Nagybánya, 1915 (13. évfolyam, 1-25. szám)
1915-02-25 / 8. szám
/ »SB:&:E»:£E*.c>:D.AJijiBi:x aEca»*xrxxiJtx*. Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Uí'KÍoJeiiik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. Felelős szerkesztő: É G L Y MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veresvizi-nt 14 szám, ahova lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Kováé Gyula könyvkereskedő üzletében is. A kenyér. — Egy indítvány. — Februái; 24. Alig van most fontosabb kérdés a városokban, mint az, miképen lehelne az élelmiszerhiányon s az annak folytán előállott s immár tűrhetetlen drágaságon segíteni. A drágaság a húsárakban éri el eddig a maximumát, mig a fogyasztó kő zönség a lisztszükségletben érzi a legnagyobb hiányt Minden városban máris megindult a mozgalom, hogy az abnormis helyzeten segítsenek, de bizony ezideig kézzel fogható eredményt senki sem tud felfelmutatni. Tanácskozás és tanácskozásba fu'lad minden, az árak pedig a normális viszonyokhoz mérten vidáman kétszereződnek meg. Magunk is azt tartjuk, hogy — éh Ínségről szó se essék — ele a drágaságot nagyon nehéz lesz megrendszabá- lvozni, épen úgy, mint az evés közben megjött étvágyat elnyomni. Mert hiszen buzgóikodKafhak és kilincselhetnek a hatóságok polgármesterei bármennyit is, a sok aranytollu nótárius irkálhatja a legszebb instancziákat s felülről pedig kapha! juk a legszebb igéreket, - de a nagy drágaságot megtörni aligha fog sikerülni. Nem vádolunk mi meg roszhisze- müségge! senkit, a városok vezetőit meg épen nem. Hiszen sok város példája mulatja, hogy a városi vezetőség még idejekorán meglelt minden lépést, hogy a bajokon segítsen, ámde törekvéseik hajótörést szenvedtek a kormányhatósági jóváhagyás megtagadása miatt, mert a kormány kivételes intézkedéseket nem volt hajlandó egy város kedvéért sem engedélyezni. A kormányintézkedések pedig, melyek az általános drágaságot voltak hivatva letörni, mind oly elkésetten történtek meg, hogy ezideig annyit sem használtak, mint a körösi szenteltvíz. Hiszen nézzük meg városunkban, hogy mit használt a drágaság szempontjából a maximális árak behozatala? Semmit! Azaz mégis valamit Azt, hogy rövidesen a maximális áraknál is még I magasabbra szöktek az árak. S ma a j helyzet az, — egy két kereskedő nyíltan I bevallja — hogy a maximális árakhoz I alkalmazkodni képtelenség, hatósági ára- ! kon árulni kész veszteség. Aki pedig minden körülmények közölt ki akar tartani a maximális árak mellett, annak nincs mit árulnia, mert hiva/kozhatik bár akár minő nagy hangon is a szigorú rendeletekre, a főváriban s egy pár vidéki városban hozott elrettentő büntetésre, a valóság az, hogy maximális árakon áruhoz nem juthat. A közönség is látja ezt s bizony ma már megtörtént az a komikus kialakulás, hogy a kereskedő s a vevő szinte egyértelmű- leg teszik túl magukat a maximális árakon. A maximális árakkal elérni vélt or voslás tehát épen a késedelem miatt teljesen sikertelen maradt. A másik arkanum, amitől igen sokat várnak,a rekvirálás volna. Tagadhatatlan, hogyha a rekvirálást minden vonalon, minden oldallekintet nélkül teljes szigorúsággal viszik keresztül, ez nagyban hozzá fog járulni az általános helyzet javításához, amint a németországi példa is mutatja. De nálunk a gabona-spekuláczió már annyira túlnőtt a jelenlegi helyzeten, hogy mi a rekvirálást is szinte elkésettnek tartjuk. A legközelebbi jövő fogja megmutatni, igazunk van-e vagy nincs? Egy bizonyos, a jelenlegi helyzet, midőn már az is előfordult városunkban, hogy lisztet még pénzért sem kaphattunk, tűrhetetlen s azon minden körülmények közölt segítenünk kell. A városi tanács már is megtette a szükséges intézkedéseket azon tekintetben. hogy a város közönségének gabona- ■ szükségletét az uj termésig a maximális árakon biztosítsa s ha a kormány keresztül nem huzza a város vezetőségének számításait, úgy elegendő liszttel leszünk ellátva. Ami jelszavunk azonban az: segils magadon s az Isten is megsegít! Ha a kenyérkérdés a kormány támogatásának igénybevételével rendezve is lesz, akkor is még megoldó-ra vár a többi élelmiszereknek drágasága. Ha az élelmiszereknek megfelelő mennyisége fog rendelkezésre állani s az eladásnál megfelelő ellenőrzés lesz, úgy bizonyára nem lesz drágaság. Az élelmiszereknek (főleg húsnak A „Nagybánya“ tárczája. Szuronytámadás.