Nagybánya, 1915 (13. évfolyam, 1-25. szám)
1915-02-18 / 7. szám
2 NAGYBANYA 1915. február 18. Az asszonyoknak és az asszonyokhoz. Február 17. Ha nem volnánk minden tekintetben olyan nagyon komoly, nehéz, sőt nyomasztó viszonyok között, mint minő most a vitág e forgatagában vadainkra nehezedett Bohemiának minden tréfáját, csinytevését, csalfintaságait, szóval a Bohém világ humoros cselekedeteit, vicczeit, mókáit mind-mind előtárnám, hogy mulasson, vigadjon, kaczagjon a világ, kaczagjon a közönség mikor e sorokról hall, vagy ha e sorokat olvassa. De- hát most a kaczagásra nincs hangulat. Most még a kaczagás is komoly s csak szerény világ- keserűséget sejtető mosolyban nyilvánulhat meg Hiszen ott állunk most már, oda jutottunk, hogy nem találjuk magunkat, nem taláják »éhünket s igy mintha talán keresnék is saját egyéniségünket. Tudjuk ugyan, hogy vagyunk, hiszen eszmélünk, ébren is vagyunk, alszunk is is és eszünk jóízűen ha gusztusos ebédünk van. sőt néha-néha poharazgatunk is egy-egy kis jó bort. Szóval létezünk. De hogy valami a világot és énünket is teljesen átformáló nagy dolog történik körülöttünk, azt sejteti bennünk, az agynak, a szívnek, a léleknek olyan eddig ösme rétién sőt szokatlan uj világba vezető hol kellemes, hol kellemetlen, hol édes, hol keserű, hol magosán szárnyaló, hol aláhulló, izgató gondolata, érzése, óhaja, mely föltétlenül újjászületésünket kell, hogy eredményezze. Komoly, sőt komor, mogorva ez a mostani kor, nem is jó erről beszélni, hiszen bármily mélyen is gondolkozunk és elmélkedünk, minden hiábavaló. Az uj világalakulatot kontúr vonásokban sem tudja vázolni senki sem, nemhogy arról még csak egy halvány képet is élőnkbe tárni. Elmondhatjuk, hogy egész jövőnk most a harcztéren fog eldőlni. A harczi zaj elmúlta után fog eszmélni az ember és felocsúdni abból a szörnyűséges álomból, melyet egy rettenetes tragédia hozott a világra, az emberiségre. Ha feleszmél a háború végezetével a nagy álom után az ember és széttekint maga körül, a pusztulás sivár képe keserű fátdalom- mal tölti el lelkét, de lelkének ereje uj és megtisztult erkölcsökön állva, alkot, épít, teremt szebb hajlékot, virágzóbb gazdaságot és istenbe vetett hittel járul az örökkévaló elé áldani emlékét azoknak a hősöknek, kik hősi halált haltak mindnyájunkért, mindnyájunk jóvoltáért és boldog jövőnkért. Ámde, mig a jelenlegi viszonyok odáig fejlődnek, hogy az uj élet küszöbére léphetünk, álljunk meg egy kissé és a megélhetésnek ama alapjára helyezkedjünk, amely a mostani időkben is kenyerünket számunkra biztosítja. Mert megdönthetetlen tény és igazság, hogy enni muszáj, — tehát mert muszáj, olyképpen kell cselekednünk, hogy ennek a muszájnak az adott körülmények között minél jobban és gazdaságosabban tegyünk eleget. Ennek a gazdaságos gazdálkodásnak irányítást a kormány azzal adott, hogy behozta háztartásunkba a hadikenyeret. Tehát egy olyan kenyerei, mely eddig előttünk teljesen ösmeretlen volt. de amely kenyér tápláló ereje egyáltalán kielégítő. Azonban igen lehetséges, hogy a búzalisztet nagyobb százalék más liszlfélével kell kevernünk, szükséges tehát oly ételnemüek ismertetése is, amelyekkel hála Istennek bőségesen rendelkezünk és ezekkel a kenyeret is pótolhatjuk Ilyen ételnemü, vagyis jobban mondva tápszer a puliszka, mely a kenyeret legalább részben pótolja, helyettesíti. A puliszkát Erdélyben s az Erdéllyel szomszédos vármegyékben jól ösmerik már évszázadok óla. A puliszka főtápláléka nemzetiségi különbség nélkül a népnek, az erdélyi részekben még a legboldogabb években is, ez