Nagybánya, 1915 (13. évfolyam, 1-25. szám)
1915-02-25 / 8. szám
2 NAGYBÁNYA és zsírnak) a megfelelő mennyiségben való biztosítása a legelső dolog. Ez mindenesetre a városnak volna a feladata. Tudjuk azonban, hogy a városnak erre rendelkezésre álló pénze nincs De mire való a szövetkezés? Mozgalom volna indítandó egy ily szövetkezetnek az összehozására! Mindenki tehetsége arányában vegyen részt e szövetkezésben. Szövetkezés utján hozzuk össze a megfelelő forgó tőkét! E forgótőkével a város beszerezhetné a szükséges élelmiszereket s a beszerzési árakhoz képest állapítaná meg az árakat. Evvel egy csapásra meg volna oldva minden s még csak kormánytámogatásra sem volna szükségünk. Ez indítványunkat mindesetre ajánljuk az intéző körök figyelmébe! 0. >». Háborús gondolatok. — Irta: dr. Kosutány Ignácz. — I. Mindnyájan élénken emlékezhetünk még arra a nagy cziklonra, mely tőlünk nem mesz- sze, Szolnok-Doboka vármegyében dúlt és Bálványosváralja vidékén olyan hihetetlen rombolást vitt végbe. Az emberiség életében is vannak ilyen czikíonok. Éppen most dúl egy olyan cziklon, melynél nagyobbat az emberi nem még nem látott. Európa államai — mindmegannyi régi nagy épületek — repedeznek, recsegnek, ropognak, itt-otí kezdenek is omladozni és mire a cziklon véget ért, valószínű, hogy valamelyiknek, vagy talán többnek is csak romjával fogunk találkozni. Ebben a nagy kataklismában mi is benne vagyunk A magyar államnak ezeréves boltivei kemény erőpróbának vannak kitéve. Lélek- zetüket visszafojtva milliók lesik az eseményeket, melyeket mind egy szóban foglalhatunk össze: háború A háború foglalja ma le mindenkinek egész gondolatvilágát, minden érdeklődés eltörpül ezen egy szó mellett: háború. Nem mutatja semmise ennek a szónak hatalmát mint az, hogy a háború hat hónapja alatt annak egész irodalma támadt. A közélet emberei is mind csak vele foglalkoznak, sőt vannak háborús estélyek, mikor az egybegyűlteket egyedül csak a háború s a vele kapcsolatos eszmekör foglalkoztatja. Én is erről fogok beszélni. Nem hiszem, hogy olyant fogok mondani, mit t. halibajnál a doktorok kirakják a vágó és varrószerszámokat. Aggódom, hogy már egy kissé világosabb is lesz, mint kellene, megnyugtat Brüll: — Most jön a köd. Az jó lesz. Sötétebb, mint az éjszaka. Éjszakában üres a levegő, az üresség viiáglik. A köd meg beborítja az embert. A sechste Compagnie ordonánca jött loholva : — A kapitány ur azt izeni, hogy telefonozott balra a népföikelőknek, hogy a hurrá után oldaltüzzel támogassák a két századot. Azok csak a szerb dekuug háta mögé fognak lőni, hogy aki menekül közülük, vagy hogy ne jöhessenek azoknak segítségül. Jön a hadnagy, köpönyegének gallérja feltörve, már húsz lépésre ellátok, köd még nem jön. Szól a hadnagy : — ügy latszik, ma kimarad a köd, siessünk. Mindenki válassza ki a bokrot, ahol kikuszik, öt lépésre egyik a másik mellett, a bokrok után íiz lépésre lefeküdni és ott bevárni a sorakozást. — Az ut melletti árok szélén, a szerb fedezékek felé tudniillik a szokásos bokorsövény áll. — Minden parancsot tovább avizálni, de lassan. A hurrá-nál ordítsatok, ahogy birtok. A pitymalló szürkületben halk zizegés, csör- tetés, aztán csak sötét pontok látszanak a mezőn a dér még alig ezüstös fényében. Feküsznek a bakák, várják a 6. század értesítését, hogy ők is készen vannak. Két perc múlva megjött az avizálás, a földön egy fekete vonal húzódik tovább és mindig tovább. Előttünk egy pont, a hadnagy. gatóim már ne ludnának De az emberek lelkét a háború olyan hipnotikus erővel nyűgözi le, hogy meghallgathatják újból és újból azt. amit már többször és talán jobbau hallottak; mert az ember a háború gondolatától még ha akar, se tud megszabadulni És ma arról fogok beszélni, honnan van a háború, honnan jött, kinek keli, mire jó a háború? Nagy elmék, a magyar nemzetnek első gondolkozói foglalkoztak a mull napokban a háború gondolatvilágával. Voltak, akik a theologia