Nagybánya, 1914 (12. évfolyam, 27-52. szám)
1914-07-23 / 30. szám
1914. julius 23 NAGYBÁNYA E néhány rövid adatból is kitűnik, hogy az iskola ma már nem a rideg szigorúságnak, büntetésnek az az örömtelen helye, mellyel a felnőttek rósz kedvükben a k csínyeket rémit- getni szokták, hanem ellenkezőleg, a szerető megértésnek, az ész és szivképzésnek, az intenzív munkának, tanító és tanítvány közös munkájának szent csarnoka, ahol szeretet uralkodik, ahonnan szeretet árad, amely szeretet a nagy szünet végével a gyermekek s az ifjak nagy seregét szent örömmel hozza vissza, oda az iskolába, ahonnan junius hó végén pihenésre szét- boesáíaliak. Városi párt. Julius 22. Nyolcz-tiz évvel ezelőtt talán mi voltunk a legelsők, akik hangoztattuk a városi párt meg alakításának szükségességét, mely a közjogi pártokkal szemben főleg a város érdekeinek istápo- lását, előbbre vitelét tűzné ki főczélul. A városi párt megalakításánál csupán Nagybányára gondoltunk s bár a fölvetett idea tét szetős volt, azt az akkor dúló vehemens politikai harczok között megvalósítani helyi keretekben sem lehetett. Ma már országos mozgalom van indulóban az országos városi párt megalakítására, melynek ugyanaz volna czélja, amit mi évekkel ezelőtt a nagybányai városi párt feladataiul jelöltünk meg szűkös keretekben. Ma a Városok Lapja szintén az országos városi párt megalakítása mellett tör lándzsát, írván a következőket: A létező pártkeretekkel szemben majdnem általános az elégületlenség. A közvélemény egyre hangosabban követeli, hogy fel kell hagyni az áldatlan közjogi elvek feszegetésével, mert a köz- gazdasági és városfejlesztési, községfejlesztési igényekre kell fektetni az uj pártalaku’ásokat, ha hasznos munkát akar a törvényhozás végezni. A minap a törvényhozásnak egyik kitűnősége, Székely Ferencz, a volt igazságügyminiszter is kiemelte az uj alakulásnak szükségességét. A Szombathely város ipartestületéhez intézett levelében ugyanis azt írja, hogy a szombathelyi iparosoknak kell kezdeményezni az uj városi párt országos szervezését. Mi is régóta sürgetjük e mozgalomnak megindítását. Nagyon helyes dolog, hogy Szombathely város iparosai munkába lépjenek. De éppen a siker érdekében azt óhajtjuk, hogy ne csak az ország iparosai álljanak annak élére, hanem minden osztály képviselve legyen az alakulás munkájában. Be kell vonni a mozgalomba a gazdákat, kereskedőket, orvosokat, ügyvédeket, művészeket, mérnököket és a tisztviselőket. Hiszen a volt miniszter is azt írja, hogy: »Volt ugyan szó egy országos városi párt alakításáról, de nem jött létre. Legczélszerübbnek tartanám egy országos városi párt megalakítását, melyben az iparosok mellett a kereskedők, ügyvédek, orvosok és más polgári elemek jogos érdekei is kellő képviseletet nyernének. A legkevesebb azonban, aminek, ha czélhoz akarunk jutni, meg kell történnie, hogy a városi elemek, különösen az iparosok, az országgyűlési képviselőválasztásnál csak olyan jelöltekre adják szavazatukat, akik az ország általános érdekei mellett a városok és különösen az iparosok külön érdekeinek istápolását is programújukba felveszik és teljes erkölcsi biztosítékot szolgáltatnak arra, hogy adott szavukat meg is tartják.« Tehát Szombathely városa nagyon üdvös országos mozgalomnak lehet és legyen is kezdeményezője, de annak vezetésére már most keresse meg az illetékes, rátermett férfiút, itt az ország szivében, aki kezébe vegye az ügyet s aki maga köré gyűjtse az országos nevű férfiakat. Ezek aztán az összes városok nevében majd fel fogják hívhatni egy városi kongresszusra a városi liga megalakítása czéljából az ország összes városait, illetve megbízottait. Ez a kongresszus hasonló mozgalomra szólítsa fel majd a községeket is aztán. Ennek megtörténtével végre a községek és városok együttes kongresszusa alakítsa meg a városok és községek választó-ligáját, amely mint élő valóság szerepelhet majd a választásoknál, nem pedig mint jámbor elmélet. A második feladat lenne, hogy a választóliga tisztában legyen önmagával, teendőivel, czél- jaival s programmja olyan legyen, amely hitelre talál és amelynek megvalósítása üdvös legyen. Ne úgy tegyen, mint a jelszavak hirdetőinél látjuk, ahol a szoczialista és függetlenségi vezérek éppen az ellenkezőjét teszik jelszavaiknak. A városi liga mindenekelőtt azzal tenné magát népszerűvé, ha visszaállítaná a választók ama jogát, amely szerint utasításokat adhatott képviselőinek, ellenőrizhette azok működését, eljárását, sőt ha a megbízott visszaélt a választók bizalmával, vagy kötelességeit nem teljesítette, a megbízatást megvonhatta tőle. A második pontja lehetne a programmnak a községi terhek fedezete számára megszerezni a szűkkeblű államtól legalább a gyógytári, közjegyzői, főtőzsdei, bírósági végrehajtói jövedelmeket. Azt a jogot, hogy az állami és hitbizományi bérleteket, vállalatokat, köz- szállitásokat az illető városok, községek részére utalja az állam első sorban, mint azt Wekerle tervezte a regale megváltás után a fogyasztási adók bérleteinek mintájára. Ennek az elvnek óriási haszna lenne a szeezt a fenyegető kórt s akkor érdekes, eredeti mozdulatokkal tornázott a müvésztelep kertjében, hatalmas súlyzókat emelgetve. Egyik hive ie akarta fotografálni ilyen kedves, közvetlen pozi- turában. Réti, a soha gép elé nem álló, ellenkezett. Mig végtére egy czukrászdabeli este nevetve mondta: — Na, nem bánom, beleegyezem, ha egyszer lekap, amikor azokat a nagy vasakat emelgetem. Higyje az »utókor,« hogy valami Herkules voltam ! A tréfálkozás elmúlt fölötte. Pesten sokat kellett átjárnia a szellős, léghuzamos hidakon (Budán lakott, a Zsigmond-ulczai Esplanade hotelben) s csuzos fájdalmai annyira elgyötörték, hogy ágyba dőlt. De azt az ápolást, amit itthon, a szülői házban megtalált, még sem kaphatta meg, a csuz megviselte s az irgalmasok kórházába kellett szállítani. A reumás merevség szinte a mozgást is lehetetlenné teszi számára s neki, akinek az élet, a mozgás, a levegő volt a része Nagybányán, kórházi ágy párnái adnak pihenőt fájdalmaira. Már a tavasszal hire járt Nagybányán is, hogy Réti beteg. De akkor még optimista szemmel láttunk s reméltünk, hogy a nyarat itthon tölti s kipihen minden bajt, betegséget, az ő városa szerető körében. Nem úgy lett. Szegényebbek lettünk, mert Réti nem jött haza s gazdagabbak, mert érte is szomorkodunk. * »Az én mezőmön nem érnek kalászok, — az én aratásom egy marék virág, — az én világom az álomlátások, — az én világom egy álom- világ . . . (Kiss József). * Az álmok álmodóját, jubileuma alkalmából, megakarta festetni a kormány. Kit bízhattak volna meg ezzel mást, mint az ecset álmodóját, Réti Istvánt? Réti elfogadta a megbízást. S beteg lett. Ez a művész tragédiája, amikor a sors markáns vonalat húz az életébe s keresztül álmokon, terveken, vágyakon, a mindent feketére itató berlini kékkel szegi útját a haladásnak. Réti István kezéből sok időre kihullt az ecset.. De mi bízunk benne, hogy újra erőre kap s visszatér ide, hol legszebb álmai születtek s ujraszületése lesz az az ő egyéni tehetségének is. (ön). gény kisebb városok, községekre