Nagybánya, 1914 (12. évfolyam, 27-52. szám)
1914-07-30 / 31. szám
2 NAGYBÁNYA 1914. julius 30. arra jók, hogy nyugtalanságot s félreértéseket idézzenek elő. A városi magisztrátus e komoly időkben is feladata magaslatán áll; kettőzött éberséggel őrködik a város és polgárságának érdekei és nyugalma fölött. Álljon feladata magaslatán városi. í közönsége is. Maga is fokozott éberséggel ügyeljen a rendre, a nyugalomra s ha valami rendellenes dolgot tapasztalna, jelentse azt azonnal intézkedés végett a hatóságnak. E komoly órákban viselkedésünk legyen méltóságteljes, melynek nyugalmát igazságunk s erőnk tudata adja meg s az a biztos remén}7, hogy a komor felhők közül, melyek most az ország egén tornyosulnak, nemsokára kivillan a derűs sugár is! Áldja meg az Isten országunkat s fegyvereinket! A közigazgatási reform. Julius 29. A vármegyei tisztviselők államosítását rövid időn belül törvénybe iktatják, ami önként maga után vonja a városi törvény megalkotását is. Igaz ugyan, hogy a kormány utasittatott az 1912. LVIII. t. cz.-ben a városi törvénynek 1914-ik évben leendő benyújtására, azonban, amint értesülünk, ezt a törvényt csak az uj választási alapon létrejött parlament elé fogják terjeszteni. Szerintem elhibázott dolog a közigazgatás államosítását részletekben oldani meg. A közigazgatás egy egész kormányzati ténykedést involvál, annak államosítását az egész vonalon egyszerre, egy törvényben kellett volna megoldani, tehát egy koncepcióból kellett volna erednie, ha nem is egyszerre, egy időben léptetnék éleibe. A hány fej, annyi koncepció! Ki tudja, hogy az uj választás mily képviselőházat hoz létre s mily politikai irányzatú kormányt? S akkor kérdés, bele lehjt-e illeszteni a városok közigazgatását a vármegyei közigazgatásba úgy, hogy mint rész az egésznek pontosan fungáló alkotóját képezze, viszont az egész a részeket is éltető erővel láthassa el? Nem-e fog egyik a másikának kerékkötője lenni nemzeti haladásunk nagy hátrányára ? Amikor tehát a vármegyei közigazgatás államosittatik, tisztában kell lenni a városi közigazgatás államosításával is, sajnos azonban, hogy ennek még tervezetét sem ismerjük, csak tapogatódzunk a sötétben, egyes elejtett nyilatkozatokból kell következtetnünk. Épp ezért már most a városoknak, különösen az ezeket képviselő kongressusp.ak kell sorom póba lépni, hogy a városi érdekek megóvassa- nak, a városi terhek apasztassanak és a városi közigazgatás jósága, gyorsasága biztosittassék. Az állami közigatás elengedhetetlenné teszi, hogy a rendőrség, az adóilleték, a községi bíráskodás. az árva- és katona ügy állami alkalmazottakkal láttassák el, mig a város fejlődésére irányuló össztevékenység a város autonóm jogkörébe osztandó, mely a képviselőtestület által intézendő. Ezen autonóm jog és kötelesség szempontjából a városok kiemelendők lesznek a vármegyei törvényhatóság illetve a közigazgatási bizottság felügyeleti jogköréből, mert habár a törvényhatóság jogköre nagyrészt az ele venebb közig, bizottság jogkörébe be is osztatott, még sem tekinthetik a városok oly hatóságnak, amelyre nyugodt lélekkel reá lehetne bízni az életviszonyoknak ezer és ezer szálaival átszőtt, a vármegyei élettől annyira különböző városi közigazgatás felügyeleti jogát. Tehát a fejlődöttebb városokat ki kell vinni a törvényhatóság szférájából s egyenesen a betügyminis- terium felügyelete alá kell vonni, ahol gyorsan s a városi érdekeket szem előtt tartó, s azok minden