Nagybánya, 1914 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1914-03-19 / 12. szám
1914. márczius 19. NAGYBÁNYA 3 jó Derűset még nem láttunk. Ugyanezt mondhatjuk Stoll (Celestin) játékáról is. Fekete erős indiszpoziczióval küzdött, igy énekszámai nem sikerültek, játéka kifogástalan, különösen válogatott ízlésre vall öltözködése, tanulhatnának tőle. Endrei Loriolja teljesen elhibázott volt, Homokay (fejedelemnő) ez este ismét utolérhetetlen volt. Közönség kevés. Pénleken Várnai Lászlónak a szatmári színtársulat tánczos komikusának vendégfellép- lével a Buksi ez. operettet mutatták be. A darab szövegkönyve förtelmesen rossz. Jó tiz év alatt láttuk már vagy ezer darabot s igy hihetjük magunkról, hogy legalább a darab meséjét ki tudjuk hámozni. Fájdalom, be kell vallanunk, nem sikerült. Most se tudjuk, mi is történt hát ebben a valamiben. Folyton ki- s bejártak, énekellek s unapropó néha-néha a függöny legördült. A zenéje sem egetverő, hallottunk mi már Gilberttől jobbat is. A czimszerepet a vendég játszotta, játéka, előadása még megfelelő, de orgánuma nincs. Tánczolni pedig Endrei összehasonlíthatatlanul jobban tud. Az előadáson látszott az igyekezet, de a silány darabból még a formás játék sem lúd valamit kihozni. Nem tudnánk a társulat tagjai közül senkit különösen kiemelni, hacsak Radó Nellit nem, ügyes játékáért és pompás toilettejeiért, annyira igyekezett mindenki ambicziója ideálját a színpadra hozni. Elég szépszámú csalódott közönség nézte végig a darabot. Szombaton Lehár Tökéletes asszony ez. operettjét mutatták be A szövegkönyv hasonló sujet-t dolgoz tel, mint Molnár Ferencz Testőrje. Az asszony vissza akarja hódítani elidegenült férje szivét, kiadja tehát magát húgának, aki megtévesztésig hasonlít hozzá. A férj beleszeret s el akar válni feleségétől, mikor végre az asz- szony a szelíd csalást felfedi. E témának feldolgozása még Molnárnak is nagy fejtörést okozhatott, mert a Testőr sem minden izében mondható sikerültnek, annál inkább csodálatos, hogy két jámbor német próbált belőle librettót csinálni Olyan is az. Zenéje azonban díszére válik Lehárnak Most a spanyol muzsikából merítette inspiráczióját s remeket alkotott. A tüzes, majd borongó dallamok legtöbbjének ritmusa a spanyol tánezé, keringő igen kevés; hangszerelésük, mint minden kompozicziójáé, csillogó. Az est sikere Gyöngyi Joláné (Elvira), ki nemcsak gyönyörű énekével, hanem nagy tudásra valló játékával segitelte diadalra az operettet. Radó Nelli bájos kis Karmen volt s az I felvonás első egy-két énekszámától eltekintve, hol bretli-módra énekelt, teljesen elfogadhatónak találtuk énekét is. Gál- góczy mire elmennek, kireked Ez este egészen meglepett bennünket bársonyos meleg hangja Fekete ? Hej. csak ne volna legtöbbnyire indiszponálva, mi lehetne belőle. Mesésen játszott (Kartrewsky), utolérhetetlen; csakhogy a magas hangok már megint nem mentek. Az előadást közepes ház nézte végig. Vasárnap délután zónában az Ingyenélők ment, este megismételték a Tökéletes asszonyt. Hétfőn a Csitri került bemutatóra. Olyan keveréke ez a darab a szentimentális vígjáték és a franczia kőnnyebbvérü bohózatnak. A kis Csitri megunja hárpia nagynénje rigolyáit s megszökik Párisba mesteréhez, ki a festészetben oktatta. Beleszeret az 50 éves festőbe s már-már azt hisszük, hogy Zola Pascal orvosának eszméjét dolgozzák fel az irók, mikor a mester fiatalabb vetélytársa javára lemond a leányról, bár igenigen szereti. Kedves jellemvigjáték, melynek főhősei a kis boszorkány Csitri, meg a hires festő Delonay. A czimszerepet Róna Stefi kreálta. Gondos tanulásról, kellő felfogásról tanúskodott játéka. S természetesen ezek alkalmasak voltak arra, hogy alakítása minden izében nívós legyen. Méltán rá is szolgált a