Nagybánya, 1915 (13. évfolyam, 1-25. szám)
1915-02-04 / 5. szám
4 NAGYBÁNYA bányai háborús est is és e fenséges komolyságában lélekemelő A rendezés a minden szépért jóért, nemesért lelkesülni tudó Farkas Jenő polgármester érdeme, ki a szomszédba is elfárad szereplőkért és buzgolkodik otthon fáradhatatlanul, mert a sikert erkölcsileg, anyagilag biz tositani akarja. A siker minden tekintetben fényes volt és a vörös félhold kasszája több mint 300 koronával gyaradodik a felsőbányiak fáradozása következtében. A prológust irta és felolvasta Révai Károly, ami poétánk, ki elment Felsőbányára is babérokat aratni. Felolvasását általáuos figyelem kisérte s végszavait ... A Spree mellett s a márvány tenger partján Villám czikázott a két nemzet kardján . . . megértette mindenki és tapsoltak a költőnek. Báró Syntenis Ilonka lépett az emelvényre. A bájos jelenség Móra Ferencz Üzenet haza czimü szivet megindító üzenetét, azután Gábor Antal A szegény embert még az ág is húzza czimü versét adta elő, nagy hatást keltve művészi szavalatával. Kilián Béláné a magyar bakáknak a harczmezőn termett dalait adta elő oly érzéssel, minlha a dalokat a bakák ajkairól leste volna el. Tomasovszkyné zongorakisérele fenomenális volt. Nagy Károly érczes tenor hangon A Fekete hegyek közt czimü dait adta elő fényes sikerrel, Nagy Lajos lelkész pedig virágos nyelvezetű felolvasása mélyen lekötötte a jelenlevők figyelmét. Háder Ferencz egy Lohengrin opera részletet adott elő művésziesen hegedűn, zongorán kisérte Tomasovszky Imréné. Végül a Wacht am Rhein is elhangzott a dalkör remek előadásában, de előadta a dalkör még a magyar, a lengyel és a német himnuszt is. Mindenki kedvesen szórakozott ez estén és feledhetetlenül. A programm után társas vacsora volt, melyen a figyelmes házigazda Farkas Jenő megköszönte a szereplőknek, de különösen a nagybányaiaknak : báró Syntenis Ilonkának, nemkülönben Révai Károly poétánknak, a felsőbányaiaknak is. szives fáradozásaikat. Mi a sikerhez gralu lálunk Farkas Jenőnek. Tea-délután. Az izr. nő és filléregyesület f. hó 7-én, vasárnap délután 4 órakor tépéssel egybekötve, a Gyöngyösy-féle cukrászdában tea- délutánt rendez, melyre felhívjuk az egyesüle- tagjainak szives figyelmét. Vendégeket is szivet sen lát az elnökség. Adományok. Fülep Imréné a következő adó mányoka* küldte be Egerbe, a vármegyéből sorozott katonáink részére: 7 drb hósapka, 7 pár érmelegitő, 7 pár íérdvédő, 7 pár kapcza, 7 haskötő. A budapesti hadsegélyző hivatalnak: 8 drb háslik, 12 pár érmelegitő, 3 drb prém, 2 kiló tépés. Az egri parancsnokság szép levélben köszönte meg az adományokat Tantestületeink figyelmébe. A nagybányai iskolák tantestületeinek jóakaratu szives figyelmébe ajánljuk azon körlevelet, melyet Dési Ferencz fővárosi tanácsos, az iskolaügyek előadója intézett a főváros összes iskoláihoz. A körlevélből kiemeljük a következőket: Nem közömbös dolog, hogy a háborús állapot és az ebből folyó kötelességek a jövő nemzedék: a tanulóifjúság előtt értelmi fejlődéséhez mérten kellő világításban álljon E feladat megoldásának hivatása a tanítóságé. Felkérem azért a főváros községi iskoláinak tanárait és tanítóit, hogy az ismeretek közlésére szánt idő mellett szakítsanak egv kis időt ezekre az aktuális kérdésekre is. Természetesen nem azt kívánom, sőt nagy hibának tar/anám, ha a háború borzalmainak és véres ütközetek leírásával tápláljuk a gyermek értelmi és érzelmi életét. Az ártatlan gyermek lelkét lehetőleg meg kell ezektől kímélni. De ennek a helyes szem előtt tartása mellett is meg tudja találni minden hivatása magaslatán álló tanár és tanító a módot és formát arra, hogy a gyermekek leikébe vésse annak az áldozattal teljes kötelességeknek nagyságát amit most a nemzetnek hadba vonult fiai teljesítenek hazájuk iránt. Epigy akkor, ha az ellenségekről esik szó, ne a gyűlölet érzését csepegtessük a gyermeki lélekbe, hanem inkább a magunk igazának tudatával és az ebből folyó önérzet íelkelíésével