Nagybánya, 1915 (13. évfolyam, 1-25. szám)
1915-06-24 / 25. szám
dacára az erős oldallöznek, melynek kivollunk téve, az ellenség súlyos veszteségével vissza lett vt rve. Délután 1 órakor zászióaljparancsnokuuk az oldalíüzet megszüntetendő támadásra vezeteti bennünket az ellenség által megszállva tartott s tőlünk balra lévő »Pyhanic« 371. számú magaslat elten, . Ezen magaslat előtti gerincen volt az oroszok előretolt áliása, amit a mieink rohammal bevettek, az állásokban levő oroszokat pedig elfogták, mivel ezek a mieink »Hurrá« kiáltására a fehér lobogót kitűzték Ez alkalommal a halottakat és sebesülteket nem számítva, egy zászlós és 152 fogoly esett kezünkbe. Schulla kapitány hős legénysége és tisztjei nem elégedtek meg az elért eredménnyel, hanem a rnagaslalot mindenáron el akarták foglalni az éj beállta előtt Ezért a magaslat ellen is rohamot intézlek. Ismervén azonban az oroszok is ezen magaslat fontosságát, végsőkig védelmezték azt. Kézi gránátokkal és rohammal fe eltek támadásainkra és percekig fartó óriási lárma, tüzelés és kézi ima után az oroszok futásban kerestek menekülést. A magaslat elfoglalása után a 18 as vadászok is feljöttek a magaslatra, valamint tőlünk jobbra is előrenyomultak a mieink így végződött az a küzdelem is, amelyet min* máskor is mindig, az ötösök rohamai döntenek el ott, ahol csak őket felhasználják Szives közzétételét köszönve vagyok kiváló tiszt eleltel Dr. Bohutiel Goriolan 1935 junius 24 Fekete Zoltán hősi halált halt. Przemysl alatt. Junius 23. Van úgy néha, hogy az ember úgy érzi. mintha a rn Iléből fölszakadna a szive és fent, j a torkában lűktelne megveszekedelt hevességgel s olyankor valami furcsa, fanyar keserűséget is érzünk — s szeretnénk leborului a két karunkra és sírni akár ki is látja, — mert a halántékaink mögött minden elfotyfoü keserűségünk és fájdalmunk vihara dobol — és sírnunk kell - bár magunk se ludjuk, egy elveszlelt jó barátot, egy bős halottat, vagy csak mi magunkat — vagy talán c-ak ezt a bánattelt életet siratjuk ? így érezzük most is, amikor arra kell — a sor., szeszélyes, könyörtelen akarata folytán gondolnunk, hogy Fekete Zoltán, •— a nagybányai festőiskola egyik legkiválóbb tehetségű növendéke, — nincs többé. Fekete Zoltán elesett. . , . Csönd van a Kárpátokban . . , nyugalom . . . hű l a hó ... a fagyos domboldalon szuronyos katonák topognak ... a sötét, hideg c-öndes éjszakában áthallik a muszka előőrs köbintése . . . nem is háború ez . . . csak nagygyakorlat ... a katonák suttogva beszélnek egymással ... az asszony ... a gyerek . . . csak dísznek való ez a puska az ember váliáu . . . az oroszok öt napja nem adtak életjelt magukról . . . Hajnalodik. A hófellegikkel takart égbolton lassan, küzködve tör utat a világosság ... a keményre fagyott hóban lépések ropognak ... a Generál Major jön a posztot vizsgálni ... Ma a változatosság okáért hajnalban . . . Elmegy az utolsó posztig. A bakák haptákban állanak, mintha a kemény téli hidegben merevre fagytak volna, a jóságos arcú öreg ur barátságosan szalutál fiainak, szétnéz, átnéz a szomszédos domboldalra... ott is dereng ... a bokrokban éhes madarak csipognak . . valami furcsa hangú madár éles hangon fütyül . . . süvit a hangja . . . hegyes puskagolyó jön a levegőben egyetlen egy ... a Generál-Major megtántorodik . . . daliás alakja végigterül n fagyos hóban ... a posztok riadtan otthagyják helyüket, fölemelik a generálist, a vörös béiésü kabáton a szív fölött egy vékony vércsepp tör eiő . . , az egyetlen orosz golyó szivén találta