Nagybánya, 1914 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1914-01-22 / 4. szám
i Z5STIZ. évfolyam. Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. Jsam sssíipxroi>axiMX Felelős szerkesztő: ÉG L Y MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veresvizi-ut 14 szám, afiov lapközlernények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében Is. 1914. ja-madr Ixó 22. Sajtóreform és apróhirdetés. Január 21. A sajtóreform még ma is vajúdó kérdéséről ezen a helyen a Nagybánya is megírta álláspontját. Helyes: le azzal a sajtóval, amely a családi becsület, az egyén tisztessége, vagyona ellen és azok kihasználásáért harcol; le azzal a sajtóval, amely a revolver zournalisztika piszkos szemétdombjából kaparja ki mindennapi kenyerét; le azzal a sajtóval is, amely a konkurrencziát a tisztességtelen versengésig és valótlan hirek kolportázsáig viszi. De — ennnek a sürgős megreformálása sem olyan nagyon sürgős ma! Amikor az állami utak, iskolák hely- rehozásáról kevesebb szó esik, mint a i sajtóról; amikor a leánykereskedelem, : az általános erkölcsi dekadencia ellen csak egy-két egyesület és nem az egész ország, nem az egész társadalom küzd; amikor a gyermekhalandóság a legmeg- | döbbentőbb méreteket ölti — akkor az ország vezetői és maga a sajtó is — a j sajtóreformmal foglalkozik a legtöbbet, j leghangosabban. A tónus reformálásával azért még nem fogjuk elérni az olvasóközönség Ízlésének finomodását. Különösen akkor nem, ha a legtisztességesebb, legjobban szerkesztett, legelterjedtebb hírlapok is hemzsegnek azoktól a soroktól, amelyekben százszorta több az erkölcstelenség, több a családi béke, a boldogság, a társadalmi élet megtisztulását beszennyező : és megakadályozó gondolat, mint az in- j kriminált és elkobozott vezércikkek tömegében. Utalunk a hírlapok utolsó oldalán sűrűsödő apróhirdetések, levelezé- I sek rovatára. Aki egyszer alaposan át meri böngészni ezt a rovatot, az a legholdvilágo- sabb szentimentálizmustól a legobskuru- sabb zuglapba való disznóságig — pardon e szóért ! — mindent megtalál benne. Mindent, a szó szorosan vett érteimében. ' Szép és előkelő, vagyonos és elegáns ! urilányok — magas termetük és fekete J hajuk van — papi tanácsadót keresnek. | Fiatal urak kínálják fel ifjúságukat; leányok, akik valamely falusi magányban ; »szórakozni« vágynak a »hecc kedvéért* levelezésbe ereszkednek ösmerellen sela- donokkal; és az itt reprodukálhatatlan dolgok légiója kél napról-napra életre azokon az apró hasábokon. igaz: a hírlapnak üzleti érdekei is vannak, ezek elseje az, hogy minél nagyobb tömegek vásárolják az újságot. (Hogy olvassák-e, az igen sokszor má- sodrangu kérdéssé zsugorodik.) S aki az apróhirdetést közzé heszi, kétszeresen szolgálja a lapot anyagi erejében. Tehát az erkölcstelen, csábitó, pénzjárulatokkal kecsegtető hirdetést a lap reputációja sokszor megkívánja. A lap tisztasága és tisztessége, közönségének szeretete pedig a makulátlanságot kivánja meg az utolsó sorig. Ha most már a sajtó tónusának megreformálásáról tárgyalunk, elsősorban a kishirdetések tónusát kell éles ollóval megjavítani! Több mint bizonyos, hogy ezzel a kijelentéssel ma már nem mondunk újat. De a kishirdeléseket nem a kiváltságosak olvassák, azok, akik elmosolyodnak ha eféle okoskodás csapódik a fülükbe, idejét múlt dolognak minősítve azt — hanem azok a tömegek, azok — a legvegyesebb és legválogatottabl) osztályokból kikerülő férfiak és nők, serdületlen fiuk és lányok, akik ennek a szerencsétlen országnak erkölcsi hírnevét a külföldre szállítják és amit ugv hívnak, hogy: a szabadszerelem-országa Magyarország! Ma, amikor százezrek egyetlen szellemi tengere az újság; ma, amikor Magyarország társadalma a gazdasági élet, a szellemi és erkölcsi erők sűrűsödésének közepén alig jut más olvasni valóhoz a lapnál; ma, amikor a sajtó a közönségének barátja, testvére, orvosa, tanácsadója, szórakoztatója, mindene — ma elsősorban a tónus megreformálására kell törekednie mindenkinek, akinek a sajtó beléietéhez valamelyes köze van, mert csak ezt követheti lassan, fokozatosan az olvasók táborának meg- finomodása, Ülésének, karakterének, tónusának megváltozása az erkölcsi erők, a becsületes törekvések, a társadalmi mozzanatok életét hozva a maguk tisztaságában felszínre, a magyar intellektu- ellek érvényesülésével. De ehez a processushoz