helyettesíti a kenyeret a szegényebb néposztálynál majdnem mindenütt, a vagyonosabb osztálynál felerészben, sőt a gazdag és intelligens osztálynál is, főleg falvakban gyakran helyet talál az asztalon. Bármily finom kenyér legyen is bőséges készletben, vannak egyes ételek, amelyek puliszkával határozottan jobban izlenek. Elég ha fölemlítem a jó tejes puliszkát forralt hideg tejjel s a kitűnő turóspuliszkát a finom székely túróval; a füstölt oldalast, füstölt kolbászt is, majd minden háznál puliszkával eszik és mártogatják ízletes zsírját, azzal eszik a jó erdélyi tokányt is. Hogy a puliszka tápértéke sem a legutolsó, bizonyítja, hogy az azzal táplálkozó nép, ha csak nincs a pálinkaivás vagy átöröklött betegség által degenerálva: ép, egészséges; fiai kitűnő edzett kalonák. Elég, ha rámutatok a fogarasvidéki, a hátszegvidéki derék szál oláh legényekre és szép erős oláh leányokra; vagy rámutatok édes testvéreinkre, a derék, vitéz, bátor székely fiukra, akiknek vitézségéről, kitartó edzettségéről a most folyó nagy háborúban is annyi dicséret szól. Hogy mégis csak aránylag kevés vármegyében vált általánossá a puliszka fogyasztása s az ország többi részében nem is igen tudnak róla, ennek oka talán éppen abban van, hogy nem ismerik, nem szokták használni, vagy hogy némely vidékeken, pl. a Bácskában s a nagy magyar alföldön általában, a dunántúli részekben stb. aránylag több búza és kevesebb tengeri terem, mint Erdélyben Az alföldi munkásember ősidők óta megszokta, hogy a hófehér- ségü, duzzadt nagy kenyeret s ahhoz a kellő mennyiségű szalonnát, kását, lebbencset, burgonyát vasárnap estére kiviszi a tanyák közé a munka helyszínére s egész héten át abból táplálkozik, nincs szüksége puliszkára, nem szokott ahhoz, nem is ismeri Ha valahol beszélnek arról, mindjárt rámondja az anathemát: »disznónak való eleség az.« Pedig ha ismerné az egészséges, jó puliszkát, nem igy vélekednék, megszokod, megszeretné, gyakran főzné is s felényi kenyérre, kására lenne szüksége, élelmezését pedig változatosabbá tenné. A másik kenyérpótló eledel, ami nem ke- vésbbé ízletes és tápláló, nagyon kevés liszt hozzáadásával burgonyából készül. Hála istennek, burgonyából is bőséges termésünk volt a múlt esztendőben, nemcsak a kukoriczából. Nincsen tehát semmi aggodalomra okunk, hogy kenyér hiányában szükséget vagy éhséget fogunk szenvedni. Ezt a tót vidékeken divatos kenyérpótlót leghelyesebben burgonya-puliszkának lehetne elnevezni, mert annak magyar nevét még soha sem hallottam. Tótul »bohnyá«-nak, »zefá«-nak hívják Táperőre és Ízletességre, hajói van elkészítve, semmit sem enged a puliszkának s abban különbözik csak ettől, hogy még annál is olcsóbb eledel. Készítésének módja a következő: A burgonyát nyersen meghámozva megreszeljük és hozzá annyi lisztet keverünk, hogy összeálljon, de tulsürü ne legyen. Egy lábasba koczkára vágott szalonnát vagy ennek hiányában zsírt és löpörtyüt teszünk és vete jócskán hagymát pirítunk. Mikor már a szalonna kisült és a hagyma is pirosra sült, az egészet a burgonya és liszt-tésztába öntjük és vele jól összegyúrjuk. Sót és fekete borsot törve ízlés szerint keverünk hozzá. Az egészet azután egy zsírral kikent »tepsire« öntjük, egyenletesen elkenjük és a sütőben jó ropogósra megsüljük. Egy hat tagból álló családnak másfél kiló burgonya és egynegyed kiló liszt elegendő a megfelelő zsir és szalonnával. Ez nemcsak a kenyeret pótolhatja, hanem a vacsorát is helyettesítheti épp úgy, mint a puliszka és aki megszokta, nagyobb élvezettel eszi, minden másnál is. Inyenczek kedvéért