Nagybánya, 1915 (13. évfolyam, 1-25. szám)
1915-04-22 / 16. szám
2 NAGYBÁNYA 1915. április 22. millió értékűnek mondta a7 o. m. banknál rendezetlenül fekvő intézeti váltók tömegét s a kifizetések általános nehézségeit az országban mindenfelé. Ez a mennyire sajnálatos, mégis reánk, itt helybeliekre megnyugtató, hiszen daczára, hogy a harcztér szomszédságában vagyunk, a nagybányai intézetek megállották helyöket s más intézeteknél egyetlen rendezetlen váltójuk nincs s mert kifizetéseiket mindenben teljesítették, sőt a betétnél a korlátokon túl is s elvétve csak ott alkalmazták egy-két esetben, hol nem a tényleges szükség, hanem az egyéni elhajlás tűnt ki. A pénzügyminiszter hatalmas beszédét követték Széli Kálmán, Blaskovics Ferencz, Hantos Elemér, Deák Gyula (Kassa), Engel Aurél, Szende Pál, Ho- ványi Géza, Blettl Ferencz, ifj. Freuer Béla, Ulman Adolf, Szilánvi Ödön, Vadász Lipót, Szalácsy Lajos, Schmidt József, Wälder Gyula, Töpíer Lajos, Madarassv Beck Gyula és György Endre hatalmas beszédei, melyek a központi erő érvényesülését kívánatosnak a maguk modalitásai szerint tartják s azt érvéuyre emelni kívánják a dunántúliak kivételével. Érdekes momentumként kell kiemelni br. Madarassv Beck Gyula a magyar jelzálog hitelbank vezérigazgatójának kijelentését, hogy sikert úgy érnénk el legtöbbet, ha a vidéki intézeteknél a bank és takarékpénztár mégkülönböztetnék. Kellemesen esett e kijelentés, mert teljesen fedi az itteni lapokban már tárgyalt nézetünket. Sajnálattal hallottam az államtitkártól azon kijelentést, hogy a jelen fel - ügyelőségi tagokat operettszerünek jelezte; miért is alulirt meg lévén győződve, hogy a magyar állam kormánya rosszat nem akarhat, hogy ha most kezdetben tervezete át is kell essen a közmondásos gyermek-betegségeken, azon tudatban, hogy egy egységes központ, ha összetart, az csak jóra vezethet, köszönetét nyilvánított a kezdetért a pénzügy- miniszternek s hogy az valóban sikerre vezessen, kérte a br. Madarassy Beck Gyula felszólalását különösen figyelembe venni, mert valóban akkor fog biztos lenni a pénzügyünk, ha az nyugodt és biztosságáról aggály nem támadhat s ez csak a szigorú ellenőrzés alatti takarék- pénztári rendszerrel lehet elérhető, másrészt a vállalkozási szellem fellendülését a bank biztosítja. Az államtitkárnak teljes őszinteséggel válaszoltam, fájdalom, hogy lehetnek ily tapasztalatai, de talán mégis több a hivatását felfogó s teljesítő felügyelőség, ; mert én csak ilyet ösmerek itten, kiknek kontrolja legyen bármily szigorú, azt ép a közérdekből hálával vehetjük s ha ilv felügyelőség lett volna mindenütt, aligha lenne szükség a központi szervezetre ; de ha már kell, úgy legyen az valóban a közérdek védelme, miért is márczius 28-ika uj fordulatot jelent a magyarországi közgazdasági életben stoii Kéia. Goga és Lukáciu. Április 21. I A kolozsvári egyelem ludós professzora, Moldován Gergely dr. könyvel irl az orosz ler- j jeszkedési vágynak Romániával kapcsolalos, évszázadokra visszavezethető hisztorikumáról. i Az érdekes könyv természetesen a háború eseményeire is kilerjeszkodik s többek között a politikai akcióik színhelyét Romániába áthelyezett Lukáciu László és Goga Oklavián szemé- j lyérői is megemlékszik, nem éppen hízelgő j formában Az érdekes jellemrajzok itt következnek : A magyar állam három millió románsága- | ból csak két hazaáruló került ki: Lukács László, j a laczfalusi pap és Goga Oktávián a költő, akik felrúgván hazájuknak tartozó minden köteles j séget. g bukaresti nemzed Ligában, az orosz czélzaíok szolgálatában választmányi tagságot | vállaltak s abban a L’Ind Roum. szerint a ! »rühes bárányok« számát keltővel megszapo- j ri tolták. Lukácsot künn a ligaisták »laczfalusi