Nagybánya, 1914 (12. évfolyam, 27-52. szám)
1914-07-30 / 31. szám
2£II. évfolyam. 1S1-4. jvLlius Hó 30. 31-i3r szá-ra. Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉGLY MIHÁLY. MI Étim Szerkesztőség és kiadóhivatal: X .„ám, ahova lapközle; ények, hirdetések s előfizeti. küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula kOnyvkert.«» életében Is. Történelmi idők. Julius 29. Hetekkel ezelőtt fekete szárnyakon érkezett meg a megdöbbentően borzalmas, iszonytató híradás . . . És nyomában gyász támadt mindenütt: a bosnyák sziklákon épen úgy, mint az alföldi rónákon, a stájer havasokon épen ugv, mint a dalmát partokon. A szivettépő gyászban milliók és mii- | liók szive dobbant össze s mig a kezek ökölbe szorultak, a tehetetlen fájdalom szorította össze a torkokat. Ma azonban ezek az ökölbe szőri- j tott kezek lecsapásra készen állanak. A királygyilkosok népének, a gyuj- j togató államnak arczátlan provokácziói j lángba borították a horizontot s ma már őfelsége, a legfelsőbb Hadur zászló alá ' szólította katonáit, hogy boszut vegye- j nek a szer aj evői ut porába hullott vér- 1 rózsákért s megtorolják mindazt a hallatlan gyalázkodást, merényletekben nyil- ! vánuló orvtámadásokat s a monarchia ellen szőtt összeesküvéseket, amiket a j hatalmas monarchia éveken át szótlanul tűrt a béke érdekében. A szerb földről eredő szerajevói j bombákkal és browningokkal azonban a pohár csordultig telt. Azok az adatok, amiket a szerajevói vizsgálat Szerbia bűnös üzelmeiről kideríted, lázba hozta a világ minden kul- turnépét. Európa erkölcsi itélőszéke a monarchia nagy és elvitázhatlan igazsága mellett döntött s a világ összes kulturnem- zete elitélte a szerb propagandát, mely bombával, browninggal s titkos összeesküvésekkel dolgozik nemzeti deliriumos álmainak megvalósításán s mely állandó veszedelmévé vált a békének ... A megtorlás ideje elérkezett... A háború küszöbön van ... De lát-e valaki valahol aggodalmas arczokat? A háború réme mintha elvesztette volna minden ijesztő hatalmát! A hadi állapot proklamálását ujjongó örömmel, leírhatatlan lelkesedéssel fogadták a monarchia összes népei. Országos tüntetések folynak mindenütt a háború mellett s túláradó lelkesedéssel éltetik, ünnepük mindenütt felséges királyunkat, ki e történelmi időkben agg kora daczára ragyogó példaképe a kötelességtudásnak; a hadseregei, melynek bízunk hatalmas erejében, vitézségében. Valamint a gyász klején nem volt válaszfal a monarchia népei közt a nyelvi különbség, úgy nem válaszfal az most sem a kitörő lelkesedés magasztos pillanataiban, midőn a haza határai közölt szinte egy nemzet fiainak érzi magát mindenki. E történelmi időkben némuljon is el mindenütt a gyülölség szava; hulljon le közöttünk minden válaszfal; a sziveket fűzze össze a szeretet, az összetartozan- dóság érzete s ne feledje el senki egy pillanatra sem: a haza minden előtt! Nézzünk csak katonáinkra, akiket családi körükből szólit el a legfelsőbb parancs. Minő örömtől kigyuladt arczczal sietnek a zászlók alá; minő nagy lelkesedés hevíti sziveiket s a hazaszeretet varázsa mennyire meghatványozza, meg- aczélositja erejüket. Mert az igazság velünk lévén, velünk van az Isten is! A történelmi idők e pillanataiban nemcsak dicsőséges hadseregünkre hárulnak a magasztos feladatok, hanem az ország polgári lakosságára is. Járjon mindenki kezére a polgári s katonai hatóságoknak; őrizze meg mindenki teljes nyugodtságát s ne üljön föl semmi riasztó, nyugtalanító híreknek, melyek csak rémlátások dajkameséi s amelyek ilyen komoly időkben fölös számmal teremnek. Gondoljon mindenki arra, hogy ily nyugtalanító dajkamesék szárnyraadásá- val rósz szolgálatot tesz szent ügyünknek s ezenkívül maga ellen hívja fel a hatóságok megtorló kezét is, mely nem tűrheti, hogy a lakosság nyugalmát s rendes polgári munkáját ilyen koholt rémhírekkel nyugtalanítsák. Ezt azért is szükségesnek tartottuk hangsúlyozni, mert már is szárnyra kel- tek körünkben ilyen rémmesék, melyeknek semmi alapjuk sincs s melyek csak A „Nagybánya“ tárczája. In memoriam . . . A bártfai főbíró fiatal felesége szorongó szívvel, erőltetett igyekezettel fon ablakában .. . Fürgén