Nagybánya, 1915 (13. évfolyam, 1-25. szám)
1915-01-21 / 3. szám
NAGYBÁNYA 1914. január 21. a türelem és kitartás, melynek árán áldást hozó győzelmet remélünk, nem ölberakott kezeket jelent. A lelkek megacé- lozását jelenti. Kötelességeket állapit meg mindnyájunk részére, melyek között a legelsők egyike, hogy bármilyen eshetőséggel szemben szilárdul á ^unk, fejünket el ne veszítsük, lelkünk egyensúlyát, bizalmunkat megőrizzük. A világot körül nem hajózhatjuk egy hét alatt. Nagy és maradandó eseményeket sem egy-két nap müvei. A nemes gyümölcsök, melyek leginkább megérdemlik a szüretet, legtovább érlelődnek. S mi a háború? — Küzdelmes hajózás a háborgó tengeren, mely tele van vésszel, viharral. — Utazás a győzelem és béke partjai felé. Erős munkában feszült izmok működése maradandó eredmények elérésére. A győzelem virágának és az ebből a virágból termő béke nemes gyümölcsének előkészítő érlelő- dése. Az a fél esztendő, melv a háború kezdététől ide s tova letelik, s az a most még előttünk ismeretlen idő, mely a múlthoz csatlakozik s ezzel együtt keretét fogja alkotni a háborúnak, igaz na- ; gyón hosszú. De éppen hosszúsága jogo | sit fel jó reményeink ápolására. Épen ebből kell megsejtenünk, hogy a béke gyümölcse, melyet az áldást hozó győzelem virrágá fog majd megtermelni, nagyon nemes, nagyon tartós és értékes gyümölcs lesz. Türelem hát és kitartás! Hadd érlelődjék ez a nemes gyümölcs. —y. —s. Háborús impressiók. Január 20. Sokat lehetne Írni arról a változásról, amelyet a most dúló világháború az emberek érzés- és gondolatvilágában előidézett. Ezekről a változásokról akarok néhány rövid sorban én is megemlékezni. Az embereket a háború eseményei teljesen átalakították érzéseikben; megtisztullak a fogalmak és vélemények; a vallás és társadalmi külömbözetek nivellálódtak; gazdag és szegény egyenlővé váltak a szenvedésben, aggodalomban és reménységben. Együtt és egyformán érzünk mindnyájunkat egy közös érzelem és gondolat hevít: fegyvereink győzelme s igazságos ügyünk diadala. A király és haza fogalma visszanyerték régi varázsukat. E fogalmak mellett minden más gondolat kicsinyes s eltörpül s katonáink a király és haza nevével ajkukon megismétlik a kuruez és 48 as idők regés haditetteit. Elkövetkezett a csodák csodája; a haza határain belül megszűntek az ellentétek, megnyilvánult az igaz és őszinte emberszerelet, jobbnak, szebbnek látjuk egymást, mint valaha Nagy idők! Megtisztult érzések! A tehetvel gondolva elhagyott otthonunkra s telve aggodalommal a bizonytalan jövő iránt; a közös veszélynek az érzése azonban mindnyájunkat valósággal testvérré forrasztott össze. A menekülőkkel megosztottuk helyünket és falatunkat, pártfogásunkba vettük az ut fáradalmaitól elcsigázott gyermekeket, ha egy éhes menekülőt jóllaktatnunk és megvigasztalnunk sikerült, oly jól esett szivünknek. Valami ! csodás ludat hatott át bennünket, hogy együtt ! érzünk és egyformán szenvedünk. A szenvedés pedig jobbá, nemesebbé teszi az embereket s ha egyszer vége szakad a nagy erőmérkőzé-nek s a béke sugarai fogják árasztani melegüket a sokat szenvedett emberiségre, ség és szerencse kedvezései által elválasztott embereket a szenvedés és a közös czélok egyesitő tudata közelebb hozza egymáshoz. Sir a lelkünk, ha fiaink, férjeink a véres csatákban elvéreznek a nagy czél érdekében, miattunk, egymásért, a jövő nemzedék nyugalmáért, egy szebb és jobb jövő reményében. Megingathatlan azonban hitünk, hogy az elesett hősök sirhalmaiból fog kivirágozni a jövő boldogsága. Talán a végzet azért mérte reánk a mostani nagy megpróbáltatásokat, hogy ismét rá- ösmerjünk önmagunkra; megismerjük, hogy milyen erősek tudunk lenni, olyan erősek, amilyeneknek magunkat nem is hittük. Kicsinyesek voltunk, kicsinyesen gondol koztunk és cselekedtünk, nem ismertük egymást, önzők voltunk, csak magunkért éltünk. A népeknek ez a legnagyobb csatája nagy- gyá telt bennünket érzésben, a király és haza iránti lángoló szeleteiben. Elnémult az egymás közötti czivódás; közös erővel és akarattal megmutatjuk az ellenségnek, hogy az igazság és kulíura eszméi által hevített nemzetek győzni fognak azok felett, akiket nem az emberiség nagy érdekei, hanem a barbár és kalmár szellem s a rut önzés késztetett a czivilizáit világ lángba borítására. A szenvedések és megpróbáltatásoknak, amelyeknek most részesei vagyunk meg lesz az a felemelő hatása, hogy megtisztilják az embereket a rut önzéstől s az altruizmusnak nemes érzelmeit segítik életre ke teái Tapasztalaiból beszélek: az októberi menekülés mozzanatairól Zsúfolt vonaton utaztunk, szorosan egymás mellett állva, fájó sziva béke áldásaiból a haza és emberszeretet virágai fognak klvirulni. Dr. Weisz