Nagybánya, 1915 (13. évfolyam, 1-25. szám)
1915-01-21 / 3. szám
évfolyam. 3-i3r szám, 1915. jamjiátr iió 21. «'AmüAJDAIíMI Mm iiri^vib-p-yTi; trxm a t.twt £CUTXXjAX*. Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre S korona, egy szám ára 20 fillér. .Megjelenik aiinden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉGLY MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veresvizi-nt 14 szám, ahova lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében Is. Türelem, — kitartás. Január 20. Ettől a háborútól, melyet most nemzetünk vív, áldást hozó győzelmet várunk. Nagyjaink, akik az ország belső és külső politikáját irányítják, erősen remélik, bogy számunkra ez a háború nem teremthet mást, csak olyan győzelmet, mely a nemzet vér- és pénzáldozatát tartós béke áldásaival kárpótolja. Mi, akik a politikai eszmék forgatagán kívül állunk, s csupán a meglevő lényeknek és az egymást gyorsan követő eseményeknek vagvunk a szemlélői, hi- szünk nagyjainknak. Bízva bízunk abban, amiben ők remélnek. Hadvezéreink okossága, érett előrelátása, tudása, fegyvereink ereje, katonáink harci kedve, — bizalmunkat erősiti, reményünk várát építgeti. El kell jönnie a napnak, me yen seregeink győzelmesen hagyják el a csaták tereit, s azok a szerencsések, akiket a hadak bőszült szelleme megkímél, örömmel sietnek majd vissza békés családi tűzhelyeikre, hogy a reorganizáció nagy munkájában, mely a háború lezajlása után a nemzet minden fiára vár, mint békés polgárok, ők is részt vegyenek. Bárcsak jönne is már ez a nap! Bár üdvözölhetnék hajnalhasadását. Bellát mikor jön? Mikor virrad reánk? A köze! jövőben-e, vagy későbben ? Iíelek, hónapok múltán ? A tavasz hozza e meg, vagy a nyár is beleőszül, amíg kivárhatjuk és üdvözölhetjük azt a napot ? Nemzetünk és a nemzetek óhajtását Mert ez a nemzet és a mi igazainkért velünk együtt harcoló nemzetek ' óhajtása, szive vágya Jogos kívánság, mely ellen sző nem emelhető. Végtére is a nemzetek célja nem a torzsalkodás, nem az, hogy egymás vérére szomjazzanak, hanem hogy egymás jogainak tiszteletben tartásával tűzhelyeiken megférjenek és közös jólétüket zavartalanul ! munkálják. Ebben a háborúban, illetőleg annak kitörése előtt épen az zavarta meg Európa nemzetei közölt az áldásos egyensúlyt, hogy egyik nemzet féktelen szenvedelme jogokat tiport. Előbb alattom- ban. De a lóláb alattomosságának durva takarója alól is kilátszott. Később nyíltan, s olyan vakmerőén és Istent kisértő arcátlansággal, hogy a sértett jogrend reparációjára a kárt szenvedett félnek nem. gondolnia lehetetlenség volt. Ez a répa ráció folyik most. Sok vérbe, nagv áldozatokba kerül: — ez tagadhatatlan Talán mi meg is elégeltük volna már; hiszen *<,«jha sem volt kenyerünk a bosszuállás; de ellenfelünk, amelyhez nem emberbaráti hajlamokból, hanem konclesés okából egy másik nemzet és ennek érdektársai csatlakoztak, nem nyugodott bele a reparációba. Késhegyig, kimé* ülésig viszi a dolgot. Ko- nokságában zárva tartja a szemét, s a szivét kő merevin, hogy ne lásson és ne érezzen. Ne lássa meg a maga bűnél, a visszaélések egész sorozatát, melyekkel ellenünk áskálódott, s ne érezze meg azt a veszélyt, hogy konokságában sirt ás önmagának. Ezért tart még a háború. Az a vége láthatatlan viaskodás, mely ide, s tova fél éve nyövi idegeinket, fogyasztja vérünket s oltja el sok fiatal fáklyáját a nemzet életének. Nem rajtunk múlik, hogy vége szakadjon. Nem a nemzeten. Nem is a magyar politika vezetőin Sem a velünk együtt harcoló szövetségeseken. Azokon fordul meg ez a kérdés, akik nyers erejükben bizakodnak. Egyébben úgy sem bizakodhatnak. A jog és igazság részünkön van. Velünk együtt harcol s velünk együtt győzni fog. Csak ki kell várnunk. Türelem kell hozzá. Kitartás Nehéz feladat, A legnehezebbek egyike, melyet az élet iskolájában meg kell tanulnunk. Kemény lecke, de meg kell vele birkóznunk bármilyen verítékezés árán is, mert a háború szelleme szigorú professzor, s kíméletlenül elbuktalja a lankadókat. Mikor türelemről és kitartásról beszélünk. két dolgot kívánunk megjegyezni. Egyik az. hogy nem másoknak osztogatjuk ezt a szentenciát, hanem magunk • nak, az egész magyar társadalomnak, a magyar nemzet valamennyi fiának közkincsévé akarjuk tenni. Tehát azoknak is, akik a hazáért a csaták mezőin küzdenek ; és azoknak is, akik idebenn élve, egvebet sem tesznek, mint nap-nap melleit duruzsolva, szidják az áldatlan állapotokat s ha rajtuk állana, talán még lealázó békekötésre is