sok tapsra. Lajthai valóban mesteri módon játszotta meg nehéz szerepét. Stoll Simoneauja kitűnő, mig Bónyi (Pierre) értékes tehetsége nem tudott ídbontakozni modorossága alól. Folyton pathetikus, szenvedő hangon beszélt (ugyanígy az Uj földesurban is). Téved, ha azt hiszi hogy ezzel melegséget visz szerepébe. Hangja amúgy is behízelgő, nem ártana kissé több természetesség. Lenkey Alcide ja szintén hibában leledzik. Ez mégis komolyabb vígjáték, melyben a komimum a jellemekből fakad s azt kiélezni nem szabad, Stoll pl. ezt észrevette, nem is marad el a hatás Majd elfeledkeztünk arról, akinek jutalomjátéka volt, Endreiről. 0 is szerepelt ; igaz, hogy nemsok mondanivalója akadt, de a szokott rutinnal adta elő. Zöldi ismét kokottot játszott. Istenem, hát ennyire megváltozott a szerepköre. De veszedelmesen jól festett, mikor festették. Sz. Csepreghy Irma Aglae szerepében bámulatos természetességével tűnt fel. Az előadásnak azonban volt egy nagy hátránya, a szerepet megint nem tudták jól. Közönség telt házat csinált. Kedden az Elvált asszonyt újították fel. Az előadásnak érdekességet Antal Erzsi szereplése adott, ki Gonda szerepét kreálta. Mesés játékával, plasztikus mozdulataival s megnyerő énekével rászolgált az elismerő tapsra. A czimszerepet Gyöngyi Jolán játszotta s annyi sokszor elmondott jó véleményünket ez este is igazolta. Bámulatba ejt mindenkit abszolút muzsikalitása és szerény, mégis stílusos játéka. Galgóczy Carel szerepében igen jól énekelt, kár, hogy hamarább nem gyönyörködhettünk szép hangjában. Endrei Seropja művészi magaslatom állott. Nem tudunk azonban megbékélni, hogy a társulatnak nincsen megfelelő kosztümje. A hollandi halász és felesége micsoda lehetetlen öltözetben volt. Természetes ez nem vonatkozik Antal Erzsire és Gyöngyi Jolánra, mert az ő toilletjeik pazarul fényesek és divatosak voltak. Közönség a bérletmellett az én gazdagságom nem egyoldalú, mert felhalmoztam abba a természet kincseit épp úgy, mint a művészet remekeit. Felöleli lelkem a világ bűbáját és a tudomány hatalmát, a zene, a költészet, a festészet és a többi művészetek összességét. Ezeknek a művészeteknek egyike a kertészet és itt találkozik az őstermészet legközvetlenebbül a művészettel. Ezért talált ön rám itt a kertben, mert vágytam az élvezet után és elhatároztam, hogy egy napot azzal töltök el, hogy teleszivom magamat a virág színeivel, a rózsák illatával és a fák pompáival. Lássa, mily gyorsan múlt az idő! A fákról még nem is beszélhettem magával,a fákról,amelyek levéldiszeikkel oly szép dolgokat tudnak elbeszélni, mintha maga a költészet szólna hozzánk tiszta és csalhatatlan szavával 1 Ekkor egy hegyoldalhoz értünk, amely az egész völgyet feltárta előttünk. Sok száz fa, az ősz hatása alatt más és más szinü levélköntösbe őliözve. A spektrum-analizátornak szegények ahhoz a színei, amennyi ott egyszerre előttünk libegett, amint a gyenge széljárásra azok lassan meglebegtek. Az én emberem nem szólt semmit, csak a karjait tárta ki a mesés látvány felé, és láttam az arczán, hogy boldog, mennyei boldogság járja át és a szeme fénylik, csillog, mint aki egy uj kincset talált, amely talán egyike a legértékesebbeknek azok közül, a melyeket idáig fellelt. Nem szólt egy szót sent), csak gyönyörködve nézett maga elé, leült egészen az ő uj kincseinek gyönyörködésében. És én eltávoztam onnan és távozóban is erre az öregre gondoltam, aki a régi klasszikus világ bölcsei mintájára rendezte be az életét és fölülemelkedve a mai maleriálista kor szellemén,lelke erejével csinált magának egy páratlan gazdagságot, egy csodalátos kincsesházat, ott bent a lelkében, — amely kincses gyűjtemény őt nemcsak a leggazdagabb emberré teszi az emberek között, de magasan az összes emberek fölé is