Nagybánya, 1914 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1914-03-19 / 12. szám

4 NAGYBÁNYA 1914. március 19. útiköltséget: hát honnan fizesse az uj, drága darabok tantiémjeit, amikor ő is szállóban él s az otthon melege neki is évekig száműzve van ? Bohém-nép! mondják a lokálpatrióta böl­csek, akik kedélyes borozgatás után haza me­hetnek a színházból s nem idegen lakások hi­degségébe. Bohém-nép, kibírja az! Az való neki, a vándorlás. A folyton megújuló látványok, az uj emberek, uj arczok, uj városok! Ah! Bohém- ség és vándorlás — színházi fáradalmak és vendéglői otthonok! Nem kérem, ez nem igy van. Más az, amit egy vándorút pld. a külföldön nyújt uj lehetőségeivel és más az, amit néha évekig kénytelen végigkinlódni a színész, ha nem sikerül nála fürgébb, élelmesebb szerződés­keresők tolakodása miatt elsőrangú társulathoz jutnia! A színész, mig sziniiskolába jár, legtöbb nyíre otthonban él, a szüleinél, rokonainál. Az­tán belekerül a nagy forgókerékbe, ami a szín­házi ügynök irodáján vezet át. Az ügynöknek minden szerződésszerzés után — szinészegye- sületi tag csak ily utón köthet szerződést, bizo­nyos százalék jár, legtöbb esetben a gázsi 10n/0-a A színész leutazik az állomáshelyére s elkezdő­dik a tehetség őrlése. Mert a tehetség, ambíció, az minden színészben megvan, de a környezet, amibe kerül, úgy deprimálhatja, befolyásolhatja, hogy a legügyesebb színész is vészit valamit tehet­ségéből a rossz környezetben. A kritika, amire a színész mindég sokat ad, szintén hatással van rá: elkedvetlenitő, vagy buzdító hatással: s nem in­gatja-e meg néha önbizalmát,ha a kritikus,aki soha szinészszel kezet nem fogott, azt Írja róla teljes jó, hiszemüséggel hogy ez a színész tehetségtelen, rossz, pajtába való s nem a »mi városunkba !< A közönség —- ez is nagy hatással van a színészre! Nagyobbal, mint viszont, mert a vi­dék közönsége mindig nagyképübb a fővárosé­néi, csak azért, hogy többnek lássák, mint ami­lyen. A vidék közönsége — nem lévén jól tá­jékozódva a színházi viszonyokról — többet vár, — mint amit a staggione adhat, ő azt várja, hogy Patthiék és Szamossy Elzák énekeljenek, azt várja, hogy Moissik és Hegedűs Gyulák ját­szanak s elfanyalodva, mert vagy kevés pikan­tériát, vagy rossz zenekart kapott, azt mondja: mégis jobb a mozi! A mozi! A gép. Amit nem befolyásol az utazgatás, mert egy sérült filmet nem fütyülnek ki, de egy berekedt, meghűlt színészt igen! És nem törődünk az okokkal, hogy miért betegek a zsigerei, önzők vagyunk, azt kívánjuk, hogy az az ember, aki végered­ményben mégis közelebb van a művészethez, mint a lokálpatrióta, vasból legyen és ne rea­gáljon a hideg színpadra, fütetlen vasutkocsikra, a szállói lakásra, a helyi viszonyokra, amit mind, mind érzékenyen érez a színész feszültségben élő idegrendszere, mert a színész reggeltől délig próbál, délután pihen vagy szerepet tanul s este éjfélutánig játszik, ami neki mindig nagyobb kimerültséget okoz, mint a közönségnek, aki zúgolódik a hosszúra nyújtott előadásokért. És azután elmegy: uj állomáshelyre, uj küzdelmek elé, ideáljaival, talentumával s ereje, előadó- készsége, minél több volt s igy minél idegesebb, egyre pusztul, ha jobb szerződést kapva