Nagybánya, 1914 (12. évfolyam, 27-52. szám)
1914-09-10 / 37. szám
V.AJBUB.JLX>AJCjA£X -JÉS:® XII- évfolyam. 101-4. szteptemloer lió IO. 37-ils: szám, F.lírfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. Felelős szerkesztő: ! Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veresvizi-nt 14 szám, ahova ÜPT V A1TUÍT V I lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. •E* vl Lj I JYL 1 ll A Li Y. J Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében is. Pénz és a háború. Sr^ptfí* "v* Mindennek a mozgató c. ez az ördöngős valami, melyért •< űzd mindenki s melyből minél . tulajdonunknak mondani a legfőbb vá mert azt mondják es sajnos, hogy úgy is tartják, hogy akinek pénze van, annak mindene van; tehát ha pénz nincs, még becsület sincs. Az efféle balga felfogással egyáltalán nem foglalkozunk, boldogítson mindenkit a hite. Most a pénzről akarunk egyet-mást elmondani, arról a pénzről, a melynek most éppen nagy szüleibe vagyunk, mert a háború molochja nemcsak azt emészti meg, ami a zsebünkben van, de még azt is, ami nincs, mert ha pénzünkkel, ami van, nem futná a háború költsége, az állam könnyen segit magán, igénybe veszi a hitelt, amikor minden becsületes honpolgár sietve siet, ha t. i. az állam kölcsönt kér a háború czéljaira, megtakarított tőkéjét az ország háborús czéljaira kölcsönözni, mert tudja, hogy tőkéje elsőrangú helyen van betéve, de tudja azt is, hogy a magyar állam pontos fizető és jó kamatot is ad, igy tehát a kölcsönzött tőke, amely a jelen időben a háború céljait szolgálja, a háború lezajlása után kamatostul visszatérül a kölcsönt adónak. Azután a hadisarcz, ami nem lesz épen megvetendő összeg, (a németek a franciáktól ez ideig 45 milliárdot követelnek azaz számokban kifejezve 45.000.000.000 millió) mert bizony íelfér nekünk is az r néhány milliárd, amit a hadsereg narczra I való képességéért áldozatul hoz imu ’ gy megtéríttessék; meg kell, ho; ^sse 'zt valaki s ez a valaki, vagyi ek a valakik nem mások, mint azok i rágok, amelyek hadat üzentek ne! osztrák-magyar monarchiának. És fognak fizetni szépen azok, akikkel háborúban állunk aztán, hogy mi marad nekik és hogy miből élnek, az nem a mi, hanem az ő dolguk. Pénz minden a mai világban. A pénz, a pénz, a pénz. A pénzért ereszkedik le a bányász a föld mélységeibe, követ keres ott, amely aranyat, ezüstöt, ólmot tartalmaz. Aztán felszínre kerül ez a kődarab, belejut a zúzdába s a zúzott porból az aranyat, ezüstöt kimossák. Az igy nyert fém a ; kohóba izzó tűzben olvasztódik.lesz belőle aztán arany vagy ezüst rúd avagy tégla i és ilyen állapotban kerül az be a pénzverő hivatalba, hol pengő tallér, csengő arany lesz belőle. No lám az a ke, amelyért a bányász a földméhében izzad, hány kézen megy keresztül, mig pengő ezüst csengő arany formájában forgalomba jön, hány embernek ad kenyeret, megélhetést addig is. Ha forgalomba került pedig és be- I járja a nagy világot, mert az arany és ezüst vándorúiakat jár, mily sok jónak, de rossznak is kutforrásává válik és válhatik. Ha a pénzsóvárgás nem uralná az emberiség nagy részének lelkét, sok szép, dicső és magasztos dolog sohasem valósulna meg, mert sajnos, úgy van, hogy a mai világban tisztelet a csekély kivé* nek, a legtöbb esetben nem a hirnév i törtetnek az emberek, hanem a ’ után, mert akinek pénze van, anna1 ene van. A pénzvágy, ha higgadtan mérlegeljük, tulajdonképen nem is megvetendő tulajdonság sőt a pénznek tisztességes munka után való gyűjtése erényszámba is mehet és meg}7. Ellenben a pénzvágy, a pénzsóvárgás elitélendő, illetve a vagyongyűjtés bűnös cselekmény, ha az mások kiuzsorázása révén történik. Sokan tűnődnek gondolkodnak a felől, hogy a még nem is oly régen nagy mennyiségben forgalomban volt csengő aranyak, melyeket bizony sokan nem is igen szerettek, hova lettek, hova tűntek ? Talán valahol vas szekrényekbe zárva pihennek! Hejhl dehogy pihennek, nem pihennek azok, egyáltalán nem, mert ott vannak az aranyak az ezüstök a háborúban. A harezba mentek ők is, nemcsak fiaink, tehát minden ami drágaság, ami kedves nekünk minden a hareztéren van. Mikor kezünkbe forgatjuk az aranyat vagy