nézőpontjából iparkodtak a háború kérdését megvilágítani; volt aki az egyház álláspontjából igazolta azt; volt aki azt igyekezett feltüntetni, hogy a jelen háborúban Magyarországnak meny nyire igaza van ; volt aki a jeleu háború eredetét oda vezette vissza, hogy gouosz szomszédok ezt a háborút ránk kéuyszeritették s ez elől mi becsülettel ki nem térhettünk. Volt aki a háború eredményeit fejtegette, melyeket az hozni fog és részben már eddig is meghozott Ezekkel a gondolatokkal most foglalkozni nem fogok. De igenis figyelmet fogok fordítani arra, hogy mit gondolnak az emberek, honnan jön az emberiségre a háború, mi okozza a háborút0 Bismarck azt mondta: »a háborúk maguktól keletkeznek, a kormányok és népek akarata nélkül, mint a kráternek kitörése, lassan készülődnek, mig végre a levegőben vannak és akár akarjuk, akár nem, megindulnak.« Igv a politika nagymestere. Az egyszerű ember azt mondja: I »nagyon sokan vagyunk, elvesszük egymás elől a kenyerei és a munkaalkalmat, hacsak a há • ború, vagy egy jótékony járvány nem segít.« j Vannak, kik gazdasági okokban látják a háború eredetét. A háború okozója a kapitalizmus A ' iőke kénytelen uj fogyasztó piaczokat szerezni, s ha ezt máskép nem teheti, erőszakkal is meg- I teszi, leveri versenytársát, hogy ez a piaczot el ! ne hódíthassa. Vannak, kik a mai nagyhatalmú nemzeteknek világhatalmi igényeit tekintik a háború okául. Ezek a világuralmi igények szükségkép pen ellenléteket támasztanak Egyik állam útjában áll a másiknak, a versengés okvetlenül vitára vezet, melyet aztán csak a nyers erő hatalma dönthet el. Ez az ultima ráció. Vannak, kik a háborút természeti szükségességnek tartják. A háború mezején a vértől ázott baráz- \ dákba nemcsak a békének, hanem egy újabb, még borzalmasabb leszámolásnak a magvait is hintegetik A háború épp oly természeti szükségesség, mint a vihar Egyiknek is, másiknak is csak akkor lesz vége, ha megszűnt minden ; élet a földön. Az örök béke mosolya csak az örök halálra derm dt világnak lesz bns osztáiy- j része. így a történelmi materializmus Ezekben a most felhozott nézetekben van ! egy állítás, mely valamennyivel közös és ez az, hogy a háború szükséges és el nem kerülhető ! Hogy miért nem lehet ezt elkerülni, azl megint Egy kis rezzenés, a szerbek hármat lőttek, de aztán csend, még nem vettek észre. Baloldalt tőlünk és előttünk egy szénaboglya van, csak azzal egy vonalba elérhessünk, ott már a fele ut, onnan már nincs több nyo'czvan száz lépésnél. Most már nem kúsznak a bakák, hanem kinyújtva négykézláb másznak. Kezük-lábuk gyorsabban mozog előre. Jön a láz A vonal a boglya irányában vau már, némely helyütt túl is rajta, egyszerre egy hang hallik: — Hé-é-é! A rémület kiáltása volt a szerb fedezékek felől. Egy lövés történik, utána még különböző helyeken hat-nyolcz, a bakák pillanatra levágódnak, egészen laposan a földre, szomszédom az arcát oldalt fordítja, hogy egy füllel jobban tudjon vigyázni Sok lövés dördült el, hurrá, ordítják el magukat a mieink, már észrevették, most mennünk kell. Felugranak. Látom Brüll szakaszvezető hatalmas alakját, előreugrik és a karjával egy félkört csinál, hivja a legényeket, azoknak a feje e^őrehajtva, karjuk kinyúlva tartja a fegyvert, amely szuronyával együtt a félhomályban még hosszabbnak látszik, úgy lőnek, egyszer, most már szakadatlan a puskarcpogás előttünk, zi-zi-zi, röpködtek a golyók, látom, az első hanyatvágó- dik közülünk. Egészen közel a dekung, itt-ott villanik a puskacső tüze, zagyva össze-vissza kiabálás hallik felőlük, de egy szót sem tudok kivenui, dobogás, kétféleképpen magyarázzák Az első nézet szerint azért, mert a nagy müveit nemzeteknek világuralmi aspirációi vannak, melyek egymással szükségképpen összeütköznek Mivel pedig nincs egy olyan még magasabb tekintély, mely a nem zetek fölött állva, azoknak igényeit szabályozhatná, előáll a nyers erő és ez az oka a háborúnak. Hogy a nagy