Nagybánya, 1915 (13. évfolyam, 1-25. szám)

1915-06-24 / 25. szám

2 NAGYBÁNYA 1915. junius 24. 1400 métermázsa és igy 12 havi (egy évi) szükséglet lenne 16.800 métermázsát; számítsunk még hozzá 1200 métermá­zsát, mert 5 év alatt, mióta a népszám­lálás volt, népességünk bizonyára szapo­rodott, igy tehát körülbelül 18000 méter­mázsa kenyérlisztre volna szükségünk, ami, ha 40 korona lesz a búza ára, úgy 720.000 korona készpénzt igényelne egy év alatt. (A búza ára még megállapítva nincsen, tehát a 40 koronás árat csak úgy hozzávetőlegesen vettük a számítás­ban alapul) A 720000 koronából egyáltalában és egy összegben legfönnebb Í50 - 180.000 koronára lesz szükség egyszerre. Eme összeget pedig a nagybányai gabonake­reskedők, malmosok, szövetkezetek, ipari vállalatok minden megerőltetés nélkül összehordják s megalakíthatják a város I égisze alatt azt a társaságot, mely köz­élelmezést a háborús időszak alatt a kö­zönség teljes megnyugvására és megelé­gedésére nyélbe ütheti. A kenyér kérdés ilyetén megoldása folytán, talán malmaink is annvira a mennyire bizonyos mennyiségű őrle­ményhez juthatnak és nem lennének kénytelenek üzemeiket a köz kárára be­szüntetni. Oláh László. Szózat. — Irta: Rákosi Jenő. — Az Európát dúló világháború borzalmasan gazdag képsorozatai felett egy asszonyi alak le­beg, mintha e háború tüzein kereszlülmenve emelkednék tőlünk egy jobb világba. De bánalos szeme üt csügg az elhagyott földön, a maga szegény árváin, akiknek anyja és százezer más árván, akinek patronája volt életében. Hohenberg Zsófia hercegasszony volt a Zsófia Gyermekszanatórium védőasszonya és most árván maradt tőle a szanatórium maga is. Mert hiszen azért, amiért e rettentő hábo­rúban a magyar vitézek halálmegvetéssel küz­denek : az ő vére hullott el elsőnek azért a nagy szent célért. Azt hittük, hogy a béke munkáiban várja őt egy nagy históriai küldetés nemzetek boldo- gitása körül, mert lám, aki a szerelem csodás és titokzatos lobogója alatt formálta a maga és fenséges férje éleiét, rakta meg családi fészkét és készült a feladatra, hogy egy koronás főnek legyen gondenyhitő menedéke és biztató angyala : azt váratlanul egy durvább kéz kegyetlenebb történeti küldetésbe taszította át könyörtelenül Ő volt a gondviseléstől kiszemelve arra, hogy holttestén át lépjen közibénk a háború réme, amelynek véres feladata, hogy igazságot te gyen népek, nemzetek, országok és fejedelmek között. És most, amikor hadaink páratlan kitartása és vitézsége folytán ennek az igazságnak köze­ledő lépteit mintha már hallanók : gondolatunk odaszáll a fejedelmi asszonyhoz, árvák anyjá­hoz, árvák patronájához, és idézzük elszállt alak­ját, hogy felmutassuk fogékony szivek előtt. Mert emléket szántunk neki, hozzá méltó emléket, nem kőbe, hanem szivekbe, hálás gyer­mekszívekbe vésve. Testi élete meghalt egy világkatasztrófa zord előjátékában; lelke éljen elmulhalallanul a jótékonyságban, a segítségben, a szeretetben, a hálában. Hohenberg Zsófia nevére gyermekvédelmi alapot kívánunk létesíteni s ebben fordulunk a magyar nemzet gyermekeihez, hogy segítsenek meg bennünket. Aki valaha boldog volt anya­ságától, aki mint árva valaha