Nagybánya, 1914 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1914-06-18 / 25. szám

1914. junius 18. NAGYBÁNYA 3 becsületes, egyenes modorú ember rajongó sze­retettel beszél Nagybányáról, hiszen még csak nem is a szülővárosa, mert Halason született. * Az ősz folyamán — szeptemper vagy ok­tóber hónapban — három izmos, erős nagy­bányai piktor-tehetség fog kiállítást rendezni a vármegyeházán Mikola András, Csákiornai Zol­tán és Réthy Károly alkotják ezt a szépen har­monizáló triót. Mikola András ma a fiatalabb müvészgenerácziónak egyik legszámottevőbb tagja, aki a nagy Andrássy féle 4200 koronás ösztöndíjat két Ízben is elnyerte. Az ő föitünése igazán tüneményszerü volt néhány év előtt a műcsarnokban. Csákiornai Zoltán — aki unoka- öcscse Diner-Dénes Józsefnek, a nagynevű művé­szeti Írónak is — tavaly a Rökk jutalmat nyerte el Asztalnál ülő emberek ez. kompozíciójával. Rélhy Károlynak ez lesz az első nagyobb ki­állítása. De az ő tehetsége is izmos, színei ra­gyogóan tiszták, a napfényének koloritja soha sem csap túl a diszkrét, naturalista kereteken. így az őszi saison — ezzel a kiállítással — országos eseménynyel indulhat meg. S mi, müvészetbolondok.Kn/dcíO/iy; Gézával álmodunk még arról, — hogy nem lesz oly gyorsan valóvá ! Sebaj! álmodni lehet! — hogy ez a kiállítás a nagyváradi müvésztelep megnyitásává is nőhetne. Ki tudja ? Huzetta Ödön. HÍREK. Junius 17. Személyi bir. Dr. Mázy Engelbc-rt főigazgató az érettségi vizsgálatokra városunkba érkezett. Eljegyzés. Dr. Boronkay Béla zsibói ref. lelkész, ki városunkban is hosszabb időt töltött mint segédlelkész, eljegyezte Incze Erzsikét Szélszegről. György Endre v. b. t. t., az Északkeleti Vármegyei Szövetkezetek Szövetségének elnöke hivatalos kőrútjában Hofbauer Ignác szövetségi titkár kíséretében f. hó 22-én városunkba ér­kezik, az itteni ipari- és gazdasági hitelszövet­kezet ügykezelésének megvizsgálása végett. Tanítók választása. Az iparostanoncziskolai tanítók három éves megbízatása a folyó hóban lejár. Az újabb három évi alkalmazásra a ta­nítókat a felügyelő-bizottság Faragó Ignácz kir. segédtanfelügyelő elnöklete alatt f hó 13 án választotta meg. Közismereti tárgyak tanítására Alexy Kornél, Rozsos István, Szaucsek Dániel és Várady József, rajzpótló tárgyak tanítására Haján Sándor, rajztanitásra Bozán Péter, Lakner Ernő és Wienerberger Artur választattak meg egyhangúlag s az igazgatói megbízást Székely Árpád eddigi igazgatóra ruházták. Rablétek. Valóságos népvándorlást idézett elő szombaton este a villamos színház jelentése, mely a Rabiélek előadását hirdette, amelyben Fedák Sári játsza a főszerepet. A nagyhírű szubrett úgy látszik megirigyelte a moziszinészek dicsőségét s vágyott a lepedő-hírnév után is. De mindjárt előre bocsájthatjuk, hogy Fedák Sári nagy a színpadi deszkákon, a vászon Fedák Sá­rija azonban nyomába sem léphet. Az ilyen rémdráma, melynek tárgya is huszadrendü, kü­lönben sem az ő aranyos egyéniségének való. Talán mondanunk is fölösleges, hogy a közön­ség, mely zsúfolásig megtöltötte a színházat, nagy csalódással távozott. Szatmáriak Nagybányán. Említettük, hogy a szatmári rendőrlisztviselői országos kon­gresszus alkalmával a kongresszus tagjai átrán- dulnak Nagybányára is. A kirándulás reánk nézve annál érdekesebb lesz, mert ez alkalom­ból a nagyhírű szatmári dalegyesület hangver­senyt rendez városunkban. Ä kirándulás pro­gramúját a következőleg állapították meg: A kirándulók f hó 29-én a délelőtti vonattal ér­keznek meg. A város nevezetességeinek meg­szemlélése után déli 1 órakor közebéd lesz a Széchényi-ligetben. Délután a fernezelyi hohó- művek megtekintése, este pedig fél 9 órakor az István szálló színháztermében hangverseny a következő műsorral; A dalegyesület előadja Erkel Eerencz Falu végén ez. dalát. 