Nagybánya, 1915 (13. évfolyam, 1-25. szám)
1915-05-20 / 20. szám
4 érte. Ezek, akik most töméntelen számban vannak, megértik a Vigasztalónak mély titku ünnepét. Piros Pünkösd napja most ezeké a szenvedőké, vérezőké, elesetteké. A vigasztaló ünnepből fakadjon rájuk ezer áldás s a jobb, szebb jövendőnek valóra váló reménye gyógyítsa be sebeiket! A Vilmos huszárok ezredese Nemestóthiról. A Vilmoshuszárok alezredese dr. Nemeslóthy Szabó Bérli zászlós elestél a következő levélben tudatta a hős huszár szüleivel: »Nemestólhi Szabó Bertalan huszár tiszthelyettes május 7-én, midőn Polenától délre szakaszát rohamra vezette, ellenséges golyótól találva, hősi halált halt. Az ezred tisztikara ismerve a megboldogultnak, mindenkitől szeretett és becsűit barátunknak kiváló érdemeit, mit a harczléren több ízben tanusitolt és hősiességét, fájdalommal telt szívvel fejezi ki hozzátartozóinak őszinte részvétét. A Vilmos huszárezred tisztikara nevében gróf Szapáry alezredes.« Gróf Trautenberg Imre huszárfőhadnagy, aki Nemestóthy Szabó zászlóssal egy században szolgált s ugyanakkor ő is megsebesült, igy adja elő Nemestólhi zászlós hősi halálát: A szomorú eset e hó 7-én este 7 óra tájban történt. Az oroszok hátravonulóban voltak. A VII. hadtest és a németek között a mi hadosztályunk egy hézagot töltött ki és a hetes huszárezred éppen rohamot intézett az oroszok ellen, amely győ zelmesen végződött, ugv hogy ott, Mezőlaborcz és Boró között a határ közelében, ahol mi harczoltunk. ennek a rohamnak következtében csakhamar meg is futamodtak az oroszok és este 11 óra tájban már egészen a határ felé üldöztük őket, tovább a Mezőlaborcztól északra eső magaslatoknál. Szabó barátom éppen a szakaszát vezényelte és felállva helyéről, parancsot akart kiadni az előnyomulásra. Ebben a pillanatban találta őt pontosan szivén a muszka golyó, amely a hátán jött ki és pillanatok alatt végzett vele Én közvetlen közelében voltam akkor és láttam amint egyszerre hányát vágódott a földön. Odarohantam hozzá, lehajoltam a szivére, arczába néztem, amely már halollhalvány volt s láttam, hogy már nincs benne élet. Ekkor talált engem is vállamon az a golyó, a melynek sebemet köszönhetem, de éppen, mert erősen lehajoltam szinte csak horzsolta vállárnál s nehány izmot lökött ki a helyéről. A közelben voli egy derék legényünk: huszár Pista, annak szólottám, hozza a szegény halott bajtársamat a kötözőhelyre. Ezt néhány társával meg is tette és másnap reggel jelentette is nekem a kötözőhelyen a tett intézkedéseket. Valószínűleg Borón, a templom közelében temették e! s sírja meg lesz jelölve, hogy hozzátartozói elhozhassák ie- j lemét. Mélyen érintett halála engem is. Hiszen | hat hónap óta csaknem mindig együtt voltunk, j egy századnál, a legmelegebb barátságban éltünk egymással. Szabó lelkes, szenvedélyes katona volt. Önként jelentkezett, daczára idősebb voltának, huszár volt és Budapestről már kápiári rangban indult el novemberben. Deczemberben ! Érzi, hogy ez szent kötelessége, Magduska iránt, kinek egész élete a szenvedések szakadatlan lán- czolata volt. Hadd legyen legalább utolsó útja, búcsúja boldog, verőfényes. A keményszívű katona egészen elérzékenyedett s idejébe került, mig legyőzhette nagy felindulását. Magduska még mindig kint volt a verandán, Édesanyjával a lenyugvó nap pompájában gyönyörködött s találgatták, hogy a még viiágos égboltozaton halványan mutatkozó csillagok közül melyik a Venus csillaga? A beezézgető éveiődést sarkaníyupengés zaja szakította félbe. Magduskát láthatólag meglepte a nem várt látogatás s édes boldogsággal fogadta a Pethő Sándor üdvözlését. Az a szomorú hangulat, mely Bardyék házában ütött tanyát, mintha egyszerre megváltozott volna. Magduska boldog vidámsága visszhangot keltett a szivekben s ha rövid időre is, feledték mindannyian azt a kérlelhetetlen sorsot, mely Magduskára leselkedett. Látták, hogy Magduska boldog s ez a tudat enyhítette sziv- tépö fájdalmukat. Pethő Sándor másnap délelőtt teljes díszben tette Bárdyéknál látogatását. Bárdyék, kiknek Pethő mindent elmondott, a nagy szalonban