Nagybánya, 1914 (12. évfolyam, 27-52. szám)
1914-07-23 / 30. szám
2 NAGYBÁNYA 1914. julius 28. pénzérlékben kifejezve az egész tanévi jótékonyság, melyben növendékei ösztöndíj, segély, tandíjmentesség, jutalom, könyv, ingyen-koszt stb. alakjában részesültek, amint azt az orsz statisztikai hivatal számára úgyis össze kell állítani. Az sem Volna érdektelen és tanulság néi kuli, ha az értesítőkben olvashatnék, mennyire rúg egy-egy intézet fenntartásának évi összköltsége s mennyibe kerül a fenntartó államnak s a hozzájárulást viselő városnak egy növendék évi taníttatása. A tanitószemélyzet szempont jából ennek az a haszna is megvolna, hogy látná a világ, aránylag mily kevés költségéri végzik az iskola emberei anyagiakban alig megmérhető és meg sem fizethető nehéz munkájukat. Fentebb említettük, mily imponáló, modern, szép épületekben vannak elhelyezve a polg. leányiskola, az elemi népiskolák, a gazdasági ismétlő iskola, s itt eszünkbe jut, hogy uj hajlékokat kapott a festőkolonia, remek színházat Thalia művészete, csak a gimnázium épületének ügye nem akar dűlőre jutni. Az idei értesítőben, az előbbi évekével ellentétben, alig nehány biztató szót olvasunk arról, hogy lesz e belőle egyáltalán valami. Pedig a mostani állapot miatt már is nagy érdekek szenvednek, u. m a magyar állam és Nagybánya város tekintélye, — hisz idegennek meg se merjük már mulatni a mostani épületet, — de főleg a gimnázium fejlődésének lehetősége, a tanítás eredményessége és tanulók és tanárok egészsége. Az értesítőben található tanév történetek és statisztikai adatok, melyek feltüntetik nagy vonásokban és főbb adataiban az egész év mun kásságát, mind megszivlelésre méltó lanu'ságot nyújtanak, mégis ezek további részletezése és bonczolgatása helyett vessünk egy pillantást az iskolák belső életébe, a nevelés és tanítás belső munkájára, illetve ezek eredményére, amennyiben az értesítők adatai erre alapul szolgálhatnak. Az értesítők kevés szóval, de nyomósán hangsúlyozzák, ami a köztudalnak is teljes meggyőződése, hogy az intézetek munkásságát tevékeny vallásos és hazafias szellem hatja át, a tanítás magyar nyelven történik és a magyar nyelv tökéletes elsajátítására sikerrel törekszik, °gy hogy a tanév elején akadhat mindegyik iskolánkban több kevesebb tanuló, ki a magyar nyelv ismerete nélkül fog a tanulásba, de olyan nem található, aki az év végén a magyar nyelv ismerete és szeretete nélkül távoznék az iskola padjaiból. Iskolánknak ezen dicséretes szelleme teljes megnyugtatására szolgál vallásos és hazafias alapon álló társadalmunknak, mely büszkén látja, hogy mindegyik intézetünk a magyar hazafiság- nak egy-egy erős vára s ez reményt nyújt arra, hogy — ha a gazdasági viszonyok jobbrafordu lásában és a bel- és külpolitikai helyzet rendbe- jövésében bizhalunk — a mai iskolás nemzedék majdan egy húszezer tisztán magyar lelket számláló Nagybányának lehet boldogabb polgára. Örvendetesen látjuk az értesítőkből iskoláink mind intenzivebbé váló küzdelmét az alko hólizmus ellen, az állatvédelem, különösen a madarak és fák védelme érdekében, úgy, hogy örvendetes hatását mihamarabb meg kell látnunk az utczán, az életben, a természetben is Azt is látjuk, hogy mérséklőleg szabályozzák az iskolák a színház, estélyek, különösen a mozi látogatását, ha nem kellő eredménnyel, nem rajtuk múlt. Ami a tanulók erkölcsfegyelmi magatartásának általános eredményét illeti, a gimnáziumban 374 rendes tanuló közül 58-nak, tehát 15* *5 %-nak volt szabályszerű, a többinek mindnek jó magaviselelü jegye, igazgatói megrovásban részesült 8, tanárkari megrovásban egy sem, kizárni nem kedett egyet sem, A polg. leányiskola — igen helyesen — egyénenkénti tanulmányi és magaviseleli osztályzatokat nem közöl, de az értesítő szavaiból tudjuk, hogy leányaink magaviseleté példásan jó volt, amiről különben az iskola szelleme és fegyelme is kezeskedik. Az elemi iskolák szintén nem közölnek a magaviseletből sem osztályzatot, sem statisztikát, mégis biztosra vehetjük, különben a tanulmányi eredményből is megtudhatjuk, hogy a tan testületek szigorúsága és önfeláldozó munkássága e téren is megbirkózott azokkal a nehézségekkel, melyeket különösen köznépünk műveltségének fogyatékossága gördít nap-nap mellett az iskola mukáju elé. Már szomorúbban áll a helyzet magaviselet dolgában az ismétlő- és lanoncziskolák növendékeinél, akikkel szemben bizony a fegyelmi büntetéseknek szigorúbb nemét is igénybe kellett nem egyszer venniük a tanítóknak; bár a helyzet a mi tanonczainknál nem olyan rossz, mint sok más városban, ahol nem egy helyen rendőri asszisztenczia mellett történik ezen vásottabb ifjúság oktatása. A tanilás dolgában minden iskolánkban a tantervet a törvény szabja meg, a szellemet és a nivót az intézetek vezetősége és a testületek összessége adja, a tananyagot a tankönyv foglalja magában, de a tudást, a módszert, a tanítás munkáját a tanár, a tanító, a tanulás munkáját a tanuló képviseli. S hogy e téren iskoláink, tanulók és tanítók az utóbbi tiz hónapon át minő munkát végeztek, arról a gimnázium részletes és általános, apóig, leányiskola és az elemi iskolák csak általános eredményt közölnek. A főgimnázium 383 osztályozott tanulója közül jeles és jó osztályzatot nyert 105 tanuló s ha ezekhez hozzávesszük azt a 14 tanulót, kiknek csak egy elégségesük van (szépírás-, torna- s a rendkívüli tantárgyaktól eltekintve) s akiket az érettségi eljárás szerint is, meg a közfelfogás szerint is, még jóknak mondhatunk, akkor jó ! eredménnyel végezte az évet a tanulóknak 31°/0-a. Elégtelenre minősíttetett egy tárgyból 32, kél tárgyból 12, több tárgyból 22 tanuló. De ha tekintetbe vesszük, hogy az egy tárgyból bukottak úgyszólván mind, a kettőből bukottak kevés kivétellel javitóvizsgálat révén felsőbb osztályba iépnek, marad a tanulóknak 7—8°/0-a, kik teljesen siker nélkül fejezték be a tanévet. A polg. leányiskola négy osztályának 176 r. tanulója közül kitűnő osztályzatot nyert 40, jeleset 60 tanuló, összesen 100 tanuló, az egész létszámnak 568%-o, ami kiválóan szép eredmény. Elégtelent kapott egy tárgyból 9, két tárgyból 3, több táigyból 8 növendék s igy ismétlésre az egész létszámnak csak 45% a bukott. A két szaktanfolyamon úgy a tausze- mélyzet, mint a növendékség mu :kásságát di cséri, hogy az illető tanfolyamot minden tanuló sikerrel végezte Az elemi iskolák értesítője a tanulmányi eredményt csak általánosságban átmegy, marad szóval jelzi, mi az 1447 tanulóból 163 maradót olvastunk össze, ami 15,7%nak felel meg. S ez, tekintve, hogy nincs megkülönböztetve, hány