Nagybánya, 1915 (13. évfolyam, 1-25. szám)
1915-02-04 / 5. szám
1915. február 4. NAGYBÁNYA 3 nak; mert a háború hamarosan csak véget ér, de a költségvetés megmarad és a pótadó szaporodni fog, hogyha kellő takarékossággal és körültekintéssel nem gazdálkodunk. Oláh László. H I R E K. Február 3. Előléptetések, őfelsége a király Nemetz János népfölkelő hadnagyot, a járási erdőgondnokság vezetőjét. Alföldi] Zoltán főmérnököt, népfelkelő hadnagyot, Spiesz György adótisztet, népfölkelő hadnagyot főhadnagyokká léptette elő. Helyettesítés. Az utóbbi hónapok nagy fáradalmai erősen kimerítették dr. Kádár Antal bányakerületi főorvost. Nemcsak a bányakerület egészségügyét kellett dr. Wagner József főorvos bevonulása után egymagában ellátnia, hanem bőven kijutott a munkából mint a vörös kereszt kórház vezető orvosának is. A pár heti pihenőre, melyre szüksége van, a bánvaigazga- tóság helyetteséül dr. Tóth Gábor felsőbányái kincstári főorvost rendelte ki. Kitüntető választás. Szép kitüntetés érte dr. Gergely György mármarosszigeti jogakadémiai tanárt. A márraaros ugocsai ref. egyházmegye főjegyzőjévé választotta Eljegyzés. Sikolya Bálint vármegyei tb. aljegyző, jelenleg sebesült állományban levő le'ő zászlós eljegyezte Serémi Erzsikét. Gyertyaszentelő. Gyertyaszentelő Boldog- asszony ünnepe volt e hó 2 án A néphit azt tartja, hogy ezen a napon a medve kijön barlangjából s ha látja árnyékát, ismét vissza megyen, mert hosszú lesz a tél. A medve meg is láthatta árnyékát s igy vissza is fordult és hogy a tél február havában keményen fogja tartani magát, azt a medve sejteti. A gazda pedig azt tartja, hogyha Gyertyaszentelő Boldogasszony napján az eresz csepeg-csorog, akkor el kell tenni az izéket, illetve nagyon takarékosan kell bánni a takarmánynyal, mert hosszú lesz a tél Bizony mi rövid és enyhe telet óhajtunk a mi édes katonáinkért, fiainkért, de kora tavaszt is és fegyvereinknek dicsőséges győzedelmét olyképpen, hogy a béke is megjelenjen nyomában. A legmélyebb részvéttel vesszük a hirt, hogy régi jó ismerősünk, Kisszeri és Orlovai dr. Olsavszky Viktor, Mármaros és Szatmár- vármegyék tb. főorvosa, járási t. orvos, Nagy- somkuton, életének 44-ik évében, hosszas szenvedés után csöndesen elhunyt. A boldogult egyik kiváló, nagykészültségü tagja volt a vármegyei orvosi karnak, kinek korai halála széles körökben kelt igaz részvétet. Hosszabb ideig lakott városunkban is s rokonszenves egyéniségével sok jó barátot szerzett magának A boldogultat Nagysomkuíon január 31-én helyezték örök nyugalomra óriási részvét mellett. A család a következő gyászjelentést adta ki: Özv. dr. O'savszky Viktorné szül. Husovszky Cornelia neje, Olsavszky István fia; Mán Lajos és neje szülei, özv. Husovszky Józsefné anyósa, 01 savszky István és családja, özv. Olsavszky Simonná és leánya, dr. Olsavszky Gyula és családja, özv. Szabó Péterné és családja, Husovszky Ferencz és családja, Husovszky József és családja, dr. Husovszky László és neje, Husovszky Erzsiké, testvérei, sógorai és sógornői az összes rokonok nevében is mély fájdalomtól megtört szívvel, az Isten akaratán megnyugodva tudatják, hogy a felejthetetlen jó férj, legjobb apa. szerető fiú, testvér, sógor és rokon : kisszeri és orlovai dr. Olsavszky Viktor Maramaros és Szatmármegye tb tőorvosa, járási tiszti orvos, kórházi igazgató főorvos, máv. orvosi tanácsadó, vármegyei bizottsági tag életének 44-ik, boldog házasságának 20 ik évében f. hó 29 én, délután 8/* 6 órakor, a halotti szentségéé ájtaios felvétele után csendesen elhunyt. Felejthetetlen halottunk temetése a róm és gör. kath. vallás szertartásai szerint f. hó 31 én délután 3 őrakor lesz a családi gyászháztól Az engesztelő szentmise áldozat lelki üdvéért pedig febr. hó 3 án, délelőtt 9 órakor fog az Egek Urának bemutatiatni a helybeli plébánia-templomban. Nagysomkut, 1915 január hó 29. Emléked örökké élni fog szivünkben! Hő imáink virrasztanak feletted! Elhalasztják a képviselőválasztásokat. Az öt éves parlamenti cziklus — tudvalevőleg ■— ez év júniusában