Nagybánya, 1915 (13. évfolyam, 1-25. szám)

1915-02-11 / 6. szám

1915. február 11.

NAGYBÁNYA

szintén vannak i!y kötelezettségeik. Ha a honi

ércbányászat elhanyagolása — a nemzet elleni hűn, úgy annak megkötése — a nemzet elleni bűntény.

Az állam, sajnos mindeddig a nemzeti vagyon parlagon bevezetését, a számos kis c-xisz- tencia tönkretételét és a honi ércbányászat fejlődésének rnegakasziásál ölhetett kezekkel szemlélte. tűrte.

Bizton hisszük és reméljük, hogy mihelyt körünkbe a béke visszatér, ugyanazon erős kéz, amely a háború kitörése előtt úgyszólván utolsó órában a nemzeti erők kifejlődésének akadályai! eltávolította, a gazdasági élet ezen fontos területén is rendet fog teremteni.

A magyar ércbányászoknak azonban nem szabad mindent az államtól várniok, mint ez már nálunk szokás, hanem saját maguknak is kell önmagukon segíteniük

A szervezkedésben rejlik az erő, amely a falakon belül és kívül egyaránt fennforgó visz- szás állapotok megszüntetéséhez szükséges.

Mindenekelőtt — német szövetségeseink bevált mintája szerint meg kell alakítanunk a magyar ércbányászok szövetségét!

A divat.

Február 10.

A szó szoros értelmében vett divat most miniha kiment volna a divatból A közelmúlt divatos idők divatja, melyet a párisi nem valami erkölcsös világ, hanem a félvilági hölgyek ideg csiklandoztad, sikamlós erkölcse teremtett meg és adott a nagyvilágnak, mintha divatját multa volna. A világ eme rettenetes felfordulása, úgy látszik, — hiszen vihar után megtisztul a lég — uj divatot teremt. Uj divatot a ruházatban, ahol feltétlenül szükség van arra, hogy a divat a ruházatban is erkölcsös alapokra legyen fék lelve és erkölcsös alapon épüljön fel, Ám mondja valaki teljes hittel és meggyőződéssel, — hogy eltekintve a szoknyanadrágtól, melyet az erkölcsökben is nagyon megingott v lág sem fogadott tapssal és ujongva, mi szépet, mi jelest talál* a hasított szoknyában, a tangó cipőcskék- ben, melyeknek szailagjai kaczér módra folyan- dárként futottak a formás bokán fölül, addig, mig a hasított szoknya látni engedte a sokszor pipaszár vékony láb alsóbb részeit. Dehát ez chikk volt. divat volt, iuyenczkedőket izgató, erkölcsökben azonban festett, romlott, vad divat volt,

Ki nem emlékezik vissza a tangó tánezra. Az erkölcstelen kornak eme másik fattyú hajtására. Ezt is felkarolták sokan, de az erkölcsre csak valamit adó világra, a jóizlésüekre undorítón hatott a tangó tánc/ s igy fel sem is karolták azt, dehát divat volt azonban de mert

betegkórban született, mint idétlen gyermek ! időnap előtt kimúlt

A luha divat tehát szünetel Jött azonban ; egy másik divat, amelyet a kényszerűség parancsol rá az emberre és ez a takarékosság divatja, mindenben és pedig ugv a ruházatban, mint az étkezésben, de az élvezetekben isA takarékos élet egy olv erkölcsi alap és eléggé meg nem becsülhető, eléggé nem értékelhető tulajdonsága az emberiség csekély tőre- i dékének, amelyen haladva úgy egyesek, mint j családok és nemzetek, minden bárhonnan jövő, j bármiből keleikezbető veszedelmeknek, megráz j kódtatásoknak nyugodt lélekkel nézhetnek sze- ; mébe.

Dehát a takarékos élethez való nevelés sajnos, még hiányzik nálunk, hiszen iskoláink- | ban nem az életnek — pedig az étet a legna- j gyobb mester — nevelnek, hanem olyan tudó- j Hiányokat tanítanak, amelyek nagyrészének az j éleiben semmi hasznát venni nem tehet.

Ez a rettenetes világforgalag kebelt ahhoz, | hogy az embereket az erkőlcsiség tiszia teái- j piomába visszavezesse, hol a csalhatatlan hit í kristály forrásából meríthessék a boldog jövő I üdítő italát.

Ennek a romlott világnak ez a szörnyű- j séges megrázkódtatás kelleti, hogy az élvezetek- | ben embertársainak megbecsülésében ha árt ; nem ösmerő embert a rosszra vezető útjában megállítsa.

Megtisztul sok fertőző betegségtől az emberiség, az kétségtelen. A szokások, melyek sok beteges tünetet tártak elénk úgy a társadalomban, mint a családi körökben átformálódnak, átalakulnak azzá, amivé átalakulniuk kebelt volna i a háború elölt.

