Nagybánya, 1915 (13. évfolyam, 1-25. szám)
1915-02-11 / 6. szám
4 NAGYBÁNYA ________________ _ _ 1915. február 11. Ki tüntetett 12 es honvédek. A hadsereg fő parancsnoksága az október 22 tői 24-ig a Przeinysl melletti Magiera-magaslatért vívott harcokban tanúsított példás- és vitéz magatartásukért Kúriák László, Tereli Géza, Tereh István Mihalka László, Miczky József, Paulini Géza, Dengyel László, dr Gáspár István és Sikolya Bálint zászlósoknak és Szabó István hadapródnak, Mandrik Mihály és Puskás Károly tizedeseknek, Kádár János és Faltinszky József őrvezetőknek, Spilka Tódor. Kiss István, Király György, Kaposi Ft rét c, Kozsinszki András, Mihalka László. Weiszen bacher Márton, Konti György, Kővári György, Szilágyi György, Zbana László, Papp Illés és Zelenka József honvédeknek, Biró Lipót tizedesnek. Huczulyák Mihály, Orosz Péter és Orza János honvédeknek Szabó Sándor sebesülívivő- nek, (mindnyájan 12 honvédgyalogezredbeliek) a 2 osztályú ezüst vifézségi érmet adományozta A magyar érezbányászat Ugye. Hogy az utolsó egy-két évtizedben mennyire hanyatlott a magyar érezbányászat, talán sehol sem szembe ötlőbb, mint épen városunkban, ahol ezelőtt a magánbányászat egyik jelentős bevételi forrását képezte városunk közönségének. A régi szép verkes napoknak azonban egyszerre vége szakadt, a virágzó magánüzemekben pangás, hanyatlás, majd a legteljesebb csőd állott be s a változott viszonyok folytán valóságos istenkisér tés számba ment az, ha valaki a pénzét valami bányavállalatba fektette. Pedig országunk most is csak oly gazdag érczekbeu, mint volt ezelőtt s csodálatos, inig a külföldi humbug vállalatokra, melyeket megfelelő reklám kisért, csak úgy özönlött ki a pénz, addig nem volt pénz a hazai reális vállalatokra s igy történt hogy a magán üzemek, melyeknek primitiv berendezésén keresztül gázolt az idő, egymásután a tönk szélére jutottak. A most folyó nagy világháború azonban más perspektívákat nyitott meg a hazai bányászat terén is Most, amidőn ellenünk fordult fél Európa s amidőn szükségünk van mindenkinek, minden gyárnak, minden üzem nek a legteljesebb erőkifejtésére, tudatára futottunk annak is, hogy gazdag érczbáuyászatunkal kiaknázatlanul hagyni nemzeti bűn s a magyar tőkésnek hazafias kötelessége, hogy a magyar érezbányászat fejlesztését hathatósan előmozdítsa. Az uj idők uj tanulságain okulva a Magyar Bámjanjság mozgalmat indított a ma gyár érczbányász szövetség megalakítása czél- jából Az egyesülésben van a legnagyobb erő s ha ez a szövetség valóban létre jő, aminthogy létre is kell jönnie, a magyar érczbányászalra is egy szebb jövendő fog elkövelkezni, mert számolnunk keil azzal az eshetőséggel is, hogy a háború folytán felszabadult német tőkék uj elhelyezési piaczot fognak keresni A mozgal mat megindító s mai számunkban közölt czikkre felhívjuk bányászközönségünk ügyeiméi. ségek becslésénél alapul szolgálható összes faktorok oly különbözők, hogy ezek alapján kombinálni a háború veszteségét — fölötte nehéz. Mindenesetre azonban okunk és jogunk is van azon remény táplálására, hogy a most folyó háború embervesztesége a modern beteg- és sebe- siiltápolás révén, valamint, a népjogellenes dumdum lövegek használatának tilalma, a ezéiszerü és védő ruházat, a jobb hadseregellátás és élelmezés folytán sokkal kisebb lesz mint régebben s egyáltalán a veszteség a múlttal szemben lényegesen redukálódni fog. Erre vallanak az eddigi eredmények is, mert az orvostudomány a sebesültek kezelése és gyógyítása terén máris olyat produkált, ami örvendetesen meghalad minden képzeletet, úgy, hogy orvosaink tudása és odadása oly magasan értékelhető, amivel meg- fizelhellen szolgálatot tesznek vitéz harcosainknak és hazánknak, mert a sebesültök ezreit mentik meg az életnek, családjuknak