megjegyezzük, hogy a megreszelt burgonyát kinyomva, ugyanannyi tejjel, amennyit a kifacsart lé kitett, keverjük hozzá a lisztet és egy-két nyers tojást is keverünk hozzá így elkészítve azután már fejedelmi ételt kapunk, aminőhöz a szegény lótok legfeljebb karácsony szent estéjén juthatnak hozzá. De semmi esetre sem való az ilyen keserves időkben, aminőket most élünk. Ha gazdasszonyáink e két ételnemüt rendesen felveszik étlapjaikra, akkor azután jöhet a péksztrájk, minden borzalmasságával és ehetetlen lili-puti süteményeivel egyetemben, mégsem fogunk éhséget szenvedni. De csődöt fog mondani az angoloknak is minden mesterkedése, hogy bennünket is Németországgal egyetemben kiéheztessen. Mert még ha jövőre sem teremne elég kenyerünk, kukoriczánk és burgonyánk csak lesz, amihez jut egy kis zsírunk is. A sok zsir, ami ezekben az ételékben van, nagyrészt Különben azt halljuk, hogy Budapesten nagyon barna a hadi kenyér. A zsemle, kifli, sós- perecz, szóval a pék süteményfélék pedig a holdhoz hasonlatosan addig-addig fogyatkoztak, mig teljesen elfogyatkoztak. Hogy is mondta a nóta régen: Kerek ez a zsemle, Nem fér a zsebembe, Kettő kéne vágni Úgy kén megpróbálni Éljen Garibáldi. A mai zsemle-vers pedig igy mondja Budapesten : Bementem a pékhez és szóltam a péknek: »Adjon vagy tiz zsemlét, pék ur !« »Jól tartsa a markát« — igy felelt a pékem — »Különben a tiz zsemle széthull.« A tiz zsemle árát előbb kifizettem, Mivel hát a pékmester kérte . . . S mert liszt, meg a búza most rettentő drága, Egy vagyont fizettem ki érte. A pék a tiz zsemlét a markomba tette, S én mereven néztem a kezemre. A pék búcsúzva igy szólt: »Isten önnel!« S én kérdeztem: »Hol van a zsemle?« A péksüteményeknek fogyatkozásait látjuk Nagybányán is. Az apadás, vagyis fogyatkozása a készítményeknek, hasonlatosan a budapestihez, teljes lesz és maholnap itt sem lesz péksütemény a piaczon, mint nincs Berlinben, Bécsben, Budapesten. Hogy Londonban, Párisban, Petrográdban mi van, azt a légi postán sem tudhattuk ugyan meg, de egyék ők meg, amit kavartak és főztek a világnak. Budapesten különben vig élet van, hogy az van minden sirámok mellett is, tanúsítja az alábbi vers, melyet egy jókedélyü, vidor lelkű úriember juttatott el e sorok Írójához, ki a szívességet azzal viszonozza, hogy közzéteszi a versikéket, hogy egy kicsit a mi népünk arczán is derűs mosoly jelenjék meg. Az alábbi kupié különben egy orfeum színpadáról hangzott el és nemcsak mulattató, de találó is a jelen korra, érdekes tünet azonban j azért is, hogy mulatni lehet szépen, szolidan még ebben a barna kenyeres és nyomorúságos világban j is, hiszen a kellemes szórakozás a fáradt, kimé- j rült idegeknek a legjobb gyógyító szere. Ó bozse moj! hová fussunk, Hogy egy kis meleghez jussunk, Mert a herceg Hindenburgó Úgy hajt minktt, mint a »Purgó.« Csinadrattát, bum-bum nélkül, Angol töltényt dum-dum nélkül, Skót katonát szoknya nélkül És kozákot szotnya nélkül Elképzelni nem tudom, Akárhogy is akarom. Hadi konyhát, gulyás nélkül Györgyét agylágyulás nélkül, Az újságot betű nélkül, Az oroszt meg féreg nélkül Elképzelni sem tudom, Akárhogy is akarom. Országgyűlést ülés nélkül, Petárt meghűlyülés nélkül, És a tavaszt fecske nélkül, Nikitát meg kecske nélkül Elképzelni sem tudom, Akárhogy is akarom. László. A B1KSZÁDI ÁSVÁNYVÍZ gyógyhatása hurutos bántalmaknál páratlan; a legutóbbi termésű savanyu -----------—----uj borral vegyítve kitűnő italt szolgáltat. --------------------— Ár j egyzéket kívánatra küld a BliSSZADl Myíirdí) inztatisáta. YY YY ▼ Y ■■ Kapható mindenhol. ■■