kaphatók lennének. A másik megjegyezni valónk az, hogy A „Nagybánya“ tárczája. A francia lélek keresztmetszete. Egy tiszteletreméltó vidéki francia öreg ur háztartásában meghúzódott a többi evőeszköz között egy kopott, korpadozott, élessé nyalt szélű kis ezüst kanál. Ha kézbe került, az öreg ur mosolygott, felesége dörmögve csapta le valahová, de el nem dobta. E kanállal evett az öreg ur dorbézoló, könnyelmű ifjú korában szeretőjével egy csészéből reggeli kávét, valami olcsó párisi fogadó ötödik emeletén. A pazarló ifjúság elmúlt, emléke is bizonytalan, de az ezüst kanál megvan s neje dühöngve őrzi, mert ezüst. A francia, a ren‘ier-k nemzete, a világ leg- fukarabb, legpénzesebb népei köze tartozik, ami részben római örökség (v. ö. H^rpagon), részben ez alaptulajdonság önálló tovább fejlesztése (v. ö. az öreg Grandef) Maupassant novellái, például az, amelyben egy haldoklót szörnyhalálba ijesztenek, mert a Végzet ké^ik s félő, hogy a torra előre elkészített drága tészta kárbtvősz s a meghívottaknak is vissza kellene mondani, a francia paraszt undorító fösvénységét vésik márványba, azét a p-résziét, aki békeidőben sem ad ingyen egy pohár vizet sem a faluján átmenő idegen vándornak, amiről az 1900-iki világkiállításra gyalog induit három magyar diák, egyike kedves j barátom, sokat mesélhetne. Bovary Emma tragi- ! kumansk igen jellemző része az anyagi romlás, I amelyet Flaubert falán jobban kidomborít, mint erkölcsi züllését, de mindenesetre a számok oly pontos halmazával, amihez fogható pénzügyi részletezés egy európai regényben sincs. A kicsinyes fukarságnak mintegy szimbólumává nő A. France egyik regényében az a bizonyos mannequin d’osier, amelynek elpusztítása hosszas lelki küzdelem után sikerül csak a (anár urnák, de akkor hőssé avatja magát vele saját szemében. A nyomorult bourgeois fösvénységet, amely a francia polgár lelkének minden egyes rezdülésénél prima causa gyanánt tűnik elénk, nem győzi megvetéssel sújtani Stendhal, aki az egyedül a szenvedélyes szerelemért és muzsikáért élő olaszoknál találja fel hazáját s aki sírfeliratán is milánóinak vallja magát (Arrigo Beyle, Mila- neze—Visse, serisse, amó) E sort nem lenne nehéz folytatni s végére érve egyulta! áttekintettük volna a XIX század elbeszélő irodalmának majd nem egész komplexumát. Ebből a pénzéhségből, péuzenülésbő! ered egy másik jellemző tulajdonságuk, a biztos pozícióért, a cariiáre- ért mindenre képes, leleményes csörtetésük. Meg keli vallanunk, hogy ezen a téren az alacsony indító ok, mely sokszor teljesen tudattalan, önmagukban szép eszközöket s végül is tiszteletreméltó eredményeket hoz létre. Gondoljunk csak verseny-vizsgáikra, egy-egy állás elnyerésénél rengeteg követelések elé állító feltételeikre, kiváló embereik óriási teljesiiménye- ket felmutató éleiére, de viszont sok nyomorult áskáiódás, irigy remegés, piszkos üldözés, európai botrányok jelzik a forrás feríőzöttségét. Julien Sore!, a nagy Napoleon kis tanítványa, hidegen csábit s mikor az első asszony igazi szerelme mag zavarja kis köreit, felháborodva öl, tönkretett carriére je bosszúját megáilván. Ezért oly fontos életükben a házasság kérdése, hogy különösen szinmüirodaimuk javarésze házassági problémákkal foglalkozik. A télen itt járt André Lichtenberger is azt erősitgette felolvasásában, hogy a házasságkötés náluk a nemzetet érdeklő problema, mert nem az egyén, hanem a család nemzetük alapja. A házasság vagyont, társadalmi helyzetet jelent szeműkbe s e tekintetben a szü lök gondossága, mert övék a döntő szó, nem ismer határi. így válik faji, nemzeti jelentőségűvé a Vasgyáros szerelme, a Fourehambault- család leányának házassága, a papa törvénytelen fiának erőnek erejével magasztossá rajzolt jelleme — amely élénk tiltakozása Augier-nek az e tekinteíben a törvényes egyesülésre támaszkodó, embertelenül rideg francia felfogás ellen — Gaston de Presies mésalliance-sza Poirier leányával. Házasságtörési drámáikban is arról van szó luiajdonképen, hogy az ösztön, a hús szava mily végzetes rombolásokat végez a törvényes, tisztes házasság adta anyagi előnyökben, társadalmi pozíciókban. Eaemü vigjátékaik. amelyek özörmei ömlöttek hozzánk egy pár éve, a leg- rettenetesebb infiagranti-k után is szükségszerűen végződnek kibéküléssel, mert egy kis botlásért, a vér illetlen felhevüiéséért nem lehet egész pozíciókat felforgatni, értékes javakat a szétválással megcsökkentem vagy semmivé tenni, mert — rájuk igen jellemző paradoxon! — első a
