Nagybánya, 1914 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1914-06-25 / 26. szám
SZU. évfolyam. 101-4. jvuiliae Hó 05. se-ilc szám. ixf.áLJ&MJtLttjak.iAViáLz: Ham sictix. Ar. Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Méjr.ielenik minden héten osiitörtökön reggei .8—12 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉG L Y MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veresvizi-nt 14 szám, ahova lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvételnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében Is. Városi parkjainkról. Junius 24. A modern várospolitika minden alkalmat és eszközt megragad, hog3r a vá- j roslakóknak anyagi viszonyain könnyít- j sen, hogy a városban való lakást egészségileg is kellemessé és elfogadhatóvá tegve. A városi közigazgatás e czélból szá- j mos intézkedést tett és sok hasznos és ! jól beváló intézményt létesített A gazdasági viszonyok átalakulásával, midőn a termelési élet, az ipar és kereskedelem a városokban összponto- j sült, a túlzsúfoltság, lakás és terület hiá- | nyában az egészségi viszonyok szomorú képet mutattak. A gyárak, ipari vállala- ! tok hatalmas kéményeiből sűrű gomo- - lvagban előtörő füslfellegek még azt a kis napfényt is eltakarták, elhomályosi- | tollák, aminek a sok felbőkarezoló bér- ' paiola még megkegyelmezett. A városi élet mindjobban kellemetlenebbé s ami lényeges, egészségtelenné vált. Vágyódni kezdett mindenki a napsugár melege és a szabad természet egészséges, üde levegője után. így történt, hogy a városok köz- igazgatása nagyarányú anyagi betekleté- j seket tett a város bizonyos területein kisebbszerü parkok, sétányok alakítására ; s a város végén egy nagyobszerü : üdülőhely megteremtésére Egy kis szint, | melegséget igyekeztek evvel nyújtani a közönségnek, s különösen fel akarták A „Nagybánya“ tárczája. A hallgatás. (Kis falu a vogézek között; domboldalban épült, rétekkel, erdőkkel körülvéve, mint egy gondosan elrejtett madárfészek. Az eldugott, viruló, csendes láthaíáru helyre szelídültén érkeznek meg a nagyvilág izgalmai, mint ahogy a tenger nagy hullámai elenyésznek egy elzárt öböl partján. Minden nyugalmas itt: a levegő, az élet, az emberek természete. A templom fölött, a falu legszebb helyén emelkedik egy csinos, fehér, derűs ház, zöld lombok és virágok között; a virágos kertjének hire van a vidéken. Solange Aubonet kisasszony háza ez. Vén leány, azaz, hogy negyvenöt éves, ami asszonynak fiatal kor még, de a visszavonulás kora azok számára, akik nem mentek még férjhez. Solange Aubonet születése óta itt lakik. Szülei halála után magára maradva hűséges Toinette-jéve], tovább folytatta a megszokott, kellemes egyhangú életét. Jótékonykodott, szives volt mindenkihez, keserű szavakat soha nem mondott s a vidéki nép imádta, fölkereste csak azért is, hogy |kedves jposolygását lássa; egy olyan nőnek a mosolyát, aki sohasem volt igazán szép és mégis ellenállhatatlanul vonzotta az embert, sőt mégis hódította, mióta őszülni kezdő haja ideálissá tette az arczáí. Bizalmasan, egyszerűen Solange kisasszonynak nevezték. Hogy miért nem ment férjhez, az iránt senki senki sem érdeklődőt!; mindig olyannak istnerbennök kelteni a szabad természet iránti szeretetet. Egy darab őstermészetet varázsoltak a kőcsipkés, czirádás háztömegek közé. Ilyenformán keletkeztek a városi parkok és ligetek. Természetesen ez óriási költségeket emésztett fel, mert e ezéira alkalmas területeket csak kisajátítás utján lehetett megszerezni. Ma már városunk is elindult azon az utón, amely belőle egy, idővel tekintélyes ipari és kereskedő nagyvárost fog alkotni. Pár év óta az építkezések folytán sok nagyszabású, monumentális épülethez jutottunk. Felépült a nagyszálloda, a gör. kath templom, a gör. kath. egyház bérháza s még számos magánlakás, amelyek Nagybányának külsőleg is nagyobb városi színezetet vannak hivatva adni. Mindez építkezések oty szerencsésen történtek, hogy megmaradnak azok a területek, amelyek az egészségi élet ápolására és jókarban tartására kell szol gáljanak mint parkok, vagy ligetek. Sajnosait kell azdVfban tagasztalnunk, hogy e gyönyörű helyek ápolásával és jókarban való tartásával senkise foglalkozik. Állításunk igazolására vessünk egy rövid pillantást e helyekre. Az egy ligettől s a Lendvay-tértől