Nagybánya, 1915 (13. évfolyam, 1-25. szám)
1915-06-10 / 23. szám
STTTI. évfolyam. 1©15. j-u.ri.ivLS lió ÍO. V i 11 «•V— .. NA GYBÁNYA 3EJS S!Z:É!:Fi:R©:D.A.TL:MX HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉG L Y MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Y'eresvizi-nt 14 szám, ahova lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskcdú üziatéhers is. Döntés íelé. Junius 9. Az olasz hadüzenet óla még nem múlt el két hét sem, mindazonáltal már is megállapítható, hogy azok a számítások, melyeket a hitszegő ország szemérmetlen vállalkozásához fűzött, teljesen dugába dőlnek. Az eddig semleges Bal- kan-áilamok közül eddigelé — dacára az ántánt minden csáhitgatásának — egyik sem mutat különös hajlandóságot ari a, hogy Olaszország példáját kövesse, sőt általánosan az alatt az impresszió alatt állanak, hogy nagyon rossz cserét csinálnának, ha a feljődésük iránt íeljes jóindulatú magyar-osztrák monarchia kiszorításával Oroszország és Angolország mellett a kapzsi és alattomos Olaszország vetné meg a Balkán-félszigeten és Kisázsiában a lábát. Hogy a semleges Balkán-államok nem lesznek ezután sem rábírhatok arra, hogy az ántánt nyilván vesztett ügyének szolgálatába álljanak, az annál bizonyosabbra vehető, mert nem maradhatnak rájuk hatás nélkül azok a sikerek, melyeket a szövetséges hadseregek az oroszok ellen napról-napra elérni tudnak s amelyek erős tempóban viszik közelebb az egyfelől Németország és a monarchia, másfelől Oroszország között Galíciában és Lengyelországban folyó mérkőzést a végleges döntéshez. A szövetséges hatalmaknak az oro- szókkal szemben kivívott végleges fölénye természetesen jelentékenyen sulyosbitá az ántánt helyzetét a többi harctereken is és egyfelől nem ránthatná ki őket az olaszok segítsége sem, másrészt aligha engednének nekik a szövetségesek időt arra, hogy megvárhassák a »készülő« angol általános védkötclezettség megvalósulását és ez utón szerezzenek erősítéseket. Ami speciálisan az Olaszországgal való összecsapásunkat illeti, hadászati téren itt még kevés történt, jelentékenyen befolyásolni alkalmas azonban a fejleményeket, hogy ez a háború az egész monarchiában határozottan népszerű, ami kétségtelen kifejezésre fog jutni hadseregünknek ezzel az ellenféllel szemben még fokozott harci kedvében is. Gazdasági téren a háborús helyzet tel kapcsolatban a közeli napok eseményei közül egyrészt a második hadik ölesönre folyó jegyzések, másfelől a vetések állásáról közzétett hivatalos jelentés kötik le az általános érdeklődést. Ami a hadikölcsönt illeti, az olasz beavatkozás nemhogy megingatta volna a közönség bizalmát, hanem olyan irányban keltett hatást, hogy a kölcsönjegy- zők száma és a jegyzett összegek az olasz hadüzenet óta rohamosan emelkednek. Ausztriában a jegyzés eredménye tűimen! a 2Va rnilliárdon, nálunk is napról-napra nagyon szépen haladt a jegyzés, csupán jelentéktelen összeg hiányzik ahhoz, hogy Ausztriával szemben a kvótát megüssük, ami pedig az első hadi- kölcsönnél teljes mértékben sikerült. Annyi máris bizonyos, hogy Magyarország mind a két hadikölcsönnéí fényesen megállotta a reá rótt gazdasági erőpróbát, amelynek kimagasló eredménye, hogy a második háborús köles"n után az összes államadósági címleteknek körülbelül 60% a lesz a belföldön elhelyezve. Amig a hadikölcsönök nagy sikerei arról tesznek tanúságot, hogy az ezidő- szerinti gazdasági erőforrásaink képesítenek bennünket arra, hogy háborús pénzügyi felkés-ültségünket szükségszerint állandóan alimenláljuk, a vetések á lásáról szóló kedvező jelentések aziránt nyújtanak megnyugtatást, hogy a nemzeti jövedelemnek az a túlnyomó része, amelyet nálunk a mezőgazdaság szolgáltat, körülbelül a normális időkben elért összegében a hadiállapot tartamára is biztosítottnak tekinthető. A vázolt körülmények között, bár természet szerint a rendkívüli helyzetben súlyos gondoktól éppenséggel nem mentesen, de mégis bizalommal nézhetünk a közeli idők elé. Abban most már joggal reménykedhetünk, hogy a harctéren ellenségeinket nemcsak megverjük, hanem leverjük, aminek következményeképen előreláthatóan olyan kedvező békefeltételekhez juthatunk, melyek részünkre a háború végleges pénzügyi likvidációját is lényegesen megkönnyíthetik. Gazdasági erőnknek a hadiállapot folyamán nyilván sikerült konzerválása, másrészt különösen a jövőben a nemzeti termelés fejlesztése irányában követendő megfelelő gazdasági politika pedig kellő alapot nyújthat arra, hogy az ország népessége A „Nagybánya“ tárczája. Háborús epizódok. „Aa uramat keresem . . .