orosz- j lánc nak hívják (leül de Siscsli), nálunk a nép j közönségesen »ördög pap« jának (popa dracului) | nevezi, mert csak gyűlölni tudott, a keresztényi j szeretelet, megbocsátást és a szerénységet nem gyakorolta soha. ő a gyűlöletének és a gyom rának élt, ez a kettő irányította minden lépé- ! sét. Ő a szó szoros értelmében rosszabb volt i a pogánynál is, mert annak is van hite. amit j megtart és féli Istenét. De Lukács nem félt senkitől Ma mintegy hatvanhárom éves, többször 1 öntetett individium, különben jó szónok, eléggé eszes, de balkezü üzletember Üzlet volt nála a vallás, a papi, a tanári állás, a képviselős' g, a marliromság. a nemzed ügy és rrég sem vitte semmire Nevetése a magyar kultúrából táplálkozott — Rómában is tanult s ott doktori fokozatot nyert, igy kétségtelenül különbnek tarthatta magát sok másnál, akik nálánál mégis többre vitték dolgukat Mert ő minden üzérkedése daczára •— ismétlem — még sem vitte anyagilag semmire, kétes üzleteiből nem bol- doguil, mindenbe belebukott, mig most vénsé- gére sikerült magát és egész családját a Liga és illetve a román állam számlájára átutaltatni. A Lukács-család a Ligában addig ameddig, már irigyelt budgeítétellé változott. Ma Romániában rekedt, ahonnan nem térhet vissza anélkül. hogy a nyakába ne akasszák azt a bizonyos szaiagrendtít, amely' a hazaárulóknak Isten és ember előtt minden államban kijár. Lukács életrajzából felemlítem, hogv a szatmári állami gimnáziumnál tanári állást vállait, ahonnan a közoktatási kormány a losonczi gimnáziumhoz helyezte át Llőtte azonban ez rossz üzletnek látszott, lemondott állásáról cs Érszenlmihályra menl papnak. Laczfaluban a római Széni Péter templom mintájára szép kis biszerikát építtetett s azt politikai jelmondatokkal profanizáita. A kis Laczfalu (900 lakossal) kezdett híressé válni, különösen amikor egy szép reggel az élelmes pap egy forrás vizénél Szűz Mária csodatevő képére akadt. Hogyne, az Isten Anya — bocsássa meg bűnünket, hogy szent nevét bűnös ajakunkra vesszük — a hazai románság sok ezernyi derék, lisztelelre- mélló, istenfélő, jámbor, szerény és alázatos papjai közül, éppen a legbünösebbeí, a laczfalusi dölyfös, vallástalan és minden gonoszságra kész papot látogatja meg s felkínálja magát neki üzleti czélokra. Laczfalván ezt a Szüz-Anyajárást Lukács arra használta fel, hogy parókiájából bncsujáró helyet csinált, ahova az isteufélő jámbor hívők messze földről elvándorollak. R-verendás kétes alakok gyóntatni kezdték a népet — jó pénzért. A hívek misékért is szívesen áldozták fel filléreiket; a lul- világi dolgok kijárásáért és egyéb közbenjárásokért csak úgy folyt be a pénz, amely aztán pezsgőzések és más dinurn dánumok orgiáiban el is tűnt. Lukács maga is már közelállóit hozzá, hogy őt a nép valami földöntúli lénynek képzelje és magát emiatt pénzért mutogassa, mint a majmokat szokás. Hanem közbejött valami, ami Lukácsot nagyon is közönséges embernek őmiatta be. A püspök tőle a misepénzekről és más parokiális üzletetekről számadás kéri. de ő a számadást egyszerűen megtagadta. Ebből nagy botrány amikor észrevettem, hogy az ellenség a kis er- dőcskét és a kocsijaimat ismét srapnelekkel lövöldözi. Gyorsan odasiettem és mit láttam ? A municiós kocsik egyedül álltak lovak nélkül, csak az én lovam állott ott fejsebből vérezve. Az emberek a káplár parancsára az erdőbe vonultak s a tele kocsik ki voltak cserélve üresekkel, amelyek közben az ezredtől odaérkeztek. Az üteg az egész napon át erős tüzelés alatt állt, anélkül, hogy egy embert vesztett volna. Az őrnagy és az ezredes éjszaka a megfigyelő árokban aludt, én az utón, a szakaszparancsnokok mint rendesen, az ágyú mellett. Másnap ismét munícióért kellett mennem. Az őrnagy