Nagybánya, 1915 (13. évfolyam, 1-25. szám)

1915-05-20 / 20. szám

1915 május 20.

NAGYBÁNYA

?eí pénzére és mert ez a befektetett pénz százszor és ezerszeresen biztosítva van,

A II. hadikőlcsön gyűjtésének nagy munkájából kiveszik részüket a szövetkezetek is. Az a gyönyörű szervezet, amely immár 16 esztendő óta működik ebben az országban, ismét gyönyörű eredményeket fog elérni Az Országos Központi Hitelszövetkezet kötelékébe tartozó keltőezernégyszáz szövetkezet hivatalos aláírási helyei a nemzeti kölcsönnek Az ország népe, az államfenntartó elem csoportosult a kis szövetkezetek körül, amelyek összesen és együttvéve ennek az országnak egyik leghatalmasabb sziklavárát adják. Az első hadikölcsönnél közel

50,000 tételben kis bijján ölven millió koronát jegyzett az ország népe a szövetkezetek utján a nagy nemzeti kölcsönre és ez a nem várt eredmény bizonyára kélségbeejíetle ellenségeinket is Van erő és van akarat a magyar nemzetben és ha a kis emberek ilyen hatalmas szervezetbe tömörülnek össze, akkor a kis emberek összességéből hatalmas erősség válik.

Az első nemzeti kölcsönnél elért eredmény bizonyára nem marad el most sem Ha olvassuk azt a felhívást, amelyet Korányi Frigyes báró minisztesi tanácsos, az Országos Központi Hitelszövetkezet vezérigazgatója intézett a nemzethez, akkor bizonyosak vagyunk benne, hogy ezúttal is meghajtja mindenki a lobogóját a magyar nép áldozatkészsége előtt. Azt mondja: a mi nemzetünk is élni akar! Győzni akar! Adjuk meg rá a módot halainknak! Akinek van hozzá tehetsége, aki hallgat hazafias szive, szavára, aki jól számit és megérti, hogy amit kölcsön ad most az államnak, nem ajándékba adja idegennek, de saját boldogságára, gyerme kei jövőjéért, a hazáért, a királyért adja oda kölcsön! Azért, hogy vad ázsiai csordák ne gyújthassák fel a házát, ne gyilkolhassák le asszonyainkat, gyermekeinket, hogy ne hajthas sák korbácscsal igába ezt a büszke szép országot ! Aki képes hősöket tisztelni, családját és hazája szentföldjét szeretni: az hallgasson a Haza hívására.

Ez a felhívás bizonyára nagy eredménynyel is jár. Nagy eredménnyel járt már más vidékén az országnak és most itt az ideje, ho^y a mi városunk is kivegye a maga részét. Keljen fel a mi városunk is, amiként az elmúlt ősszel megmozdult az egész nemzet és erejével bámulatba ejtette az egész világot Legyen elég

csókokat hintett szülei felé s lassú lép'ekkel indult le a kertbe, melyben nyiladoztak már a rózsabokrok s édes illattal töltötték meg a levegőt. Picziny lábai alig érték a földet s úgy tetszett, mintha habkönynyü termetét az aikonyi enyhe szellő emelgetné, ringatná tovább, tovább

— Miklós, látta Magduska arczán azt a a vérvörös rózsát? Oh, hiába tagad előttem mindent, ez a legbiztosabb jel . . .

— Nyugodjunk meg Isten akaratában, Magda ! felelt Bárdy komoly, lemondó hangon. Nekünk már csak az a feladat jutott, hogy a bá'ralevő napokat széppé, kedvessé tegyük előtte és köny- nyüvé a . . .

Nem, nem. Bár jól tudta a jövőt, mégsem merte kimondani azt a rettenetes szót: a halált.

Egymásra borultak, mintha egymásban keresnék az erősséget a megpróbáltatások nehéz napjaiban s hevesen dobogó szívvel, szótlanul lesték Magduska minden mozdulatát, minden lépését.

Olyan csodásán szép, álmodozásba ringató májusi alkonyat volt. A nyugati ég perómje tüz- tengerben állott s a vörös tüzü sugarak visszfénye rózsaszínű zománczczal vonta be az ég kékjét, a szűzies fehérségű bárányfelhőket, a gyümölcsök illatos f hér virágait s a völgyek és rétek világoszöld, fiatal hajtásait. Elbűvölő, olyan fantasztikus szinkeverékben csillogott, pompázott minden s a bájo3 képnek a távolban elhúzódó hegyiánczolat fenyves és sziklás kolosszusai adják meg a fenséges keretet. A rügyező csábiból madárcsipogás, trillázás hallik, mig távolabbról élesen

nekünk ez az első szó is és menjünk el minél előbb a nagybányai szövetkezeibe, ahol a nemzeti kölcsön jegyzésre mindennemű felvilágosítást és utbaigazilást készségesen megadnak.