vágyát, óhaját ismerő tisztikar által intéztetnének el a városi önkormányzati ügyek. De nem tartanám semmi esetre sem igazságos és méltányos dolognak, ha a helyi ön kormányzati testületek, mint az államélet szervei gyakorolnák az állami közigazgatást s ennek költségeivel, terheivel tovább is a városok suj- tatnának, mert ha állami funkcziót teljesittetnek a városokkal, úgy ezen teendők ellátásával megbízott tisztviselőket fizesse is az állam. Ha a városok, a közigazgatás államosításával magukról le tudják rázni a kétségtelenül nem őket illető terheket úgy a városok megvalósíthatják mindazt, amit tőlük a nemzet joggal elvárhat Már pedig a városokra, mint az állami élet előrehaladottságának fokmérőire óriási feladatok várnak. 1. Közegészségi viszonyaink javítása, eme lése, melynek elérésére szolgál a jó ivóvíz, a csatornázás, kórház, fásítás s az utak portalanítása, széles utcák, terek létesítése, egészséges, modern lakások építésének ellenőrzése, népfürdők felállítása, a közélelmezés javítása, konyha- és gyümölcskertészet, baromfi-telepek lélésitése, vásárcsarnokok és közvágóhidak építése. 2. A kultúra szempontjából: a tanügyet fokozni, mindenféle gyakorlati szakiskolát emeíni, közművelődési házakat, népkönyvtárakat teremteni, egyáltalán oda hatni, hogy a polgárság annyi ismerettel bírjon, hogy az életküzdelmek között maga elé tornyosuló akadályokat könnyen leküzdeni képes legyen. 3. Közforgalmi szempontból a város utait, utczáit, járdáit jó burkolattal s kifogástalan műtárgyakkal ellátni, vasúti vonalait kiépíteni. 4. Közbiztonság szempontjából: kifogástalan utczavilágitást berendezni. 5. Közgazdasági szempontból: a mezőgazdaság mellett az ipar és kereskedelem fejlesztése, jobb kereseti viszonyok létesítése, gyáripar teremtése 6 Szegényügyi szempontból: Szegényházak, népkonyhák felállítása, szegény gyermekek felruházása, ingyen könyvekkel való ellátása, ingyenes gyógykezelése, kenyérgyárak elállítása. Már pedig ezek megvalósítása óriási áldozatokba kerülnek, melyekre csak ugv képesek a városok, ha a közigazgatással járó költségektől mentesítjük s felhatalmaztatnak oly közhasznú vállalatok létesítésére, melyek a városok ■ egyetemét vannak hivatva szolgálni. Ilyenül ! jelentkezik a közvilágítás, téglagyár, városi takarékpénztár, villamos vasút, jéggyár, városi mozi, hirdetési vállalat, stb. Az életben megállás nincs, ha elmaradni j nem akarunk, tehát módot kell nyújtani a váró i soknak szükségleteik kielégítésére, hogy a nyugat városaival lépést tarthassanak, illetve azok fejlődési fokára emelkedhessenek. Ehhez pedig az állam-kormány legmesszebbmenő jóakarata ki- I vántatik meg. Minthogy pedig a városok mindig csak mostoha gyermekei voltak az államnak, csak a legutóbbi időben nyilvánult meg egy kis i jóakarat, az is a városok tömörülése és nyomása következtében, tehát el lehetünk készülve arra, hogy a városi törvény sem fog úgy megoldatni, hogy annak keretében a városok az építő, teremtő munkához foghatnának Már most keil tehát szervezkedni, meg kell alakítani a városi pártot s csak oly képviselőt kell küldeni a parlamentbe, akik a városi törekvéseket Írják zászlójukra, amely éppen nem ellentétes az egységes magyar nemzeti állam kiépítésével, sőt kongruens, mert a városok képezik ennek gerinczét Ha a városi párt megalakul s annak képviselői egyöntetűen járnak el, úgy nincs kormány, nincs hatalom amely neki ne deíerálna. A városok csak ez alapon remélhetik ki