2. a) Car­men Habaner Dizestől. Előadják dr. Ambrózy Sándorné Bendiner Nándor kíséretével, b) Car­men Lequedika 3. Liszt Ferencz Magyar Phan­tasia. Előadja Faragó Ibolyka. 4. Carmen nagy kettőse. Előadják dr. Ambrózy Sándorné és Kalz István. 5. Elvennélek . . . Férfi kar Erkel Ferencztől, énekli a dalegyesület. 6. Részlet Puccini »Pillangó kisasszony« cziinü operából. Énekli dr. Fekete Dezsőné; zongorán kiséri Bendiner Nándor. A hangverseny fele jövedelme a nagybányai jótékony nőegyleté lesz. Jegyeket elő lehet jegyezni a róm. kalh. plébánián. Pá­holy 10—12 kor. Földszint 3, 2, 1 K. 60. A láposvölgyi vasút. A láposvölgyi vasul kiépítése immár teljesen befejezett dolog. Te- leszky pénzügyminiszter levélben értesítette L. Bay Lajos országgyűlési képviselőt, ki a vasút­építésnek egyik legagilisabb mozgatójavolt, hogy hozzájárult ahoz, hogy a vasút építési és üzlet­berendezési tőkéjének részbeni beszerzése czél- jából kibocsátandó elsőbbségi részvényeknek SőVo-ba11 megállapított árfolyama a pénzügyi vi­szonyokra való tekintettel leszállittassék és 80 °/0-ban állapíttassák meg; valamint biztosította a vasút részére a bányakincstár érdekeltsége czimén kilátásba vett 300.000 korona hozzá­járulást. A pénzügyminiszter e döntésével a vasút ügye végleges megoldást nyert s annak kiépítéséhez mielőbb hozzá is fognak Hogy mit jelent városunk jövőjére e vasútépítés, azt fej­tegetnünk fölösleges. Valóban uj korszak virrad városunkra e vasút kiépítésével s az ideig is, hogy minő jótékonyan fogja e vasútépítés köz­gazdasági s pénzügyi viszonyainkat érinteni, elég följegyeznünk hogy a vasútépítési tőkéből mintegy 2—3 millió itt marad a munkások révén a mi vidékünkön. Nem mulaszthatjuk el, hogy a vég­leges döntés alkalmával hálás köszönetünket és elismerésünket ne tolmácsoljuk L. Bay Lajos országgyűlési képviselőnek és Hollós Oszkár vasutigazgatónak, akiknek főérdemük van a vasút létrehozása körül. A fősorozás eredménye. A Nagybánya vá­rosi fősorozás f év junius hó 12-én és 13-án volt. A sorozó bizottság tagjai polgári részről: Torday Imre h. polpármester elnök, Smarcgla Mihály rkapitány a katonai ügyosztály vezetője és dr. Herczinger Ferencz v. főorvos voltak. A közös hadsereg részéről: Helvey Adolf őrnagy, dr. Bekey Jenő cs. és kir ezradorvos és Abra- hám Géza főhadnagy. A honvédség részéről: Hunyady Imre őrnagy, dr. Hrabár Elemér m. kir. ezredorvos és Erdélyi Rezső hadnagy. A sorozás eredménye a következő: Az első kor­osztályból 127 közül előállott 88, besoroztak 22-t. Második korosztályból 58 közül előállott 38, besoroztak 6-ot. Harmadik korosztályból 54 közül előállott 36, besoroztak 6-ot, összesen 239 közül előállott 162, besoroztak 34-eí, kik közül egyéves önkéntesek: Mészáros Lajos és Tőrök Árpád. 