Segítsünk az országon és akkor az Isten is megsegít bennünket. Paál Jöl>.

HÍREK.

Május 19.

Utazás a pünkösti kalács körül.

Boldog idők de eltünétek! Azok a bo’dog idők, mikor nemcsak a nagy sátoros ünnepe- I ken. de a vasárnapokon is zamatos tyuk-leves 1 párolgott az asztalon, hiszen a marhahús leves ; és a marhahúsból készült táplálékok inkább j hétköznapiak, mint ünnepiek voltak.

Ma ünnepi lenne a marhahús is, de drága ; kincsbe kerül, a baromfival val > táplálkozás ; i pedig valóságos vagyont emésztene föl. Fehér kenyér, búza kenyér helyét a hadi lisztből ké- | I szült aranszinü kenyér váltotta föl; a kalács, i i a puha, omlós, inycsiklandoztató fehér, sokszor I mazsolás kalács mesébe illő csoda dolgok, csoda i eledelek és e csoda e'edel után törtet mindenki e napokban, ki olyan szerencsés, hogy annyi j ; nullás liszthez juthat, a mennyi a pünkösti j ; kalácsnak elég volna, — de hát ma kalácsnak ! való néhány kiló lisztet beszerezni nagy íeladat, de talán nem is lehetséges valami.

Mi nagybányaiak mégis csak vagyunk a liszt dolgában is valahogy, sőt más városhoz viszonyítva hrilliáns helyzetben, mert ha nem is korlátlan mennyiségben és nem is valami olcsó pénzért, de mégis csak tudunk magunknak beszerezni egyet-mást, mig más városok sajnos bár, de úgy meg vannak szorítva a köz- szükség által, hogy irigylik helyzetünket és szeretnének nagybányaiak lenni. Hogy minő törtetés, tülekedés folyik az üzletekben a kalácsnak való lisztért, azt csupán az tudja, aki bemegy egy egy boltba s végig nézi a vásárt, mert most mindenkinek nem kisebb dolog, mint nullás liszt kell. Ha a nullás lisztről hall a kereskedő tanoncza, elfordítja a fejét; a segéd már meg sem hallja; az üzlettulajdonos vagy üzletvezető ha teheti, menekül a szomszédba, hiszen úgy ébren, mint álmában folyton csak azt hallja az üzlet személyzete: kérek ennyi és annyi kiló nullás lisztet.

Ha nem volt a kereskedő ez idáig ideges, most nagyon próbára vannak léve idegei.

Ámde hiába, ez is a háborúhoz tartozik, mint sok annyi más, mely ideget öl, szivet lép, az agyat rémületbe ejti.

Ha lesz kalácsunk jó, ha nem lesz, az se baj, az a fő, hogy ebben a kalácsnélküli világban ínséget ne lásson senki, mert mindenek

kiválik a csipogó konczertből a sárga rigónak párját hívogató füttye.

Magduska lassú, imbolygó lépteivel a szökőkút felé tartott, melyet sűrűén vettek körül a hatalmas rózsatők s kedvencz tartózkodási helyén, a fehér vesszőkből font karosszékben foglalt helyet. Midőn látta, hogy senki sincs közelében, egy kis plüskötésü könyvet vett elő s látható elérzékenyüléssel jegyezgetelt abba. Majd hátradőlve, merengő tenkintettel nézte a tovaszálló bárányfelhőket, melynek szélei rózsás színben olvadtak át, mintha a baraczkvirág leveleivel volnának behintve.

Nagy hirtelenséggel azonban egyszerre köhögési roham fogta el. Melle zihálni kezdett, f-hér homlokán a vékonyka erek megfeszüllek s arczát oly sajátos pir öntötte el. Jól ismerte e rohamok gyötrő szenvedéseit s menekülni igyekezett édesanyjához, aki mellett a fájdalom is sokkal könnyebb, elviselhetőbb.

Csak megfeszített erővel birt eljutni a verandáig s ott kimerültén, fáradtan omlott le a széles bőrdivánra, de azt mélyen eititkolá szülei előtt, hogy ziháló mellében oly iszonyatosan égeti valami. Miért fokozná szülei fájdalmát ennek bevallásával ?

— Semmi, semmi, édes jó anyám, csak egy kicsit, elfáradtam, mindjárt e'mulikl felelte az aggódó kérdésekre s mosolygásával iparkodott bizonyítani, hogy jól érzi magát.

Peíhő Sándor épp akkor fordult be Bárdyék- hoz a hátsó ajtón. Útja a kerten keresztül, a szökőkút mellett vezetett el s a daliás huszár3

előtt elsők a fiaink a csatamezükön, azok éljenek úgy, miként az idegeket pusztító viharban élniök kell, hogy lélekben megerősödve, szívben megedzve áilják a dicsőség harczát mindnyájunknak büszkeségére és magyar hazánk boldogságáért I o.