elsősorban azoknak az apró, csábitó és nem vissza- riasztó pikantériáknak kiküszöbölése szükséges, amelyek ma még a legerősebb váru hírlapokat is erkörcsileg megingatják, mert a magyar lapok apróhirdetéA „Nagybánya“ tárczája. A fileglorietta. Nemzetes Balia Kristóf uramnak, Nagy Bánya szabad város vice nótáriusának, jóakaró uramnak, ő kegyeimének. Mint szegény uram, szegény jó majsztram Balla Mátyás uram édes testvérének szeretettel való szolgálatomat ajánlom. Isten kegyelmedet örvendeztesse meg, kívánom. Vettem 28 junii Nagy Bányáról költ kemény és keresztyéni fenyegetőzéseket felyül haladó levelét, melyből azt látom, hogy Kegyelmed engem azzal vádol, mintha az én kezemen suhadl volna el szegény jó majsztram újdonatúj kordován csizmája, a mikor az gonosz kruczok kezétől szörnyű halált hala a kőmáli szőllök alatti lazában, Rákóczi fejedelem ő nagyságának hadai obsidionálván Kolozsvár városát, én édes szülő városomat. Hogy penig meglássa Kegyelmed milyen igazság nélkül vádaskodik és piszkolódik Kegyelmed, imhol megirom Kegyelmednek mint esett az a dolog. Martii 26-án úgy estve felé békopogtat az házunkhoz Dohai Péter uram, mondván, hogy Balla Mátyás urammal, az jó majtszrommal akarna felesen beszélni. Bévezetém a belső házba, hol i? magokba maradának, de mivelhogy csak hitván ájló vala közönünk, a pitvarból rnegért- tém én is és vevém észbe, mi járatban volna. Mondá nemes Dohai Péter, hogy ő kimenne a városból a krucok közé, merthogy Rákóczi ő nagyságát akarná szolgálni, nem peniglen az j németet, ki az várost tartja. Az német com- I mendáns azonban ki nem ereszt a városból j nemes embert fegyveresen, mert mindgyárt az j krucok közé szökik, — igy osztán azt gondolá ki Dohai, hogy ő másnap kimenne a hid-kapun, mintha csak mustrálná magát a két-viz közén, egyetmását psnig kiküldi szekerével ganéj alatt, előre. Csak a gallus puskáját nem tudja hogy kikapni, mágávai nem vihetvén, sem szekerével. Ezért jőve az jó majsztramhoz, kinek isméri jó magyar indulatját, megkérvén, hozná ki ő az gallus puskát, ne maradna az itt a német com- mendásnak, mert kár voina neki, — jó mester és elöljáró civis létire az jó majsztramat meg meg nem állítja vélle a strázsa. Szegény jó majsztram mingyárt ráálla a tervre, még biztatta is Dohait és mondá, hogy, ha nem vállalta volna a farkas-utcai reformatus templomunk szószékét, hogy megcsinálná jó móddal húsvéti ünnepig, biz’ ő is elmenne kruc- nak rögvest. Megegyezőnek, hogy Dohai uram a hid- kapun menne ki, csak ugv pálcásán, a majsztram penig az gallus puskával, nehogy valaki valamit gondolna: a monostori kapun és ha osztán kívül vannak, a Kőmái alatti lazában tanálkoz- nak, abban a filegloriettában, kit majsztram uram épített vala remekbe, úgymint vándorlásában külső országokban tanulta vala. GyönyöTüséges fileglorietta volt, mert párja nem vala az én jó majsztramnak az asztalosmesterségben. Magam is dolgozám rajta, hát ide irom milyen vala, hogy el ne vesszen emlékezeti. Kért traktusa vala egy felső, egy alsó. A felsőt nyolc tekeredő oszlop tartotta vala, olyan csavarékos, mint megannyi kígyó, mindenik oszlopon szőlővenyige is futott fel, levelesen, gerez- desen egyazon fából. Szép magos gárgyája is volt, a melyikben minden egyes darab más-más faragásu vala, ügyesen kihányva azt legszebb virágokkal, gyümölcsfélékkel. Keréngő garádics járt fel a felső traktusba, annak is olyan gárgyája, de kivül-belöl ügyes statuák valának az gárgyára téve, minden oszlop közin egy, kik penig a leghíresebb királoknak valának képei: az az Dávid, Mátyás királ, Akilleus, Szt. László, Julius Cézár, Xerxes és az a gonosz Herodes; — ez hét, nyolcadik nem vala, mert arra az oldalra torkollott az garádics. Most is emlegetem, szegény jó majsztram milyen félelmesen elpáhola, mivelhogy én nagyolván ki őket hársfa málából, a gonosz Herodes királynak elronlám az ábrázalját, mivelhogy igen alacsonyan vágám be a szeme gödrit. Ennek mián az gonosz Herodes királ erősen tökfejűnek látszék, akár a szomszéd szappanosék félkegyelmű fia, olyan feje leve, szegény jó majsztrom nem kis bánatára és röstellésére, ámbátor még igy is derék statua volt, kevés párját láttam is valaha, Legislegszebb vala penig az alsó traktus pádimentuma, kit jó majsztram sok tudós praktikákkal úgy kirakott minden jóféle fákból, hogy az ember azt hihette vala, hogy csupa tuíiI