Janitschek generálist . . . (S>ÖD NAGYBÁNYA Kevesen voltunk mi, akik igazán ösmer- i tűk Fekete Zollánt, aki, mint a főiskola ösztöndíjas növendéke, két nyáron át sokat, nagyon í sokat dolgozott Nagybányán s ott festett képei- I bői nemc-ak saját szőkébb pátriájában, Nagy- j váradon rendezett nagysikerű kiállítást, amikor Nagyvárad ujjongó örömmel vallotta ezt a ki- ! váló tehetséget a magáénak ; hanem Budapesten j /s, ahol a Műcsarnok és a Nemzeti Szalon múlt évi kiállításain nagybányai képeivel szép sikere volt. Magábavonuló szelíd egyéniség volt, soha egy hangos szól, egy hevesebb kifakadást nem lehetett tőle hallani, mérsékelt volt még a művészi vitákban is, amelyeknek pedig nagyon sokszor volt részese Nagybányán is, ahol aránylag rövid idő alatt gyors népszerűségre és j közkedveltségre tett szert az uritársaságokban. Nagyon szerették kedves, ironikus, szelle- ! mes modoráért és finom pikturájáért, amelyet az utóbbi évek alatt folytatott külföldi tanul : mányutjai csodálatos módon fejlesztettek ki E j sorok írója — aki évek hosszú sora óta intim i jóismerőse volt, — csak az elmúlt háborús év őszén látta több száz rajzát, vázlatát,-festményét, I amelyek mind az ő egyéni tehetségének voltak már is sokat jelentő, ígéretes határkövei. Ki sejtette volna — mi se gondoltuk — hogy ez a finom ember hős legyen, katona legyen! Még elképzelni se mer ük annak! Történt ezután, hegy egyszer csak mint 101-es önkéntes káplár jelent meg a barátai törzsasztalánál És akkor kisüti róla, hogy ha polgári éleiében a maga művészi hitének élt és piktori pályájának szentelte minien idejét, ak kor mint katona is lelkiismeretes, pontos, kitűnő katona tudott lenni; sőt később, amikor kadett aspiránsként az északi harcztérre vonult, olt csakhamar kitüntetésre is tett szert, hősies, bátor küzdelmei közben. Most azután — bizonyára nagybányai ba rátáit és ismerőseit is megdöbbentő — hir érkezeit róla Przemyslből. Egyik bajtársa levélben értesítette a Nagyváradon lakó szüleit, hogy Fekete Zoltán a Przemyslért vívott harczaink- ban junius 5 én alig 25 éves korában hősi halált hali. A bajtárs levele a következő: 1915 junius 6. Mélyen tisztelt Uram! Szomorú kötelességemet teljesítem, midőn Uraságodat kénytelen vagyok századomnak egy súlyos veszteségéről értesíteni Kedves fia Zoltán, ki századomnál szolgált mint kadét, folyó hó 5-én súlyosan megsebesült fején és ugyanaznap éjjeli 11 órakor a hadosztály egészségügyi intézetében csendesen elhunyt ; sebesülése után eszméletlen állapotá- ' hói már nem tért magához. Az elhunyt hőst ; egész századunk legénységének és tisztjeinek j os2(a'lan és igaz részvéte kísérte utolsó útjára, j mert ő nekünk mindnyájunknak nemcsak ide- | áiis bajtársunk, hanem barátunk is volt. Illő végtisz-tességről volt alkalmam személyesen gondoskodni. A hős földi maradványainak elhelyezéséről egy pontos vázlatot készítettem. Összes ingóságait és értekeit (pénz 46 K 44 f) az ezredparancsnokság utján a pótzászlóalj fo ja hozzátartozóihoz juttatni. Fogadják, Uraim még egyszer a század nevében is és részemről különösen a legmelegebben érzett részvétet Zoltán elvesztése fölött, együtt gyászoljuk Önökkel őszinte és résztvevő tisztelettel Kircz József cs és kir. fhdgy, 101. gyalogezred 11. tábori század parancsnoka. A gyászbaborult család — amelyből három fiú küzd még a haicztéren — valószínűleg hazaviteti Nagyváradra Fekete Zoltán holttestét, akit olt fognak az őt megiliető művészi környezetben eltemétletni, n. ö. Dénes Sándor uj könyve. — Egy komitácsi újságíró