ezüstöt, eszünkbe sem jut, hogy ennek a kis érezdarabnak mily nagy szerepe van az emberek életében. Hiszen talán tudjuk, avagy csak sejtjük talán, hogy az érezpénz a szó legszorosabb és legnemesebb értelmében a legelső világ- czikk a földön, amelynek csengése nemA „Nagybánya“ tárczája. Táborozó katona sóliajtási. Ide szikrázik a távolból Türkizes, sejtő, kék szemed. Miért olyan hideg? (Neked adtam a forróságát s minden tűzlángom benned ég A tiéd.) ____ H. ö. Che rchez la femme. Abban az időben, midőn az eszeveszett szerb Priucip browning goiyója oly rettenetes gyilkosságot okozott, kapcsolatosan keresték, kutatták az okokat, melyek előmozdilói voltak e páratlan bűnténynek. Akkor egy pár lapnak a hasábjain egy rövidke hir jelent meg, amely arról szólott, hogy Harlwig volt belgrádi követnek gyönyörűséges leányára a szerb trónörökös szemet vetett s amint a sorok között kiolvasni lehetett, a szerb trónörökös komoly szándékkal volt Hartwig baroness iránt s talán feleségül is veszi a baronesst, ha Hartwig megteremti Nagyszerbiát, úgy miként azt ők, Harlwig és a trónörökös megtervezték. Ez a rövidke hir, az akkori nagy izgalmak közepette olyan szenzációt, aminőt egy ily hírnek okozni kellett volna, nem okozott, sőt feltűnést sem igen keltett. Nem is csoda. A rémes gyilkosság sötét felhője ült a lelkeken s az emberek gondolatai űzték, kergették egymást s egy nagy kérdőjel előtt állott mindenki, vájjon mi vértenger fogja a világot beborítani egy ifjú ember gaz lelkének elvetemültsége folytán? A nagy kérdőjel nem sokáig állott a világ előtt. Eltűnt oly gyorsan, miként jött, helyébe lépett nyomban a hadüzenet Szerbiának és azután ezt nyomon követte az a világfelfordulás, mely az emberiséget, a világ népét két táborba osztotta s igy szembekerült egymással az Igazság é3 Hamisság A háboruskodók, háborúskodva ontják a drága vért és már kétségtelen, hogy a nagyszerb álmoknak, vagyis Nagyszerbiának örökre vége s igy a Hartwig baroness reményei is füstté váltak. Tudjuk nagyon jól, hogy cselszövők, csel- vetők hazája volt Szerbia. Jó tanítómestert kaplak a szerbek Hartwigban, jeles tanulót Pasics- ban és kiváló irányitót Sassonovban, az orosz külügyministerben. Régen úgy ösmerték, ma pedig úgy tudjuk, hogy a diplomába konyhája egy valóságos boszorkány konyha, melynek üstjében népek sorsa fő s az üstnek kavarói a diplomaták, akiknek legfőbb díszük és ékességük az, ha egymást minél jobban betudják csapni. A diplomaták főkeüéke a ravaszság, a dolgoknak Ctürése csavarása és a legnagyobb fokú ha- zudozás. Őszinteségről a diplomaták között szó nincs és nem is lehet, mert ha csak egy parányi tisztesség vagy őszinteség lett volna Hartwigban, Pasicsban, Sassonowban, ma nem omlana az ifjú emberek vére a kerek fö'dtekén. Hartwig egy kemény fejű, erős akaratú diplomata volt. Ravasz mint az orősz diplomaták, alattomos mint Pasics, a szerbek miniszterelnöke s bár úgy arezban, mint megjelenésben rokon- szenvetlen volt, de azért sima, sőt előkelő modorú, mint az ő mindenhatója Sassonov. A nagy és rettentő gyilkosság eszméje a belgrádi konakban fogamzott meg, valószínűleg Györgye szerb herczeg agyában, annak a Gyor- gyénak, akit a szerbek őrültnek nyilvánítottak, akit alantos tisztek megpofoztak és megkorbácsoltak, aki kalandokban utazott és számtalan botránynak hőse volt, akinek szerelmi históriái, korcsmái duhajkodásai mélyen bevágnak az erkölcsbe, a tisztességbe s akinek trónörökösi jogá- a szkupsíina elvette, mert még a szerbek is, akik vajmi keveset tudnak az erkölcsiségről és tiszt tességrői, szörnyen elitélték Györgye viselkedését és menesztették is Angliába. Da most már bün- bocsánatot nyert, otthon van és intézi Szerbia sorsát. Hiába volt külföldön Györgye, Szerbiában ott volt Hartwig, aki erős akarattal és erős kézzel dolgozott a Györgye szellemében. A Hartwig baroness pedig reménykedett és bízott atyja energiájában, mert tudta nagyon jói, hogy amit atyja egyszer fejébe vesz, azt megvalósítja lüzen-vizen keresztül, vérrel vagy vassal egyaránt. Harlwig a nagyszláv eszme megtestesítője volt Az atyuska,inint ilyent nevezte ki belgrádi követté.
