Nagybánya, 1915 (13. évfolyam, 1-25. szám)
1915-03-18 / 11. szám
NAGYBÁNYA 1915. márczius 18. 2 I katonáink helyett itthon a hazáért kell elvégezni, annyival is inkább, mert hinnünk kell, hogy csak a vetést végezzük nélkülük s az aratást majd a győzelmesen visszatérőkkel fogjuk elvégezni! A honvédelmi miniszter a közös hadügyminiszterrel egvetérlőleg gondoskodott arról is, hogy a gazdasági munkával foglalkozó katonák, akik nem állnak harczvonalban, hanem a harcz- vonal kiegészítésére szolgáló póttestekben szolgálnak, a tavaszi munkálatok elvégzésére 14 napi szabadságot kapjanak. Ez a rendelkezés kiterjed az ország egész területére, csupán az ország északi vidékére, Máramarossziget, Munkács, Ungvár, Homonna és Eperjes vonaltól északkeletre fekvő területekre nem kaphat senki szabadságot. A szabadságolás idejét a miniszter márczius 10. és 20 ára tervezte, de a beállott télies időjárás miatt a szabadságolásokat elha lasztották s az uj határidőről a kormány külön fogja értesíteni a törvényhatóságokat. Az ilyen szabadságolásokai nem kérvény utján kell kérni, hanem maga a katona kéri a póttest parancsnokánál. A katonai parancsnokságok minden egyes község elöljáróságának és minden főszolgabírónak megküldik az oda szabadságolt katonai legénység névjegyzékét. A járási hatóság ennélfogva tudni fogja, hogy valamely községben van-e munkásfelesleg és ezt a munkaerőben szegényebb községbe irányíthatja. Másrészt úgy neki, mint a községi, illetve városi hatóságnak kötelessége a csendőrség és rendőrség igénybevételével ellenőrizni azt hogy a szabadságoltak azt a munkát, melyre szabadságot kaptak, tényleg végzik-e. Akik nem dolgoznak, azokat a csendőrség segítségével visszaküldik a csapat jukhoz. A sürgős tavaszi munkák beálltával tehát jó lesz minden gazdának, akinek munkásra vau szüksége, elnézni a községházára, illetve a városházára és megtudni, kik és hányán kaptak a gazdasági munkások közül tavaszi szabadságot Az egyénenkinti szabadságoláson kívül 20 katonából álló munkáscsoporlok is fognak alakíttatni, melyek erélyes és megbízható altiszt vezetése alatt a községeknek és egyes földbirtokosoknak rendelkezésére bocsáttatnak a sürgős tavaszi munkák elvégzése czéljából. Az ily munkáscsoportok kirendelését már kérni kell. A kérvényt ahhoz a legközelebbi katonai állomásparancsnoksághoz kell intézni, ahol a póttest van A kérvényező földbirtokos a kérvényét láttamoztassa a községi elöljárósággal, illetve a városi hatósággal s azután juttassa el a járási főszolgabíróhoz, aki a kérvényezők által és esetleg az egész járás területén szükségelt munkáscsoportok kirendelése iránt ! ! ! I I I azonnal, esetleg táviratilag is, az illetékes állomásparancsnoksághoz fordul. A munkáscsoportokat nemcsak egyes birtokosok, hanem a községi elöljáróságok rendelkezésére is bocsátják egyrészt a községi tulajdonban levő fö’dek, másrészt a hareztéren levők földjeinek megművelésére, ha a szükséges munkaerő hiányzik. Az ilyen munkáscsoportok átengedésére vonatkozó kérvények már most is benyújthatók, mert csak hasznos, ha a járási hatóságok a sürgős munkásszükséglet felől sürgősen tájé kozóduak és a katonai póttestek parancsnokságával mentői előbb közük a dolgok állását A munkáscsoporiok elszállásolása és élelmezése a munkáscsoportot igénybe vevő község vagy földbirtokos terhe A munkaadót azonban megilleti az alkalmazott katonák élelmezési pénze, amelyet a csoportot vezető altiszt nyugta ellenében kifizet. A munkaadó köteles a katonáknak a helyi szokásos napszámot adni. Az utazási költségek nem terhelik a munkaadót. Mivel fontos érdek az, hogy az ilyen módon szabadságolt katonák munkaereje ke lően értékesíttessék, a szóban levő honvédelmi miniszteri rendelet ez irányban különös kötelessé