hadseregünk nem engedi végső győzelemhez jutni ellenségeinket a hareztéren, még sokkal több okunk és jogunk van bízni abban, hogy ellenségeink csúfos kudarezot vallanak a munka harezmezején. Békés időben nálunk nem volt szükség arra, hogy munkára serkentsenek, — most azonban hiányzik a munkaerő, az igavonó jószág pedig megfogyatkozott. Mégis kishitűség gyámoltalanság volna csüggedni vagy pláne kétségbeesni, bűn, hazafiatlanság, sőt egyenesen hazaárulás félreállani attól a munkától, melyet most a leghatározottabban honvédelemnek kell neveznünk. A csüggedőkkel, a gyámoltalanokkal s különösen az önzőén félrehuzódókkal szemben volt erre a miniszteri rendeletre szükség s most a szigorú és lelki- ismeretes végrehajtástól várjuk, hogy áldást hozó, üdvös eredménye is legyen. Nagyon nehéz feladat lesz ennek a rendeletnek végrehajtása, különösen nehéz addig, mig a rendelet magas czélza- tát nem sikerül általános tudattá tenni, ami elsősorban látszik a közigazgatás részéről szinte kivihetetlennek. A mi közigazgatásunk nem érintkezik közvetlenül a néppel, csak a jegyző utján rideg, hivatalos hangon, mely ritkán. vagy ritka helyen tud szívre, lélekre hatni szélesebb körben; ez az érintkezés is csak ismert, megszokott sablonok szerint történik, már pedig ennek a rendeletnek végrehajtására nincs sablon. Papok, jegyzők, tanítók, községi és vidéki vezérfiak, egyesületek vezetőségei kell, hogy oda álljanak a nép elébe, hogy megvilágítsák, általános tudattá változtassák a rendelet honmentő intézkedéseit. Nem a pénzbírság, nem a fogház kell hogy legyen a rendelet háta mögött, hanem a hazafias érzés, a győzelem s egy boldogabb jövő édes reménye. Alispánok, szolgabirák, jegyzők, bírók mint vezérek állnak most egy-egy csapat élén s majd a nyár kezdetén, mikor végig nézünk egy-egy vidék határán, látni fogjuk, hol voltak derék vezérek, győző hadseregek, akik minden talpalatnyi földet megtudtak védeni az ellenség fegyverével szemben. Nag}% nehéz munka lesz, de nem kivihetetlen, okos tapintat, lelkiismeretes ambíció kell hozzá a vezetők részéről, megértés, önzetlenség a polgárság részéről. A miniszteri rendeletben vannak a végrehajtásra nézve igen helyes utmuta- tások, vannak rendelkezések, melyek követesét feltétlenül czélravezetőnek látjuk, sőt vannak példák, melyeknek ismertetése a mi népünknél büszke öntudatot fog kelteni. A balkáni népeknek a múlt évek háborús állapotát hozza fel a rendelet példának, mikor ugyancsak az otthonmaradottak a háború daczára is összetartással, fokozott munkával, okos beosztással minden mezőgazdasági munkát eltudtak végezni. A mi népünk sem alábbvaló, mi is feltudjuk úgy fogni a helyzetet, mi is eltudjuk végezni azt a munkát, melyet A „Nagybánya“ tárczája. A tábor alszik*] — Irta : Kántor Mihály. — A tábor alszik! Ringató kebelként Fonják körül az izmos hegykarok. Fényes tüzek virasxtó tizezerje A csillagos éggel versenyt ragyog. Csend . . Mintha ítélet napja volna És végső szóra várna már a föld . . . S a némaságban megmozdul az erdő, Tündér hangokkal telik meg a zöld. Tündér lányok jönnek a rónaságról . . . A tábor alszik. Ezt várták csupán, Oda suhannak lengő szárnyaikkal Csókot hoznak a harozolók után. Fehér házak muskátlis ablakokkal, Fehér ágyak, imára font kezek . . . Szentelt harangok édes csendülése . . . Mi szép volt egykor, mind megérkezett. Szellő! eredj most másfelé e tájról! Ne bántsa Őket lépteid zaja! *) A polgári leányiskola ünnepélyén szavalta Fark as Gizella. Álmodjanak az elhagyott világról, Hadd legyen szép és szent az éjszaka. Odább keletre készül már az ellen, A félelemtől táppad már az ég. Álmodjatok l Ki tudja ezt az álmot A jövő éjjel ki álmodja még? Angol hazugságok. A mór nyolezadik hónapja tartó európai nagy háború eddigi eseményeiben legkevesebb siker és dicsőség fűződik az angol fegyferekhez s épen az angolok azok, akik nagyhangú het- venkedésük ellenére sem dicsekedhetnek semmivel. Anglia és a folyton tekervényes álutakon bujkáló angol politika egyedüli sikere eddigelé csak az, hogy a viiághirszolgálat magukhoz ragadása segélyével sikerült nekik a fél világot megtéveszteni és Németország ellen hangolni a folyton kürtőit és rémként odaállított német, de főleg a porosz »militarizmus« jelszavával. Hogy azonban ez a specziaiis angol »bluff« mennyire nem igaz s milyen másként fest a valóságban, azt kívánjuk ezúttal közelebbről megvilágítani. Legelső sorban definiáljunk tehát egy kicsit. Ha az angolok a jelszóul felkapott »militariz- mus«-on a mértéktelen s a valóságban csakugyan a világbékét fenyegető katonai és hadi felkészültséget értik: úgy éppen nekik lehetett ez ellen legkevesebb kifogásuk. A német hadszervezet és haderü hatalma ugyanis rájuk nézve egyáltalán soha nem volt és nem is lehetett aggályos s legfölebb akkor riadhattak volna meg, mikor Németország felállította flotta- programmját s megkezdte tengeri hadereje fejlesztését. Mert lelt légyen Németországnak bármekkora szárazföldi hadereje és még olyan ellenséges szándéka és terve Anglia ellen. — erős flotta nélkül Anglia megtámadására még csak nem is gondolhatott volna. Jól tudták ezt az angolok is és amig Németország szárazföldi hadseregét fejlesztette, addig Angliának nem volt az ellen soha egy szava sem. Ha azonban megvizsgáljuk most az egyes államok hadügyi költségvetését, azt láfjuk, hogy amig Angliának flotta- és hadsereg kiadásai éven- kint és az összuépességet tekintve — fejenkint 42—43 koronára rúgnak, addig Németországban és Francziaországban csak 38—40 korona jut egy-egy lakosra. A többi államokban annyira aránytalanul kisebb számok jönnek ki, hogy nem is érdemlik meg a külön fölemlitést. Ezek a pontos számadatok tehát, amik pedig az 1914. évre vonatkoznak, egyáltalán nem bizonyítanak a német »militarizmus« úgynevezett terjeszkedése és tultengésa mellett, annál kevésbbé azonban akkor, ha a négy év előtti, tehát az 1910-ik évi statisztikát, is nézzük, amikor Németország 22. Anglia 34, Francziaország pedig 28 koronát fordított összlakossága után és fejenkint a hadseregére és flottájára. Eszerint a szigorú valóság tehát az, hogy 1909 óta Angliában és Francziaországban a katonai felkészülődés és a haderő- fejlesztés sokkal nagyobb lendületet vett, mint a
