Nagybánya, 1914 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1914-01-22 / 4. szám
2 NAGYBÁNYA 1914. január 22. seinél burkoltan piszkosabb hirdetések nincsenek a világon. S tisztességes, valóban csak a társadalmi evoluczióért küzdő nagy, erős sajtónk nem lesz addig, amig az apró, obskúrus hirdetések illetlen pendantok a véres szavú vezércikkek mellé. Ezért kell a sajtótörvény megreformálása, ezért kell a tisztességes sajtónak saját reputációja érdekében is utolsó — és soha ki nem fogyó — igazságáig küzdeni 1 h. Az utak és terek fásítása. Január 21. Amint az állami és törvényhatósági utaknak gyümölcs, szeder, ákác, vagy más haszonfával való beültetése, szegélyezése elsőrendű közgazdasági fontossággal bir, azonképpen ugyancsak elsőrendő közgazdasági fontossággal bir úgy szépészeti, valamint közegészségügyi szempon- ból a városok és községek utcáinak és tereinek fásítása is mindenhol, ahol erre elegendő és megfelelő hely rendelkezésre áll és ahol a szép iránti érzéken és jóakaraton kívül az anyagi erő sem hiányzik. Hazai városaink és községeink korszerű fejlődésével és azok fejlesztésével járó munkálatoknál feltétlenül szükséges, miszerint gondoskodás történjék abban az irányban is, hogy a lakosság egészséges szórakozó-, üdülő-, pihenőhelyet találjon a város és község belterületén is. A városi lakosok legnagyobb részének nincs módjában hűvösebb erdős vidéken nyaralni, hivatali, avagy pedig kereskedelmi és ipari foglalkozás szerint szinte kötve lévén a városhoz ; ezért kötelessége a városoknak a fásítás és parkírozás, Ha tanulmány tárgyává tesszük városaink és községeink fásítási kérdését, s a részrehajlatlanság szemüvegén nézzük a dolgot, látni fogjuk, hogy nagyon sok város és község fásításán rajta van a hibás irányzattal párosult egyoldalúság, vagy pedig az ügy fontossága iránt való érzéketlenséggel járó szűkmarkúság bélyege. Ne vádképen szóljanak eme sorok ; csak a való tényállást óhajtottuk jelezni akkor, amikor több évi vizsgálódás alapján rájöttünk arra, hogy az elmaradottságnak ezek a körülmények az igazi okai. A hibás irányítással párosult egyoldalúság ott kezdődik, hogy a fásítás kérdését, mely mellékesen megjegyezve, még a szakember tehetségét is próbára teszi, nem szakemberre bízzák még a részletkérdésnél sem. Amint nem állhat meg az a felfogás, hogy minden helyi körülmények figyelembe vétele nélkül lehet minta után parkot létesíteni, azonképpen a városi, illetve közsépi fásítási kérdésnél sem lehet kicsinyelni azokat a körülményeket és szempontokat, amelyek jelentéktelennek látszanak ugyan, de közelebbről vizsgálva, szinte alapját képezik a helyes és célravezető fásításnak. A városok és községek fásításánál tapasztalható, hogy legtöbb helyt nem számolnak a helyi viszonyokkal, hanem legtöbbnyire az a mérvadó a városok vezetőinél, hogy ki, mit lát a külföldön. Azt utánozzák idő-, pénz-és munkaerő pocsékolással derüre-borura, pedig a gya korlati szem előre láija a rossz eredményt, mely be is következik vagy abban a formában, hogy a munka nem sikerül, vagy pedig abban, hogy nem domborodik ki az egyes vidékek viszonyaihoz találó fanemek vagy ültetésmód jelleg zetessége. Mert miről is van szó ? Tisztán csak arról, hogy valamint nem lehet minkén vidéken, minden talajban, minden éghajlat alatt egy és ugyanazon gyümölcsfajlát sikkerrel termelni, azonképpen a városok és községek fásításánál is hibás iráuyzat az, ha olyan faféleségekkel ültetik be az utczákat, utakat és tereket, amely féleségek az adott helyi viszonyoknak semmi tekintetben sem