följegyzósei. — Szerfölött érdekes könyv jelent meg Szat- máron, mely minden tekintetben méltóan sora kozik a főváros háborús irodalmához, annak is a legszámottevőbb köteteihez. Dénes Sándor, a Szamos szerkesztője gyűjtötte egybe a harcterekről iroit tudósításait, él ményeit s Huszár Aladár könyvkereskedő igen i csinos kiállítású kötetben adta ki, melynek cim- j lapját Boromisza Tibor kiváló festőművésznek I szimbolikus rajza disziti. A könyvhöz Bródy Sándor irt előszót, ; mely el is maradhatott volna, nem azért, rninlha j Bródyuak Írásait szívesen ne olvasnék, de ne- i künk úgy tetszik, hogy Dénes Sándor minden i fiatalsága dacára már túllépte azt a határjelzőt fejlődésében, amelyen innen egy kezdő írónál még el kél valamelyik jelesünk obiigát váiíve- I regetése. Dénes Sándornak már nincs szüksége ily es j mire, amit jóizlésével maga Bródy is megértett, 'amikor Írásában igy szól Déneshez: Kedves Barátom! Akárhogy követeli is, nem vagyok képes arra, hogy a vállát bátorilólag megveregessem. Én meritek bátorságot Önből és a fajtájából. Én nekem kellemes, dicsőséges és hasznos, hogy könyve elé e bevezető sorokat iktatja be « Dénes Sándort ez ideig a nagy közönség ! főleg mint igen agilis, ezerszemü, élénk toüu újságírót ismerte, ki hivatásának magaslatán áll. Igazi vérbeli újságírónak, ki egy pillanatra sem tévesztette ed szem elől azt a magasabb ezéli, melynek munkásává szegődöít s mely pár szóval úgy fejezhető ki: a köz igaz, önzetlen szolgálata Bár aki belemélyedt krónikás! irá-aiba, i sokszor igen értékes költői eret, mélyen érző I szivet fedezhetett föl azokban a kérészéletű, ; naphoz kötött Írásokban is, melyek napkelíéved ! születnek s az alkony bíborával hunynak el. Eyy komitácsi újságíró följegyzései cziniü kötetében az élesszemü újságírót s a talentumos Írót a rraga sajátos eivegvülésében találjuk. Ezek a főijegyzések sokkal többek, mint érdekes hareztéri riportok. Valóságos művészi pasz teliképek, melyekben érvényre jut nemcsak az újságíró mindent megfigyelő, mindent meglátó képessége, de markánsul kidomhoru! az író egyénisége is, melynek jelentős kvalitásait e pasztellképek meglepő szinességgel, megkapóan meleg tónusokban csillogtatják. Sokszor nem is annyira hareztéri föijegy- zések Dénes Írásai, mint inkább a háborús impresszióknak, eseményeknek költőiesen művészi feldolgozása, melyek joggal tarthatnak számot a legszélesebb körű érdeklődésre. Mi Dénes Sándor uj könyvét a háborús irodalom legkiválóbb kötetei közé sorozzuk s legmelegebben ajánljuk olvasóink szives figyelmébe. Ára 2 korona. Kapható minden könyvkereskedésben. ó. ni. 3 HÍREK. Junius 23. Lemberg. Galiczia szép fővárosa, a negyedmilliós lakosságú Lemberg már hetek óta ismét az érdeklődés központjában áll. A hires áttörés óta növekvő reménységgel várta mindenki azt a perczet, amidőn Lemberg ismét fölszabadul a tizedfél hónapon át tartott orosz uralom alól. Ez a perez, hála az egek jóságos Urának s hősies hadseregeinknek, elérkezett. Lemberg ismét a mienk! A szövetséges hadseregek vitéz csapatai heves küzdelem után rohammal bevették s megtisztiíottáü az ellenségtől. A bevonuló had seregeinket a lakosság le nem irható lelkesedéssel. őrömujongással, virágözönnel fogadta. Városunkba tegnap, folyó hó 22 én este 9 órakor érkezett meg a hivatalos híradás Lemberg bevételéről. A gyönyörű, csillagos enyhe nyári estén, midőn már egészen lecsöndesült a város, egyszerre megszólalt a Szent István torony nagy harangja, hírül adva a város lakosságának az örömhírt, hogy Lemberget hő-