tárgyból való bukásról van szó s hogy az általános tankötelezettség törvénye alapján beiskolázott összes nagy tanulóanyag szerepel, kitűnő eredménynek mondható. végezte és megnyerte ebben a sikeres, nehéz küzdelemben. * Barna falak, kopott kis székek, süppedt dívány és ágy a falnál, bohém tanya, szegényes otthon, amelyért, ugye, sohse halnál; de rossz kis lámpa rőt világán — három bohém él vágykalácson: — s az álmok fénye szikrázik szét. — Szegényes, bús bohémkarácsony ... — Barna falakon túl mi van még? — Müvészmennyors2ág, lanka, róna — s összekaczag a téli este — az álmok három álmodója , . . * És álmodván három idegen ifjú a müncheni háznak olcsó otthonán: megálmodták Nagybánya diadalát, zsenik voltak és beláttak a titokzatosba, a kibontakozóba és elindultak az utján életük, lelkűk, művészetük jövőjének. Az egyik már elment közülök. A másik kettő itt él, itt küzd és itt törtet tovább, előre, amint a végzetben az ő sorsuk bevégeztetett: művész, gyönyörködtess és gyönyörködj! De szenvedj és küzdj, kínlódj s vajúdjon a lelked, hogy megérdemeld azt a gyönyörűséget, amit átadsz, a téged, a művészetedet megértőknek 1 Réti István hazajött, itt maradt és küzdött. Kevesen tudják ma már, a festőiskola uj, mai növendékei között, hogy ez az iskola, aminek európaszerte ösmert már a neve, ez a nyomorba szaladt kis vidéki város és a magyar művészet elsősorban mennyit köszönhet Réti Istvánnak! Rétinek, a rajzpedagogusnak. Rétinek, a psichia- ternek, a mindenkit megértő és szerető művészembernek. Mert szerte ez országban irány, elv és szabadság tekintete nélkül rengeteg azoknak a ma már neves művészeknek a száma, akik a Réti megértő szeretetét, korekturáját áldják. A szó teljes értelmében. Nagy azoknak a száma, akik a maguk művészi hite mellett nem tudják szeretni, elösmei’ni, megérteni Rétit, a művészt, az alkotót; de meghajolnak előtte, mert ők maguk is neki köszönhetik a helyes fejlődésük irányát s hirdetni is hirdetik, hogy a Réti paeda- gógiája szinte egyedül álló dedukciót eredményez. ... És permetezett, borús őszi tájon — elindult innen, útra, egyedül, ahol (úgy hitte) művészibb világon — neki is gazdag élet hegedül. * Az ősszel eltűnt Nagybányáról Réti István kedves, komoly, a mi utczainkra olyan jól illő, karakterisztikus alakja. Kinevezték a főiskolához tanárnak s mint a múltban Ferenozy Károlyt, most Rétit sajnáltuk meg, hogy elhagyta Bányát, a telepet, az iskolát s mint müvésznyelven mondják, az állam: érdemeiért tüntette ki ezzel a kinevezéssel, tehát sok küzdelem után végre jól megérdemelt karriért csinált. Örültünk ennek. Tudtuk, hogy a főiskola is meg fogja szeretni. A pesti kollegák pedig még jobban, mint eddig, hiszen évek hosszú során át ki sem mozdult Nagybányáról, voltak tehát sokan, akik soha sem látták. ügy lett. Szeretet, rajongás vette körül s ő csak úgy élt tovább, szerényen, csendesen, mint azelőtt, mindig. Erre kényszeritetle régi fájdalmas betegsége is, reumás bántalmai. Nem is régen, ezerkilenczszáztizonkettő tavaszán is, az időváltozással, már erősebben érezte Kapható mindenhol. Árjegyzéket kívánatra küld természetes árványviz gyógyhatású hurutos bántalmaknál páratlan; a :::: utóbbi termésű savanyu uj borral vegyitve kitűnő italt szolgáltat Kapható mindenhol. ■■