lejár. Budapesti tudósilónk Dr. Olsavszky Viktor. j jelentése szerint a képviselőválasztásokat a há- j borús viszonyok között elhalasztják és a kép- j viselők mandátumát a háború befejeztéig meg- j hosszabbítják. A magyar sajtó és a háború. Abban a nagy I küzdelemben, amely elé a világháború állította a nemzeteket, a magyar sajtó az egész világ elismerését kivívta Tárgyilagos,becsületes,őszinte í híradásai, nyugodt önmérséklete és hazafias ko- I molysága meglepte a külföldet is. A magyar újságok a legnehezebb, a iegfárasztóbb munkát I végzik, mert az újság hírszolgálata most a leg- ! nagyobb akadályokba üt! őzik, hiszen a magunk I háborúját vívjuk, a mi tűzhelyünk nyugalmáért ; küzdenek százezrek és milliók, Az újságírónak éreznie, tudnia, értenie kell, mi tartozik a nagy I nyilvánosság elé, mi az, amit közölnie szabad a nélkül, hogy mindannyiunk féltve őrzött nagy- érdekei csorbát ne szenvedjenek. Az Est munkatársai, a kik a magyar irodalom és újságírás j legelőkelőbb képviselői, e feladatot a legkitűnőbben oldják meg, bár ott vannak minden harc- i téren, olt vannak minden oly gócponton, ahol I a külpolitika tekervényes szálait szövögetik. Az I Est munkatársai a táborokból és a semleges államok fővárosaiból egyaránt bő és megbízható tudósításokat, színes és tanulságos cikkeket kül- ; denek ennek az újságnak, rue'v immár három I hatalmas fővárosi nyomdában 12 óriási gyorsforgó gépen készül. Az Est nagysága tükrözi vissza Magyarország mérhetlen kincseit. Mert i ha ez az újság naponta közel 400.000 példány- 1 ban fogy el, úgy a magyar intelligentia erőteljesebb. fe lődésképesebb bármely külföldi nemzet intelligentiájánál. Európa egyetlen napilapja sem emelkedett 200000 példányon felül A napisajtó a leghivalottabb fokmérője minden ország műveltségének, azért kétszeresen büszkék lehetünk Az Est re, mint újságra és arra a nagy olvasó közönségre, mely Az Est becsületes munkáját, tisztességes híradásait méltányolni tudja Az Est Budapesten, VII, Erzsébet körút 20 szám alatt jelenik meg A fővárosban három és Becsben egy kiadóhivatala van és emellett az ország minden részén — több mint 2500 helyen — önálló bizományosok intézik ennek az újságnak az administrationaiis munkáját. Egy hangulatos levél. Egv nagybányai úri leányhoz levél érkezett egy gaucziai lövészárokból. Egyik önkéntes ismerőse irta e hangulatos levélkét, melyet érdekességénél fogva egész terjedelmében közlünk: — Előttem egy fehér, hervadt szekfü fekszik Eszembe juttat egy szép Szilveszter éjszakát, amelyen én azon szék füt Rózsikétól kaptam. Istenem, milyen más is volt az a Szilveszter a maihoz képest. Nagy terem, szép tánczos párok, parfütnös levegő. És most?'. Egy, a gránátoktól és srapnelektől össze-vissza rongált ablaknéiküli viskó, füstös levegő, tánczo3, kaczagó párok helyett jajgató sebesülteket hozó sebesült hordozók, zeneszó helyett ágyudörgés, fegyverropogás! Mennyi minden változhatik egy év leforgása alatt? Mennyi, de mennyi. — Öt hő- napja már hogy itt vagyok. Öt hónapja! Ha úgy visszatekintek, o’y hamarnak tűnik fal ezen idő múlása. Pedig de sokat, beszélhetnék ezen öthónapi élelemről. — Lehet, hogy mstgácska most, mialatt ezen pár sort írom, ismét abban a nagy teremben, parfümön levegőben, vig zeneszó mellett járja valakinek karján az előttem oly kedves boszfont, valami, a sebesült, katonák, vagy hadbavonuH harezosok ittbontna- radl családtagjainak részére rendezett jótékony- czélu balon. És ezt valóban jól teszi. Jól teszik mindnyájan, akik otthon vannak, ha mulatnak. Miért ne? Talán én is úgy tennék, ha otthon volnék. Itt azonban egy darabig eiábrándoztam a múlt jó időkről s eszetnhe jutván a tavalyi Szilveszter, leültem írni. Kollégáim isszák a thsát és incselkednek velem, hogy hogyan lehet Szilveszter éjjelén írni és nem mulatni. Hát én most megmutatom nekik, bogy hogyan lehet. 