Nagybánya, 1914 (12. évfolyam, 27-52. szám)
1914-11-19 / 47. szám
6 NAGYBÁNYA 1914. november 19 ezért csakis téves felfogás vezethet a pénz tezaurálására. Ez a veszedelmes jelenség az, amely ellen a legnagyobb eréllyel fel kell lépnünk. Most van a legjobb alkalom, hogy a derékaljakba dugott pénzek napfényre jussanak s hogy az államhoz jussanak, még pedig a lehető legkedvezőbb feltételek s a lehető legbiztosabb módozatok mellett. Földes Béla egyetemi tanár a *Pesti Hírlap*- ban igy nyilatkozik: Időszerűnek tartom, hogy a kormány a hadikölcsön kibocsátására elhatározta magát A modern óriási háborúk, — és e tekintetben a mostani háború fájdalom, a legmodernebb — költségeinek túlnyomó részét csak hitelműveletekkel, mé-4 pedig állandósított adóságokkal lehet rendezni. Nem lehet fedezni tisztán csak függő adósságokkal, nem lehet fedezni tisztán csak fiduciaris jegyekkel. Bármilyen szerepet játszanak ez utóbbiak, de különösen közgazdasági szempontból ezeknek terrénuma korlátolt, hacsak a közgazdasági életet nagy rombolásnak nem akarjuk kitenni. Helyesnek tartom, hogy e hadi kölcsön előteremtése végett a kormány a nemzethez fordul, ahhoz a nemzethez, melynek létét e kölcsön biztosítani van hivatva Ha ez a szózat a nemzethez a megfelelő lelkes fogadtatásban részesül, akkor ellenségeink tudni fogják, hogy ez a nemzet hajlandó utolsó fillérét ellenségeinek megfenyitésére és leveretésére fordítani és ez magában véve is annyit jelent, mint egy nyert c ata Hantos Elemér, orsz. képviselő a »Neues Pester Journalban a hadikölcsönről ezt Írja: Hogy katonai erősségünk nagyobb, mint ellenségeink hitték, azt már bebizonyítottuk Most pedig be fogjuk bizonyítani, hogy nemcsak fizikailag, de gazdaságilag is fel vagyunk készülve. A jól organizált kölcsönemisszió ki fogja hozni a parlagon heverő tőkét, valamint ama száz milliókat, melyek a rémület első pi.lanatá- ban elrejtőztek. Krausz Simon a Magyar Bank vezérigazgatója *Az Est*-ben igy ir: Látom a nagy sikert, melynek nyomában fog fakadni uj mozgalom, uj forgalom, uj élet, mert a pénz, melyet most lejegyzünk, csak átmenetileg lesz az állam pénztárába elhelyezve, honnan állami építkezések, beruházások, de meg direkt hadiszükséglelek fizetségei alakjában is ipar, kereskedelem és munka kezébe fog jutni és hozzájárulni nagyban a normális gazdasági életnek teljes egészében való visszaállításához. Ha ezt az akciót, amely egészen rideg pénzügyi műveletnek is egyike az újabb idők legreálisabb koncepcióinak, áthatná a mai korszellem lendülete, akkor a pénzügyminiszter nemcsak egy állampénzügyi tranzakciót vitt keresztül, hanem a most nyuj tott biztonságok által a nemzetvagyonnak azon igen tekintélyes részét is életretámasztotta, amelyet a bizonytalanságtól valló rettegés eddig meddőségre kárhoztatott. Ugyancsak >Az Est* ben irt cikket a hadikölcsönről Wekerle Sándor, volt miniszterelnök és pénzügyminiszter is. Fontos közgazdasági érdekek — írja Wekerle, teszik kívánatossá, hitelviszonyaink egészséges fejlesztése mellőzhetet- lenné, hogy az egyoldalú ingatlanszerzés helyett az állami és egyéb reális közforgalmú értékpapírok felé irányittassék a tőkeelhelyezés. A közgazdasági érdekek mellett ma életbevágó politikai érdekek is ezt az irányítást követe lik. A létérdekeinkért folyó nagy háború költségeit csak hitelműveletek úján fedezhetjük s azon a hitelműveleten kívül, melyet egyéb előnyös feltételek mellett 6%-os kötvények kibocsátásával pénzügyminiszterünk most kiván megkötni a hadviselés költségeinek likvidálására előreláthatólag még újabb szükségleteket fog felszínre vetni, amelyek fedezténél nemcsak első sorban, hanem főleg saját erőnkre leszünk utalva. A »vitam et sangviiiem, sed avenam non* régi jelszó abban a régi időben sem birt belső iga- zoltsággal, ma meg éppen tarthatatlan állapotokat teremtene. Ma, midőn a háború — s különösen a mi háborúnk — a nemzet legnagyobb erőkifejtésének