várakoztak reá. Odahívták be Magduskát is, ki egyszerű fehér ruhában, rejtelmes, hevesen dobogó szívvel lépett be. NAGYBÁNYA pedig már megkapta a nagy ezüst vitézségi érmet, akkor volt ez a Sanok körüli csatákban, amikor hallatlan vakmerőséggel az orosz front mögé kerülve, nagyon fontos jelentéseket hozott magával, élelveszedelm k között vágva át magát és kerülve megint vissza hozzánk. A következő hónapban már zászlós lelt és úgy tudom, már föl volt terjesztve hadnagyi előléptetésre. Ezt már nem érhette meg Az utolsó napokban igen jókedvű volt. Jó kedélye különben sohasem hagyta el és boldogan, nevetve emlegette a nagy gorlicei győzelem után: — Most nem állunk meg Kievig, mosl már csakugyan bomlik az orosz 1 Mindig elől volt. mindig bátran, örömmel harczolt és kereste az alkalmat a küzdelemre. Még akkor reggel derülten mondogatta legényeinek : — Fik, ma megint meleg napunk lesz, úgy iáiszik, egyszer megint meglátjuk, hogy milyen az a »sturm«! Mielőtt támadásba mentünk volna át, délután ott beszélgettünk egy magaslaton, nevetve, tréfálkozva diskurálíunk és gukkerre! szemléltük az orosz állásokat. Akkor még nem sejlelte, hogy egy-két órával később az a »sturm« az ő halálának okozója lesz. A kamara elismerése. A debreczeni kereskedelmi s iparkamara a következő átiratot intézte a nagybányai ipartestület elnökségéhez az iparos államsegély kiosztása ügyében: Megütközéssel vesz a kamara tudomást a nagybányai lapokból arról a visszataszító és Ízetlen támadásról, mellyel egyesek alantas bosszúja, elkeseredése, irigysége a háborús segélyek szétosztását kiséri Hasonló tömeg- segélyek kiosztásánál elkerülhetetlen az, hogy egyes igények kielégítetlen maradnak, ezeknek a maguk ufján tisztes szerénységgel illett volna jelentkezniük s a későbbi esetleges segélyoszlásoknál keresni kielégitésöket. Nagybánya részére rendelkezésre álló összegből a kamara annyi segélyt juttatott, amennyit Mára- marossziget városának, vagy Máramaros vármegye összes községeinek s könnyen belátható az is, hogv annyi pénz, amennyi az összes nyomorúságok kielégítésére szükséges volna, egyáltalán nincs A kamara helyesli az ipartestületnek ez ügyben tanusiiott magatar tását és nyilatkozatát és visszautasítja azt az elitélendő alacsony kívánságot, hogy a kiosztásnak bizalmas jellegű névsora nyilvánosságra hozassák. Debreczen. 1915 május 14. A kerületi kereskedelmi és iparkamara nevében: Szentkirályi elnök. Szávay titkár. Kétszáz koronás alma ár. A nagybányai fogyasztási szövetkezeié az érdem, hogy május havában is Jonathan almákkal kedveskedik vevő- közönségének, Az igaz, hogy a háborús esztendőhöz méltóan az alma ára is erősen háborús izü • kilónként egy korona negyven fillér, vagyis métermázsánként egyszáznegyven korona, ami almaár rekord még aligha volt városunkban. 1 De ez a kisebb baj. Aki május havában is almára kiváncsiaskodik, hadd fizessen Az már ; — Magduska leányom, szólott Bárdy Mik- ; lós eifogódott hangon, Pethő Sándor a kezedet j kérte meg. Igent mondasz-e? Kigyult arccal, lesütött fejjel, remegve a megindulástól, szótlanul állott Magduska. ügy szerette volna azt a szót kimondani de nem bírta, j nem tudta. Csak könnyei árulták el véglietetlen ' boldogságát. Bárdy Miklós elérzékenyülve fogta meg apró, fehér kezét s édes anyjával vezették oda a daliás huszár főhadnagyhoz, akiért még meghalni is olyan, olyan édes volna . . . * Az ünnepélyes eljegyzés még meg sem történt, Magduska hosszú útra ment, ki a temetőbe. Csöndes haldoklását egy édes álom valóraváiása telte széppé, édessé, megnyugtatóvá. Piros pün- köst ünnepére volt kitűzve az eljegyzés, de akkorra már Magduska ott pihent a fehér rózsákkal borított ravatalon. A boldogság mosolya odafagyott ajkaira s ez a mosoly volt szülei fájdalmának enyhítője, vigasztalója. Piros pünköst fehérré vált a Bárdy-házban, de nem feketévé . . . “Ses-gnagyobb baj, hogy az almák egynémelyike esősen ütődöü volt, úgy, hogy egyike másika bizonyos pontokén már sárgásán hamuit a rot- hadáslól. Mikor pedig az egyik vevő nagy alázattal azt a kérését terjesztette elő, hogy ő