5 perccel 12 előtt fogtam hozzá ezen elég zavaros tartalmú lap megírásához, Írván ami ép eszembe jut, hogy ; kihúzzam az időt 12-ig. Most 1 perczczel múlott 12, tehát már újév van. Háromszor hurrá-va! kívánom magának a legboldogabb újévet, Kivá- 1 nőm, hogy ezen 1915. évet ismét a—nem folytathatom, kint nagy kiáltozás. — Folytatás 1915. I. 1. félóra. Ha egyébért nem is, de ezért a negyedóráért, amit most átéltem, sokért nem adom, hogy háborúban vagyok. Amikor Írásom a lármára félbeszakítottam, kifutottam, hogy halljam, micsoda lárma is az. Hát óriási Gollerhalte-énelést hallok 11 km.-nyi vonalon, hosszában éneklik a fedezékben levő katonák és ezzel üdvözlik az újévet. Majd a Gotterhalté-t háromszoros egefren- gető hurráh követi, utána a Wacht anRhein -ot éneklik és ennek befejezése után soríüzet adnak, először az infanterie, vagyis a gyalogság és utána a tüzérség. Mintha égszakadás — földindulás lenne. Isteni érzés futja át. az ember lelkét. 11 kim -nyi- hosz- szu vonalon hallani azt a lelkesült hurráht. Tegnap érkezett egy zászlóalj ujjoncz. Egy or- donanvot állítottak, ha alarmozáz lesz, hát készenlétben legyenek. Amikor a szegény ördög meghallotta az egetrengető hurráth és pár percz- czel utóbb a gyalogos és tüzérségi «őrtüzet, lé- lekszakadva futott az elszállásolt ujjonezokhoz és léiekzetvesztve alarmirozta fel a szegény fáradt a talán édesanyjukkal álmodó gyermekeket, ügy sajnáltam őket. Hiszen olyan fiatalok szegények. Azt hitték, hogy az orosz már a nyakunkon Í3 van. Valószínűleg a magyar testvéreim nem kevésbbé lelkesedéssel énekelték a szózatot és üdvözölték az újévet, melytől oly sok jót remélünk. Adja az ég, hogy győzelmet és mielőbbi békét hozzon számunkra. Valóban reánk férne már. Újból és szívből kívánva még egyszer boldog újéve», csókolja kezét a távol galicziai harcz- téren levő S ... ha ugyan még emlékszik reá. Hősök a Rozsály aljáról, Nagybánya és vidéke a világháborúban. Ily cim alatt óhajtanám megörökíteni vidékünk hőseit Írásban és képben, egyúttal azonban napvilágra hozni mind • azokat a leveleket, levelező-lapokat, melyeket a világháborúban résztvevő nagybányai és vidéki hősök, harcosok övéiknek a távoli harc- mezőkről a háború folyama alatt ez ideig küldöttek és ezután is küldeni fognak. Ez okból tisztelettel kérem mindazokat kiknek birtokában vannak elesett hősök arcképei, levelei, levelezőlapjai, nemkülönben mindazokat, kiknek a harc- mezőkről, sebesültektől, foglyoktól avagy épségben levőktől leveleik, levelező-lapjaik vannak s azt kegyelettel őrzik, hogy visszaadás és diseretió kötelezettsége mellett, hozzám feldolgozás végett mielőbb beküldeni szíveskedjenek. Hősök a Rozsály aljáról cimű munkám a beadandó adatokból lesz megírva és egy vagy két havonként 2, esetleg 2 és féliv terjedelemben, képekkel ellátva fog megjelenni. Egy egy füzet ára 60 fiilér leend Előfizetéseket máris elfogad lapunk kiadóhivatala, úgy nemkülönben Oláh László hírlapíró Nagybánya (Thököly-ut 35. szám). Halálos szerencsétlenség. Halálos szerencsétlenség érte Marosán Gábor veresvizi bányamunkást. Az éjjel a Ili. számú zuzónál teljesített szolgálatot, miközben arra is vigyázott, hogy a patak vize, mely a zuzót hajtja, be ne fagyjon. Egy ily körútja alkalmával eddig még ki nem derített módon a patakba zuhant s bele- fuladt. Azt hiszik, hogy a nagy kerék ütötte be a patakba, miközben eikábult, mert máskép nem történhetett volna, hogy az alig egy méteres vízbe odavesszen. Marosán nős, két gyermek atyja. Mint népfölkelőt most sorozták be s már legközelebb be kellett volna rukkolnia. A szerencsétlent ma délután temették bányász- gyászpompával. Megsebesült főhadnagy. Kuszkő József kincstári építőmester csak nemrégiben vesztette el egyik fiát a hareztéren: Kuszkő Dezsőt, a jeles hírlapírót, ki mint unterjäger szolgált a vadászoknál. Most a veszteség! lista kimutatása szerint másik fia: Kuszkő Endre főhadnagy megsebesült. A lábán érte egy lövés, de állapota aggodalomra nem ad okot Háborús est Felsőbányán. A háborús es télyek korát étjük. A bálozás időszaka letűnt, elvitte a háború s a háborús esiéiyek beköszöntőitek oly komoly méltósággal, minő komolyak a mai világállapotok Komoly est volt a felső