Érdekes tünet és gondolkodásra késztet mindenkit a mai viszonyon közölt háztartásunkára száz százalékkal emelkedett, úgy, hogy henteseink szégyenkezve mondják a zsir és húsfélék árait, a termények oiy kapósak, hogy boldog, aki drága pénzért hozzájuthat egy kis tengerihez, zöldségféléhez; a tej, a tojás mind mind horribilis áron szerezhető be íme a magyarázata annak, hogy takarékosan kell bánni nemcsak az éleimiczikkekkel, hanem a pénzzel is. Ez az élet olyan iskolája, mely nemcsak int és tanít a takarékosságra, hanem parancsolóan megköveteli, hogy takarékossággal éljünk minden tekintetben és minden vonalon.

A legkomolyabb és legnehezebb óráit éljük a megpróbáltatásoknak. A legszigorub fakaré kosság elvét keli felállítanunk és a takarékosság eléggé soha meg nem becsülhető divatját hangoztatni.

Mert értsük meg jói, hogy harezoió katonáinknak éhezniük, nélkülözniük nem szabad Hogy pedig fiainkat az éhezés és nélkülözés veszedelmeinek egyáltalán ki ne tegyük, rendezkedjünk be a mai kor kívánalmaihoz képpesi ruházkodásban élelmezésben, élvezetekben a takarékosság legszigorúbb elvei szerint.

Az inyenczkedésnek, a fmyáskodásnak kora letűnt és amint eltünedeztek a hóbortos ruha divatnak szoknyanadrágjai, hasított szoknyái, pántlikás tangó czipellői, az erkölcstelen és frivol tangó táncz, — úgy tűnjön el házunkból, háztartásunkból, konyhánkról, egész közgazdasági életünkből minden könnyelműség, ami a mai szükség állal teremteti szigorú takarékossággal legkisebb vonatkozásában is szemben áll.

Legújabb divatunk tehát úgy szegénynél, mint gazdagnál, kunyhóban, avagy palotában a takarékosság legyen és a tiszta erkölcs, mely megingathatatlan alapja a mai rettenetes korszaknak Oláh László.

I nak miként való berendezkedése.

Ez most ám a divat, az uj divat, ami napirenden van, napirendre került akaratunk ellenére. Az a divat járja most, hogy és miként éljüuk, hogy megéljünk. A divatos ruházkodás lekerült a napirendről, talán divatlapok nincsenek is mostan, de van ám egy másik lap, amely a legérdekesebb olvasmányokkal szolgál, amely felelte tanulságos és mindenképpen a legszigorúbb takarékosságra int külső és belső életünkben egyaránt.

Most ám pazarkodni nem lehet A bőség szaruja nem lebeg fölöttünk, mely elegendő pénzt I adhatna háztartásunk megszokott vezetéséhez ! Nincs bővében semmi sem, sem pénz, sem liszt, i sem zsir, sem kenyér. Ha pénz voina is bőven, de az élelmiczikkek árai oly hatalmasa i magasak, hogy azt kiapadhatatlan pénzforrással bővelkedő piros hugyeiiáris is alig győzi fedezni, aztán a boltos finom tisztet csak oly i mennyiségben ad ami éppen a megfelelő ! hadiliszt mennyiségé ek megfelel, a zsir; a hús

HÍREK.

Február 10.

Főorvosi kinevezés. Őfelsége a király dr. Wagner József se^édorvosl, aki a háború kitörése óla a hareztéren működik, főorvossá nevezte ki.

Kitüntetések. Vitézség ért szép kitüntetés érte Pap József kereskedőt Soron kívül őrmesterré léptették elé s a hosszú kardhoz megkapta a másodosztályú vitézségi ezüst érmet is. — Őfelsége a király Sikolya Bálint vármegyei aljegyzőt a hareztéren tanúsított bátor magatartásáért és vitézségéért hadnaggyá történt elő léptetésével az I. oszt. vitézségi éremmel íüu telte ki.