nem válogatott almát kér, csupán az! kéri, hogy ütődött almát ne adjanak neki, mert postán akarja elküldeni, az pedig megromlik, — az üzletvezető ur érthetetlen és haragos megütkö I zéssel azt válaszolta: akkor lessék kilónként 2 koronát fizetni, (vagyis métermázsánként 200 koronát) mert mit csináljak én azután az ütő- dőlt almákkal ? Hogy a haragos üzletvezető ur mit csinál az üíődöít almákkal, az nem a mi dolgunk, de hogy az ütődöü almaárulás nem j szalonképes dolog, pláne egy elsőrangú szövet- , kezetnél s még planébb száznegyven koronás árban, az már bizonyos Hiszen az üzletvezető ur okoskodására huzva: a vevő kényleien volna j a kereskedőkiői az ütődött s már .rothadásba ! indult narancsokat is megvennie, ha egy kis egészséges narancshoz akarna jutni 1 Pedig ily i esetről igazán nem tud a krónika! Egyébként i megjegyezzük, hogy szép, nem ütődöü Jonathan 1 alma Baloghué hid-ulezai szatócs-üzleteben kilónként 1 koronáért kapható. — Minő szerencse, I hogy az ütődöü alma nem fűszer, amivel I nemrégiben egy pár kereskedő ugyancsak megjárta. Magyar Nők Korona-Alapja. A honvédelmi ministerium Hadsegélyző Hivatala a vitéz kato- I náink özvegyei és árvái érdekében a háború kitörése óta folytatott humanitárius munkájába aktiv munkaiársui kívánja bevonni a magyar női társadalmat Az eddigi gyűjtés eredményétől teljesen külön álló alapot óhajt teremteni a Hadsegélyző Hivatal. Az özvegyek és árvák életbevágóan fontos érdekéinek felkarolására Magyar Nők Korona Alapja néven indul hódiló útjára ez a nemes és szép akció, mely méltó kifejezője lesz a magyar társadalom asszonyai és leányai példátlan nagylelkűségének, a nagy idők szellemétől való ihlettségének és igaz haza fiságának. Az akció országos jellegű, nem maradhat ki abból egyetlen magyar lány sem. A Magyar Nők Korona Alapjának tagjává válik mindenki, aki legalább egy (1) korona adománynyal járul az alaphoz. Legyen ez az uj alap minél hatalmasabb, hadd lássa mindenki, hogy a magyar nő méltó az ő páratlanul álló jó híréhez, hadd igazolják a tények, hogy a magyar nőt a jótékonyság szolgálatában sem lehet fölülmúlni. Akik a Magyar Nők Korona-Alapjához egy (1) koronás adományaikkal nagylelkűen hozzájárulnak : művészi emlék-szelvényt kapnak. Hogy e nemes mozgalom minél szélesebb körben elterjedjen, a magyar női társadalom vezetőtagjai egy nagy-választmány keretében csoportosultak. ők veszik kezükbe ennek a gyönyörű akciónak az intézését. A nagy-választmány Budapesten alakul meg. mintegy központi szerveként az egész nagyarányú országos mozgalomnak, de már a legközelebbi/ időben az ország minden városában és községében is hadsegélyző hölgybizottságok alakulnak, programmjukba véve a koronás emlék-szelvények árusítását. Nincs kétség aziránt, hogy e hölgybizottságok a legélénkebb agitációt fogják kifejteni a hősök özvegyei és árvái érdekében. Az emlékszelvény füzetekért (á 20 korona) vagy az egyes szelvényekért (á 1 korona) a Hadsegélyző Hivatalhoz (Budapest, képviselőim épülete) kell fordulni, e szelvényfüzetek Budapesten a nagy-választmány tagjainál, továbbá a tiszti-kaszinó (Váczi-ulcsa 38.) második emeletén és a Kossuth Lajos-utcza 20. szám alatt lévő persely-osztályban, vidéken pedig a hadsegélyző hölgy-bizottságoknál s azok tagjainál is kaphatók. Reméljük, hogy városunkban is már nemsokára megalakul a hadsegélyző hölgybizoüság. A »Vasárnapi Újság« május 14-iki száma valóságos kaleidoszkópja a hareztéri felvételeknek. Különösen nagy feltűnést fognak kelteni azoknak a magyarországi határvidékeknek a képei, melyekből most űztük ki az oroszokat, valamint tüzérségünk uj, 24 czeníiméteres ta- raczkjainak képei Szépirodalmi olvasmányok: Szemere György és Trug András regénye. Szőllősi Zsigmond tárczája. Bállá Mihály czikke a marsalai ezerről. Egyéb közlemények: Képek az Auguszia- hajó eiső útjáról, a a háború napjai s a rendes heti rovatok: Irodalom és művészet, Sakkjáték, Halálozás stb. A »Vasárnapi Újság« előfizetési ára negyedévre öt korona, »Vüágkróniká« val együtt hat korona. Megrendelhető a »Vasárnapi Újság« ki_ _____ 1915. május 20.