véssük a gyermekek leikébe azt, hogy a mi háborúnk a mi zavartalan, békés fejlődésünkért vívott küzdelem. Kötelességeink közül ki kell emelnünk azokat, amiket most kell teljesíteni és amelyek a jövőben várnak reánk. Az előbbieket máris elibünk tárja az élet, nem kell őket részletesen felsorolni és csak állalánosságban jelzem ezzel, hogy a kötelességek sorába tartozik mindaz, amivel ellenálló képességünket, kitartásunkat növelhetjük Egyet mégis kiragadok ezek sorából Azt, ami arra a kötelességünkre vonatkozik, hogy a legfontosabb életszükségletek kielégítésére szol- j gáíó javakkal (élelmiszer, fűtőanyag, stb.) takarékosan bánjunk. Ellenálló képességünknek és ezzel győzelmünknek nem utolsó feltétele az, hogy ki ue éheztessenek bennünket. Meg vagyok i róla győződve, hogy ebben már a gyermek is hasznos szolgálatot tehet Meg kell tehát velük értetni, mily fontos a takarékosság és hogy mivel járulhatnak ők is hozzá ennek a hazafias kötelességnek és feladatnak teljesítéséhez A tanuló értelmi fokához mérten be kell vésni a í gyermek leikébe, hogy a háború után az áldást hozó béke elkövetkezésével is kötelességek várnak mindenkire, rájuk is és ezeknek teljesilésé- j tői függ, hogy méltók lesznek-e azokhoz, akik érettük a jövő nemzedékért küzdenek. A kitartó I munka korszaka vár reánk, hogy újra építsük azt, amit a háború lerombol és építsünk uj alkotásokat is, amelyek méltók lesznek a mai és el követkéz*, ndő időkhöz. Vármegyei közgyűlés. Szatmárvármegye th j bizottsága febr. 18 án délelőtt tartja ez évben első rendes közgyűlését, előtle vaió nap délután az állandó választmány tartja ülését. A vén bakkancsos. Tudvalevő dolog mind nyájunk előtt, hogy dr, Komoróczy Iván nyug árvaszéki ülnök, városunk volt rendőrkapitánya, halmi földbirtokos s amit legelőbb kell tt volna felsorolnunk: kiváló festőművészünk, a világháború kitörése alkalmából maga is beállott katonának, bár már túl van minden hadköteles soron Dr. Komoróczy Iván jelenleg a budapesti altisztképző iskolát, látogatja azt az iskolát, amely a debreczeni önkéntes baka-theologusokat is altisztekké képzi ki, hogy mielőbb a harcztérre vonulhassanak. Móricz Pál jeles írónk legutóbb az iskola parancsnok meghívására meglátogatta a tiszteletes gárdát a gyakorló téren s impres- sióiról egy hosszabb czikkben számol be, melyből kiemeljük a következőket: Nagy Béla kapitány az ügyesen, biztonsággal keresztülhajtott harczgyakorlat után rövid pihenőt adott a nekipirosodott fiuknak s kezet szoríthattam olyan csukaszürkeruhás kedves ismerőseimmel, mint a tiszteletes baka-kompánia hivatalos »orátora«, a negyedik éves hiltanhallgató Tihanyi Kiss Sándor t'zedes uram, ki ha most katonának nem csapott volna föl oly ragyogó, hazafias példát mutatólag, őszre alighanem »széniora* lett volna a debreczeni öreg kollégiumnak f ... így most csak a hatalmas Isten tudja ezeknek a lelkes, elhatározott fiuknak önként, erős magyar lélekkel választott útjait, hát legalább szeressük nagyon őket és illő tisztelettel nézzünk az olyan közkatonákra, mint például tekintetes, nemes és vitézlő doktor Komoróczy Iván nyugalmazott főszolgabíró, halmi földbirtokos uram, ki bár életében sohasem volt katona s negyvenötödik éietesztendőjében túllépte a hadköteles korhatárt is, vén csontjaival, rezegős hosszú, sugár bsju szávai, tisztes családapás, komoly magyar ar czával szintén önként katonának csapott föl azért, mert »szégyelte volna, hogy a Komoróczy- családból ilyen időkben ne álljon ki katona.