Nagybánya, 1914 (12. évfolyam, 27-52. szám)
1914-11-19 / 47. szám
hozzánk, hanem módosak, vagyonosak, előkelő uraságok is, kik az István-száíló szép szobáit ] foglalták le. Az Isíván-szállónak különben a menekülés időszaka nem várt és nem remélt forgalmat csinált. Mindenesetre a menekülőké volt az oroszlán rész a jövedelem fokozásában, de nem volt ám megvetendő semmi tekinlet- ben sem a sok szalma özvegynek esténként az Istvánban való tanyázása sem, mert a sok kis és nagy haditanács mellett a főhadiszállás az Istvánban volt. Ide a fehér asztal mellett vigadó, vagy szomorkodó társasághoz futottak be minden jó vagy rósz hírnek a szálai, ha jó hir jött, vidám koczintgatás köszöntötte azt, a rósz hir csüggetegséget okozott. A menekülés ideje egyben meghozta igen sok férjnek a talán várt vagy már régóta várt szalma özvegységet és némi kis szabadságot. A menekült urhölgyek ugyan aggódva gondoltak haza, házíájaikra és féltették el-eltünődve szegény férjeiket, kik ide haza az ellenség ágyúinak torkába jutottak, pedig dehogy, még ágyú szót sem hallottak, iegfönnebb pezsgős pa- laczkok’ durroghattak volna a fehér asztal tájékán, ha az asszonyok einem vitték volna a pénzeknek tömkelegét, melynek summáját egyik laptársunk nem kevesebb mint kétszázezer koronában állapította meg. (Ennyi kárt tett nekünk a muszkák közeledése.) Mig a hadi tanács egyes benső urai a városházán a polgármester irodájában várták a sürgöny és telefon háborús értesítéseit, egy másik nagyobb hadi tanács, ebben a tanácsban voltak kültagok is, a Widder Péter gyógytárban ülésezett vecsernyéig, aztán történt a felvonulás a főhadiszállásra, az István-szálló nagy éttermébe, hol hosszú asztalok mellett szalma öz- vegykedtek azok a férfiak, kik elhalározták az utolsó pillanatig maradni, esetleg férfiasán bevárni a muszka inváziót. Ezekben az izgalmas napokban és estékben az uícza népes volt. Minden utcza sarkon csoportokba verődött emberek, asszonyok tárgyalták nem éppen idegesség nélkül a napnak eseményeit. Ha érkezett egy-egy menekülő szekér vagy kocsi, százan is ostromolták különféle kérdésekkel az érkezőket, de biz azok kevés jót tudtak mondani. Aggódó volt mindenki és igy szomo.u; ily körülmények között is eszébe jutott valakinek az ufczán állók, jövők, menők közül, vájjon nem jöttek e kémek, árulók városunkba ? A különben is izgatott lelkek, most már kémet kerestek. Akit nem ösmertek, azt mindjárt kémnek, árulónak hitték. Az István előtt állott egy egyfogatu számozatlan bérkocsi. A kocsi tulajdonosa, a szálló polgári éttermében mulatott, ivott és csak úgy 1914 november 19. nézzük az egészet, csodálkozunk. Szinte hihetetlen, hogy az orosz nemzetnek nemzeti önnálló- ságit, nemzeti szellemét kell féltenie a szlávok- tól. Pedig úgy van. Az orosz politika mindig tisztában volt azzal, hogy a szláv törekvések ártanak a nagy orosz nemzeti létnek. így aztán az egész csak a társadalmi téren foglalt talajt magának egészen 1849 ig. Ebben az évben történt valami. Ismét valami furcsa és érthetetlen dolog. Oroszországban kezdték fog- dosni a szlávizmus apostolait. Elfogták Számá- nirt és később a hires Akszakov Ivánt. Ez utóbbinak töredelmes vallomásait megmutatták Miklós csárnak is, aki azt elejétől végig elolvasta. Hogy Miklós czár mit mondott e vallomások elolvasása után, nem e czikk keretébe tartozik, de annyi bizonyos, hogy nemsokára ezután az orosz diplomáczia arczulatot változtatott. Rájött arra a nem nehéz dologra, hogy ezzel a szláv propagandával, — amely különben az orosz nemzeti életre veszedelmes — kellemetlenkedni lehet azoknak, amelyeknek örvendetes fejlődése erősen fájt a konzervatív Oroszországnak. És ebben a pillanatban kezdődött meg a balkáni népek nagy »komédiája.