Nagybánya, 1915 (13. évfolyam, 1-25. szám)
1915-04-22 / 16. szám
2EIII. évfolyam. 1315. április Író 22. IS-ils szám. Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre & korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉG L Y MIHÁLY. j Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veresvizi-ut 14 szám, ahova lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő Üzletében Is. Pénzintézeti központ. Április 21. Lapunk egyik legutóbbi számában méltattuk a vidéki pénzintézetek ref rmjának szükségét s igv méltán lepett meg kellemesen, hogy a pénzügyminisztérium is kibocsátotta e tárgyban tervezetét s az illetékes tényezőket e hó 8-án Budapestre hívta meg értekezletre, úgy, hogy a fővárosi nagy intézeteket közvetlen s a vidékieket a kereskedelmi és iparkamarák szerint két három tag által képviseltette. Ez iránti értesítés e hó 5 és 6 ikán kézbesittetvén, a mai közlekedési viszonyok szerint bizony csak azok vehettek részt, kik gyorsan felkészülve nem ijed lek meg a mai utazás fáradalmaitól. Alig lehet e sürgősség okát megtalálni s igy bizony elmondhatni, hogy a vidéki valóban érdekelt kis intézetek egyéni képviselet nélkül maradtak s tárgyallak felőlük, de nélkülük s annak kifejtésére, mi lenne tulajdonkép az állatuk kívánt s czélszerünek vélt eljárás, a központi értekezleten nyilatkozat sem tétetett. A pénzintézetek országos egyesü lése április 7 re országos kongresszust rendelt el, melyen a Széli Kálmán v. b. t. elnöksége alatt öt órás gyűlésen lelt megvitatva és a felterjesztendő birálali javaslat tervezetét dr. Hantos Elemér készítette el Érdekes volt látni, miként tartja mindenki a reformot szükségesnek, de miként fáznak az autonómia feláldozá sától s mig a perifériák, a nemzetiségi és pedig román és tót intézetekkel számot vetve a helyzettel, behódolnak a kormány-tervezetnek, ad lig a brassói j takarék igazgatója a szász intézetek ré j széről, a revizori eljárást korlátozni ki- j vauja, ellenben a soproni takarék képviselője a dunántúliak nevében ellent mond a kormány beavatkozásának azzal, j hogy igy ők nem lépnek be. A magyar pénzintézetek országos szövetsége a márczius 31-iki igazgatóság és választmány teljes ülésén tárgyalta azon szép operaiumot, mit dr. Houányi Géza nagyváradi orsz gyűlési képviselő terjesztett az április 8-iki értekezlet elé. : Igen érdemes munka a vidéki pénzintézetek tekintetéből, hol gondoskodva lenne minden irányban az autonómia, az egyenlő elbánás és a tisztességtelen verseny kizárása melleit a közgazdasági tekintetben ép úgy, mint a társulati kisebbség érdekének megóvásáról, kijelentvén már a bevezetésben, hogy: - »megnyugvással látjuk, 1 ngy a kormány a helyzet magaslatán állva jelentékeny állami eszközökkel arra törekszik, hogy a háborús viszonyok által okozott sebeket orvosolja, hiteléletünket megrázkódtatástól megóvja, mindazonáltal a tervezetnek ezt az intézkedését párciális jelentőségűnek kell tekintenünk, mert a magyar pénzintézetek zöme a moratorium és a hadi kölcsön daczára épen és sértetlenül áll teljesen készen arra, hogy a háború szerencsés befejezése illán közgazdasági életünk újra éledése pillanatában újból fel vehesse gyümölcsöző munkásságát s ezt kétség kívül halékonyan támogatatja egyrészt, hogy a hiteléletnek menthetlenül beteg organismusait eltá- volilva, nagyon sok intézetet a fenyegető lidércznyomáslól szabadit meg, másrészt nagy szolgálatot tehet a központ, ha a moratorium által megakasztott hitelfor- galmat újra egészséges keringésbe hozza és a hadi kölcsön által elvont tőkék restituáciőját a pénzinlézetek erős támogatása utján előmozdítja. A kormányprogramra ez a része minden körben helveseltetik s nagy érdem fűződik hozzá, ha pártatlanul, körültekintéssel és a mi fő; idejében és gyorsan fog eszközöltetni.