Nagybánya, 1914 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1914-03-12 / 11. szám
1914. márczius 12. NAGYBANYA 3 ily meglepően uj köntösbe bujtatni. A harmadik felvonást pedig mintha Flers és Cavaillet irta volna és Molnár Ferencz ültette volna át magyarra. Átkozottul finom szatírával hoz színpadra egy pesti zsidó ügyvédet, aki nem válóperekkel foglalkozik, hanem repedező pártik összedrótozásával. Fekete László a czimszerep- ben ismét kitűnő alakítással gyönyörködtetett, énekén azonban indiszpozitió volt érezhető Partnere Gyöngyi Jolán (Sarlott) tüneménysze- rüen énekelt s kedvesen játszott. Stoll ez este megint pompás kabinet alakítást nyújtott, de Rónai mégis felülmúlta (Rosenroth), sőt mindenkit, ez az alakítás igazán művészi. A többi szereplők is tudásuk legjavát adták s igazán oly remek összjátékot produkáltak, hogy méltán dicséretet érdemelnek. Közönség csodák csodája, csak félházat csinált. Vasárnap zónában a Piros bagyelláris ment, este pedig megismételték a Nevető férjei Hétfőn Herczeg Ferencz Ezredes ez. vig- játéka kerüit bemutatóra. Inkább lehetne bohózatnak nevezni, mert Herczeg a hatásvadászat kedvéért a komoly irodalmi szinvonalt nagyon is alábbhagyja. Nick Karter izü detektív történetet dolgoz fel benne. Egy Amerikában kivándorolt magyar otthon maradt rokonaitól családi ékszert lopat vissza, ami jogos tulajdona. E í ezéha szerződteti az ezredest, az amerikai j betörők vezérét. Azonban a nagy iró kiváló kvalitásai e darabján is láthatók. Finom szatíra, mellyel kigunyolja a napjainkban gombamódra felszapodó mentőegyesületeket, kiezégérezi az utálatos pénzhajhászatot, mely konkurensévé teszi a tisztességes embereket a hivatásos betörőknek, pellengérre állítja a mai asszonyt, ki még önmagát sem átalja játékba bocsátani a pénz kedvéért s a férjet, aki ezt nyugodtan nézi Az előadás újra igen jó volt Lajthay a czimszerepben nívós alakítást nyújtott, Zöldi (Stefi) ügyes felfogásban mutatta be a kikapós asszonyt, Rónai Husztija derék alakítás, Stoll jelesül megállotta helyét (John), csak Deák Flóra (Köte) nem találta el a megfelelő hangot, kissé túlságosan szenvelgőnek láttuk. Az előadás is elég gyorsan perdült, melyet telt ház nézett végig. " Kedden a Leányvásár ment Endrei Jenő vendégfelléptével, akit joggal nevez a szinlap a közönség régi kedvenezének. El is mentek megnézni, ez este is majdnem tömve volt a nézőtér. Fritz szerepét kreálta eléggé ismert művészi rutinnal s azonkívül néhány elegáns tánczával keltett viharos lelkesedést. Különösen a dzsi- lolóval ért nagy hatást, hol a szerepadta kötelességet a kellemessel egyesitette. A többiek játéka, a zenekar, a díszlet nem elégítette ki igényeinket Különösen az ének nem. Egyedül Ladányinak volt néhány sikerült énekszáma, de a többi annál rosszabbul sikerült. Játékban Radó Nelli emelkedett ki, igen bájos volt ez este s Endrei vezetése mellett még tánczai is szépen sikerültek. Heti miisör: Szerdán Nincs elvámolni valója? ez. bohózat; csütörtökön Nebántsvirág operett; pénteken Buksi operett; szombaton Tökéletes asszony, operett. Pletykálkodás. — Látogatás a művésznőknél. — Mezei Jolán, Gyöngyi Jolán, Radó Nelly, Zöldi Vilma, Ladányi Mariska és Róna Stefi vallomásai. — Indis- kretiók próbákról, otthonokról, primadonnákról és öltözőkről. — Márczius 11. Nem lehet nagyobb élvezet, sóhajt bizonyosan az olvasó, mint művésznőket megin- tenvjuolni. S mikor ezzel a hittel kezdik olvasni a szinésznőriportokat, sejtelmük sincs arról, hogy mennyi kin, könyörgés, szigorúság, fenyegetés kell, mig a színpad csillagai megszólalnak