tüzpróbája, melyben erkölcsi és anyagi erőnk egészét viszszük a küzdelembe, eredményt csak úgy várhatunk, ha a pénzszükségletek előállításában a nemzet egészére támaszkodunk. Fehér Miksa, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank igazgatója az Esti Újság-ban igy nyilatkozott a kölcsönről: Az uj kölcsön minden tekintetben nagyon előnyös A nagyközönség szempontjából különösen kedvező a hat százalékos kamatozás, mely a maga nemében szinte páratlanul áll. Természetes, hogy a nagybankok s igy a Kereskedelmi Bank is, a legnagyobb elő zékenységgel fog a jegyzés céljából a közönség rendelkezésére állaiji. A kölcsönre eszközlendő jegyzések összegét e pillanatban megközelítőleg sem lehet megállapítani, bizonyos azonban, hogy Ausztriában épp úgy, mint Magyarországon, a nagy tőke éppúgy mint a polgárság, meg fogja tenni a maga kötelességét, annál is inkább, mert kivételesen előnyös fizetési feltételek vannak és a kölcsön igen gyümölcsözőnek Ígérkezik. A téli háború borzalmai ellen katonáinknak prémre van szükségük. Akinek van, küldje e címre: „Hadsegélyző Hivatal“ Budapest, Váczi-utca 38. szám. A posta ■■■■■■ ingyen szállítja. ■■■■■■ A menekülés idejéből. — Vadászok. Tanácsok. Menekülők. Kémek. — Nem olyan régen volt, hisz élénk emlékezetében van minden itthon maradott és menekült nagybányainak az az ijedelmes, félelmetes, sőt veszedelmet sejtető idő, mely holló szárnyait csattogtatta városunk felett. Megrémüli a város, megremegtek a lakók. Mi lesz velük? Minő megpróbáltatásoknak néznek elébe? Mert a kérlelhetetlen ellenség, a kozák lovainak palkói. szikrázlak a Máramaros- ból hozzánk vezető utakon. Úgy rémlett, mint ha puskák, gépfegyverek ropogtak, kattogtak volna a vadászok fegyver dörrenéséhez szokott bérczeink között s az ősznek oly kellemesen változatos színeit magára öltő erdős hegységek fensikjain mintha ág\ukat helyeztek volna el a muszkák, azokon a helyeken, ahol pásztor és vadász tüzeknek fekete szén maradványai, pernyéi kölcsönöztek némi változatosságot a sárguló mezőnek, a hervadó, pusztuló avarnak. Daliás vadász kürtjének harsonája nem zengett most ott, hol oly sokszor a kürt szava lakomára, pihenésre hívta Nimród unokáit. A vadászok eltűntek, otthon maradtak, mert nem vad, — de ember vadászok bukkantak fel a látó határon, kiknek fegyverétől a medve elhagyta barlangját és más dúvadak, melyek a vadászok fegyvereinek szelíd ropogásait oly fitymálva vették, most az ellenséges fegyverek szapora csattogásaitok féive, futva menekültek ama rengetegekbe, hol gépfegyverek kattogó gyors ütemű játékai s az ágyuk dörgései nem zavarják csendes álmukat Hegyvidékünknek szokásos kedves képe nagyon megváltozott. Vadászaink nem ültek lesben, lövésre várva a vadat, — itt tanyáztak a hadi tanácsokban, a városházán, hol minden pillanatban szólt a telefon csengője, hirt mondva az egymást gyorsan kövelö változatos és nem kis ijedelmet okozó máramarosi háborús eseményekről. Szeptember végén állott az idő. A rósz hírek Uzsok, Vereczke, Toronya, Kőrösmező tájékáról özönével jöttek; de jöttek ám a menekülők is Máramarosból egy, két, tiz, húsz megrakott máramarosi hosszú szekér podgyá- szokkal, gyermekekkel, asszonyokkal terhelten érkeztek, jöttek Felsőbánya felől, de jöttek ám más irányból is a hegyi utakon, ahol közelebb érték Nagybányát és igy egy két nap alatt elvolt árasztva városunk idegenekkel, nagyobb részben szegény menekülőkkel, kik szerény lakást véve fel, meglapultak mint a nyulak a veszedelem láttára. De nemcsak szegény menekülők jöttek A „Nagybánya“ tárczája. Oroszország és a háború. Óriási naivság az orosz diplomácziától, ha azt gondolta, hogy kolosszális tömegeivel legázolhatja Középeurópát. Köztudomású ma már, hogy e tömeg elmélet nem állotta meg helyét. Az orosz hatalom, amely a tömegen épült naggyá, valami megrendülést érez ma. Mintha az a tömeg mulékony valami volna, amiből az összetartó