Nagybánya, 1915 (13. évfolyam, 1-25. szám)
1915-06-24 / 25. szám
Si 221III. évfolyam. 1915. junius lió 2-i. íES-llc e^im. NAGYBANYA 1’A.KS^2D^.Xj1v£I ÉS SZÉPIEODALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. ■iegieienik minden héten esütörtökön reggel 8—12 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉGLYMIHÁLY Ssserkosítöség és kiadóhivatal: Veresvizi-ut 14 szám, ahova lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében is. V árosu n k 1 i sztszükségl ete. Junius 23 A magyarok Istene", hogy ellenségeink ne örvendezhessenek nyomorúságunkon, illetve ne ujjongjanak, hogy nincsen mit ennünk, adott a magyarnak búzát bőven, hogy legyen ereje továbbra is vivni a harczot a minden oldalról reá támadt ellenséggel. Hála Istennek lesz bő aratásunk és igy kerül kenyér, buzakenyér mindnyájunknak asztalára. Hogy pedig ez meglegyen és senki kenyérszükséget ne lásson e hazában, a kormány közelebbről kibocsátott, rendeletével minden termelőnek az 1915 évi búza, rozs, kétszeres, árpa és zabtermését a közélelmezés és közszükséglet czélszerü biztosítása érdekében zár alá helyezi olyképpen, hogy afelől a termelő csak a rendeletben megszabott korlátok között rendelkezhetik. lgv tehát az 1915. évi búza, rozs, kétszeres, árpa és zabtermésnek árusítása es egyébként forgalomba hozatala csak a minisztérium rendelkezései értelmében és az általa megállapított feliételek mellett történhetik. Ezzel az intézkedésével útját vágta a kormány a magán spekulácziónak, de egyben a kenyéruzsorának is, mert bizony bevallhaljuk, hogy e téren sok és meg nem engedett visszaélés történt s a keserves tapasztalatokon okulva már jó eleve megtörtént az intézkedés, hogy a jövőben a liszt, kenyér, termény-uzsora egyáltalán ki legyen zárva. A zár alá vett termésnek a saját házi és gazdasági szükségletét meghaladó részét a termelőnek adás vétel utján vagy más módon csak olyanok részére szabad elidegenitenie, akik a rendelet értelmében a termelőtől ilyen terményeket vásárolni jogosítva vannak. A miniszteri rendelet szerint a vásárlásra jogosítva vannak 1915. év szeptember hó 15-éig a nem termelők vagy a/.ok. akiknek saját házi és gazdasági szükségletét saját termése nem fedezi. A saját házi és gazdasági szükséglet beszerzése csak a jövő 1916 évi augusztus hó 15 napjáig terjedő időre van megengedve és pedig házi szükséglet czimén a mezőgazdasággal vagy más ősterme- j léssel foglalkozó fogyasztó a rendeletben említett gabonanemüekből együttvéve 18 kilogrammot, más fogyasztó pedig csak 10 kilogrammot vehet fejen ként és havonként azon személyek után, kik a fél háztartásában rendszerint természetben ellátást élveznek. A közélelmezés biztosítása czéljából a minisztérium megengedheti, hogy vármegyei és városi törvényhatóságok, rendezett tanácsú városok, nagyobb ipari telepek, közlekedési és egyéb vállalatok, fogyasztási szövetkezetek, menhelvek, internátusok, kórházak s egyéb közinlé- zetek a földmivelésügyi miniszter által megjelölt törvényhatóság, járás, rendezett tanácsú város vagy község területén az 1915. évi szeptember hó 15. napjáig, illetve a minisztérium által megállapítandó későbbi határnapig akár képviseleti szerveik, akár megbízottaik által a termelőktől elővétel vagy készáru vétel utján az 1915. évi termésből annyi búzát, rozsot, kétszerest, árpát és zabot vásárolhassanak,mint amennyi terményre az ellátandó személyek (lakosság, alkalmazottak, szövetkezeti tagok, ápoltuk, növendékek stb.) élelmezésére a jövő 1916 évi augusztus hó 15. napjáig előreláthatólag szükségük lesz. Az ily kép fedezendő szükséglet mennyiségét a bel ügyminiszter állapítja meg. A minisztérium mindenesetre megengedi, hogy Nagybánya város mint rendezett tanácsú város a lakosság terménybeli szükségleteiről saját hatáskörében gondoskodjék és pedig a miniszteri rendelet értelmében vagy képviseleti szerve vagy megbízottja által. Tehát a minisztérium olyan joggal ruházza föl a várost, amelynek alapján a város kenyerünkről gondoskodhatik. Nem akarunk elébe vágni semmi néven nevezendő intézkedésnek, mely a miniszteri rendeletből folyományképpen kell hogy bekövetkezzék, ez okból tehát csak egy kis számvetést teszünk a beszerzendő és kenyérnek szükséges terményekről, valamint az ahhoz szükséges tőkéről. Nagybánya városának a legújabb népszámlálás szerint 14.000 lakosa volt. Tehát ezt véve számításul, úgy a havi gabonaszükséglet, fejenként számítva a miniszteri rendelet megállapításához képest 10 kilogrammot, havi kenyérliszt szükséglete 140.000 kilogramm, azaz A „Nagybánya“ tárczája. A generális halála .