felelnek meg. Nemcsak hogy nem szabad, de nem lehet és az utcát fásitó kertész keze jobban le van kötve, mint a parkírozó kertészé, mert az uícza fásításánál az általános szempontokon kívül — éghajlat, talaj, stb. — számolni kell még az ulcza égtájbeli és magasságbeli fekvésével, hosszússágával, szélességével, forgalmasságával; továbbá számolni kell azzal is, hogy milyen mértékben korlátozhatják a fák természetes fejlődését az utcza berendezései, a műtárgyak és közlekedési eszközök: csatornázás, vízvezeték kábel, világítási huzalok, kövezel, járdák, világitási oszlopok, lámpák, villamos vagy egyéb vasutak stb. elhelyezése. A városok és községek fásításánál tehet még annyi szabályt sem lehet felállítani, mint a gyümölcstermelésnél, mert sokkal több tényá- zövel kell számolni; nem lehet kész mintákat utánozni, hanem alkalmazkodni kell az adott viszonyokhoz és körülményekhez. Ebből következik, hogy minél körültekintőbben adatik meg a fásításnál az irány és részleteikben minél nagyobb figyelemben részesülnek a számításba veendő körülmények, annál bizonyosabb, hogy a munka nemcsak jó eredménynyel fog járni, hanem az is, hogy város és község speciális helyzete kidomborodik s az idegen előtt is érdekesebbé válik, mert nem lát városról-városra egyhangú és unalmassá vált fásítást. Hazánk éghajlatbeli viszonyát tekintve, az tapasztalható, hogy habár általánosságban egységesnek tűnik az fel, de részleteiben mégis csak változó és jellegzetes Más a hőmérséklet, az időjárás az ország keleti részén s más a nyugatin ; a nyár mégis csak forróbb az alföldön, mint a felvidéken Az egyik vidék csapadékokban dúsabb, mint a másik, emitt kavie-os, köves, lazább, vagy éppen homokos a talaj, amott humuszban gazdag, vagy nyirkos, agyagos, mélyen járó talajhoz kell megválogatni a faféleségeket a fásitó kertésznek, hogy jó eredménynyel járjon fáradozása. Tehát már csak ezekből a szempontokból sem lehet felállítani szabályul azt a léteit, hogyha például Zombor- ban jó a Celtis, vagy pedig a Sophora, mint utczai sorfa, akkor annak épp olyan jónak kell lenni Kassán is De tegyük fel azt az eshetőségei, hogy egv és ugyanazon faféleség több, más és más vidéken egyformán jól beválik, mint például agömb- ákácz, következik-e ebből az, hogy mindenütt csak ezt ültessük? A fásítás, de főképen a városok és községek utcáinak a fásítása nemcsak közegészségügyi, de szépészeti szempont mér legelése alá is esik, mint ilyen kell, hogy a fásítás egyúttal változatos is legyen, épp olyan, mint maga a természet. Ha tehát a város és község utczáinak és tereinek fásításáról van szó, egyrészt a lehetőségig kerülni kell, a meggondolatlan, elhamarkodott cselekvési már csak azért is, mert a fásítás nem máról-holnapra szól s évek kellenek hozzá, mig annak haszna teljességében érvényesülhet, másrészt kerülni kell azt is, hogy egyhangúság alkottassák, amit annál is inkább el lehet érni, mert kizárt dolog az. hogy egy-egy vidéken, illetve városban egynél több faféleség ne érvényesülhessen. Ezért kell félretolni a fásításnál a szobatudósságot s ezért kell módját ejteni annak, hogy a szakértő szelleme és keze érvényesülhessen. Megállapítható különben, miszerint néhány nagyobb városunk fásítása dolgában már is észlelhető az utánzók táborának visszavonulása s hogy milyen szép és mennyire előnyös az igazi szakértő munkája. Csérer Gyula főkertész. A felemás ember. — Nagybányai ember kaland ja a szatmári pályaudvaron. — Január 21. Ebben a furcsa, de valóban megtörtént históriában egy nagybányai emberről lesz szó. Hogy kicsoda? Nevet ne említsünk, elég baj szegény fejének, hogy megtörténi vele, sokan neveltek rajta, s hogy mi megírjuk a történetet: a többi férj, a többi feleség okulására — mert a nagy sietség elhamarkodottságából származnak a vasúti kalandok, s a különös elhallgatott hátterű válópörök. Tehát: egyik nagybányai emberünknek hirtelen Budapestre kellett utaznia. A minisztériumban volt elintézni valója s hogy olcsóbban utazzon : a hajnali vonatot választotta. A szép, fiatal felesége még este odakészitetle az ágya pánokra, szegfűkre, mályvákra hág, virágos kertben járván. Büszke is vala erre a filegloriettára kit remekbe csinálla ennek előtte három esztendővel és a kit, ki csak Kolozsvárit járt volna, mind megcsudált vala és vitte hirit és különös dicséretit idegen országba. Másnap, hogy Dobai Péter uram esti látásunkra jőve, ebéd után felkészült jó majsztram ünnepi gúnyába. Mondá nekem jönnék vélle, mivelhogy kimenne város eleibe az monostori hóstátba. Vállán vala Dobai uram gallus puskája, kezében hosszú pálca, lábán penig az uj kordován csizma, igy lépdelt módisan, a hogy elöljáró embernek szokási. Mikor a kapuhoz érőnk, az német strázsa megkérdezé, hogy hová mennénk igy puskásán, merthogy neki azt tudni kell. Kivágá magát jó majsztram, mondván jámbor hazugsággal, hogy a serfőzőkhöz, kiket a falon kivül széthányatott vala commendáns uram, mert az krucok minden éjjel oda jövőnek és egy hitván semmirekellő trombitát futattak az bentiek bosszúságára, magok kiáltottak, morgottak, alá s fel handáztak, illetlen dolgot is cselekedtek és a serfőzök kéményből penig nem lehete reájok puskázni. Ide mennék, mondá ravaszul a majsztram, mert bé- felöl való oldalban egy aszalója vagyon, azt akarná megnézni nem égeték-e el az krucok, a puskát is azért vinné nagyobb bátorság okáért, merthogy a krucok körül lappanganak. A boldogtalan német elhitte ez beszédet és kieresztett a kapun. Oh bár soh’se eresztett volna, szegény jó majsztram ma is megvolnál Letértünk jobbkézre a pápisták kápolnája mellett, mert abba voltunk, hogy általmehetnénk az Szamoson a fásbereki kis-pallón, de mikor oda érénk látok, hogy azt is széjjelhányták vala. Nem vala mit tenni, mint méztéláb gázolni által az Szamoson, ki ott nem mély, a hogy mindenki tudhatja. Az uram vivé a puskát, én az uj csizmáját meg a magamét. Alig lépünk ki az túlsó partra, hát csak elkezdi az szegény jó majsztram: adta teremtette mi az a füst!? és eliramodik, mint valami őzike, pedig ember vala szegény. Én hátramaradtam az két pár csizmával, úgy elámultam, hogy váljon mi leli, — utána loholtam azután, de nem tudtam utolérni olyan nagyon futott. Az fileglorietta felé futottunk, kinek odalátszott a fedele az tölgyfák közül. Á fedelen füst szűrődött által, attól indula meg olyan erősen. Mondom, visszamaradtam egy szempillantást s csak akkor érék oda, mikor már szegény jó majsztram javában hadakoza valami fegyveres emberekkel. Három kruc portyások valának, kik részeg fővel tüzet tettek vala a gyönyörűséges fileglorietta drága pádimentumára, éppeg a közepére, a hol szép nagy bokréta vala tiszafából, czitromfából, cseresnyéből és habos kőrizsből. Szegény jó majsztram el felejté, hogy ő miért jött vala ide, hogy a krucz barátság hozta vala, hogy Dobai uram miatt, Rákóczi szolgálatja ■■ Kapható mindenhol. ■■ Árj egyzéket kívánatra küld 1BIKSZAD1 Miül Misiül. természetes árványviz gyógyhatása hurutos bántalmaknál páratlan; a leg:::: utóbbi termésű savanyu uj borral vegyítve kitűnő italt szolgáltat. :::: ■■ Kapható mindenhol. ■■