és a javakat teremtő nemzeti munkának. Hónapokig tarló kínos, lépelődő bizonytalanság, kétségbeejtő aggodalmak után, ma végre kérlelhetetlen bizonyossággal megjött a mélyen megdöbbentő, szomorú hír, hogy Wiessner Richárd számvevőségi számtanácsos, a 16. népfölkelő ezred századosa mindjárt a háború kitörése után, még szeptember első napján a hareztéren hősi halált halt. Eleslét a vesz teségi lista 119 száma közli. A hős századostól tényleg augusztus végén érkezett hozzátartozói hoz az utolsó híradás Azóta csupán a vele együtt küzdő hajtársaitól jöttek a szomorú értesítések, hogy Wiessner százados megsebesült ; sokan voltak, akik azt állították, hogy elesett; mig mások tudni vélték, hogy megsebesültén orosz fogságba került. Aggódó családja hónapo kig volt a legkínosabb bizonytalanságban a bálványozásig szeretett családfő sorsáért, hónapo kig váltogatta a tépdeső gyötrődést a halvány reménység, mig most tőrdöfésként érkezik a hiob hir, hogy Wiessner százados elesett Wiess ner Richárd, ki csak most töltötte be 45. életévéi, testestől-Ielkeslől hivatásos katona volt Mint aktiv főhadnagy a cs. és kir. 65. gyalogezrednél szolgált s nősülése alkalmából lépett ki a hadseregből s lett a bányaigazgatósági számvevőség tisztviselője, hol utóbb mint szám- tanácsos szolgált. Értékes katonai kvalitásaiért a larlalékban századossá nevezték ki. A mozgósítás alkalmával 1914 augusztus 2 án mint százados vonult be a 16. népfölkelő ezredhez Beszterczebánvára, honnan csakhamar az északi hareztérre vonult. Több győzelmes ütközetben veit részt, vitézül, hősiesen küzdött, mig a szeptember 2-án Kulikow és Aríazdo közölt, Lemberg felett vívott ütközetben rnély fejsebet kapott. Ez ütközetnél az oroszok igen erősen támadlak s szemtanuk vallomása szerint a rohanó orosz sereg keresztül gázolt a holtakon és sebesülteken is. A hős százados itt lelte halálát. Wiessner Richárd, ki ezelőtt mintegy tizenkét éve került városunkba, rokonszenves modorával, kedves szolgálalkészségével általánosan tiszlelt és becsű t nevel és sok sok jó- barátot szerzett magának. Hősi halálának hire a legmélyebb részvétet keltette városszerte s általános a részvét fiatal hitvese s három árván maradi gyermeke iránt, kiket a szörnyű csapás sziveiken talált. Vajha a Mindenható elég erőt adna nekik gyászuk elviselésére, kik mindenüket adták oda a magyar hazának. Nagybánya társadalma kegyelettel fogja megőrizni a becsű let mezején dicsőséges haiált halt százados emlékét ! Megteltem, mit a haza parancsolt. Szamos- ujvári tudósilónk leveléből olvassuk, hogy az otlani kórházban elhalt sebesültek fejfájára ezt a meghaló felírást alkalmazták: »Megtettem, amit a haza parancsolt« . . . Igen. ők megtették, életüket is a hazának áldozták : — de vájjon sok jólétben, gondtalanul élő, kitől a haza ennyit nem is kivan, csupán jó szivének meg nyiivánulását, elmondhatja e azl amit a szamos- ujvári temetőben nyugvó hősök? Mikor majd a társadalom itélőszóke ítél ... : Csaba Adorján főispán tegnap hosszabb beszéddel nyitotta meg Szalmár város közgyűlését. Remekmű ez a beszéd minden részletében s méltó a mai nagy időkhöz. Bennünket különösen az a szókimondó őszinteség hatolt meg, mellyel a főispán könyörtelenül pellengérre állítja azokat akiknek rideg leikéhez sem az éhezők segélykérése, sem az özvegyek és árvák siralma nem talál utat. El fog jönni az az idő, mely az ilyen lelketleneket a társadalom itélő- széke elé fogja állítani. Vájjon ez a kemény hang visszhangot fog-e kelteni városunkban is, hol még mindig fölös számmal találhatók az olyan jómóduaknak ismert egyének, akiknek a neveit hiába keressük bárminő adakozási listában ? ... A főispáni beszédből kiemeljük a következőket: »Véres felhőkbe hanyatlott az elmúlt gyászos év