s beszélnek — önmagukról Mert a másikról beszélni! Óh, az egészen más! De önmagáról! Az is tagadhatatlan, hogy két típus alakul ki ily módon a szinészvilágban: az egyik feltétlenül könnyen és sokat beszél önmagáról. Hogyne! Az újságnak. Annak a támasznak, amely sikereiben előre segítette! A másik könnyen végez az emberrel. Mintha egyet gondoltak volna e típus képviselői, mind azt mondják a riporternek: tudja mit, barátom ? Maga minden este a színházban van, bejár a próbákra s mi több, az öltözőben is lábatlankodik, hát tudhat rólunk sok mindent. Minek kérdez akkor minket ? írjon, amit akar. Füllentsen! Csak — szépen és finoman! Ebből is láthatja kedves Szerkesztő ur, hogy nehéz feladatot rótt rám, amikor kiküldött egy kis pletykálkodás végett. Csodálatos módon mégis szerencsésen sikerült a dolog, hiszen sokan régi jó ismerőseim a művésznők közül, más, messzi metropolisok színpadairól, ahol lépésről- lépésre bomlott ki istenadta tehetségük. Tehát nem volt sok kérdezni valóm, úgyis tudtam, ösmertem viselt dolgaikat. A múlt hét egyik szomorúan esős napján hírek után ődőngtem a rendőrség, városháza és a színház körül s nem volt semmi, sehol. Mintha mindenki összeesküdött volna ellenem, üres kézzel fogadtak mindenütt. Nincs semmi újság I Erről sincsen fogalma az olvasónak, milyen sok fejfájást okoz ez a nincstelenség! Végre a színház előtt Lenkey Gyurka, ez a kedves, szimpatikus fiú megszánt. Gyere be, szólt, nézd meg a Tavasz próbáját Kapva-kaptam rajta. A Tavaszt próbálják! Amikor idekint ólmos felhők, álmos sürkeség és tél-tulunalom tesped! A próba jól, gyorsan pergett, mint egy fővárosi színpadon. leány vonakodva kelt föl. Hiszen még nem mondhatta el, a mi a szivét nyomta. A tanár ur boldog mosolylya! szemlélte a leány vonakodását, zavarát, pirulását. — Ej, ej! — gondolta magában. S minthogy a tanférfiak szive is csak olyan anyagból van gyúrva, mint a többi halandóké, legalább addig, mig fiatalok, nem csoda, ha hajnalig. mire vége lett a bálnak, a tanár ur is fülig szerelmes lett. Mikor elváltak, kétszer, háromszor is kezet szorítottak. A leány úgy látszott, még mondani akart volna valamit, de a fiatal tanár égető pillantására zavartan lesütötte szemeit és hallgatott. — No, szépen vagyunk, — gondolta magában, — addig kaczérkodtam azzal a fiatal emberrel, hogy szerelmes lett belém. És szegény Gyuriról egy szót sem szóltak. A leányt bántotta a lelkiismeret. De hát itthon majd jobban lehet. Mert az utolsó perezben valami afféle kicsúszott a száján, hogy reméli, lesz még szerencséjük, amire apa és mama sem mondhattak egyet, mint azt, hogy remélik. A tanár ur nem is késett, harmadnap már megjelent tiszteletét tenni. Az udvarban találta Gyurit, az osztály leghanyagabb tanulóját. — Hum, hum, — mormogta, fejét csóválva. De mikor olyan pártfogója akad egy szekundás diáknak, mint ez a szép kedves leány, mit tehet akkor egy szerelmes professzor ? Bezzeg annak nem mondhatja, mint az öreg igazgatónak, hogy fiat justitia; csak azt mondja: — No, majd meglátjuk. Majd meglátjuk. S mennél sűrűbben ismétlődnek a látogatások annál a háznál s mennél bizonyosabbá kezd válni, hogy a szép leány is érdeklődik a tanár ur iránt és a szülőknek sincs kifogásuk, annál inkább oszlanak a fenyegető felhők a Gyuri feje fölött s vele együtt a többiek feje felől is. Mikor aztán az iskolai év a végéhez közeledik, az egész tanári kar bámulva látja, hogy milyen nagylelkű lett a fiatal kollega, Egyetlen egy fiú sem kap szekundát a latin nyelvből. Lajthai rendezett, Donáih dirigált, Stoll táncoltatta Márfinét, Ladányi