*) A magyar Kárpátok legnyugodtabb védelmi vonalának kanyargós szerpentinjén siklik velünk az automobil át Galíciába Az ut mentén égő tábortüzek éjszakába olvadó füstje körülöleli a zuzmarás fenyőfákat, melyeknek százezrei mint hatalmas szuronyok fehérienek bele az éjszakába. A hegy lábánál rozoga fahidon döcögünk keresztül. Alatta egy vékony patak hideg vize csobogva veszekszik a téli éjszaka dermesztő fagyával. A faluba érünk, amelynek szegényes fabázait szintén (ábortüzek fénye világítja meg. Az egyetlen zsindelyfedelü, fehérre meszelt ház előtt petróleum-lámpás ég, olyan, aminőt a vásári fuvarosok használnak. A kapufélfán egy fekete-sárga és egy nemzetszinü zászlócska jelzi, hogy itt van a Generál Slab. Az előszobában szuronyos katonák között ÖHszetöpörödöit, remegő ruthén paraszt áll. Előőrseink foglak el, mert körülöttük ólálkodott, gyanús volt a viselkedése: khei, hogy kém a nyomorult. Egy baka hamarosan leszed egy trainsze- kérrő! két istrángot Legyen kéznél, ha hirtelené ben akasztani kell. ’) Mutatvány Dénes Sándor most megjelent Egy fcomitácsi újságíró följegyaései ez. köteléből. A kis öreg paraszt reszket, a fogai vacognak, mint a telegráf-masina, a szemei megüvegesedve tapadnak a két sáros istrángra. A szobából kijön egy öreg ur. Magas, fehér- baju ember, ügy néz ki, mint egy szép szál, hófedte fenyő a magyar Kárpátok oldalán. Kabát nincs rajt ', csak trikó-ing. A lábán csizma. Mit kereshet itt ez a barátságos atcu, melegtekintetü civil ? A félhomályos előszobában csak későn vesszük észre, hogy piros stráf van a nadrágján. A generális. Der-Herr General Major. Az őrvezető feszes haptákban jelent, a kis ruthén paraszt zokog vagy köhög és jajgatva magyarázza : — Eikódorogtak a lovaim, azokat kerestem. — Át akartál szökni az orosz táborba hirt vinni. — Miről uram? Mit tudok én uram? Én egy szegény paraszt vagyok, nem tudok én Írást, Engem kipusztitott az orosz, mikor itt járt. Megette a kenyeremet, leölte a tehenemet, megétette a szénámat, elvitte a gubámat. Miért vigyek én neki bin? A lovamat kerestem, mert fát akarok hordani. A nagy ur megfaggalja az öreg parasztot, megmotoztatja, azután legyint a kezével: — Ein dummer Kerl. Der kann uichf. bis zwanzig zählen. Kiadja a parancsot: kisérjék haza a nyomorultat a falujába, adják át a bírónak, vigyázzon rá. Amig itt katonaság van, nem szabad neki kimozdulni a községből. A baka a sarokba vágja az istrángokat, a halálból visszatérő kis ruthén a nagy ur keze után kapkod. — Und wer sind die Herren ? Bemutatkozunk. Újságírók vagyunk. A generális arca hirtelen ridegre válik. — Haben die Herren Legitimationen ? Kikaparásszuk zsebünkből az igazoló Írásainkat. A generális betessékel bennünket a szobába, megnézi a legitimációt, azután nyájasra forduló szóval üdvözöl bennünket: — Also grüsst Euch Gott 1 Habt Ihr etwas gegessen ? Theát hozat, szalonnát és sonkát. Azután lakásról gondoskodik, mivel a kis faluban nincs szálloda, sem vendégszoba. Megmutatja a fekhelyét, ő is szénán alszik a földön. Nekünk is vitet be szénát a telefon-szobába. — Jó fekvés esik ám a szénán. A bécsi Grand Hotelben sem lehet olyan jóízűen aludni, mint ezen. Csak egy kikötése van: ha éjjel szól a telefon, ki kell mennünk a szobábót, mert az még sem lehet, hogy éppen újságírók hallgassák végig a bizalmas jelentéseket. Jó, hogy egész éjjel esett a hó a Kárpátokban, zavart csinált a vonalban, alhattunk egész éjjel. Azután átjön velünk a telefon-szobába. Leül egy hosszú falócára. Úgy ül rajta, mintha lovon ülne és kérdi: mi újság van a nagy világban? Mert ide nem jár újság, nem tudnak semmif. Elmondjuk, amit tudunk, megvitatjuk a »helyzetet.« Azután megkérdezi tőlünk a generális:
