Nagybánya, 1914 (12. évfolyam, 27-52. szám)
1914-09-17 / 38. szám
2 NAGYBÁNYA 1914. szeptember 17. fejlődés fennakadásáért százszoros kárpótlás lesz a jutalmuk. Ha győzünk, mert győznünk kell, a fejlődésnek egy nem remélt uj korszaka virrad reánk. E jobb jövőbe vetett szilárd hittel teljesítse most mindenki hazafias kötelességét. Várhidy Lajos. A moratórium rendelet kiegészítése. Szeptember 16. A hivatalos lap legutóbbi száma közli a miniszterelnöknek az 1914. évi augusztus 12-én kiadott moratóriumrendeletetkiegészitő6796—1914. számú rendeletét. — Az uj rendelet mindenekelőtt a szállítási szerződéseket szabályozza, rendelkezik a bérbe adott ingatlanokat terhelő kamatokra és tőketörlesztésekre vonatkozólag, s végül több, az előző rendeletben nem érintett magánjogi viszonyt szabályoz. A rendelet teljes egészében igy hangzik: 1. § Az 1914. évi augusztus 1. napja előtt kötött kétoldalú szerződés alapján pénztartozással terhelt fél a nempénzbeii szolgáltatásra kötelezett féltől a moratórium tárgyában kiadott rendelet fennállásának ideje alatt csak úgy követelhet teljesítést, ha saját tartozását már teljesítette, vagy a nempénzbeli szolgáltatással egyidőben teljesiti, vagy pedig — amennyiben a nempénzbeli szolgáltatásra kötelezett félnek a szerződés szerint előre kell teljesítenie — lemond arról, hogy saját tartozására nézve moratóriumot vegyen igénybe. 2. §. Ha az 1914. évi augusztus 1 napja előtt kötött kétoldalú szerződés alapján pénz- tartozással terhelt fél a másik féltől neki felajánlott teljesítéssel szemben saját tartozására nézve moratóriumot kíván igénybe venni, a másik fél a szerződéstől elállhat; elállása azonban csak úgy hatályos, ha azt a pénztartozással terhelt féllel szemben haladéktalanul (vétkes késlekedés nélkül) kijelenti. Ugyanígy elállhat a szerződéstől a pénztartozással terhelt fél is, ha a másik fél a lejáratkor csak az esetre hajlandó teljesíteni, ha a pénztartozással terhelt fél lemond arról, hogy saját tartozására nézve moratóriumot vegyen igénybe. Ha a nem pénzbeli szolgáltatásnak részletekben keli történnie, az 1. és 2. bekezdése szerint elállani csak az esedékes részlet tekintetében lehet; az egész szerződés tekintetében pedig csak akkor, ha a szolgáltatás oszthatatlan. 3. §. A 2. § 1 bekezdésében a meghatározóit elállás joga a nempénzbeli szolgáltatásra kötelezett felet akkor is megilleti, ha a pénz- tartozzással terhelt felet már a teljesítés felajánlása előtt nyolcz napi határidő kitűzésével nyilatkozatra hívta fel az iránt, hogy hajlandó-e tartozását moratórium igénybe vétele nélkül teljesíteni, a határidő pedig sikertelenül telt el. Ugyanez az előzetes elállási jog megilleti a pénz- tartozással terhelt felet is, ha a másik felet nyolcz napi határidő kitűzésével nyilatkozatra hívta fel aziránt, hogy a lejáratkor kész-e abban az esetben is teljesíteni, ha a pénztarto zással terhelt fél moratóriumot vesz igénybe, a határidő pedig sikertelenül telt el. Az elállást az 1. és 2 bekezdés eseteiben magában a felhívásban előre is ki lehet jelenteni. A felhívott fél nyilatkozata nem késett el, ha a fél az azt tartalmazó jánlott levelet a nyolcz napi határidő alatt postára adta. Az 1. és 2. bekezdésben említett felhívásnak nincs helye, amennyiben a nempénzbeli szolgáltatás csak 1914 évi szeptember 30. napja után válik esedékessé. A 2. § 3. bekezdésének szabályát ebben az esetben is megfelelően alkalmazni kell, azzal a hozzáadással, hogy az elállás jogát csak azon részletek tekintetében lehet gyakorolni, amelyekre a a felhívás kiterjed és az előbbi bekezdés értelmében nincs kizárva 4. §. Ha az 1914. évi auguszlás 1. napja előtt kötött kétoldalú szerződés alapján nem- pénzbeli szolgáltatásra kötelezett fél késznek nyilatkozik arra, hogy a szolgáltatást a lejáratkor abban az esetben is teljesíti, ha a pénztartozással terhelt moratóriumot vesz igénybe, a szerződés érintetlenül marad, a pénztartozással terhelt fél azonban saját tartozására nézve a moratóriumot még akkor is igénybe veheti, ha a pénztartozás lejáratakor már nem esnék a jelenleg fenálló moratórium alá, de a moratórium esetleges meghosszabbitáta folytán vagy a 6045—1914. M E számú rendelet 13 §-a értelmében kiadandó rendelet értelmében halasztásban részesül. 5 § Az állam vagy állami intézmények és vállalatok részére szükséges szállítások iránt elvállalt kötelezettségek teljesítését Ja jelen rendelet szabályai nem érintik; az ilyen kötelezettséget a fél a moratóriumra való tekintet nélkül köteles teljesíteni. Nem terjed ki a rendelet az olyan kétoldalú szerződésre sem, amelyeknél a pénztartozás a 6045—1914. M. E. számú rendelet 4. §-a értelmében lejáratára való tekintet nélkül nem esik moratórium alá. 6 §. Az 1914 évi augusztus hó 1. napja előtt kötött, de a moratórium tárgyában kiadott rendelet fenállásának ideje alatt teljesítendő szerződés alapján az elállás jogának gyakorlásából, avagy az szerződés nem teljesítéséből vagy nem kellő teljesítéséből eredő pénztartozások nem esnek moratórium alá. Az a körülmény, hogy valamelyes követelés moratórium alá esik, nem zárja ki a követelésnek beszámításra való felhasználását. 7 §. A lejáratkor való nem teljesítés esetére bárminő módon megállapított jogkövetkezmények nem állanak be, ha a szolgáltatást a lejáraikor azért nem teljesítették, mert a pénz- tartozással terhelt fél a moratóriumot vette igénybe. 8 § Azt, hogy a háború okozta rendkívüli helyzet mint erőhatalom (vis major) a jogügyletek teljesítésére egyébként mily hatást gyakorol, o rendelet szabályai nem érintik 9 § Bérbe vagv haszonbérbe adott ingatlanokon jelzáloggal biztosított tartozások kamatai és az igy biztosított törlesztéses kölcsönök tőketörlesztő részletei akkor sem esnek a 6045—1914. N E számú rendelettel engedett halasztás alá, ha nem taztoznak az idézett rendelet 4. §-ának 3. pontjában említett tartozások közé; kivéve, ha a kötelezett igazolja, hogy tényleg befolyt bér vagy haszonbérleti időszakra eső köztartozásoknak és az idézett rendelet 4. §-ának 3, pontja értelmében esetleg fizetendő s az illető bérleti vagy haszonbérleti időszakra eső kamatoknak és tőketörlesztő részleteknek levonása után a jelen § ban említeti többi ka- mat-és tőketörlesztő tartozást, nem fedezi. Amennyiben az igy kiszámított összeg az utóbb említett kamat- és tőketörlesztő tartozásokat csak részben fedezi, a fizetés ezen részösszeg erejéig teljesítendő, a fizetési kötelezettségek sorrendjére nézve pedig a telekkönyvi rangsor irányadó. Az 1 bekezdésben a moratórium alól kivett azon tartozások tekintetében, amelyek a jelen rendelet életbe iépése előtt jártak le, a 6045 — 1914 M. E. számú rendelettel engedett halasztás érintetlenül marad. 10 §. Abból az okból, hogy az adós 6045 —1914. M. E. számú rendelet 4. §-ának 3 pontja és a jelen rendelet 9. §-a szeriül halasztás alá nem eső tartozásokat nem teljesítette, a hitelező a nem teljesítés esetére megállapított jogkövetkezményeket a minisztérium további intézkedéséig nem érvényesítheti, kivéve a lejárt kamatoknak ! és tőketörlesztő részleteknek, valamint járuló- j kaiknak érvényesítését, ideértve a kamat vagy I tőketörlesztő részlet nem fizetése esetére ez után I kikötött kötbért is. Ez a rendelkezés visszaható ; hatály lyal azokra a tartozásokra is áll, amelyek i e rendelet életbe lépése előtt 1914. év augusz- j trs 1 napja óta voltak fizetendők. 11 A 6045 -1914 M E. számú rendelet 5. § ának ujolsó bekezdése a gvámpénztárak javára pénzintézeteknél folyószámlára vagy betéti könyvre elhelyezett betéjekre is kiterjed. 