Főigazgatói látogatás. Dr. Mázy Engelbert kassai tankerületi főigazgató főgimnáziumunk meglátogatása végeit városunkban időzött.

hadsereg összlétszámából 3 százalékot vesztett, —■ s igy a porosz német hadsereg az 1864., 1866., és 1870 — 71-iki háborúk során átlag 35 veszteséget szenvedett. Az 1904 — 1905-iki orosz-japán háborúban az oroszok összvesztesége 3 2 százalékra, a japánoké ellenben 7.2 százalékra rúgott. — és e háborúban is sokkal nagyobb volt a halálozási arány a sebesülések, mint a járványok és betegségek címén. Minden jel arra vall tehát, hogy a régi háborúkkal szemben a modern háborúk által okozott veszteségek aránya tetemes csökkenésben van

A modern hadvezetés, a minden irányban mutatkozó hatalmas fejlődés miatt, teljesen elüt a régi idők hadvezetésétől. A nagy és zárt csa- p3tlesiek eltűntek s ezek helyett a támadást és a gyalogsági harcot óriási távolságokból a tüzérség készíti elő, mig ellenben a gyalogság szélesre kiterjedü rajvonalakban balad előre és fedezékek mögül lő. És habár a modern ágyuk lövedékei és az újabb fegyverek által okozott s azonnali háláit előidéző sebesülések száma ma nagyobb is, mint volt régebben, viszont a halálos sebesülések gyógykezelése ma könnyebb s a szervezett egészségügyi szolgálat mellett a halálozási arány aránytalanul kedvezőbb Mert a lövedékek hatása lehet bármilyen nagy és erős, a sebesültek összeszedése és kezelése azonban teljesen modern, hogy a mai hadjáratókban a gyógyászati tudomány és a modern sebészet összes vívmányai alkalmaztatnak. A katonáknak kötszerekkel való fölszerelése, az okszerű első kötés alkalmazása, amit többnyire és lehetőleg még a tüzvonalban eszközölnek, a sebesüitszálliíások organizációja, a jó és okszerű kezelés és gondozás a tábori és egyéb kórházakban — a sebészet összes vívmányainak felhasználásával, mind olyan dolgok, amik reményt nyújtanak arra, hogy a sebesülési halá'ozások aránya tetemesen csökkenni fog.

A megsebesülés veszélye, — amint ezt a modern háborúkban szerzett tapasztalatok kétséget kizáróan igazolják — sokkai nagyobb a lisztekre, mint a legénységre nézve. És ez érthető is. A tiszt jó példával kell, hogy előljárjon, haláltmegvető bátorságot, áldozatkészséget kell tanúsítania s eközben jobban ki van téve az ellenség tüzének, mint. a legénység, amelyet az igazi jó tiszt lehetőleg óv és a fedezék mögé rejt. így volt ez már a porosz-francia háborúban is, amikor a tisztek közül 6.6 százalék, mig ellenben a legénységből csak 3.1 százalék esett el. Ez a különbség azonban a mostani háborúban, egyrészt a szemben álló haderők közti nagy távolság, másrészt a tiszteknek a legénységével azonos ruházata révén minden valószínűség szerint ki lesz egyenlítve. A megsebesülés veszélye azonban az évjárat és a fegyvernem szerint is igazodik. Fölvehetjük például egész bálran, hogy a népfölkslés második korosztályánál a sebesülés folytán beálló halandóság nem lesz olyan nagy, mint — mondjuk — a sorkatonaságnál és a tartaléknál 1870—71-ben a német-francia háborúban, a gyalogság 6 6, a tüzérség 3.4 és a többi fegyvernemhez tartozó csapatok pedig 3 százaléknál is kisebb összveszleséget szenvedtek.

Edekintve azonban a sebesülésektől, a háború halandóságát a betegségek és járványok is lényegesen befolyásolják. A betegségekre és járványokra viszont nagy befolyással van az évszak, a kiima, a hadseregélelmezés és a hadvezetés módja is. A megbetegedések közt pedig nagy szerepet játszik a ragály és a járvány, ügy az 1866-iki, mint 1870—71-iki háborúban a kolera és a tífusz a legtöbb áldozatot szedte. Minél tovább tart a háború és minél kisebb, gyengébb a csapatok elientálióképessége a betegségekkel szemben, minél inkább figyelmen kívül hagyják a ‘betegségek és járványok lokalizálására és elfojtására vonatkozó rendszabályokat, természetesen annál inkább fenyeget a betegségek és járványok veszélye és annál több is lesz emiatt a veszteség, A modern gyógytudomány és dr. Koch Róbert ez irányú felfedezései révén azonban ma már megvannak a védekező eszközeink, úgy, hogy nem kell annyira félnünk a háborús epidémiák kitörésétől, mint régente. Ma az embereket a tífusz és a kolera ellen beoltják s igy az esetlegesen fölléphető betegséget megelőzik, az ennek dacára mégis főliépő járványok elfojtására pedig szintén megfelelő és hatályos rendszabályok alkalmazhatók.

Mint érdekes, de egyébként könnyen megmagyarázható és érthető észleletet említjük föl, hogy — ellentétben a megsebesülés veszélyével, — a megbetegedés veszélye sokkal nagyobb a legénységnél mint a tisztikarnál.

Ha pedig mindezeket, megfontoljuk, csak azt kell konstatálnunk, hogy a háborús veszte-