utolsó napsugara, vértől áztatott földre vet -íte fényét a beköszöntött újév pirkadása Dicsőséges hadseregünk emberfeletti küzdelmekkel vívja harczát háromszoros ellenféllel szemben, fiaink soha nem látott hősiességgel, vak fanatizmussal szállanak szembe száz halállal s az e! eseíteknek utolsó sóhaja is ima az egek urához az édes hazáért, annak boldogságáért. Meddig (art még ez óriási küzdehm? Mikor élvezheti ez a nemzet a béke áldásait ? ezt ma emberi elmével megjövendölni nem leh t De hiszek az örökkévalóságban, hiszek szent ügyünkben, kaio náink hősiességébeu és szövetségesünk hűségében, hogy ebhői a nagy küzdelemből mi felemelt fővel, diadalmasan fogunk kikerülni Addig még azonban nagy uí áll elöltünk óriási áldozatokat kell hoznunk nemcsak katonáink vérével, hanem áldoznunk kell nekünk, ilthonmaradottaknak összes mindenünkkel, ha a haza érdeke úgy kívánja - életünkkel is. Tekintsen mindenki a leikébe — gondolkozzon rajta: hozolt-e már áldozatot? Áldozatot, mely csak meg is közelítené azt, amit hoznak katonáink, midőn odadobják családjuk exisztenciáját a haza érdekében ! Láthatjuk azt, hogy ez az islenadia nép odaadja utolsó falat kenyerének felét, odaadja egyik párnáját, csakhogy katonáink sorsát enyhítse s egy kis enyhet nyújthasson nekik pihenésük napjaiban Az örök dicsőség glóriáját fonták fejük körül hölgyeink, midőn nemes szivük -«ugallalára éjjet-napot egybetéve ápolják sebesülljeinket s mindenütt, ahol azokért valamit tehetnek. A nép nemes érzülete, asszonyaink magyaros magalar fása k II, hogy elérje jutalmát. Nem billentheti i ellenünk a mérleg serpenyőjét az sem, hogy i — fájdalom — vannak a társadalomban olya i nők is, kiknek rideg leikéhez sem az éhezők ! segélykérése sem az özvegyek és árvák siralma nem talál ulat. Nem billentheti ellenünk az sem, hogy vannak közötiünk, kik ezen nagy időkben , nem találnak más foglalkozási kört, csak az ; üzérséget, hogy az alkalmat felhasználva, maguknak kincseket szerezhessenek. Ezek a jelen- j ségek azonban, hála Istennek, csak sporádikusak s el fog jönni, el kell jönnie az időnek, hogy az ilyen egyéneket a társadalom ilélőszéke elé állítsa és porba sújtsa A nagv tragédia még I nem jutott a végkifejlődéshez, még mindenki- j nek módjában áll az elmulasztottat helyrehozni ; s a nagy nemzeti ügyet előbbre vinni. Aki csak egy árát ment meg az elpusztulástól, — egv I kétségbeesett özvegy könn eit törli le, — annak : érdemei már fel lesznek jegyezve Nem szabad ! e hazában egy elesett hős gyermekének sem ! elpusztulnia, nem szabad egy özvegynek sem I az élet nagy küzdelmeiben támasz nélkül marad- j nia Ezeknek megmentése a társadalom iegne- j me ebb feladata. Aki magái e feladat alól kivonja, nem érdemli meg, hogg-a magyar társadalomban helyet foglaljon . . . Értesítés Tisztelettel hozom szives tudomására a nagyrabecsült vevőkörömnek, hogy hadba- vonulás mialt üzletemet bizonytalan ideig bezártam E jdigi szives pártfogásukat köszönve, kérem azt jövőre 'is fenntartani szíveskedjenek. Viszontlátásra. Kiváló tisztelőjük Tréger László kereskedő. Aranyat vasért. Csolopán Miklósná 1 eltört aranygyűrű; Czinczás Gizella 1 aranygyűrű ; Schvartz Sámuelné 1 kis aranygyűrű; Polli Erzsiké 1 aranygyűrű 1 fél kis fülbevaló; Mike Jánosné 1 aranygyűrű 1 fél kis fülbevaló; Szakái Ilonka 1 arany kereszt; Kiss Irénke, Kiss Sándor töri aranynemük; őzv Fazekas Mihálvné 1 vastag arany jeggyűrü; Kreszáa Daniné két arany jeggyűrü; Plallhy Zoltán és L&czika hat Wiessner Richárd. A BIKSZÁDI ÁSVÁNYVÍZ gyógyhatása hurutos bántalmaknál páratlan; a legutóbbi termésű savanyu --------------------uj borral vegyítve kitűnő italt szolgáltat.---------------------Ár j egyzóket kivánatra küld a MM MuH iSazíaiösaía. VT TT T T ■■ Kapható mindenhol. ■■