eltekintve, bár ez utóbbi sem felel meg mindenben hivatásának, összes nyilvános sétahelveink olv clhanvagoltak és kiét- lenek, hogy az ember csak szomorúsággal eltelve tud rajtuk keresztül menni. A város kertje, melyben az uszoda van elhelyezve, teljesen eldudvásodott s nem hogy egy rendezett parknak halvány képét nem mutatja, de rosszabb és silányabb a kinézése, mint a Gyulai Pál állal mesterien megrajzolt rég udvarházé. A czinterem, mely régen szintén parkszerűen volt kezelve, szintén ilyen állapotban van. Sehol nem látni egy gondos kertészkedő kéz munkájának eredményét. Sok költséggel emelt padjain nappal vidéki atyafiak költik el ebédjüket s végzik délutáni siestájukat. A szerencsejátékokkal foglalkozó suhan- ezok is itt ütötték fel tanyájukat. A Mikszáth-ulcza végén elterülő kistér is teljesen méltó elhanyagolt társaihoz. Drótkerítése szétszaggalva, ajtai kitudja hányadik gazda kezén vannak. A pázsit széttaposva, fái, cserjéi gondozatlanok. A polgári leányiskola előtti teret is évek óta rendezik, mégis a legrendezetlenebb. Ezeken a bajokon rövidesen segíteni kell. Mi senkit sem terhelünk érte gondatlansággal, s jelen sorainkkal is csak azt akarjuk, hogy felhívjuk figyelmét azoknak e visszás állapotokra, kik hivatva vannak ezeken segíteni. Nem kerül súlyos összegekbe, ha e tereket és sétányokat szakszerűen kicsinosítjuk s ezáltal városunknak aesztetikai külsejét emeljük. Az utódaink, az uj nemzedék bizonyára hálásan fog reánk gondolni s mi is élvezni fogjuk jótékony hatásait. ték, »ki csak a mások javára gondol, a magáéra nem. Minek is keresték volna az okát? Ma, estebéd után a vén Toinette, a mint a lerakással elkészült, ki akar menni a konyhába) Solange (visszahívja). Kilencz órára készíts teát, mint tegnap. Toinette (bosszúsan) Megint az a Rogiers ur jön! Egy hét óta minden este itt van. Solange (igen szelíden) Hát hova menjen szegény? Nem ismer már senkit a faluban, — képzelheted is, hiszen harminez éve, hogy itt hagyta ezt a vidéket. Toinette. Hát ismerkedjék meg velük újra no! Solange. Minek ? Mihelyt a birtokát eladta, elmegy és sohasem jön vissza többet. Toinette. Furcsán adja el a birtokát, mondhatom. Ahelyett, hogy a jegyző úrhoz fordulna, az egész napot, kőművesekkel és ácsokkal tölti. Solange (élénken). Ki mondta neked ? Toinette. Larozze apó, aki odament hozzá. Különös ember ez a de Rogiers ur. Miért maradt idegenben olyan sokáig, mikor birtoka van itt ? Solange (mentséget keresve). Nagyon elfoglalt élete volt . . . Toinette (vállát vonogatvs): A párisi élet . . . párisi elfoglalt élet . . . azt ismerjük. Húsz éves korában elment oda és nem látták többet . . . Jól emlékszem rá, akkor is olyan bolond volt már . . . Solange. Nem volt boldog. Toinette Igen, tudom, miket beszéltek róla... Mindenféle históriái voltak )a feleségével, elváltak, azután meghalt, az asszony . .. Párisi asszony persze. Nem csoda! De látja kisasszonykám, nem istenes dolgok ám ezek 1 Solange. Hát ha olyan istenes lelkű vagy, először is ne gondolj rosszat másokról. Rogiers ur nagyon derék ember; amit én tudok róla, az mind becsületére válik; különben is ha én beengedem a házamba, az elég lehet neked. Toinette (távozóban). Jó, jó . . . nem szólok eztán egy szót se . . . (A kapu felől csengetés hallatszik) No már csenget is . . . Dehogy késnék el, az istenért . . . (Solange ama néhány pillanat alatt, amig egyedül van, gyorsan körülnéz, hogy minden a Rogiers Ízlése szerint van-e elrendezve. Rendbeszedi a virágokat a vázákban felcsavarja a lámpákat, a kandallóhoz nagy karosszéket tol, a magáéval szemközt — s azzal elhelyezkedik, mintha egy megkezdett kézimunkát folytatná. Rogiers — elbájolőnak születt ember, akit a sok küzdelem és bánat megvénitett ugyan, de finomsága, nevelése, fajtája nem engedi, hogy elbájoló voltából valaha is veszítsen, — szóval, Rogiers előkelő könnyedséggel belép és megcsókolja Aubonet kisasszony kezét.) Bogiért Milyen kedves Öntől, hogy menedéket ád egy szegény utasnak. Solange. Oh, inkább ön kedves, hogy eljön csevegni egy vén kisasszonnyal. Bogiért (tiltakozva). Ö, vén! . . . Solange. És a fehér haj ? Bogiért Hát lehetett önön valami más szin is, mint a fehér ? Önt nem bántja az idő, — csak egészen harmonikussá teszi. (Nem veszi észre, hogy Solange egészen hátrahuzódoít a lámpaernyő