könnyet ejtett és érezte felebarátja simogató kezét, avagy aki meglátta vigasztalás nélkül az árvaság keserves ábrázatát: a boldog boldogságának okáért, aki boldogtalan, az azért, mert tudja mit jelent ár­vának, betegnek, szegénynek, boldogtalannak lenni: mindenki a saját jó szivéért és Hohen­berg Zsófia boldogsága teljében átlőtt anyai szi­véért jöjjön és segítsen adományával nemes és szent célunkban A háborúban elfolyt vér, a békében fo­lyandó könyözön keserveit akarjuk enyhíteni és egy mártyrasszony tragikus halálának emlé­kébe kapcsoljuk a jó cselekedetet, melyre tár­sul kérjük a magyar társadalom szivét, lelkét, eszét és becsületes két kezét, Isten és az árvák nevében — Was wollt Ihr da eigentlich sehen? Mit akartok itt tulajdonképen látni ? Itt nincs semmi érdekes. Itt csend van és nyugalom. Nincs Í3 kilátás a télen komoly dolgokra. A posz­tok kint állanak a helyükön, 600 lépésnyire az orosz posztoktól. Olyan közel, hogy akár ki is egyezhetnek egymással. Csak néha-néha sütögetik el a puskájukat, talán nem is egymásra, csak úgy a levegőbe, hogy be ne rozsdásodjék a Mann­licher kakasa. Mondjuk, hogy mindent szeretnénk látni, amit szabad és ami érdekes. Egy jó megnyugiató cikk van olyan érdekes, min! egy háborús riport. A közönség jobban örül a téli nyugalomnak, mint a nagy gyilkolásnak. Megnézzük a csendet és írunk arról. Rendben. Holnap szétnézhetünk, kapunk Passierscheint arra is, hogy felmehetünk egész az utolsó posztig. Meg is nyugtat bennünket az öreg ur. Veszély nélkül elmehetünk, nem érhet baj bennünket. Nyugalom van ott. A katonák közül is egyetlen könnyű sebesült akadt tiz nap alatt. Abba is csak úgy véletlenül szaladhatott belé egy unalomtól elsütött muszka fegyver kósza golyója. Reggel körölnézlünk a faluban. Az unalomig sokszor leirt táborszállás. Katona és csupa katona, konzervdoboz, Irén, frisszen vágott marha párolgó húsa, kicsi favázas templom előtt ájtatoskodó katonák. Itt közel van az Isten. Déltájban jelentkezünk a Passierscheinért Azt mondják: várnunk kell. — Der Herr Generál-Major hackt Holz. E'őbb úgy gondoltam, hogy hiányos német tudásom miatt rosszul értettem, amit a segédtiszt mondott, de az udvarra kinézve, látom, hogy a Generál-Major richtig «hackt Holz«. Trikóra vet­kőzve vágta, apritolta az öreg ur a hasábfát, mintha mindmegannyi muszka lett volna minden szilánkja. Körülötte leveses csajkákkal katonák jöttek- mentek, egy sem volt meglepve, hogy a generális fát aprít, aminél a zupát főzik. Megszokták már a furcsa látványt. A generális mindennap sportol Az ötösök a fronton. — Schulla kapitány vitéz katonái. — Junius 23. Dr. Bohatiel Kornél ügyvéd, ki mint viféz- ségi éremmel kitüntetett hadnagy küzd az, északi harctéren, az utóbbi levelet intézte a Szamos szerkesztőségéhez melyben Schulla kapitány vi­téz századának hőstetteiről ad hirt. Miután a mi fiaink közül is igen sokan szolgálnak Schulla kapitány századában, az ér­dekes levelet egész terjedelmében itt közöljük : Tekintetes Szerkesztőség ! Ismervén a tek. Szerkesztőség érdeklődé­sét a szatmári háziezred iránt, bátorkodom a következők közzétételére kérni. Háziezredünk küzdelméről és hősiességé- I