« A revíziót általánosítani kívánja azok ellen kik üzleti összeköttetést és hitel! élveznek a központtól, vagy ha az intézeti érdekeltek kérik és a költséget előlegezik s ez foganatosítaná a bírósági revíziónál is az eljárást. A betétkezelés, értékpapír vétel és a kihelyezés arányosításánál a legtágasabban kívánja az autonom jogot, mert nem lát a központ részéről a beavatko zásra vonatkozólag felelősségei s ép ezért a vidéki intézetek érdeke szerint az igazgatóságban részükre nagyobb szám biztosítandó. Az április 8 iki értekezletet a pénzügyminiszter nyitotta meg s egy órán túl terjedő beszédben adta elő terveze- zetét, mit a napilapok részletesen közöl tek s igy ilt csak azt tartom megjegyezni valónak, miszerint meglepett, hogy sok A „Nagybánya“ tárczája, A grodeki csatából. Roda Roda egy tartalékos lüzértiszt elbeszélése alapján izgalmas részleteit irta meg a grodeki csatának. Nem sokáig örülhettünk a fomaszovi győzelemnek — beszélte a tüzértiszt — mert parancs jött az indulásra. Hire jött ugyanis, hogy egyik hadseregünk Lemberg mögött, vagy Lemberg mellett erős harezban áll az oroszokkal, segítségére kellett tehát sietnünk. Őrnagyunkat az ütegével odavezényellék, nekem pedig naponta meg kellett, jelennem a hadosztályparancsnokságnál a parancsok átvétele végeit Szeptember 7-én ismét parancsot kellett vinnem az őrnagyomnak. Kérdezősködtem, hogy merre lehet az ütegünk s azt a választ kaptam, hogy csak lovagoljak arra, amerről ágyudörgést hallok. Sehogysem tudtam azonban ráakadni az ütegünkre és eltévedtem. Késő este volt már, nem birtam már tovább menni s végül is a 3. számú honvéd ágyús- ezrednél találtam éjjeli szállást, ahol sátorponyvába burkolózva aludtam. Szeptember 7-én korán reggel — meglehetősen rossz lelkiismerettel, amiért nem tudtam eleget tenni megbízatásomnak — tovább lovagoltam az őrnagyomat keresve. Útközben tisztekkel találkoztam, de senki sem tudott felvilágosítást adni. A miskolczi divízió hadiszáüására utasítottak, ahol mindent megtudhatok. Órákhosszat bolyongtam eltévedten, inig végre egyszerre csak valóságos kereszttűzbe kerültem. Köröskőrül puskaropogás és ágyudör- gés. Csak később tudtam meg, hogy a grodeki csata volt, amelybe belesodródtam. Délután három órakor érkeztem meg a magammal vitt nyo’c municiós kocsival arra a helyre, ahol az ágyuütegek állottak, de csak hármat viheitem az őrnagyom ütegéhez, mert útközben ölöt elvetlek (ölem. Innen paranccsal egy másik tü^érüteghez küldtek engem ahol a főhadnagyot erős ellenséges tűzben találtam, aki semmi áron sem akart kiengedni engem a fedezékből, mert úgy találta, hogy minden lépés a szabadban bizfos halált jerent. Egyszer csak észrevettem valamit, ami megáüifo'ta a szivem verését: a mezőn, ahol az orosz lövegek a legsűrűbben csaptak le s ahol a srapnelek lűzoszlo- pai valósággal megvilágították az eget, a mezőn nyugodtan sétált egy eiegáus kis társaság : Bar- dolf ezredes a kíséretével. Én sem maradtam tehát tovább ufra keltem. Miután oly hosszú idő óta nem mutattam magamat az őrnagyomnál, hat municiós kocsi volt a legkevesebb amit számára vihettem. Ezekkel egy koporsóformáju dombhoz rukkoltam előre, ahonnan azonban nem juthattam tovább, ha csak embereket és lovakat föl nem áldozok Az őrnagy közel volt, jelentést küldtem tehát neki, megjelölvén a helyet, ahol tartózkodom és váriam a parancsát. Attól féltem, hogy az őrnagy üzenete hosszas kimaradásom miatt nagyon szigorú lesz. Ehelyett azonban a jelentésem hátsó oldalára a következőket irta: — Szervusz rezervista 1 Nagyon derék ! A köcäik maradjanak fedezet alatt. Ott maradtam tehát a kocsikkal a helyemen, az erdős dombon. A srapnell-lűzbe csakhamar gyalogsági lövegek záporesője vegyült, mire az embereim felugrodtak és a fák mögé húzódtak. Megparancsoltam nekik, hogy jöjjenek vissza a kocsikhoz Tétovázva jöttek előre és a kerekek mögé bújtak. Egy Gajdos János nevű tüzér azonban nyugodtan maradt ülve a lován, fujla pipájából a füstöt és igy szólt : — Gyerekek, ha a sors könyvében meg van irva, hogy eltaláljon benneteket a golyó, akkor csinálhattok, amit akartok, el fog találni. Engedelmeskedjetek tehát szépen a hadnagy úrnak és végezzétek a kötelességteket! Odaadtam neki az összes czigarettáimat és megkérdeztem tőle, tűzmesterré akar-é előlépni, vagy a vitézségi érmet akarja, ő az utóbbi mellet döntött, és én még ott, helyben megírtam ceruzával a kitüntetésre való előterjesztést, ami nagy hatás tett a többiekre. Embereim most már kifogástalanul végezték dolgukat, amit a Gajdos János példaadásának köszönhetek és egyetlen embernek, egvellen lónak és kocsinak sem esett b3js. Az őrnagy magához hivatott és érdeklődött, hogy álltuk ki a tüzelést? Az ütegállásból látták a mi fejünk fölött kavargó füstfelhőket s már azt hitték, hogy bizonyára végünk van. Az őrnagy nyomban alá is irta a kitüntetésre szóló ajánlatot. Én egy darabig ott maradiam a megfigyelő árokban az ut szélén, mely Zagorze felé vezet,