« A hangzatos félszavak testet látszottak ölteni, a lelkek mélyén szunnyadó vágyak a teljesülés hajnalát látták derengeni és egyszer csak megkezdődött az a nagy leszámolás, amelyet a balkáni népek elvégeztek a töiökkei és amit most mi fogunk befejezni a szerbekkel talán utoljára, talán örökre. A pánszlávizmus veszedelmes maszlagja tehát bóditott, belebóditolta egy nyomorék orszá- gocska egész társadalmát a romlásba, a megsemmisülésbe . . . szórta a pénzt. Ezt az utczai nép valahogyan meghallotta No itt van a kém. Rajta tehát, elkeli fogni! Az éppen a szálló körül czirkáló csendőrség figyelmét felhívták a gyaűus, egyedül álló kocsira és még gyanusabb gazdájára A csendőrség rögtön kihívta az ivóból a bérkocsi tulajdonosát és kocsijához vezette. A közönség megrohanta a különben intelligens arczu és jó modorú bérkocsist, mint gyanús embert, különösen mint kémet faggatták. Honnan jött? Kivel jött? Miért jött? Az atyafi, kinek öltözete pórias volt ugyan, minden kérdésre talpraesetten válaszolt s ez fokozta a gyanút. — Ez kém, — feltétlenül kém — mond a tömeg, — le kell tartóztatni! Nosza rajla. A gyanús embert felültették kocsijára. Mellette ült két gyanakodó s hárman, négyen fogták a gyeplőt és csendőr fedezet mellett vezették a főtéren keresztül a fo gatot, melyet temérdek ember kisért. A csendőrök, hogy és mint vélekedtek a kocsi tulajdonosa, az állítólagos kém felől, arról nem sikerült tudomást szereznem, de azt tudom, j hogy a csendőr hirtelen jobbra fordult, talán valóságos kémet látott a túlsó oldalon, elég az hozzá, hogy otthagyta a bérkocsist és a tömeget és haladt arra, amerre jónak vélte. A tömeg gyanúja is oszladozni kezdett és bár faggatták a bérkocsist, de látva, hogy nem tudnak rajta kifogni, kezdtek mellőle eíszállingózni, a kocsin ülők pedig a kocsiról leszálltak, a bérkocsi tulajdonos elhajtott, igy egérulat nyerve villámgyorsan visszafordulva kiáltotta azonban: — A mindenét a fajtátoknak. Meggyanúsítottatok, megálljatok, még ti is lehettek menekülők az én hazámban és akkor jaj lesz. Ezzel elvágtatolt Több kémfogás nem is volt Nagybányán. Oláh László. NAGYBÁNYA _________ HÍ REK. November 18. Kinevezés a harcztéren. Veress József m. kir. honvéd tüzérhadnagyot, Veress József m. kir. bányatanácsos fiát főhadnaggyá s ütegparancsnokká nevezték ki Esküvő. Dr. Móricz Miklós kereskedelmi s iparkamarai titkár vasárnap tartotta esküvőjét dr. Miskolczy Sándor ügyvéd leányával: Erzsikével. Az esküvőn mint tanuk Pap Márton Felsőbánya város főszámvevője és dr. Homola László kir. közjegyzőhelyettes szerepellek. Esküvő után a menyasszonyi háznál fényes vacsora volt. Nagyjában ez a váza, a mai nagy háborúnk hosszú előzményeinek. Ellenségeinket nem az őszinteség politikája vitte bele ebbe az európai felfordulásba, hanem az alattomos cselszövés, amelynek konzekvencziáit most fogja levonni az orosz kolosszus, keservesen, nagyon keservesen. Őszinteségeinek hiánya pedig annál undorítóbb, minél tcvább ropognak a fegyverek, minél jobban meglátszik, hogy az a fenuen hirdetett hatalom, az a sokat érő pártfogás, az a jóakaralu protektorátusság, az a megdönthetetlen erő nincsen sehol, de sehol. Most pedig térjünk vissza ennek a nagy orosz birodalomnak belsejébe. Ne oda, ahol a baromi sorban élő nép háta megett a kancsuka suhog; ne oda, ahol az ártatlanul szenvedők ólmot ásnak a bányák förtelmes gőzében, hanem nézzünk bele társadalmának lelkűidébe. Annak a társadalmának lelkületébe, amelynek mindenféle kasztjából azt a hatalmasan nagy hadsereget toborozta össze a cár, a minden oroszok édesatyja. Utazóknak leírásaiból, tudósoknak munkáiból, sokan közvetlen tapasztalataikból ismerik már az orosz társadalmat. Sokan vannak, akik belepillanthattak közigazgatásába, törvényeinek szellemébe és azok intencióiba. Elegen vannak, akik látták a nyomorukat és élvezték azt a talmi pompát, amiben fürdik az orosz. Sokan hiszik, hogy úgy van, sokan pedig nem. Persze a forrásokat nem mindig tarthatjuk megbízhatóknak, hiszen valamennyi egy-egy ember személyes impresszióival kibélelve, bizonyos elfogultsággal továbbítva jut el hozzánk. Hogy micsoda elemekből állott a közelmúltban és áll ma Oroszország, azt mindenkinél 3 Katonai kinevezések. Jamnik István zászlóst és Hegedűs Zoltán vártüzér! a hadügyminiszter hadnagyokká nevezte ki. Hősi