ről keveset lehet olvasni, ez pedig azért van, I részint mert hiányzik annak megírására az idő, résziül p dig azért, mert most nem akarnak saját magukról beszélni. De ha az ember be­pillantást nyer a szorgalmasan vezetett nap lókba, akkor sok bátor és hősi dologról nyer­het tudomást. Egy ilyen részlettel kívánok én is foglal - i kozni. Legújabb sikeres offenzivánk hatása alatt i az oroszok kénytelenek állásaikat feladni és a : visszavonulást megkezdeni. Ami természetesen I nem megy olyan simán, mert az üldöző folv- ! ton ott van a visszavonuló sarkában, azt vé- I delemre szorítja, hogy visszavonulási útját el­vághassa. Ilyen üldözésben a mi ezredünk is részt veti, de nem együtt, hanem zászlóaljanként szét­választva. A cs. és kir. 5. gyalogezred 1. zászlóalja Schulla Ede kapitáuy vezetése alatt 1915. ju­nius hó 8 án reggel 3 órakor mint első lépte .át Graboviecz alatt a Bystrycza Nadworuianskit és megszállotta Cucylow községet — mely kö­rül az erősebb kozákjárőrök csak úgy rajzottak. Délelőtt 10 órakor a zászlóalj parancsot kap az előnyomulásra Wolosow-Kamienka Si- lanarowka és Woronorán keresztül az Otlyniá- tól északra fekvő magaslatok ellen hogy azokat szállja meg. Éjjeli 11 órakor ezen magaslatok már bir­tokunkban voltak és a zászlóalj ebben az állás­ban töltötte az éjszaka hátralevő részét. Hajnali 3 órakor heves tüzelésre ébreszt fel zászlóaljparancsnokunk s vele bejárván az állásokat, saját maga ébreszii fel és állítja he­lyére az előbbi napok fáradalmaitól mély álomba merült legénységet A parancsnok éberségének és személyes körültekintésének köszönhető, hogy az oroszok hajnali támadását idejekorán visszavertük Reggeli 6 órakor az oroszok újból megis­mételték támadásaikat állásaink ellen, azonban a favágó tőke mellett egy félóra hosszat — min­den ebéd előtt. Később mégis megkapjuk a Passiercheint. Felmegyünk a galíciai Kárpátok oldalára, fel egé­szen a legutolsó posztig, ahonnan már csak jó kiáltásnyira vannak az orosz előőrsök. Annyira biztonságban érezzük magunkat, hogy szinte ked­vünk lenne átkiabálni hozzájuk. A Kárpátokra ráborul a sötét éjszaka, mire visszatérünk. Bizonytalanul csúszkálunk lefelé a fagyos, síkos hegyoldalon. A bozótok közül fagy- vercsörgés hallatszik, előőrsök rejtőzködnek Meg­állítanak bennünket, megnézik az írásunkat, hala­dunk tovább. Már lent vagyunk a hegyek legalsó lábánál. Egy alakot látunk a sötétben szembejönni velünk. A generális. Egyedül jön. Éjszakának idején. Megy fel a posztokat ellenőrizni. Katonás lépésekkel megy fölfelé a síkos, éjszaka veszélyes utón. El­megy egészen az utolsó posztig. Éjfél van, mire előkerül és tisztjei közül legu'olsónak lefekszik az illatos széna ágyra. NYARALÓK FIGYELMÉBE! A liget közvetlen közelében, Veresvizi-ut 14. szám alatt 2 külön bejáratú, de egybe is «*smks«mb w*zsmssii3R kapcsolható szép, világos szoba, konyhával, bútorozva vagy anélkül bérbe kiadó. :: Villam- ■rrrmr»— «resantam világítás bevezetve. :: Vízvezeték az udvaron. :: Közeli szőllőben három bútorozott szoba »i mim ni konyhával, fürdőszobával család részére kiadandó. :: Felvilágosítással szolgál Égly Mihály.

Next

/
Thumbnails
Contents