get is ró a községi elöljáróságokra és városi hatóságokra Kötelességük ezeknek mindenek előtt az, hogy a gazdákat a szokásos módon hívják fel munkásszükségletük bejelentésére. A bejelentések összeírása alapján azután kötelesek tájékoztatni a szabadságolt katonákat arról, hogy hol kaphatnak munkát, a munkaadókat pedig, hogy a munkás katonák közül kik állanak rendelkezésre. Háborús gondolatok. — Irta: dr. Kesntány Ignác*. — (Befejező közlemény.) Aztán van az emberi nemnek három nagy tanítómestere: az idő, a tapasztalás és az érdek. Az idő meghoz mindent, mert az idő a legnagyobb hatalom, az egyetlen igazi teremtő és igazi romboló. \z idő alkotta a hegyeket porszemekből és viszi újra porszemeukint a tengerbe. A geológiai korszak parányi sejtjeit az idő emelte az emberi méltóságig. Századok mindent megváltoztatnak. És ha vannak, akik az örökbéke gondolatát álomképnek mondják, mely soha nem fog megvalósulni, ezeknek azt mondhatjuk, hogy ha bizonyos gondolatok az egyik korban nem valósíthatók meg, majd megvalósítja azokat egy másik kor. Az idő a mi nagy biránk, bátran rábízhatjuk az igaz ügyet Az idő hozza meg a tapasztalást is, a népeknek közvetlen tanítómesterét. A tapasztalat az a nagy erő mely a népek lelkében a veszedelmes illúziókat kegyetlenül széltépi, az igazságokat pedig ellenáll- hatlan erővel felépíti. Valaha az egész Európa megmozdult, hogy azt a fö det, hol a Megváhó élt és halt a hitetlenek kezéből kiragadja. Több mint kétszáz év tömérdek vérvesztesége kellett, inig a tapasztalás megmutatta, hogy ez illúzió. 1848 ban az egész Európát forradalmi láz fogta el és újra temérdek áldozat árán tanította meg a tapasztalás, hogy a politikai intézmények utján a népek sorsát nem lehet megváltoztatni. Erőszakos forradalmak felcserélik a neveket, de alapjában semmit se változtatnak meg, mert a népek sorsát jelenítik dönti el és nem kormányformájuk. Bizonyára igy fog a tapasztalás megtanítani arra, hogy a nemzetiségi eszme és a vallás nem alkalmas arra, hogy az emberiség annak alapjára helyezze át mai tagomlatál. Végül, a mire egyéb meg nem tanít, megtanít az érdek. Az érdek pedig olyan nyelven beszél, amit az emberek azonnal megértenek. Meg fogják érteni, hogy ezt a háborút egy militarista dip lomala, export kapitalista kénvszeritette ránk. Ez az az érdekeltség, mely a maga haszna fejében beleugralott bennünket ebbe a háborúba, de vollaképen az egész európai emberiségnek nagy és szent közérdeke a béke. Mert nemcsak gonosz, hanem tudatlan is az, aki azt dili ja, hogy Angliának érdeke leverni Németországot. Hogy állana érdekében, mikor Németország az angol ipar legnagyobb fogyasztó piaca! Ma már a földiekének a legmesszebb fekvő civilizált népe is a gazdasági érdekeknek annyi szálával van egymáshoz fűzve, hogy nem történhet rom lása egynek sem, hogy valamennyi többé-kevésbé meg ne érezze. így válik aztán a béke egy olyan elsőrendű érdekévé a világnak, mely mindenek fölött áll Ezt megzavarni veszedelem azt felidézni a legsúlyosabb bűn. Eljön az idő, hogy a közbéke megzavarása ellen olyan nemzetközi intézkedéseket fognak tenni, mint a pestis, ko lera ellen. Sőt már most mutatkoznak is a jelei 1914 október hó 8 án már meglakuit Hollandiában az a szövetség, melynek éppen ez a feladata. Meg kell jönni annak az időnek, mikor mostani miveiődésünket revízió alá vesszük, mikor világosan fog állani előttünk, hogy művelődésünknek minden fénye csak látszat, csak önámitás, mert az értelem munkájának nagy szerű eredményeivel szemben az emberi léleknek erkölcsi érzései és erkölcsi fogalmai alacsony fokon maradtak. Meg kell jönni az időnek, mikor az erkölcsi érzésnek nagy értéke köztudatlá válik, mikor az ember a maga boldogságát nem a pénzszerzésben fogja