ott nem hagyhatja a staggiont, mert a vándorút csak addig szép, mig élvezel s tanulhat alatta az ember: ha már kényszerűség és robot, a lelket kiszívó, velőt kiégető harcz az, amit küz­deni: a legvéresebb vértelen kulturküzdelem Talán prológnak kellett volna elmondani ezeket a sorokat, hlpilógnak, szomorú epilógnak álljon itt: távozásakor egy kedves, meleg, min­den hibája melleit is a mi közönségünk igényeit kielégítő s csak egyesek által túlontúl lebecsült szinisaisonnak! Ella. HÍREK. Márczius 18. Személyi liir. Mikóla András festőművész állandó tartózkodásra városunkba érkezett. Eljegyzés. Hollós Jakab nyug. vasúti főfel­ügyelő, vasúti igazgató leányát: Stefikét eljegyezte Benkö Béla newyorki gyáros. Az eljegyzés épen Hollós Jakab aranylakodalmának napján történt. Márczius 15. A szabadság nagy napjának évfordulóját hagyományos kegyelettel ünnepelte meg városunk közönsége A templomokban ün­nepi istentiszteleteket tartottak, melyen meg­jelentek a hatóságok képviselői s az iskolák növendékei, valamint igen nagyszámú közönség. Csupán a 48-as honvédek kisded csapatja hiány­zott. Alig van már közülök életben 1—2 s ők is betegen feküsznek. Istentisztelet után ünne­pélyeket tartottak a főgimnáziumban, a polgári leányiskolában, valamint az elemi iskolákban is. Az iskolai ünnepélyeknek mindenütt nagy kö­zönsége volt. — Déli 11 órakor a nagybányai Népotthon koszoruzta meg Petőfi emléktábláját a városház épületén. A megkoszorúzás alkalmá­val Szabad Károly elnök mondott csinos, tet­széssel fogadott beszédet. Földes Béla Nagybányán. Városunk ország­gyűlési képviselője, dr. Földes Béla udvari ta­nácsos, egyetemi tanár f. hó 14 én érkezett városunkba, hogy résztvegyen a Polgári Kör az esti szabadságlakomáján. Az illusztris képvi­selőt a vasútnál ünnepélyesen fogadták A füg­getlenségi 48-as párt nevében dr. Ajtai Nagy Gábor, a Polgári Kör nevében pedig Torday Imre üdvözölte. Este mintegy százan vettek részt az ünnepi lakomán s Földes Béla képviselő, ke­zében a Kossuth-serleggel, ekkor tartotta meg ünnepi beszédét, melyben teljesen elkerülte a politikát, hanem főleg a párisi, bécsi és pesti forradalmak indító okaival, következményeivel s nagy tanulságaival foglalkozott. Eszmékben gazdag beszédét nagy óvácziókkal fogadták s azért Sloll Béla tolmácsolta az ünneplő közön­ség köszönetét, Földes Béla képviselőre ürítve poharát. Szőke Béla Földes családját s a pár nappal ezelőtt született kis unokáját éltette. A lakoma folyamán, mely mindvégig emelkedett hangulatban folyt le, Tréger Lajos két szép ha­zafias költeményt szavalt el, zajos tapsokat aratva. Dr. Földes Béla nagy elfoglaltsága miatt már vasárnap délben visszautazott a fővárosba. Művészek naptára. 1880 márczius 8. Boro- missza Tibor születése. A gimnáziumból a ka- dettiskolába lépett, de már ekkor ott élt a lel­kében a szabadság vágya, a természelimádat és a talentum átfogó ereje. Megengedték neki, hogy az iskola kertjében rajzolgasson s mikor a Ludovika-Akadémia bokrai közt sütkérezett a napon, eszébe jutott, hogy a zentai népkert­tel szomszédos házak fedeléről mennyit bámulta az aranyporos aikonyátokat, érezve az ébredő ösztönt, a művész korán kibugygyanó, megér­tésben születő