helyezi. Ifj. Hegedűs Sándor. szünetre való tekintettel nem igen nézte meg ezt az ismert darabot, pedig hozzá nagyvásár is volt. Kár pedig, mert a társulattól látott operett előadások legjobbjának tartjuk. Szerdán a Zsába franczia bohózatot játszák, csütörtökön pedig Benn az erdőben ez. drámát, s ezzel be is záródik a színi évad, hogy helyt adjon a mozinak. Epilóg. — Séta a szinház körül. — Távozás előtt. — Egy két józan megfigyelés. — Amikor már sok van a rováson! — Márczius 18. Hétfőn délelőtt már hatalmas, becsomagolt utikosarak és ládák hirdették az István-szálló előtt, hogy a szinház, a böjti szezon megszine- silője, válófélben van Nagybányától. Az igazgató és a szinház minden tagja az ut kellemetlenségeitől izgul ilyenkor s a közönségnek a leghalványabb sejtelme sincs arról, milyen érzés lehet az egy ambicziózus szinészembernek (különösen ha asszony s igy a természettől fogva is az otthonba inkább vágyakozó), mi az: staggion társulat tagja lenni, folyton szállóban, heti-, hónapos-szobában lakni, utazni, soha meg nem állapodni s ami a legfőbb, a drága ruhákat állandóan utikosarakba gyömöszölni! Hogy miért van ez igy ? Miért kell a stag- gione-társulaíoknak is működni, élni, vándorolni, a régi vándorkomédiásokal a modern keretekbe szimbolizálva s hogy miért kell ezeket a társulatokat legtöbbször a helyi sajtónak s a helyi intelligencziának leslimfelni, a »sokkal jobb« mozival állítva szembe az élő szó, az élő mozdulat közvetlen szavát? Engedtessék meg nekem, aki a szinésznép — s mindenféle művész- náczió — közvetlen ismerője vagyok, hogy nehány vonással vázoljam a mai helyzetét ezeknek a társulatoknak s a vidéki városi közönséghez — mint »műértőhőz« való viszonyát. A szinészpálya egyike a legzsufoltabbaknak ma, nemcsak Magyarországon, hanem külföldön is. így az igazgatónak, aki anyagi vagy más ok miatt elsőrangú konczessziót nem tud szerezni, kénytelen staggion-társulatokat szervezni, hogy a maga s igen sokszor hatvan-hetven ember egzisztencziájának létminimumát megteremthesse. E mellett a kényszerkörülmény mellett — amit a színészek szerződés után való törekvése is fejleszt — szól az a kultuszpolitika is, ami a staggionok létesítését és fentartását különösen a ! nemzetiségi, kevert nyelvű vidékein az ország- j nak, tartja fontosnak: a magyar szó, a magyar ! nyelv apostolaivá emelve a színészeket és igen sokszor méltán A staggion tehát meg van szervezve, az igazgató ruhatárat, díszleteket szerez s megpályáz egy »tournét«, az előrelátható minden körülménnyel számolva: mert élnie kell. működnie kell az ismeretlen városok ismeretlen helyi viszonyaival is küzködve. A staggion bevonul a városba, hol még soha sem járt: a sajtó többnyire üdvriadallal fogadja s »hangulatot« igyekszik teremteni a közönség kőiében ami néha sikerül is. De amint megkezdte működését, a kritikus, feljajdul: óh, hiszen ezek a darabok már a fővárosban régen lejátszott darabok ! Hol vannak az idei újdonságok ? Mikor látjuk azokat? Az idén természetesen nem. Nem: mert annak az igazgatónak, aki kényszerből staggion- társulatot vezet, nincs, nem lehet megtelelő tőkéje ahoz, hogy a főváros sláger-újdonságait azonnal megszerezhesse. Kénytelen kissé megkopott, sokat liferált, olcsóbb darabokat venni s repertoirjába osztani, mert az újdonság drága s neki (mint Márffynak) nagy pénzt kell fizetnie a primadonnáinak, a hősnőnek, a hősnek, fizetnie kell a rendőrt, tűzoltót, világítást (ha a város nem adja ingyen), fizetnie kell a zenekart, az természetes árványviz gyógyhatása hurutos bántalmaknál páratlan; a leg- :::: utóbbi termésű savanyu uj borral vegyítve kitűnő italt szolgáltat. :::: ■■ Kapható mindenhol, aa Árj egyzéket kívánatra küld a BIHSZltBl liMIWii iMliSÜH. aa Kapható mindenhol, aa