12 § A 6045 — 1914. M E. számú rendelet 5. § a a következő rendelkezéssel egészittetik j ki: Városok és községek folyószámlára vagy betéti könyvre elhelyezett betéteikről folyó szük- ségleleik fedezése végett a kikötött felmondási azián másodszor Báthory István lengyel király és Erdély fejedelme szintén úgy agyba, főbe verte a muszkákat, hogy azok a mostani időkig még mukkanni sem mertek, most azonban próbálkoznak és most harmadszor is hogy véres fejjel távoznak a harczból, az kétségtelen. Nem ösmeretien föld tehát előttünk ez a káposztás, répás föld, megjárták már századok előtt ezt a földet őseink s most csak arról akarnánk meggyőződni, hogy e hosszú századok alatt haladt-e Oroszország a kultúra terén ? Az bizony nem igen haladt, mert amint hőseink mondják, az oroszok föidje gyéren müveit, a népe pedig nemcsak hogy neveletlen, de a legnagyobb fokú gyávaságig félénk. Ami hőseink, ami sebesüitjeink kik városunkba jöttek, nagy feltűnést keltettek megjelenésükkel, Szórványosan jelentek meg s igy sem a megérdemelt fogadtatásban, sem ünneplésben nem voit részük. De mikor egyik-másik utczában felkötött karral vagy sánta járásukkal feltűntek, körüivétték őket, kérdésekkel ostromolták, aztán virággá', enni és innivalókkal látták el, de a füstölni való sem igen hiányzott és ez igy van rendén. Sőt mi több, a segélyző-bizottság is támogatja őket. kegyes adományokkal. A vöröskereszt kórházban pedig fejedelmi gondozásban és ellátásban részesülnek sebesült vitézeink. Ami vöröskeresztkórháfcunkban nem hivatásos ápolónők végzik a legnemesebb érzésre valló szolgálatot, hanem társadalmunknak elit hölgyei, kik nemcsak a sebesültek sebei bekötőzését végzik megfelelő módon, de a sebek kibontását, azoknak kimosását oly higgadt vérrel teljesitik, mintha valamennyien az orvosnői vagy legalább is az ápolóuői pályára készültek volna. A sebesült vitézek nem tudnak eléggé csodálkozni, hogy balsorsuk után minő feledhetetlen sors jufott nekik osztályrészül Uriasszonyok, úri kisasszonyok őrködnek felettük s e csupa szív, csupa nemes lélekkel bíró hölgyek igyekeznek a sebesült hősök gondolatait Í3 kitalálni, sőt az igazgatónő, mint védőangyala a sebesültek naponként növekedő számának, a Vöröskereszt kórház előtti téren, csendet teremt és a kórház ablakaiban lévő betegeknek a megnem engedett alkaholos italok beadását meggátolja, mert városunk oly szegény, hogy rendőrség hiányában nincs módja abban, hogy más városok példájára a kórházban illetve a kórházon kivüi való csend és rend fentariására megfelelő embert bocsásson a kórház igazgatóságának rendelkezéséi. (Ezt az állapotot itt is szóvá tenni kötelességünk volt.) j A vöröskereszt kórház vezetősége vagy mondjuk igazgatósága, de talán leghelyesebb, ha a gyermeket nevén nevezzük: igazgatója (nevének kiírása tilos) hogy mily figyelemmel, mily gyöngédséggel van a gondjaira bízott, betegek iránt, igazolja az is. hogy vasárnap valóságos lucullusi lakomát rendezett a sebesült hősöknek. Tudnivaló az, hogy a háborúban nem igen van alkalom arra, hogy a katona asztalnál étkezzék, de még sokszor arra sincs alkalom, hogy rendszeresen táplálkozhassak, mert a helyzet és körülmény ezt nem engedik meg. Tehát eszik, táplálkozik úgy ahogy lehet. E rendetlen táplálkozás következtében a gyomor nem kapván meg a nekio szükségeseket, gyengül, erőtlenedig ugyannyira, hogy mikor alkalma van arra, hogy rendszeresen táplálkozzék, erre nem igen képes. A vöröskeresztkórházban úgy látszik tudtak a katonák eme állapotairól s bevárták a vasárnapot, mikorra a katonák, a sebesült vitézek étvágya megjön s akkor rendeznek számukra valóságos lakomát. Vasárnapra összekoldult a kórház igazgatósága nehány kacsát, csibét, levesnek való jó marhahúst, azonkívül jószivü adakozók adtak bort, gyümölcsöt, tésztaféléket s igy a vasárnapi étlap nemcsak jó ételeket, de elsőrendű ebédet is mutatott. Volt kitűnő leves, főtt hús körítve és mártás, főzelék, kacsa és csibe pecsenye, tésztafélék, gyümölcsök, bor és finom czigareüák. Kell-e ennél pompásabb ebéd? Bizonnyára nem — ha jó étvágy is van hozzá — de a szívesség is oly meleg és bensőségteljes a betegekkel szemben, hogy a sebesült vitézek, legtöbben a földnek népei közül valók, — legmerészebb képzeletükben sem álmodhattak iiy mesébe illő valóságról. ellátásról. Nemes nagy lelkek és melegen érző szivek tudnak csupán oly magasztosan cselekedni, hogy az örök hálára tehessenek méltók, mint arra érdemeket szereztek és szereznek jelenben ami ápoló uriasszonyaink és uriieányaink. —ó.