teremtőösztönét. Azonban a ka­tonai pálya — amelyen nagybátyja is haladt — tisztté avatta s Horvátországba sodorta magá­val. Majd Pécsre került, ahol megösmerkedett két Münchent járt magyar piktorral, Novák és Fanta művészekkel. A velük folytatott művé­szeti beszélgetések csak még jobban ösztönöz­ték a művészet felé s mikor a pápai garnizon tisztje volt: egy gyors elhatározással kilépett az aktiv szolgálatból, hogy az aranybojt helyett az ecset harczosa legyen. Elsősorban is Budapestre ment, ahol Rózsa Miklós tanácsára — bár min­den vágya Páris felé hajtotta — Ferenczy Ká­roly iskolájába iratkozott be Ferenczy, aki föl­ismerte benne a talentumot, néha hetekig nem korrigálta, magára hagyta, hogy fejlődjék a maga erejében. így a mestertől két dolgot ta­nult: a naturalista szemléletet és hogy önállóvá legyen. Ferenczynek az iskolájában hallott először Nagybánya csodás levegőjéről s 1904. nyarán több kollegájával lerándultak ide. Itt az első napon megejtette őt is az a szabadság és szép­ség, ami a hegyek tiszta levegőjéből áradt a leikéke. S mikor megösmerkedett Grünwalddal, akinek a vasszorgalma belé is buzdítva öntött erőt a küzdelemre, elhatározta, hogy itt fog tovább is dolgozni. 1905-ben Grünwald Bélával és Maticska Jenővel Rómába ment. Maticská- val bolyongtak a Villa Borghesse sötét czipru- sai alatt s álmodtak csak művészeknek nyilat­kozó álmokat. Azután hazajött s Nagybányán telepedett le. 1906. nyarán hazajött Párisból Czóbel Béla, a szabadiskola régi hü növendéke s megmutatta képeit. Ő volt az első hírnöke az uj igének, amely hitvallás követőinek szegődtek Perloth, Ziffer, Frimrn s Boromisza Tibor is. Ilyen uj utakon haladt azelőtt is, de, s ez tér-' mészetes, eleinte csupa keresés volt az élete s nem ment minden külhatásból. Münchenben, Párisban járt, hol megösmerkedett a világhírű mes­terek legnagyobbjaival: Böakleinnel, Sluekdal; Párisban pedig sokáig dolgozott Durand la­kásán. Egy hónapig járt a Julien akadémiára is, de az a sablon nem tudta lekötni. Menekül­nie kellett s hónapokig mintázott Colarossi mű­termében, akinél formalátást tanult. Hazajőve a Balaton mellett Ripp-Rónai társaságába került (Keszthely) majd ismét a fővárosba vitte az útja. Ott azonban nem érezte jól magát. A fővárosban nincs sem művészi, sem magyar élet, visszajött tehát Nagybányára, hol Grün- wald távozása után (1910) a város egyik műtermét vette bérbe. Kiállított a Miénk első kiállításán, majd 1907, 1908, 1909, 1910, 1911. és végre 1914-ben a Könyves Kálmánban ret­rospektiv kiállítást rendezett, amelyen az egész magyar sajtó ünnepelte. Mély gyász érte Bre- bán Miklós sikárlói g kath. plébánost. Felesége, szül Zsugasztrai Ro­mán Ilona f. hó 14-én, életének 45 évében jobblétre szenderült. A boldogultat f. hó 17 én helyezték óriási részvét mellett örök nyuga­lomra. A család a következő gyászjelentést adta ki: Brebán Miklós mint férje, Szilvia és férje Tohatán György, Aurél, Antal, Irén, Jenő, Ma­riska, Juliska és Laczika mint gyermekei, úgy a saját, valamint az alulírottak nevében is fáj­dalomtól megtört szívvel jelentjük, hogy a drága jó hitestárs, szeretett anya, nagyanya, testvér, sógornő és kedves rokon: Brebán Miklósné szül. Zsugasztrai