Személyi liirek. Buday Gyula csendőralezredes hivatalos ügyekben városunkban időzik. — Dr. Barna Jenő ügyvéd, tüzérhadnagy a harcztérre visszautazott. — Ifj. Mólcsány Gábor erdőniérnök állandó tartózkodásra uj állomáshelyére, Budapestre utazott. — Jablanovszky József, a rovartani állomás főnöke pár napot városunkban töltött.

Kitüntetés. Őfel sége a király Fiilöp Andrást, a főerdőhivatal pénztári ellenőrét, tart. főhadnagyot az ellenség előtt tanúsított vitéz és bátor magatartásáért a signum laudissal tüntette ki.

Áthelyezés. A földművelésügyi miniszter ifj. Mólcsány Gábor erdőmérnököt a nagybányai főerdőhivalaltói a minisztériumba helyezte át.

Doktoravatás. Köves Illés ügyvédjelöltet a kolozsvári tudományegyetemen f. hó 22-én a jogtudományok doktorává avatják.

Esküvő Mikecz Károly földművelésügyi miniszteri fogalmazó f. hó 20-án farija Budapesten esküvőjét Vámosy Judithtal.

Áldozó csütörtök. A kath egyház nagy fénnyel ünnepelte meg áldozó csütörtök magasztos ünnepét. A templom zsúfolásig megtelt ájlatos közönséggel s bájos látványt nyújtott a fehérbe öltözött koszorús leányok s az ünnepi ruhás, karszallagos fiuk nagy csoportja, kik e napon áldoztak először. Az ünnepi misét Szőke Béla plébános mondotta, ki igen szép beszédet intézett a gyermekekhez. A szentmisét Tedeum sárta he, mely után az első á dozókat Szőke Béla plébános a plébánián reggelivel megvendégelte. — Áldozó csütörtökön az ev. ref templomban is nagy ünnepélyességgel tartották meg a konfirműczióí. Az ünnepi istentiszteleten Soltész Elemér lelkész tartotta az egyházi beszédet.

Pünkösd. Lombsátoros, rózsakoszorus, illatos tavasznak, ragyogó ünnepe, piros Pünkösd napja, légy üdvözölve. A világrendiíő események kataklizmájában nem fogadunk ugyan olyan örömteljes ujjongással, mint egyébként, de nagy megpróbáltatásainkban annál inkább érezzük, hogy te vagy magasztos ünnepnapja a hit szárnyán égbe szálló telkeknek, az állhatatos, őrökké élő szeretetnek, a vigasztalásnak, a megnyugvásnak. A tüzes nyelvek ünnepe most leginkább azok ünnepe, kik szenvedni, szomorkodni tudnak embertársaik szenvedésein; akik éhezni tudnak, hogy kielégítsék felebarátaikat; akik levetik ruhájukat, hogy betakarják a meztelent; akik tudásukat arra használják, hogy segítsék vele az arra szorulókat; akik egy magasztos eszméért harczolnak, küzdenek és elvéreznek

főhadnagy szeme megakadt a kis plüsköfésü könyvön, melynek kinyitott piczinyke fehér lapján egy vérvörös rózsa pompázott. Magduska ott feledett könyve volt.

Pel hő mindjárt tisztában volt azzal, hogy az a könyv csak a Magduska könyve lehet s vidáman rejtette el attilája zsebébe. Lesz legalább mivel felkelteni a Magduska kíváncsiságát. De tudja Isten, egyszerre csak olyan ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy belepillantson az apró, fehér lapokba. Miket is jegyezhet föl egy tizenhét éves leányka, ki soha egy napra sem volt távol az édes anyjától s kinek egész világa a szülői köri Kíváncsisággal ütötte föl a kicsike könyvet, de egy-két perez múlva belesápadt abba, amit olvasott.

Az vala egy helyütt irva: Tudom, hogy meg kell halnom, pedig olyan szép, olyan gyönyörű az élet. De százszorta szebb, százszorta gyönyörűbb volna még a halál is, ha tudnám, hogy szeretett ő is, akié minden gondolatom. Oh édes Sándor, mondd, fogsz-e hullatni érettem egy-két köny- cseppat, fogsz-e gondolni Magduskára, ha én már nem leszek? . . .

Pethő Sándor most egyszerre tisztán látott s most egyszerre megértett mindent, ami azelőtt oly érthetetlennek tűnt föl előtte. Az a szegény nagybeteg leány őróla álmodozik s arra a pár napra, ami még hátra van, tőle várja boldogságát.. Meghatottságában a leányszivnek ez édes megnyilatkozása fölött sírni tudott volna. Nemes elhatározása támadt. Édessé fogja tenni Magdus- kának a napjait, leányos álmait valóra váltja.