*) Tegnap, vasárnap, egész napon át ágyucsend volt, nálunk a tartaléknál a bakák a tegnapi sarut ti'Z'ogalták magukról, mi a zászló iljpsrancs- nokkai és sz adjutánsával bent feküdtünk a birkaólban szalma között és eshetőségeket beszéltünk meg. Kint a svarmléniában, lű'ünk 150 lépésre némelykor megszólalt a puska, vagy a szerbeknél, vagy nálunk valaki valamit látni véli, elsüt ölte a fegyvert öt-hat.jött utána, azután megint csend. Ök is, mint a madár, mikor fészket csinál, szénát hordtak a dekungba, azzal a különbséggel, bogy a madár repü , de egy szál szénát visz, a baka egy-egy ölnyit, de hason csúszik. Szénával nagyszerűen lehet hason csúszni. A kis erdő előtt a két házikó tájékán mindenfelé szénauyomok mutatták a svarmlénia irányát. Délután bárom óra volt, hidegen sütött a a nap, Brüll szakaszvezető jölt be az 5. századtól. Írtam már, hogy az 5. és 6 század volt kint a rajvonalban. Zugsführer Brüll hatalmas szál ember, lábszárain vadászharisznya van, térden leiül ér. Szólt : — Alásan jelentem kapitány urnák, gondol*) Mutatvány Fényes László A szerb harcztérről ez. n:0;t megjelent könyvéből. íam magamban, már csak megnézem a kapitány urat és a vendéget, mit csinálnak. — Jól tette, Brüll, úgy is beszélni akarok magukkal. Maradt még egy kis meleg kakaó, vízzel van ugyan főzve, igya meg. — Az bizony jó lesz, köszönöm szépen ka- pi ány ur Egy kis meleg jól esik. — Nézze, Brüll, a brigádtól parancs jött, hogy előre megyünk, úgy gondoltam, ma éjfélkor kezdjünk el lövöldözni s a válaszból megtudjuk, milyen erősek előttünk. Egy ember ne lőj.ön el többet tiz-tizenöt patronnál. Aztán legyen csend és hajnalban, mikor szürkülni kezd, vagy inkább, mikor a köd leereszkedik, hogy csak egymást, lássák, bújjanak ki a dekungbói, előre csúsznak százötven lépést s mikor már csak 40 — 50 lépésre vannak a szerbek dekungjától, felugranak, egy hurrával bent vannak a dekungban Mire azok észreveszik magukat, maguk már beléjük is vághatják a bajonettet. — Épen mi is ilyenformán gondoltuk, kapitány ur, beszélt velem erről a hadnagy ur is. — Akkor ebben meg is állapodtunk, kérlek, adjutáns, ird meg az írásbeli parancsot, Brüll majd kiviszi. Tedd bele, hogy amint szürkülni kezd, köpeayeg nélkül, kis rüsztuagbaa indulni, dekünk előtt ölvén lépésre a hurrá és hogy nem szabad tovább menni a szerb dekuognál. Brüll, jelentse meg a hadnagy urnák is, tovább ne menjenek. Ott állást foglalni és engem rögtön értesíteni. — Igen is, kapitány ur, megértettem. — Még azt akarom mondani, hogy a 6. századdal együtt csinálják a dolgot. Igazitsák össze az órájukat s amikor picit szürkülni kezd, a hadnagy kiBdjön át egy ordonáncot, hogy tiz perc múlva indulnak. Brüll szalutált, azután még megbeszébük, hogy föl ötkör kicsúszom hozzájuk a raj vonalba, ott akarok én is lenni a támadásnál. Éjszaka lett, pompásan aludtunk, nagy lövöldözésre ébredek fel, a szalmában előkotorászom a villamos zseblámpámat és az órámat, pontosan csakugyan két óra van. Konstatáljuk, hogy a szerbek lövöldözése elég erős ugyan, de nem rettenetes. Aztán elalszunk, fél ötkör megrázza a vállárnál a fünfte Compagnie ordonánca, a fák között majd hason csúszva kimegyünk ketten a fedezékekhez. Itt ott a szerbek tettek néhány lövést, mint ahogy őreik egész éjjel puffogtatni szoktak. A század ekkor czihelődött. Két baka közé kerülök. Lévai Istvánnak hívják az egyiket, Börcsök Józsefnek a másikat. Van még idő egy szivarra. — Ez lesz a huszonegyedik ütközetem — mondja Lévai István. Még eddig megőrzött a jó Isten. Mert csakis hogy ebben lehet bízni. — Ne félj, fiam, ha megsebesülsz, az én kezem közé kerü!sz. ügy bekötlek, hogy az ángyod se ismer rád. Még alig látni tiz lépésnél tovább. Itt-ott csörren valami, az ásót veszik le a borjúról, vagy a szurony nem akar rápasszolni a puskacsőre, azt nyomogatják, a készülődés nehéz percei. Olyan, mint nekünk városi embereknek, mikor a pár-