erő hiányzik. Az az erő hiányzik, amely számban sokkal kis- sebb ellenségét legalább is egyenlő értékűvé tette az ő szellemtelen tömegével. Hogy hiba van valahol, nagyon érz.ik ellenségeink, de tudásuk nem éri tel azt, amit nekünk, keveseknek a szivünk sugal, a lelkünk diktál. És meg ismétlődik az a kapkodás, amely a japán-orosz háborút is jellemezte: A vezérek cserélgetése, a vezetők helyezgetése, a czél nél kül való embermés2árlás, a legbarbárabb öngyilkosság. Ha ezt figyelemmel kisérjük, azazimpresz- sziónk támad, hogy az orosz hadvezetőség nem ismeri emberanyagának lelkűiétől, csapatainak közszellemét. V&gy ha ismeri, úgy nem tudja azt a módo’, amellyel azt a maga hasznára fordítsa. Hogy a tömeg mégnem erő, ha lelke nincs, az a háború szempontjából eddig már bebizo- nyitódott. Ne a fizikai törvények alapján mérlegeljük a helyzetet, ne a fizikai erők hatásaira gondoljunk akkor, mikor a halomban felvonuló erőviszonyokról van szó. Hol tévedett az orosz ellenség? Ott és akkor, mikor a fizikai tömeg energia szabályaira helyezkedett. Ott tévedett, ahol tételül állította fel a háborúra vonatkozólag is a fizika törvényeit és a »terepet* olyan »lejtőnek* képzelte, amelyen óriási tömegével hatványozott erővel nyomulhat előre és elgázolhatja ellenségeit, Hogy mennyi köze van orosz ellenségeink szivének, lelkének a mai háborúhoz, azt a tényekből láthatjuk: semmi! A szive félelemmel teli, a lelke deprimált. És hogy micsoda erőt képvisel kicsi tömegnél is a bátor szív, az erős lélek, példa rá véreink munkája. Nem érdektelen tehát reánk nézve, ha ennek a »hatalmas* orosz kolosszusnak lelki világába belevizsgálunk és társadalmi közszellemét megismerhetjük. Ismerjük már. Régi jelszó. Talán már apáiuk is hallották, ismerték a »pánszlávizmust.« Nos! E szó kiejtésekor mindenki az oroszra gondol, arra az oroszra, aki e jelszót beledobta Közép európa és a Balkán ember tengerébe. Nagyon csalódik azonban az, aki azt gondolja, hogy a «minden szlávok* egyesítésének eszméje az orosz diplomáczia vagy talán orosz uralkodó fejében fogamzott volna meg. Korántsem ! Az egész, szü'etésekor nagyobb méretű társadalmi akczió volt, melynek terjedéséhez nagyban hozsájárult Nagy Péter czár személyisége is. Nagy Péter, az orosz hatalmasság ez örökös szimbóluma alkalmas volt arra, hogy a balkáni szlávok egy hatalmas szláv birodalom megalakulásáról ábrándozzanak. De amikor ez az akczió kifejezésre is jutott, csodálatos, de az orosz diplomácziai körökben, sőt magában az uralkodó családban is ellen véleményre talált Ez a XVIII században történt. Ekkor és ezután jó sokáig ez a mozgalom politikai jelleget nem öltött, mert nem is öllhetett, amig a diplomáczia nem szankcionálta. De annak eleinte esze ágában sem voit. Sőt, hogy e társadalmi akczióval ne azonosítsa magát, rendeletben körvonalazta ebbeli álláspontját, A rendelet szövegéből érdekes dolgokat állapíthatunk meg. Ime: »A szlávságnak hozzánk való viszonyát két szempontból kell nézni; egyfelől ahonnan a rossz szándékuak felizgathatják a kedélyeket s veszedelmes, bűnös ős lázitó propagandát indíthatnak, másfelől: ahonnan ami szent hitünket, önnállóságunkat, nemzeti szellemünket támadhatják meg, amelynek megőrzésére a kormánynak kétségbevonhatatlan jogai vannak . . . Mit várhatunk mi a rokon népektől ? Erre megfelel nekünk úgy a mult, mint a jelen története. A szent Oroszor-zág magára hagyatva szenvedett, ontotta vérét a trónért és hitért . .. Minden, amivel Oroszországban bizzunk, a mienk, anélkül, hogy abban része lehetne a többi szláv népeknek, akik most segítségért és pártfogásért nyújtogatják felénk kezüket, nem annyira testvéri szerétéiből, mint kicsinyes számításból és egoizmusból.* Ilyen tartalmú rendeletét ad ki az orosz kormány 1847 előtt. Nemde, elemzésre méltók azok a leplezetlen szavak, amelyekkel »a minden szlávok* önzetlenségéről beszél. És ha ma, a mai szemüvegen keresztül