építésüket, de ez alapon épülhet ki a magyar állam is úgy, hogy minden viharnak ellenállni tudjon. Csoknyay Károly. A magyar kormány kiáltványa. Julius 29. N A háborús bonyodalmak küszöbén a magyar kormány kiáltványt intézett a nemzethez, melyben a haza minden egyes lakosának segítségét kéri. ott hevert a főbíró asztalán. Judit utána nyúlt: két évig hazudott szerelmet férjének, most már úgy sem tudna többé . . . * A harangokat félreverték. A czéhek muskétás csapatai az olasz kapu felé rohantak. Vinter György a közeli bástyákra osztotta szét őket s ő maga a falak lőréseihez lapuló embereihez ment. — Szeret téged a feleséged? — kérdezte az útjába tévedő Grünvaldtól s nyomban a faképnél hagyta. A kapuőrség hadnagya zavarodottan nézett utána. — Éva? Hogyne szeretne, tiz év óta feleségem, — mormogta Tamás gépiesen. — De mi lelte főbíró uramat, igen rossz színben van ma . . . Á közeli bástyákon elsütötték az ágyukat, Tamás szenátor összerezzent. A felgyújtott külváros felől egyre közeledett Jósa rohamra készülő, tömör csatarendbe szedett serege. Rémesen hangzott a puskaropogás, az egymás nyomában elsütött csatakigyók bömbölése s a sürü füst fojtó ködként nehezedett a küzdőkre. Tamás harsány hangon osztogatta parancsait, de hirtelen torkára forrt a szó; észrevette, mint ereszkedik le az olasz kapu csapóhidja. A kapun innen ágyukkal torlaszolták el az utat — nyitván megfeledkezett erről a főbíró, hogy most kirohanásra akarja vezetni embereit. Utána nézett, Vinter pedig ellenkező irányban rohant csapatjával. — Megőrült, — kiáltotta Grünvald. Összeszedte a torony lőréseinél csoportosuló embereit, de mikor a falakra kiértek, ereiben megfagyott a vér. Jósa katonái a hidon keresztülrobogtak, a falakon kívül pedig a fosztó füstből Vinter alakja bontakozott ki. A délnyugati bástya rejtekutján került a sánczárkon túlra s elszánt csapatával oldalról támadt az ellenségre. A kuruczok golyói leteritik, maroknyi csapata visszavonul, a bártfaiak ijedten menekülnek le a falakról, amikor látják, hogy a kapu vaspánczélos szárnyai felnyílnak a rondellát hatalmába kerítő ellenség előtt. —- Árulás, árulás 1 — hangzik kétségbeesett ordításuk; nyomban rá iszonyú robbanás resz- ketteti meg a levegőt. A kapu boltozata alá hurczolt »nagy orgonát« s a C3atakigyót egyszerre sütötték el a beözönlő ellenségre a konstáblerek, kiket Vinter rendelt oda titokban. Jósa megfuvatta tárogatóit s visszavonult megtizedelt seregével. Az olasz kaput hirtelen eltorlaszolták s a falakon végigzúgott a bártfaiak diadalkiáltása. * A nagytemplom zsúfolásig megtelt. Tompán búg az orgona s rezdül meg a Dies irae szomorú éneke a fülledt levegőben. A hős Vinter halálának évfordulóját ülik meg. özvegye az oratórium imazsámolyára dűlve zokog keservesen. Egy hosszú esztendő gyötrelmei, a lelkifurdalás kinja leszedte arczának rózsáit, roskataggá tette fejedelmi alakját. S most ismét keresztül- czikáznak lelkén a nehéz napok, a gyötrelmes éjszakák emlékei. A keritő czigányasszonyt a kapuban ragadta meg férje, amint késő este a szenátorok üléséből hazatért. Bálványozta nejét, meg sem álmodta volna, hogy ő mást szerel; képzelt boldogságának rombadőlése mintha megölte volna lelkét természetes árványviz gyógyhatása hurutos bántalmaknál páratlan; a leg- :::: utóbbi termésű savanyu uj borral vegyítve kitűnő italt szolgáltat. :::: ■■ Kapható mindenhol. ■■ Árjegyzéket kívánatra küld a BIKSZAD1 MIM MM. ■■ Kapható mindenhol. ■■