Román Ilona folyó hó 14-én, életé­nek 45-ik, boldog házasságának 28-ik évében hosszas szenvedés és a halotti szentségek ájtalos felvétele után az Urban csendesen elszenderült. A kedves halott földi maradványai f hó 17-én délután 1 órakor a gör. kath román egyház szertartása szerint fog beszenteltetni és a gör. kath. templom mellett levő czinterembe örök nyugalomra helyeztetni. Áldás és béke lengjen drága porai felett! Nagysikárló, 1914 márczius hó 14. Brebán Antalné szül. Mán Antónia mint anyós. Aranka, Ibolyka, Szilviké, Péter mint unokák Anderko Simonná szül. Román Emilia mint testvér. Anderko Simon, Román Tivadarné szül. Kiss Etelka, Ilniczki István, Brebán Gyula, Brebán Sándor mint sógor és sógornői. A ref. egyház jelentése. Soltész Elemér ref. lelkész igen csinos füzetben számol be a ref. egyház 1913. évi szellemi és anyagi állapotáról. A népmozgalmi adatokból kiemeljük a követ­kezőket: Született az anyaegyházban s a hozzá­tartozó missziói körben 62, áttért 1, együtt 63. Meghalt 49, kitért 1, együtt 50. Szaporodás 13. A ref. egyház szertartása szerint házasságot kö­tött 8 tiszta ref. és 7 vegyes vailásu. Az egy­háznak 1913 év végén 481343 K 74 f tiszta vagyona volt. Halálozás. Részvéttel vesszük a hirt, hogy régi jó ismerősünk Incze József nyug. máv fő­ellenőr f. hó 13-án életének 56 ik évében Budapesten elhunyt. A boldogultat f. hó 17-én egyházi beszentelés utján Drezdába szállították, hol végrendelete szerint elhamvasztották. A család a következő gyászjelentést adta ki: Alólirottak úgy a maguk, valamint nagyszámú rokonságuk nevében is mély fájdalommal tu­datják aj felejthetetlen férj, a legjobb apa, test­vér, sógor és rokon Incze József nyug. máv. főellenőr folyó hó 13-án reggeli 7 órakor, éle­tének 56-ik évében történt hirtelen elhunytét. Drága halottunk földi maradványai folyó hó 17-én délután 3 órakor fognak a kerepesi-ut melletti temető halottasházában a róm, kath. egyház szertartása szerint beszenteltetni és on­nan az elhunyt kívánsága szerint Drezdába szállíttatni elhamvasztás végett. Budapest, 1914. márczius hó 15 én. Áldás és béke poraira 1 Incze Józsefné szül Mikhel Ilona mint neje. Dr. Incze György, Incze Margit férj. Plecker Istvánná, Incze Ferencz, Sarolta, József és László mint gyermekei. Dr. Incze Györgyné szül. Dieul Renée mint menye. Plecker István mint veje. Ordódy Vilmos és neje szül Incze Irma, özv. Pellion Béláné szül. Incze Lujza, dr. Szeitz László és neje szül. Incze Janka mint testvérei, illetve sógorai. — Özv. Binder Mik­lósné szül. Pemp Adél f. hó 7-én hosszas szen­vedés után, életének 75 ik évében elhunyt. A boldogultat f. hó 8-án temették nagy részvét mellett. A halálesetről a következő gyászjelen­tési adták ki: Pemp Antal praelatus-kanonok, Pemp Agatha özv. Rácz Jeremiásné mint test­vérek úgy a maguk, mint özv Binder Lnjosné Leviczky Piroska, özv. Leviczky Gyuláné Gif- finger Anna, özv. Binder Istvánná Maurer Teréz, Binder Albert, Binder Ferencz, Nádasy Józsefné Binder Mária sógorok, sógornők és ezek csa­ládjai nevében is fájdalmas szívvel tudatják, hogy forrón szeretett testvérük, rokonuk özv. Binder Miklósné Pemp Adél keresztényi türe­Brebán Miklósné.

Next

/
Thumbnails
Contents