“ Néztük a Kárpitokra boruló éjjelt, szemünket kerüli az álom. — Fény a hegygerinczen — mondja K. tizedes. Arra nézünk, gyenge sárga fény a hegyen, ide-oda mozog, mintha karácsonyi fenyőn egy kis gyertya pislákolna. — Szanitéc, — mondják rá a többiek. — Nem szanitéc, — feleli K. — A szani- tée néha-néha meg is áll. De ez folyvást mozog; most meg olyan, mintha ereszkedne lefelé. A szalmán feikönyökö.ünk, Bolemeredünk a sötétbe Az éj bársonyában úgy haiad a lámpás, mint gyémánlszemecske. Most megáll, ügy fénylik, hogy egy méternyi vonást tesz lefelé. Látszik, hogy a feltartott kar leereszkedett. — Megállította a patruU. — Ezt. is a tizedes mondja s rábőlinfunk. A fény megint megmozdu1, miud közelebb jöo, most már látható a lámpás kertje. Sárgás- vörösen bontakozik három katona szühuetlje. És középen így asszony. Ő tartja a lámpást, Már itt állanak köztünk, egy őrség jelenti: — Ez az asszony a hegyek közt kóborolt! Nézünk rá. A szeme kék, a haja szökés, az álián gödör, az arczán szomorúság. — Honnan jön, mit akar itt ? Már is könnybeborult a szeme. — Az Alföldről jöttem . . . Kerekes Istvánná vagyok, Kistelekről. Egy hete vagyok utón, az uram keresem Vasárnap éjjel álmodtam róla, előttem állott úgy, virágosán és jókedvűen, mint ahogyan elhucsuzott tőlem. Azt mondja: Nézd, Mária, itt e kristályos pohár, belecsordult a szivem, igyál belőle sokat és jóízűen. És oly kedvesen nevetett. A pohár után nyúltam és ekkor, mintha harmonika szólt volna kertünk alatt, — nagyot ittam, de hogy leveszem a számról a pohár elcsattant a kezemben. Igen szomorúan nézett rám, úgy, mint a halódó bárány. Mária, Mária, — mondta — miért tetted ezt a pohárral, a szivem volt az — Én nem tettem, sirtam vissza szegénynek. Ráborulni akartam de eltűnt. Hogy felébredtem, kivert a verejték. Tudtam, hogy elveszítem s én fölkerekedtem, hogy utolsó búcsút vegyek tőle. őt keresem, napok óta járom a tá- boroka'. Túl a hegyen mondták, hogy itt találom az ezred harmadik századát, A legények sóhajtotlak, néztek egymásra hallgatón, a lámpa szomorúan ragyogott az asz- szony kezében, mint egy vérvörös rubint . . . A főhadnagy keze homlokát simítja. — Nem, jó asszony . . . Annak az ezrednek harmadik százada nem ez. Az már messzi jár és nyugodt lehet, az urának semmi baja. Lehajolt, hogy kezet csókoljon. A szava úgy muzsikált, mintha fűlemile szólna a télben. — Hát ösmerni tetszik? Beszélt is vele? Nincs baja neki? — Ösmerem, semmi baja és vidám. És mindig magára gondol. Az asszony sirt, boldogan zokogott, mint egy szerelmes galamb. Folyton azt dadogta: — Ó Istenem 1 Ő Istenem ! A főhadnagy tovább beszélt: — Ebben meg kell nyugodnia. Őrség, kísérjétek ki a táborból. A katooák elindultak vele, mi néztünk utána, a főhadnagy lefeküdt a szalmára. — Nem volt erőm megmondani neki. Szegény asszony. Szegöny Kerekes István. Te már nem kapálsz szőlőt a kisteiki horaokbuezkákon. Éjszakai halál. Kilencz nap, kilencz hosszú éjszaka múlt el azóta, hogy az oroszoknak ágyukkal megrakott sánczaival szemben gyötrődünk. Mit nem adnának csapataink, ha rohamra mehetnének 1 De nyugodtan kell várakozni, mig az osztrák magyar erősítés meg nem érkezik. — S csak addig ne lőjjék tönkre a sán- czainkat . . . e’eget izzadunk! A mellettem álló bajtárs csak a vállát vo- nogatja; megsebesült délután és még gyönge a vérveszteségtől. De a köíözőhelyen nem akart, maradni. A lövészárokban gyorstüzeléssel kúrálja magát, — válaszolta jókedvűen az ezredorvos- nak. Ideiglenes kötést kapott és a helyén maradt. A példája többet használ, mint sok száz lelkesítő beszéd. És ezen az éjszakán szükség van ily era-