keresni, hanem az erkölcsi jóban. Ezért pedig nem keli göruyedezni se Klondike aranymezején, se Afrika gyémánt bátultengő militaristának odaállított Németországban, amelynek lépést kellett vonla tartania egyedül lehető ellenfeleivel. Vagyis a valóságban és a gyakorlatban éppen Anglia volt az, amely a militarizmust legjobban fejlesztette és gyakorolta, ami által a békés Németországot egyenesen rákényszeritette arra, hogy nagyobb áldozatokat hozzon hadereje fejlesztésére és a fegyverkezésre, sokkal nagyobb áldozatokat, mint ameny- nyit önszántából hozott volna. Tehetünk azonban egyéb összehasonlításokat is, amelyekből szintén csak a német miliíarizmusról szóló angol mese tarthatatlansága mutatható ki. így például Francziaország- bau az utolsó években a hadsereg hadilétszámát 4,372.000 emberré emelték föl, ellenben Németország egész hadereje csak 4 350 000 embert számlált. Tehát Francziaország hadereje 22.000 emberrel nagyobb volt, noha lakossága csak alig éri el a negyven millió', mig Németországnak az 1912—13. évben hatvanhét milliót kitevő lakossága volt. Ha tehát a »miiitarizmus« azt jelenti, hogy egy állam mértéken felül és fenyegető módon törekszik védő és támadó erejét és eszközeit szaporítani és fejleszteni, úgy ez a jelenség sokkal szembetűnőbb Francziaországban, ami Európában nyugtalanságot kellett, hogy keltsen, Németország csak akkor érte volna el Francziaország mértékét, — az említett népességi számarányokat tekintve, — ha 2 5 millió emberrel nagyobb és erősebb hadsereget áhított volna fel a ténylegesnél — és csak ha még ezt is jóval felülmúlni és még tovább és erősebbé fejleszteni igyekezett volna, az esetben lehetne ok és alap arra, hogy a német miiitarizmus fenyegető tu!~ tengéséröl beszéljünk. A tiszta számcsoportosiíás egyedül azonban még nem nyújthat tökéletesen világos képet. Mert hiszen a haderő kialakulása első sorban attól függ, hogy milyen veszedelmek ellen és mily czélból történik az erős katonai és hadi felkészülődés. A német politikáról köztudomású, hogy az egységes német birodalom megalapítása óta kélségtelénü! mindig békés volt és a világ- béke megóvására törekedett. A német fegyverkezés és haderőfejlesztés tehát tisztán csak egy esetleges ellenséges és idegen támadás ellen vaió védekezésre, a támadás megelőzésére irányult. Hogy pedig Németország mindig a békére hajló engedékenységet és mérsékletet tanúsított, annak igazolására a legjellemzőbb példa az, hogy pár év előtt, a marokkói válság idején, Francziaország élezelődés tárgyává tette a német császár »félénkségé’« és meghunyászkodását. Az egész franczia sajtó heteken át szinte állandó rovatot ter?ott fenn »Guillaume le Timide« cúmen Arnig Angliának békések a szándékai és őrködik a béke fentartásán, addig teljesen nyugodt lehet, hogy őt senki se támadja meg. Francziaország ellenben — ha alap és minden ok nélkül is, de állandó fegyverkezésének megérthető ürügyéül — állíthatta, hogy őt a hármasszövetség két vele szomszédos állama — Németország és Olaszország — részéről esetleg érheti támadás. Németországnak ellenben már feltétlenül kellett egy franczia és orosz támadás lehetőségével számolni és amint, látjuk — nem is számítva a tekintetbe alig jöhető kisebb ellenfeleket — még Anglia és Belgium is fenyegették, különösen az 1906 óta egyesített és közös, Németország ellen irányuló akczió tervükkel. Tehát Németország állott a legnagyobb rizikóval szemben és igy teljesen igazolható lett volna, ha sokkal tovább is megy a fegyveres A B1KSZÁDI ÁSVÁNYVÍZ gyógyhatása hurutos bántalmaknál páratlan; a legutóbbi termésű savanyu ......................— uj borral vegyitve kitűnő italt szolgáltat. —-— Ár j egyzóket kívánatra küld i mirni®MH üaztisija. ▼ V ■■ Kapható mindenhol. ■■