halál. Súlyos csapás érle Kerekes Sándornét, akinek férje: Kerekes Sándorfőgitn- náziumi tanár szintén a harcztéren küzd. Édes testvére Csók Dezső községi jegyző, honvéd az északi harcztéren hősi halált halt. A gyászoló család a következő gyászjelentést adta ki: Alól- iroltak szivünk legmélyebb fájdalmával tudatjuk, hogy forrón szeretett fiunk, testvérünk, illetve sógorunk Csók Dezső honvéd 26 ik életévének küszöbén f. évi szept. hó 7 én az északi harcztéren hősi hatáil halt. Áldás legyen emlékén! Egrespatak, 1914. évi nov. hó 10 én Özv. Csók Jánosné sz. Tóth Juliánná nagyanya, Csók András, Kovács Beáta szülők, Csók László, Csók Gizella férj Kerekes Sándorné, Csók Lajos testvérei, Czenk Mária férj. Csók Lászlóné sógornője, Kerekes Sándor sógora. Katonák karácsonya. Közeledik a karácsony ünnepe. Más évben ez a béke és a szeretet ünnepe. De milyen lesz a mi idei karácsonyunk ? Ha elárvult családi otthonunkban akarjuk megülni, akkor nagyon bánatos karácsonyunk lesz. Mert hiszen alig van családi asztal az országban, amelynél egy vagy több helyet üresen nem hagytak volna a hadbavonultak. Ezért az idén nem a családi tűzhely mellett, hanem künn, a harcztéren kel! a szeretet ünnepét megülnünk Ott, ahol most a nemzet legkedvesebb fiai vannak. Karácsony estéjén forradjon az ország népe egyetlen nagy családdá és zarándokoljon szeretetével a katonai táborokba. Minden egyes katonának jusson karácsonyi ajándék. A szeretet géniusza vonuljon végig a táborozó helyeken és látogasson ei a legtávolabbi lövész- árkokba is. Hadd tudják meg a hős fiuk, akik a testvéri együttérzésben vállvetve küzdenek királyukért és hazájukért, hogy Magyarország az édes szülő szeretetével, hálájával és büszkeségével gondol mindegyikükre. Minden egyes katonának jusson karácsonyi ajándék! A bőkezű és jótékony társadalom feladata katonáinkat karácsonyi ajándékkal megörvendeztetni. A »Gyorssegély Auguszta-alap« elvállalta a karácsonyi ajándékok közvetítését A »Gyorssegély Auguszta-alap« országos mozgalmat indított, hogy a harcztéren levő katonáinknak a nemzet küidhessen karácsonyi ajándékot. Ebből a czél- ból olyan élvezeti czikkekből, amelyek ajándékozását megengedi a hadvezelőség, az Auguszta- alap csomagot állított össze, amelynek a neve: Auguszta karácsonyi doboz. Az ára 3 korona. Az alap az ajándékot egy tömegben adja át a Hadsegélyző Hivatalnak, amely eljuttatja a harcz- térre. A karácsonyi csomagküldés más formáját nem eszközölheti a tábori posta és ezért jobban tudja Miklós cár. Nincsenek eltakarva előtte azok az oesműny fertők, amelyekben az orosz hivatalnok osztály éviekéi, nem ismeretlen előtte az nyomor, melybe a parasztságot döntötte az »uralkodó szellem«; ismeri népeinek minden hibáját, hiszen Akszakov Iván, ez a hires publicista vallomásainak keretében mind, mind elébe tárta a valót. És úgy van, bármennyire próbálnák tagadni, erre a valóra van építve a szent orosz birodalom egész hadereje, egész eksziszteneziája. Akszakov munkáinak VII kötetében ezt a kérdést teszi fel: »Van-e nálunk erő ? Van-e orosz tásadalom P Erre a kérdésre pedig hiába várna Akszakov otthon feleletet, Ijedt szemek, sápadt arcok volnának rá a felelet. Hiszen hogyne volna! Erő? Hogyne, van. íme egy ötmilliós hadsereg! Társadalom ? Hogyne ? Főhercegek, hercegek, földesurak és diplomaták, tőkepénzesek és nyomorultak, mind, mind vannak .... Akszakov azonban sokkal tapintatlanabb volt. Neki fájt valami; fájt és o fájdalom keserű szavakban nyilatkozott: »A mi társadalmunkat nem lehet másképpen jellemezni, mint e szavakkal: rothadt társadalom.« Ilyen szerinte az adminis- tráció is: »Tanult, müveit emberekről nem is beszélve, vegyük csak az alsóbb hivatalokra szükséges becsületes embereket, nem kívánván tőlük sem többet, sem kevesebbet, mint hogy becsületesek legyenek ; próbáljanak összeszedni nem is bárom vagy két ezer, hanem csak félezer vagy kétszáz ilyent s meglátják, hogy mily szükiben vagyunk mi a becsületes hivatalnokoknak, általában a becsületes embereknek .... Micsoda
