Nagybánya, 1915 (13. évfolyam, 1-25. szám)
1915-06-03 / 22. szám
2ZIIX. éTTfol^ana. 1©15. junius lió 3. TÁRSADALMI ÉS SZÉPIEODALMI HETILAP. Előfizetést &rak ; Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, 'néÉyéíívre2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik nsiriden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉGLY MIHÁLY. Szerkesztőség ás kiadóhivatal: Veresvizi-nt 14 szám, ahova*^ lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében is. A felfordult világ. Junius 2. Valóságos világfelfordulás az, ami a mi öreg. régi kultúrával biró földrészünkön történik! Az ördög szekere tüzcsó- vával futkos, száguld a vén Európán keresztül, ma még a nemzetek egyike, másika, mint jó barát vallja, mutatja, hirdeti magát, holnap már gyilkos, ki orvul támad fiainkra, határainkra, országunkra. A háború ördöge szállta meg az emberek lelkét. Megvadult az okos, a bölcs, a vallásos, az istenfélő, a tudós emberiség, megvadult az ördögtől az ördögért, a pénz ördögéért, mely sok népek igába hajtása után halomra gyűlt a ködös Albionban, Angliában, a legal- kotmányosabbnak tartott angolok között s most gurul onnan szanaszét a világban bujtogatni, ingerelni a pénzsováro- kat, hogy az ingerlés következtében sok ezer embernek feje porba hulljon, sok boldog családnak szomorú gyászára. A vén Európa, ez a kulturált föld, mint egy ócska trónus recseg, ropog, porzik. Bármerre tekintünk északon és délen, keleten és nyugaton ellenség viharzik, vágyik a földünkre, Kanaán földünkre, ringó kalászt termő fenséges mezőnkre, tüzes nektárt adó szőlőhegyeinkre. Vágyik a népünkre, szép asszonyainkra, tüzes csókot adó patyolat lányiakra; fáj a foga rája muszkák vad hadának, gyapjú zsákon ülő pipás Angliának, megromlott erkölcsű léha francziának, makarónit gyártó, kecskét sétáltató Tabán országnak. A kicsi gyilkosok kuczkókba húzódva itt-ott settenkednek s folyton berzengednek, fogat csikorgatva vadul üvöltözve moccanni sem mernek. Ilyen Montenegró, ilyenek a szerbek. És mi állunk rendületlenül, mint a Sión hegye, karöltve szövetségesünkkel, a harczok zuduló záporát büszke önérzettel álljuk, nem ázva, nem fázva, nem riadva vissza, mert él az Ur, kegyelme ad néktink erőt és diadalt! Az egész világgal állunk szemben, bármerre tekintsünk, ellenséget látunk. És miért ez a sok ellenség, mert vagyunk és élünk és tovább is élni akarunk szabadon, önérzettel, büszkén, mint oly nép, oly nemzet, kinek erkölcse tiszta, vére hamisítatlan, hazaszeretete lángoló éppen úgy, mint volt réges régen, mikor őseink ezt az országot a Kárpátoktól az Adriáig birtokukba vették s mint a honfoglaló magyarok szent, sérthetetlen és oszthatatlan birodalmát ezer esztendőknek előtte beillesztették Európa többi országai közé. Pusztító ellenség sokszor fegyverre készteté a magyart, de megvédte földjét, megvédte hazáját a zivataros századok közepette is, sőt ádáz ellenségein nem egyszer Francziaországban, sőt a taliá- nok országában is bosszút állott. Rettegték a magyar fegyvert fran- cziák, olaszok egyaránt, rettegték minden népek, kik valaha bátorságot vevőnek maguknak erre a földre betörni, ! ennek népét, vagyonát, földjét pusztítani, j Hiszen az olaszok iskoláikban tanították, hogy a föld legveszedelmesebb ellensége a magyar s ezért maradt meg krónikáikban az olaszok régi óhaja, könyör- göse: „Ments meg Uram minket a magyarok fegyverétől!“ A végzet, óh nem, a pénz másképpen döntött, másképpen határozott. Az angol milliárdok gurulnak végig a koldus, a piszkos, a szennyes Italian. Azon az országon, melynek azur-kék ege alól az emberi szeretet forró lángja csapott lel, a Megváltó szivéből az emberiség örök hitének, bizalmának megingathatatlan oltáraképen. Az olaszok tisztességes hite a gyapjú- zsákba fulladt, a felebaráti szeretetből épített oltár ledőlt, a guruló aranyak garmadájába temetkezett és az a nép, amely nem élt a szorgalom, a munka áldásaiból, hanem tétlenkedett, lunyás- kodott és idegen népek alamizsnáján tengődött rongyban, piszokban, eladja magát pénzért, hisz alamizsnához szokott