Igtiaczné. Kereskedők, iparosok segélyezése. Január 20. Gróf Tisza István miniszterelnök nemes szivére vall, hogy mikor a hadsegélyezés czél- jait szolgáló jövedelem-adó-törvény életbe lép, egyik első gondja a nemzet munkás kereső osztályának, a háború által sújtott iparosoknak és kereskedőknek segélyezése. Az uj adó jövedelméből azok az önálló iparosok és kereskedők, akiknek anyagi exisz- tencziáját a családfő hadbavonulása vagy a gazdasági konjunktúráknak a háború okozta megzavarása alapjában megtámadta s akik közül az utóbbiak egyáltalában nem részesülnek az 1882. XI. tezben megállapított államsegélyben, az előbbiek pedig részesülnek ugyan abban az államsegélyben, de az a hadbavonullak családtagjainak legnélkülözhetellenebb életszükségleteit sem fedezi, — mindezek az iparosok és kereskedők most az említett törvény alapján sürgős segítséget kaphalqak. Előállott tehát a nép gondviselésére hiva tolt ipari és közigazgatási tényezőknek az a feladata, hogy méltó munkatársakul csatlakozzanak a nemesszivü vezérhez és segítő akcziója számára a szükséges előmunkálatokat sürgősen megtegyék. Városunkban az előkészítő bizottság már megalakult s már megkezdte működését. Elnöke dr. Makray Mihály; jegyzője Sólyom Kerencz. Tagjai L. Bay Lajos, Éyly Mihály, Glavitzky Károly, Jancsovils József, Kapás Mihály, Révész János Slcinfeld Béla, Viréiy István. A bizottság elnöke a következő hirdetményt tette közzé: Felhívom azokat az iparosokat, ipari munkásokat, kereskedőket, szatócsokat, ipari család. Feltéve, hogy a család minden javakat biztosító társadalmi kerete megmarad, sok minden megfcocsátlatik. Ebből persze sokféle furcsaság származik, amiket mi összefoglalóan az ő laza erkölcsüknek szoktunk nevezni, Az egész kicsiben azokra a régi történelmi jelenségekre emlékeztet, amelyekben a vallásért vérontók tulajdonképen gazdasági, kereskedelmi érdekekért harcoltak. Ez a pozíció imádás, carriére-bálványozás szüli a nevetségessé válástól való szinte babonás félelmüket is. »Je ne veux pás é're cocu !« (Nem akarom, hogy a feteségem megcsaljon!) a pénzes pozició-kérké.s után a francia házasulandó első gondja. Nem késben, méregben, orvosságot kereső szerelemféltés ez, mint az olaszé, nem duhaj búbánatba fuló, minta magyaré, nem táp lálkozik magasabb vallási vagy erkölcsi indító okokból, nem a hús remegése fizikai jogaiért, egyszerűen a nevetségességtől való rettegés. Akin nevetnek, tulajdonképen pozíciója várát bontják téglánként, mint a szegény Bergeret-éf, akinek trágár sgrafitti-k adják tudomásul háza faláról, neje hü'lenségét. A nevetségesség öl ! Mi talán nem is érezzük, micsoda magas megvetés van abban, ha a francia valamire azt mondja, hogy nevetséges, e'est ridicule 1 Inkább a halál, mint a nevetségessé válás. Henri de Régnier regényének, a|Bon plaisirnek hőse, aki mindkét lábát elvesztette XIV. Lajosért vívott harcaiban s a legnagyobb erőfeszítéssel sem bírta magára vonni királya figyelmét, végre kis kocsiján szánalmasan vonszolva csonka törzsét, a versaillesi parkban sétáló király elé csúszik, aki — undorodván minden nyomoréklól — hidegen, szótlanul megy mellette íovább, odavonszolja magát a grand bassin-hez s beleöli magát. Numa Roumestant, Daudet ez egyik legjobb alakját, s leányát az a nevességesség dönti el, amelyet a provence i paraszt legény művészetnek hitt falusi dalolása, párisi fiaseoja von fejükre s Tartarin de Taras- con-nak egyetlen bűne, hogy együgyüsége mellett nem fél, hogy kinevetik. A romantikusok bozontos fejszőrzete a csupaszképüség korában, Th. Gautier piros mellénye csak Franciaországban jelenthetett forradalmat. Tehát vigyázni kell az embernek magára, hogyan fogadják s hogy fogad ő másokat. Legelső eszköz minden poziciő-lakk megka- parása ellen az udvariasság, amely tiz lép'sré tart távol mindenkit magától. A francia nem lelki nemességből, jobb meggyőződésből udvarias, nála e tulajdonság a leghatalmasabb defenzív fegyver csak, amelynek finom csillogása könnyen elkábitja azt, aki nem nézett eredete után. Az udvarias ember nem beteg, nem unatkozik, nincs baja, nem szerencsétlen, tehát nem ad alkalmat, a másiknak a bizalmaskodásra, sajnálkozásra, leikébe való betekintésre,, olyan emberi érzésmozdulatokra, amelyek az ember fölé helyezik azt, aki részlvesz embertársai bajában. Az ő udvariasságuk sosem jelent egyet a szívességgel s ha udvariasságból esetleg szolgálatokat tesznek, s. SS SS SS i SS I SS SS A B) gyógy hatása K.SZÁD mrutos bántalmakná — uj borral vegyitvt ÁSVÁNYVÍZ 1 páratlan; a legutóbbi termésű savanyu 2 kitűnő italt szolgáltat. ----------------------------------Ár jegyzéket kívánatra küld 1II1SZADIMÜ iMtliSáía. V V ■■ Kapható mindenhol. ■■ IS £S Si IS ffi ti SS ti Sí Si jj