Mariska pihent, mi pedig szóba ereszkedtünk Rónai Gézával. — Tudod-e, kérdezte tőlem, mikor már nagyon földicsértem előtte Stoll Béla tehetségét, miért hívják ezt a fiút igy ? — Talán kikeresztelkedett? — Nem. De — ő minden szerepkörbe bele- k óstoll. A próba véget ért, a színészek leözönlenek a színpadról s mi indiskréten megszólítottuk M. Mezei Jolánt. — Meséljen valamit magáról, nagyságos asszony, a Nagybánya olvasóinak! — Én? kaczagott csengő kaczagással a temperamentumos müvészasszony. És kire volnának kiváncsiak olvasói ? Az anyára, a művésznőre vagy a direktornéra ? Mert lássa én első sorban anya vagyok. Ezért nem is játszom sokat, hiszen minden időmet leköti az én édes szőke kis lányom 1 Csak várjon tiz évig! Meglássa, csodagyerek lesz belőle! Hogy melyik a kedves szerepem? Mind amiben föllépek, hiszen igazi színész vér minden neki való szerepben »otthon érzi« magát. Jól esik nekem, hogy a kollegáim szeretnek s nem a »direktornál,« a kollégát szeretik bennem! Mert tudja, az a kiváltságos helyzet, ami egy primadonnának juthat, ha igazgató felesége lesz, teméntelen intrikát szül — s jó szívvel mondhatom, nálunk ez nem divat! De most Isten vele, megyek föl ez én kis lányomhoz. Gyöngyi Jolán, ez a csengőhangu, nagy művészi kvalitásokkal biró müvészleány a lakásán fogadott. Egy régi divatu, hosszú zongora az elegánsan berendezett szobában s igen jól érzi magát benne. Müvészszokással egy csomó fotográfiát, nippet hozott magával s ahol nincs pouderes skatulya, ott fénykép szerep, kotta hever s mégis csupa pedáns rend mindüftt. Egy eleven, élénkhangu kis ratler ugrál föl ránk. Gyönyörű, tiszta fajöleb, berlini származás. Onnan hozta magával haza. Tuci a neve. Tréfálkozunk is. — Hát magánál, művésznő, az udvarlók tuczatszámra, a kutyák meg — tucziszámra állnak ? — Valami fekete denevérszárnyu kabáttal bíbelődött. Ez olyan kedélyesen otthonossá telte a környezetet. Hol készült ez a kabát, kérdem. Mindenki el van ragadtatva a toilettejeitől. — Berlinben. Sokáig voltam ott, a Czigány prímás Juliskájában voltak sikereim Onnan való a Tuci is Aztán voltam a nyáron Párisban is hat hétig. Csodálatos egy város! Tudja, én mindenütt jól tudom érezni magam — húsevő vagyok s szerelem az édességet — de Páris olyan volt nekem, mint egy nagy, habos csokoládétorfa a forró napban. A hab megolvadt s végigfolyt rajtam, alig tudtam megválni attól a sok színtől, szépségtől, kirakattól, színháztól! Hogy a mi hazánkat nem szeretném ? Amiért Párisért ra— Kérem, — magyarázza a fiatal tanár a bámuló öreg igazgatónak, — az én czélom csak az volt, hogy nagyobb szorgalomra buzdítsam a tanulókat, tessék elhinni, hogy semmi más. Az öreg igazgató nyájasan mosolyog: — Tudom, kérem, tudom. — Az én elvem most is ugyanaz, ami volt, — igazolja magát a fiatal tanár. — Igazságot akarok szolgáltatni mindenkinek, megjutalmazni az igyekezetei. — Helyes, nagyón helyes, — bólintgat rá az öreg igazgató. Most már meg van győződve, hogy minden a rendes kerékvágásba kerül. A takarékpénztári igazgató urnák nem lesz oka panaszkodni, a törvényszéki elnök urnák sem. Ö méltósága a főispán ur visszahozhatja a fiát s a vámosi gymná- zium jó hírneve újra helyre lesz állítva. Mire nem képes a szerelem! — De ott is leszünk a lakodalmán, — ígéri az öreg igazgató lelkesedve, — ott leszünk mindnyájan. Vórtesy Arnold. ■■ Kapható mindenhol. ■■ Árj egyzéket kívánatra küld természetes árványviz gyógyhatása hurutos bántalmaknál páratlan; a leg- :::: utóbbi termésű savanyu uj borral vegyítve kitűnő italt szolgáltat. :::: Kapható mindenhol.