természete a hitszegéstől sem tartotta vissza és zsoldossá lett a népek legnagyobb zsarnokának, uzsorásának. A világ megfordult, felfordult. E régen készülő felfordulás készen talált minket. Készen vagyunk mi is és hűséges szövetségesünk is. Fegyverünket a büszke öntudat viszi győzelemre, de mindenek előtt ott önti fényét fegyvereink előtt a hit ragyogó csillaga, mely el nem homályosuk pillanatig sem a hosszas harczok alatt s amelynek örök világossága akkor is a mi fegyvereink dicső fényesA „Nagybánya“ tárczája. A székelyek. Bátor szívvel, lankadatlan Earczolnak a Kárpátokban . . . Jöhet az orosz-tatárhad, Az ő karuk ki nem fárad! Fejük fölött felle ff szalad, Az arczukba esd szakad. Szakadhat a jégeső, szál : A székely semmitől se fél. A sziklákon mi árny lebeg? Vak Bottyánok és Mikesek . . . Rákóczink ősi kürtje Harsog a nagy csatatüzbc Kárpátokról rájuk néz le Ősi múltunk ezredéve. Ők kezdik az újabb ezret, Dicsőséggel, vérrel szerzett. Újabb ezret! Zazur. Przemysl első ostroma. Szeptember 16- án legmodernebb galíciai erődítményünket, Przemyslt, körülzárták az oroszok. Az ostrom huszonhárom napig tartott és az oroszok nagy kudarczával végződött. Az ostrom egész ideje szakadatlan ágyu- lüzzel telt el. Véres epizódjait a bennük résztvevő tisztek révén ösmerjük. Tizennyolczadikán délután 3 óra 18 percz- kor adta le erődünk az első ágyulövést, Írja az egyik. — Az oroszok éppen a mi védelmi kerületünket választották ki ostromuk színhelyéül. A többi kerületeket csak körülzárták. Szörnyű dolog a háború mindenütt. A szabad csatamezőn csak van hely a mozgásra, de egy erődített helyen úgy van az ember, mint egy egérfogóban. Az orosz tüzérség a magaslatokról szórta a lövedéket, gyalogsága a földbe ásta magát be és lépésről- lépésre közeledett. Szeptember huszonötödikén kirohantunk. Én ütegemmel eg-y dombtetőt szálltam meg. Nerti hittem, hogy fölérjek a tetéjére. Száz és száz srapnell robbant fel fölöttünk, de Isten megóvott. Késő estig szórtam az ellenségre lövedékeimet, amelyek hatása alatt gyalogságunk előretört. Október hatodikán kezdődött el a hadd-el- hadd. Az ellenség megkezdte rohamait. Ötödikétől kilenczedikéig éjjel-nappal tűzben voltam. Mi, mint mozgó-tartalék, nem az erdőkben, hanem azok mögött működtünk. Egy kis erdő szélén foglaltam állást négy ágyúmmal. A harcz leírhatatlan volt. Különösen az ellenség 21 czentimé- teres mozsarai voltak reltentőek. Az állandó robajtól félőrült lesz az ember. Két lovam, mint a rongy, dőlt el egy szilánktól. Öt hat órai bombázás után teljesen elfásultam én is, legénységem is és üdvözletekkel fogadtuk a bombákat, számláivá, hogy no most a következő már eltalál bennünket. Mikor ez a mozsár megszűnt dolgozni, igazán nevetséges játékszernek tönt föl a 8 czeníi- méteres srapnell. Az Isten jó, megvédett bennünket. Estére bevonultunk, mert nem ittunk, ettünk, aludtunk már hány órát. Hajnalban ismét ki kellett rohanni egy veszélyeztetett pontra. Az ellenség nem pihent. Hol itt, hol ott próbált szerencsét. Némely erődnél a drót3Öványig jutottak az oroszok. Kartácsaink valósággal hullahegyeket csináltak belőlük. Iszonyú konczert az, amikor három-négyszáz ágyú szól egyszerre, egy kis helyen összeszoritva számtalan gépfegyver és sok puska kattog. Az erdők százszorosán visszhangozzák a dörgést s az ember füle mellett sivitott a sok golyó. Egy 15 centiméteres gránát két ágyunk közé esett, de a folytonos esőtől átázott puha föld elvette erejét. Az ostromok sorozatát mindig visszavertük. A legnagyobb harcz, a legkritikusabb nap, október 7-ike volt. Ez volt a vár ostromának az oroszokra nézve katasztrofális napja! Hátulról revolverekkel kergették az oroszok csapataikat rohamra. Nyolcz, lizsoros rajvonalak (ámadtak a vár drótkerítései ellen. És megszólaltak a vár ágyúinak százai. Borzalmas látvány ! Azon a részen, ahol a támadás történt, 800 méter hosszban, 30—50 méter szélességben és körülbelül két ember magasságban feküdtek az orosz holttestek. Hozzávetőleg egy rakáson 20.000 ember hullája. Addig azonban sok nehéz munkát kellett