* — Az ilyen vén ficzkó ugye bizony mulat ságos alak a fiatal katonák között? — szólt a viczispáni bajuszos szerény magyar öreg Ko moróczy bajtárs — ó, dehogy 1 — Ennél több nem jött az ajkamra, pedig szerettem volna magyar szivemet hódolattal lábotok elé rakni: fiuk. Jóváhagyott alapszabályok. A kereskedelmi miniszter a nagybányai iparlestiiiet módosilott alapszabályait bizonyos változtatásokkal jóváhagyta. Mire van szüksége a sebesült katonának? A társadalmi közjótékonyság a mai háborús világban ambícióval keresi a tért, ahol vitézül harcoló katonáinknak segítségére lehet; a céltudatos irány megadására külön hadsegélyző hivatal áll rendelkezésre, mely különös gondot fordít arra, hogy a társadalmi segélynyújtás a gyakorlati élet követelményeinek teljesen megfelelő legyen. Ilyen gyakorlati követelménynek bizonyult a csatatéren megsebesült katonáknak kórházba való szállításukig fölforralt meleg tejjel, 1915 február 4. forró teával stb. erősítése, mely célra I kitünően beváltak a thermoszok. Az ötlet magyar embertől származik, aki a szekéren hozott, vagy gyalog vánszorgó és a vér- veszteség folytán, a hosszú úton a meg- fagyás veszélyének kitett katonáknak úgyszólván életét mentette meg thermoszba vitt meleg tejjel. Köztudomású, hogy a legnagyobb kínszenvedés az a hosszú ut, melyet a sebesülteknek a harctérről az állandó gyógyhelyig kell megtenni. Ezen a kínszenvedésen segiteni mindnyájunknak emberbaráti kötelessége. Gróf Tisza István vetette fel azt a követésre méltó szép eszmét: »gyüjt- sünk thermoszokat!« Ezek segítségével enyhíthetünk testvéri szeretettel értünk küzdő katonáink nehéz helyzetén s elviselhetővé tehetjük súlyos szenvedéseiket. Thermoszok segítségével módot nyújthatunk arra, hogy melegítő és erősítő italok mindig kéznél lehessenek. Thermoszokon kívül szükség van erő sitő italokra, tokaji borra, cognacra és likőrökre, azután csokoládéra és cacesre, amelyek szintén igen alkalmasak arra, hogy a meggyötört szervezetet felüditsék. A vadászembereknek bizonyára lesz nélkülözhető thermoszuk és minden módosabb háztartásban található erősítő ital. Mindezeket köszönettel átveszi a hadsegélyző hivatal Budapesten, IV., Váczi-utcza 38. szám alatti raktára avégből, hogy azokat a hadtáp- parancsnoksághoz juttassa. Az adományokat legcélszerűbb a városi elöljárósághoz beküldeni, ahonnan összegyűjtve Budapestre juttatják, de lehet a hadsegélyző hivatalhoz közvetlenül is beküldeni. Felhívás a magyar társadalomhoz! A háború által ütött sebek orvoslása, a gyengék segítése, a nyomor enyhítése körül a magyar társadalom szinte csodálatos erőt, áldozatkészséget és körültekintést mutat. Meglepő azonban, hogy e min denfelé elágazó és inkább erősülő, mini gyengülő tevékenység eddigelé ki nem terjed azon foglyul ejtett katonáinkra, akik száz meg száz mértföldnyire övéiktől, akiket szeretnek, a hazától, melyért életüket és vérüket kockára tették, szomorú elhagyatottságban s talán nélkülözések közt, esetleg sebesülten, vagy betegen, aggódva várják a szabadulás pillanatát. A jótékonyságnak a hazafias tevékenységnek ezt a hézagát betölteni, az eddigi mulasztást gyorsan pótolni sürgős feladat é; el nem odázható kötelesség. Gondolva a hónuktól elszakított katonáink szenvedéseire, kik a csendes óceán, vagy a jegesíenger vidékein élik át e fekete tél borús napjait, lehetetlen, hogy ezrek szive meg ne mozduljon és készuek ne mutatkozzék a reájuk mért szenvedéseket tehetségéhez képest enyhíteni. Hadifoglyainkat elfeledve, kizárnók gondoskodásunkból azokat, akiknek szive a mienkével együtt dobogj fegyvereink győzelmeiért. A Magyar Vörös Kereszt Központi választmányának határozata alapján tehát a hadifoglyokat gvámolitó bizottság bizalommal fordul az adakozásra kész közönséghez hogy a hadifoglyok sorsának enyhítésére szánt adományokat a Magyar Vörös Kereszt Egylet központi péuztárába (Budapest, Vár, Disz-íér) juttatni szíveskedjék. Azok, akik idegen hadifogságba jutott rokonaik hollétéről a Magyar Vörös Kereszt Egylet Hadifoglyokat Gyámolitó és Tudósiló Hivatala (Budapest, IX, Üllői ut 1) révén, vagy egyébként értesüljek, küldhetnek pénzt a foglyoknak. Sokkal többen vannak olyanok, akik nem is sejtik hozzátartozóiknak hollétéi, — reájuk nézve tehát e pénzküldés lehetősége ki van zárva. Vannak ezenkívül olyanok is, akik küidenének pénzt mert tudják fogoly rokonaik címét, de nincs módjukban, hogy szűkös viszonyaiknál fogva rajtuk segítsenek Ezeket