kölcsön adta a lovát. A kényelmes út, amely ezredemhez vezetett, erős orosz tűz alatt állott. Útközben kétszer szenvedtem tengelytörést és három hidat kellett kijavítanom, hogy átmehessek rajta. Emiatt meglehetősen elkéstem s az Őrnagy már nagyon türelmetlen volt, főképp hogy olyan sokáig kellett nélkülöznie lovát. Aznap még kétszer kellett municiópötlást hoznom. Az üteg 1800 patront lőtt el. Tüzelésünk védelme alatt a raj vonal serényen ment előre és tisztán látható volt, mily szörnyű pusztítást vitt véghez az oroszok soraiban. A munkácsi honvédek tisztikarában valósággal megható bajtársi szellem uralkodott. Az oroszok rendesen este 6 óra tájban hagyták abba a lövöldözést, a déli pauzák szigorú betartásával. Esténkint, a tüzelés beszüntetése után, hangok hallatszottak a rajvonalhól: — Ezredes ür, hogy érzi magát? — Köszönöm, jól! — felelte s a rajvonalból kórusban hangzott ismét: — Éljen az ezredes ur! A tisztek kijöttek a lövészárkokból és köszöntötték Pillepic ezredest. Ö pedig átkarolta és megcsókolta őket. Szeptember 10-én változatosság kedvéért mi kezdtük meg a tüzelést. A küzdelem nagyon heves volt, mint az előző nspokon is. A megfigyelő árokban egy Dobsa nevű őrmester volt a szolgálattevő a miskolciak közül, akit mindnyájan szerettünk jó kedvéért. Jóképű erős ember, prototípusa a magyar fajnak. A megfigyelésben senki sem volt oly pontos, mint ő. Valóságos fanatizmussal feküdt neki hivatásának s legszívesebben mindent maga csinált volna. Ha egy tiszt fölemelte fejét a mellvéd fölé, a derék őrmester rögtön tiltakozott, mert senkinek sem szabad — úgymond — magát exponálnia, csak neki. Pillepic ezredes megfogadta, hogy ennek az őrmesternek kell a háború alatt az első altisztnek lennie, aki megkapja az arany tiszti kardbojtot. Mi a nehéz ágyukat tréfásan »Schwari«- nak becéztük, amit Dobsa őrmester »Sáric-nak értett. Valahányszor aztán egy nehéz haubitzgrá nát fütyült el fölöttünk, az őrmester rögtön rágyújtott a magyar nótára: »Sári ne dudálj«. A következő napon elesett a népszerű ember: egy Sári leszakította a fejét. Szeptember 10 én délután megteiefonozták nekünk, hogy orosz támadás várható az éjszakára. Kozma főnadnagy a sötétség beálltával saját elhatározásából egy őrjáratot gyüj'ötl össze, körüljárta ezzel az orósz lövészárkokat s felgyújtott. egy majorságot az ellenség háta mögött. Este kiiencz órakor rettenetes ágyutüzelés indult meg ellenünk. A láihaláron félkörben állottak fel az orosz ágyuk és koncentrikusan lőttek reánk : csakhamar az ellenséges gyalogság tüzelésbe kezdett A mi két ütegünk hallgatott: nem lőhetett, mert gyalogságunkat veszélyeztette volna. Tétlenül, de annál nagyobb izgalomban várakoztunk, amikor egyszerre a hátul égő major világánál megláttuk, hogy az orosz tömegek előrenyomulnak, de a mi gyalogságunk gyorstüzelése közepette. Mikor egy kis szünet állott be a lövöldözésben, nagy meglepetésünkre világosan lehetett hallani, amint az orosz csapatok, hogy bennünket félrevezessennek, magyarul kezdtek kiabálni, persze szláv kiejtéssel: — Saját csapat tüzet szüntess I Majd az orosz tisztek osztrák és magyar jelzőfüttyöket hallattak, mire ismét magyarul zúgott fel az oroszok soraiból a kiáltás: — Éljen a király! A ravasz fogás azonban csak egy pillanatra használt, meglepődött legénységünk egy-két. iná- sodperezre felhagyott a lövöldözéssel, de a honvédlisztek rögtön tudatára eszméltek az oroszol ravaszságának és ismét elrendelték a gyorstüze lés folytatását. Az oroszok ezt már nem állottáit ki s a támadás vissza volt verve. Az ellenségnek óriási veszteségei voltak nekünk ellenben csak néhány emberünkbe kerül a dolog, Pillepic ezredes még ugyanazon az éj szakán bárom századot, amelyek már hetvenké