berreg a rokka s nyúlik vékonynyá az aranyszínű lenszál gépiesen mozgó keze alatt. Künn egy-egy messziről jövő ágyúgolyó csapódik le erőtlenül a piacz kövezetére, a város falain eldördülő csatakigvók morajától megrez- dülnek a kis szoba ablakai. Jósa István ostromolja Bártfál. Rablóseregének rossz hire megelőzte jöttét s a kapukat elzárták Tökölyi hírhedt kapitánya előtt, aki kevély, sértő hangú üzenetével végképen eljátszotta a lakosság rokonszenvét. Erős volt a várost körülfogó hármas kőfal húsznál több bástyatornyával, mély a széles sánczárok s a bártfaiak nem ijedtek meg Petneházy Dávid Jósának segítségére siető seregétől sem. Csak Judit, a főbíró felesége nyugtalankodott szüntelen, amióta Peteeházy nevét az utczán emlegetni hallotta. Lelkében megelevenedett a múlt, az a boldog karácsonyéj, mikor őt a nagytemplom csúcsos Ívbe vesző pilléréhez támaszkodva először meglátta. Az oltár helyett reája meresztette szemeit s azért imádkozott, hogy bocsássa meg Isten ellévelyedettségóf, melyért együgyü leányészszel magát okolta. A következő tavaszszal ismerkedett meg vele a borkúti fürdőkben A bártfai patric2Íusok erdei mulatságot rendeztek s Zboróról átlova- gultak az urak. Rákóczi udvarában tartózkodott I akkor; ősszel a fejedelem meghalt s csak egy évvel azután találkoztak ismét lopva, sötét este, szülei kertjében, amikor a hónapokon át ravatalon fekvő I. Rákóczi Ferenczet temették. A visszaemlékezés pirt fakasztott a szép asszony arczán, szive hevesen vert; úgy érezte, hogy még most is szereti azt az embert, aki egykor örök hűséget fogadott neki s három év óta semmit sem hallatott magáról. — Most jött volna értem csak? — villant keresztül lelkén az ijesztő gondolat. Két év óta asszony. Mint a korabeli leányok rendesen, ő is szülei rendelkezéséhez képest ment férjhez. Viszonya Petneházyval titokban szövődött. Ha kisül, hogy mire vetemedett, a pellengérre hurczolják. Ok nélkül pedig nem tagadhatta meg a tekintélyes Vinter Györgytől kezét. A falakon elsült a nagy orgona: a közös talpra szegzett s egyszerre eldördülő fél tuczat ágyucső. Judit elejti orsóját; de még jobban megijed, mikor a szoba ajtaja nesztelenül föl- nyilik s a feléje csoszogó piszkos czigányasszonyt észreveszi. — Csókolom azt a gyémántos szép kézit, — selypítette ez rekedt hangon. — Egyedül van az aranyos madárka drága kaliczkájában ? Hajh, haj, csúf idő van odakinn. — Mit akarsz itt? — kiáltott rá a fiatal nő sápadtan. — Ah, bocsánat, kegyelem. A gaz kuruczok felgyújtották a palotámat. Ha meghúzódhatnám valahol a pajtában . . . A polgárok házai zsúfolásig megteltek a külváros népével. A főbírót megkímélték az elszállásolás kellemetlenségeitől. Judit egyedül volt otthon, cselédjét is elengedte beteg anyjához s csak igy lopózhalott be hozzá a kóbor czigány- asszony, kinek megjelenése csöppet sem volt bizalomgerjesztő. Kikisérte hívatlan vendégét. — Levelet is hoztam ám, — suttogta ez a pitvarban. — Az uramtól ? A vén czigányuő hunyorított szemével: — A pajtában leszek, — mondta kofidens hangon és elkotródott. Judit becsapta utána az ajtót, felbontotta a levelet. Feje elszédült: ő irta, Petneházy. Tudja, hogy nem önszántából ment férjhez. Elragadja tőle. Joga van hozzá: a szerelem joga . . . Meghatóan vázolja szive szenvedését, három év viszontagságait, melyek szava beváltásában késleltették. Ragyogó szinekkel festi a szerelem boldogságát, melynek elérése csak tőle függ. Tudja, hogy a város már nem sokáig állhat ellen, minek hiába ontani rokonvért. Jósa rettenetes bosszút áll a bártfaiakon, ha csupán erőszaknak engednek, őt csak rövid ideig engedte ide a fejedelem; mig itt van, senkinek sem lesz bántódása, ha elküldi valamelyik kapu kulcsát, a város érdekében, a boldog szerelem reményében . . . Judit a szivéhez kapott, hitt 'Petneházy minden szavának, mint hisz más is annak, akit szive szerelmével szeret s boldog szerelem után sóvárgó lelke megtántorodék. A kapuk kulcsa a bástyaőrség fejeinél volt, hogy kéznél legyen, valahányszor fegyvereikkel kirohanásra készülnek, csak a nyugat felé nyíló olasz kapu maradt mindig zárva, melylyel szemben Jósa elsánczolt tábora feküdt. Ennek kulcsa