nézve, ahol például egy-egy több milliós kincstári, holtkézi bérlet mellett a főbérlő község is részesednék egy olyan jövedelemben, ami egyszerre virágzó életet biztositana számára. Mily óriási fejlődésnek vetné ratg alapját ez az elv a községi pótadókkal megterhelt vidékeken, ahol az óriási kiterjedésű nagy bérleteken egy-egy idegen család milliókat szerez 10—15 év alatt, holott a község évszázadok óta netn bír fejlődni. Zircz határában 10.000 hold föld terül e), mint boltkézi birtok és a község 900 év óta nem bir fejlődni. A magyar fővárosra nézve is életbevágó dolog a közélelmezés szempontjából a vidéki élet fejlesztése. A programmba fö! kellene venni tebát (frázisok helyett) a gyakorlati alkotások megvalósitását, első sorban az öntöző csatornák létesítését, községi takarékpénztárak és közmühelyek felállítását s ami a legelső kötelessége a magyar fővárosnak, sürgetni a magyar királyi udvartartás visszaállitását és a magyar királynak állandó itt tartózkodását. Hiszen ily czélból a budai királyi várpalotát, már meg is nagyobbittatta az uralkodó, sőt Wekerle javaslatára, 1893 év november 20-án kelt legfelsőbb királyi elbatározásából hozzá is fogott a magyar udvartartás szervezéséhez. Ha egyébért nem, már ezért az egy eszme megvalósilásáért (a Mohácsnál eltemetett magyar királyi udvartartás visszaállitásáért, feltámasztásáért) is érdemes lenne megalkotni a városi és községi választók országos ligáját, egy hatalmas pártot képezvén abból. Ilyen programra mellett a városok és községek országos ligája nem lesz ellenszenves sem I a kormánynál, sem az ellenzéknél. Sőt azt reméljük, hogy ha alkalmas férfiú áll az élére — mert Barczy polgármesterre gondolunk — úgy ez az uj egészséges alakulás kibékitheti a magyarságot is önmagával. Oly módon, hogy a kormánypárt és közjogi ellenzék közt évtizedek óta i fennálló tarthatatlan viszonyt is megváltoztatná ez a hatalmas áramlat. Hiszen ebben az egészséges, uj áramlatban megújulva, megerősödve látná magát mind a két párt legszebb elveikkel együtt. Mert igaz ugyan, hogy a függetlenségi jelszavakat megunták a választók, de minden kormány ellen könnyű az adóemelésekkel agitálni, holott egy olyan párt győzelmét minden elenzéki is szívesen előmozdítaná, amely párt a közterhek leszállításának, a közjövedelmek megszaporodá sának, a nép fölsegitésének, a nemzeti királyság visszaállításának programjával venné fel a harcot az üres jelszavak követői ellen. Ehhez a programmhoz csatlakozni kell minden magyar embernek, kormánypártnak, ellenzékinek egyaránt. Éppen azért tehát a legnagyobb magyar államférfiuaak, Széchenyinek gyakorlati prog- rammját a magyar városoknak meg kell valósítani végre, ha a magyarság bo'dogulni, haladni, fejlődni akar. Mert a magyarság a városok táborában, választóligájában lesz csak tényező, különben sohasem fog érvényesülni a nemzetiségi Magyar birodalomban. HÍREK. Julius 22. Személyi hírek. Dr. Harasztiig Béla szatmári káptalani főügyész családjával nyaralásra városunkba érkezett. — Harácsek László miniszteri tanácsos a fővárosba visszautazott. — Ceillinger János m. kir. erdőfelügyelő rokonai látogatására városunkba érkezett. Segédlelkósz-választás. A nagybányai ref. egyház presbyteriuma segédlelkésznek tizenkét pályázó közül Horváth Kálmán konyári segédlelkészt választóba meg. Miniszteri köszönet. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Boromisza Tibor dr. szatmári megyés püspöknek, a budapesti tudomány- egyetem hittudományi karán végzett theoló- gusok számára külföldi tanulmányi ösztöndíj