nemzeteknek világuralmi igényei vannak, az íermészeíes. Minden népnek megvannak a maga vágyai, óhajtásai, ideáljai, melyeknek elérésére törekszik, sőt éppen a közös ideálok tartják ébren és éltetik egy népnek egységét. Ideál nélkül egy nép élettelen, lomha tömeggé válna, mert hiányoznék belőle az éltelő erő. De ha ilyen ideálok nélkül nép nem is élhet meg és f egy ük fel, hogy ezek az ideálok mind csupa olyanok volnának, amelyek az emberi kultúrát előbbre viszik, kérdem, vájjon egyedül a háború, a nyers erő é az, mely egyedül segítheti a népeket czéljukhoz. Vájjon niucs-c egyéb ulja és módja is annak, hogy a népek a \ ilágban érvényesüljenek. íme, a muH és a jelen nem egy példával bizonyltja, hogy nemzetek háború nélkül is diadalmaskodhatnak. A múltban ott volt a kis görög nép, melyet fegyverrel meghódított a római és a görög mét;is győzedelmeskedett szellemének erejével saját hóditóján. Olt voliak a kereszténység első századai, amikor nehány egyszerű halász ember meghóditoüa a világot az evangélium által, tehát nem fegyverrel, hanem annak ellenére. És ami napjainkban, vajon a franczia ízlés, a német filozófia, az angol parlamentárizmus, az olasz művészet, vájjon fegyveres erővel éri el azon diadalukat és minden müveit ember őszinte hódolatát. Vájjon ki hozott népére nagyobb dicsőségei : a franczia Napoleon, vagy Pasteur, az angol Wellington, Nelson, vagy Darvin, Stef- fenson, a német Moltke, vagy Virchow, Wagner, az olasz Garibaldi, vagy Verdi, Marconi, Gal- vani? Vájjon Svájcz, az északamerikai Egy. Államok, Hollandia, a fegyver erejének köszönhetik világállásukat? Hát Nagybritánniát talán fegyveres ereje képesili világuralmi aspirácziókra f És végül, hogy az ellenpróbával se maradjunk adósak, Belgiumnak, sőt magának Nagybrilá- niáuak is mi egyéb okozza baját mint az, hogy hatalmát a kultúra talajáról áthelyezte a harcz mezejére és most roppant munkát kell majd végezni, hogy azt a kárt, amit a bábom révén szenvedett, a kultúra munkájával visszapótolja. Mindezek a példák azl bizonyítják, hogy a népeknek helyes ideáljai háború nélkül is meg- valósilhaíók, sőt tegyük hozzá, hogy tartós csakis az a hódítás, mit békés eszközök utján érnek el Amit fegyver hódit, azt a fegyver el is veheti. Példa Oroszország ezen típusa a háborús hódításnak, hol finnek, litvánok, lengyelek, uk- rainaiak, kaukázusiak mindjárt mozognak, mihelyt Oroszország viharos napokat lát. ^ 1914. február 25. ugrálás, féktelenül ordítanak a bakák, most inár nem hurrá: Üsd agyon, üsd agyon, az első baka felugrik a kukoriczaszáras szerb fedezékre, de lecsúszik róla, az apád, megint felugrik és ordítása tulharsogja a többiét, most látom az első két szerbet, rohan hátrafelé. Az alakok kezdenek összegomolyodni, a kiáltások szétválni, az egymagassagu födözékek fölött mindenütt kis kúpok nőnek, másznak a bakák. A föld olyan hangot ád, mintha vad csárdást tánczolnának rajta. Két emberünket látom visszafelé menni, sebesültek, de már bent az árokban egy hányát fekszik, három szerb szalad el tőle, néhányan rájuk lőnek, az egyik szerb hat lépést szalad, térdre esik, megint két lépést tántorog, aztán szinte lassan eidül. Soká tetszett, pedig nem tartott tovább talán hat percznél. Sok pontot lehet látni szaladni, mind lehajtott fejjel, a bakák össze-vissza kiabálnak, tüzelj, hurrá, gyerünk, a szenvedélyek féktelen tüzében megmozdul a két század s tovább ü'dözi a szerbeket. A két századparancsnok és az őrmesterek ordítanak: Zurück, vissza, ne menj, a szerbek háta mögih, a hegyoldalról három ágyú szólal meg, fölöttünk sisteregnek a lövedékek, nem lőhettek reánk, hiszen az övéiket kellett ott kiméini, — Gyertek vissza, az apátok . . . hangzik egyre a kiáltás, közbe a hátuk mögött : Segítsetek! Itt vagyok, ide gyere, három-négy helyűit kis világitó pont jelenik meg a szerb fedezékekben, villamos zseblámpák, a legények kutatják a szerb fedezékeket. Egy nagy szikár szerb fekszik