22 idegen illetőségű kadkölelesből 4-et soroztak be. Korosztály előtt mint 3 éves önkén­test pedig egyet. Meghalt az utolsó névtelen hős. Az 1848/49-iki honvédek nagybányai gárdája egyre fogyott. A halál minden évben dús aratást csinált az őszbe- csavarodott hajú aggastyánok közölt s ma már az utolsó is elköltözött. Fagy Sándor, ki a 4. tüzérezrednél szolgált s aki vitézül részt vett a temesvári s piskii csatákban s mellén szúrástól súlyosan meg is sebesült, ma hajnalban, 86 éves korában, hosszas betegeskedés után elhunyt. A boldogult ott volt a világosi fegyverletételnél is, mely után fogságba került, honnan azonban meg­szökött. A csendesebb idők eljövetelével haza jött s az asztalos mesterséget folytatta. A város közönsége a haláleset alkalmából sietett leróni kegyeletét, amennyiben külön gyászjelentésben tudatia az utolsó névtelen hős halálát s teme­téséről is gondoskodott. A gyászjelentés igy hangzik: Tudtam, hogy reám fogság és nyo­morúság következik. De semmivel sem gondol tam, még az életem sem volt drága nékem, uram boros fővel megfeledkezett arról, hogy a hadverő fejedelem, Bocskay István halála óta nem bömböl az ágyú Kassa falai körül s nem nyel el minden egyéb hangot a szüntelen puska­ropogás. Rudolf király öcscsével viszálykodott, a töröknek Perzsiában akadt dolga : békés idők jár­tak és ilyenkor egy pisztolylövésre is fölrezzen az egész város. — Szivén lőtte Lignicz Klárát is, mint első hat feleségét — kiabálta Miszklókainé immár negyedszer, s nem akadt, aki szájára ütött volna. És mintha állítása valónak bizonyulna. A mikor a kapu ismét föllárult, a lámpafényes pit­var végén megjelentek a drabantok, akik lepedőbe burkolt tetemet hóztak kifelé. Az emberek szivét elfogta a részvét a szegény asszony iránt, akit pedig sohasem tudtak megkedvelni czifrálkodó természete miatt s mert idegen volt. — Halál a gyilkosra! — zúgott a tömeg; a kofa pedig keresztülfurakodott a tolongókon s hangos sajnálkozással állt meg a kapuban. — Én szegény violám, áldozata az ember­bőrbe bujt sárkánynak, oh, jaj, bocsásd meg, ha valamikor rosszat fogtunk vala rád! A drabantok tizedese utat tört a néptöme­gen át. A kofaasszony ezalatt félre vonta a holt­testre boruló lepelt, hogy megcsókolja kiengesz­telés okáért. De mintha fejbe ütötték volna, a lepedő a földre csúszott s ő fájdalmasan fölor- ditott. A halott férfi volt, az ő fia, Miszlókai, a fiatal kovácsmester, aki oly remek rózsákat tu­dott vasból kalapácsolni, a minőkre az ötvösök is büszkék lehettek volna. Az utczán zajongó tömeg hirtelen meghu­nyászkodott. Nem tudták mire vélni e szomorú esetet. Csak a Kovács-utczában lakók fejében derengett némi fény. Régóta törik azon fejüket, miért sántulnak meg minduntalan Herczeg István lovai, töredezik le egy-egy vaspánt kocsijáról s miért ül mindig a szépséges fiatal asszony is a bőrpárnás ülésen, miközben a derék szál kovács­mester szerszámaival ott sürög-forog körülötte... A halottvivők befordultak a Kovács-utczára nyíló sikátorba, a nyomukban baktató Miszlókainé panaszos jajgatása mindinkább elhalt. A szenátor cselédei révén nyilvánvalóvá lett az igazság, az emberek némán széledtek hazafelé s a városban ismét csönd lett minden. * A lélekharang megkondult. A piaczon har­sány hangon hirdette a kikiáltó törvényszolga, hogy Lignicz Klára, Herczeg István szenátor hit­szegő felesége beismerte bűnét. A városház nagytermében lehúzták a himes takarót a szenátorok asztaláról, akik immár har­madszor ültek össze csukott ajtók mögött, hogy a megfontolt tanácskozás után végérvényes Íté­letet mondjanak. Ismételten fölhangzott Szamb- sdorfer István szelidlelkü főbíró kérlelő szava, ki a tisztségénél fogva mellette ülő Herczeg Istvánt kegyelmet adó jogára figyelmeztette. — Ne bűnhődjék egy szenátor felesége a halál legundokabb nemével. Változtassák meg az Ítélet szentencziáját fejvesztésre. A büszke ember azonban hajthatatlan ma­radt. A legrettenetesebb halálra szánta az asz- szonyt, akiről a főbíró névüunepén még oly lel-

Next

/
Thumbnails
Contents